Hajdú-Bihari Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-13 / 293. szám
Ö^m&L éJUt fi magyar zeneművészek megújhodásairól Kodály Zoltán Debrecenbe jön Hétfőn délben érkezik Debrecenbe Kodály Zoltán. Pár napot itt tölt a zeneművészeti szakiskola vendégeként, meglátogatja a GÖCS vegyesekarát, a zenei általános iskolát, elbeszélget a debreceni kórusvezetőkkel és részt vesz a tiszteletére rendezett hangversenyeken. A felszabadulás előtti sok régi keserűség, meg nem értés után most a szocializmus építésének korában kezdenek már megvalósulni a kedályi célkitűzések . — Útban vagyunk és lehetőségei is megvannak most már, hogy a tömegeket, a népet a zenei műveltség szintjére emeljük. — Az iskolákban és zeneiskolákban a kodályi zenepedagógia módszerével végzik a zenei alapvetést a zenepedagógusok százai, ezrei. — A szocializmus építésének kora adta meg a lehetőséget a népi kultúra, a népi zenéből fakadó új magyar műzene mind nagyobb és nagyobb kiteljesedésére. Iskolai, ifjúsági, valamint felnőtt énekkaraink, továbbá zenekaraink és azok műsorai bizonyítják mindezeket. Mai életükből következik, hogy Kodály nem magános már. Együtt él és dolgozik a magyar zene munkásaival, a magyar kórusmozgalom énekeseivel, dalosaival ! Az ősz mester állandóan figyeli a vidéki élet eredményeit és változásait, s tanítgatja és segíti a vidéki zenei élet munkásait., A hétfő esti hangverseny mutat valamit. Azt, hogy máris tettünk lépést ebben az irányban. A karagyi klub kórusestjén szereplő énekkarok a debreceni dalosok sóik százait (talán ezreket) képviselik, s a közelmúltban alakult GÖCS Vepreskiar szereplése azt is jelzi, hogy Debrecenben új lendületet kapott az éneklő mozgalom, s mind szélesebb körben sikerül hangzóvá tenni a „néma berkeket” — üzemekben és iskolákban egyaránt A műsorban szerepel Kodály Béke-dal és Békesség óhajtás című kórusműve, valamint a felszabadulás előtti utolsó időkben (1944-ben) írt Missa Brevis. • Hazáink felszabadulása 15. évfordulójának küszöbén a Kodály életútját jelző évszámokból különösen sokra értékeljük az 1905-ös esztendőt. Ekkor indult el Kodály népdalgyűjtő útjára. Fontos dátum népzenei, zenetudományi és zeneszerzési szempontból, mert a népdalon keresztül kezdődött meg igazán : Kodálynak a néppel való találkozása. Bátran állíthatjuk, hogy életművének megalkotásához ez a lépés hozzátartozott, hogy ez a találkozás döntötte el lényegében munkásságának további irányát. A népzenével való foglalkozás megadná az alapot a magyar zeneművészet megújhodására, a magyar nemzeti zeneművészet megteremtésére. (Ez utóbbiért különösen sokat harcolt Kodály, s már a zeneakadémiai évek alatt összeütközésbe került zeneszerzés tanárával.) Valójában még ma is csak sejtjük méreteit és jelentőségét Kodály és Bartók ez irányú munkásságának. Kodály nem vált magánossá, hogy a nép zeneszerzőjévé, egy ország zenetudósává és a magyar ifjúság zenei nevelőjévé vált. Elég csak arra gondolnunk, hogy a századfordulón — a világ zenei országútiéin — hány zenész elszakadt népétől, gyökerétől s társtalanná vált. Kodályt megóvta ettől a néppel való találkozása. Ezen túl pedig lehetővé tette számlára, hogy mélyen megértse saját népeinek nagy sorsfordulóját, s hogy zenéjében forradalmian, nagy művészi erővel fejezze ki korát. Ezért nyitott ez a találkozás új korszakot a magyar zenetörténelemben. Csodálkozva olvasunk Konak küzdelmes évtizedeiről ? Arról, hogy az úri Magyarország Bartók és Kodály zenéjét nem értette meg és lenézte ? Nincs csodálkozni való rajta ! Az úri Magyarország a nép küzdelmeit sem ismerte el jogosnak, s a nép vágyait sem ismerte s nem értette. A kodályi zene számára a megértést leghamarabb az ifjúsággal és a munkás énekkari mozgalommal való találkozás hozta. Gondoljunk csak a Felszállott a páva című kórusműre, amelyet a munkások oly szeretettel énekeltek s amelyet az akkori urak betiltottak. * úgy mondják, hogy Kodályt a Schneider Fáni éneklése indította el a gyermekkórusok komponálásának útján. Lehet. Nagyobb erőt kell sejtenünk e heroikus munka mögött : a magyar zenei anyanyelv megteremtésének a vágyát, amely ismét az 1905-ös elindulásiban, a népzene megismerésében gyökerezik. Az első gyermekkórusok gyöngyszemei a magyar kórusirodalomnak és mentesek a számukra idegen német „zenei kultúra” szemléletétől, a Liedertafeltől. És nemcsak szerkezetében és hangjában más ez a kórusmuzsika. Magában rejti a nagy célt : a felnövő gyermekeken keresztül az énekléssel, az énekes muzsika megszerettetésével a tömegek zenei műveltsége kifejlesztésének egyik hatalmas eszközét ! A nagy felismerés után nem is volt és nem is lehetett megállás. Fejlődő kórusmozgalmunkra és felnőtt kórusainkra is gondolt Kodály , s egymás után születtek meg további gyermekkórusai, valamint nagy vegyeskari és férfikari művei. Csak most — évtizedek múltán — látjuk, hogy Kodály ez irányú tevékenysége mily sokat segített zenei nevelésünk alapjainak lerakásánál és társadalmi, zenei műveltségünk kiszélesítésénél. Hogy milyen kincs van a kezünkben, azt az elmúlt két évben tett nyugati útjainkon láttuk : a nyugati világ előtt ismeretlen a mienkhez hasonló ifjúsági kórusirodalom, valamint cél-,jában és távlatában a mienkéhez hasonlóan megtervezett és kiterjesztett zenepedagógia. Felszabadulásunk óta kulturális életünkben nagy változások történtek és óriási eredményeket értünk el. Szemünk előtt teremtődtek meg a művelődési élet vidéki gócpontjai és napról napra mindjobban elmosódtak a határok a művelődési központoktól távol eső helyek és a központok között. Ez a zenei művelődés területére is vonatkozik. Eősze László így ír erről — Kodály munkásságát méltatva : „Kodály megérhette, hogy elveit, melyeket pályája elején meghirdetett s melyekért fél évszázadon át dolgozott, a magyar zenei nevelés alapjának ismerik el. Munkásságának forradalmisága, hogy népét — viszonylag rövid idő alatt — kiemelte a zenei analfabétizmusból. Képes volt erre, mert korán felismerte, hogy a legsürgősebb teendő az alapok lerakása , az óvodai, az iskolai énektanítás megreformálása és széleskörű énekkari mozgalom szervezése. Sokrétű tevékenysége egész szellemi életünkben érezteti jótékony hatását. Ennek eredményeképpen vallhatjuk ma büszkén : a zene már nem a kevesek, a kiválasztottak előjoga, a zene mindenkié!“ Most, amikor Debrecen és a megye zenekedvelői és a zeneművészeti szakiskola nevében sok szeretettel köszöntjük a közénk érkező Kodály Zoltánt, kívánjuk, hogy évről évre mind nagyobb eredményeit lássa annak a munkának, amely Debrecenben a népzenekultúra, a kodály—bartóki zeneművészet terjesztése, a tömegek zenei műveltségének minél nagyobb kiterjesztése érdekében történik. GULYÁS GYÖRGY Céljaiért a mentorország MAGYAR FILM Gyalog a mennyországba című új magyar film előadására nem sok bizalommal ültünk le. De be kell vallani, hogy csalódtunk, s hozzátehetjük, kellemesen csalódtunk a filmben. Mai fiatalokról, szerelemről, házasságról, felelősségtudatról, mai problémákról szól a történet. Vera és Imre két budapesti fiatal most indul az életbe. Vera színésznő. Imre végzős vegyész. Mindkettőjüknek megvannak a vágyai. Vi-\\ . ii— xv- — xv — w-Vera játszani akar, sok, sok szerepet. Imre a tehetséges fiatal vegyész kutatni akar újabb felfedezéseket, eredményeket elérni — mert „csak alkotva érdemes élni”. Imrét, aki az egyetemen szeretne maradni, vidéi kutató laboratóriumba küldik, úgy érzi vége az életnek, a szerelemnek. Visszamegy Pestre és lemond álmairól, kutatásról, komoly tudományos munkáról s egy külkereskedelmi céghez megy az Zoltán is igen jól alakította Imre szerepét, vívódását és magáratalálását. ( S igazgató titkárának, m együtt maradhat feleségével. Az állást jól fizetik, lakást kapnak ... s mégsem boldogok ... Hogy miért ? Mert nem azt teszik, amire vágynak, Vera nem kap szerepeket, Imre hivatalnok.... így indul a történet, aztán a két fiatal megtalálja életcélját, az egyik a Déryné színháznál, a másik a vidéki laboratóriumban és egyben megtalálják az egymáshoz vezető utat is. , A történet kedves, szórakkoztató és komoly tanulsággal is szolgál. A pénz, s látszólagos siker, még a sok külföldi út sem ad egész boldogságot. Mint ahogy Imrét sem tudta kielégíteni, ha az első időkben elragadtatással is beszélt a ragyogó lehetőségekről. Csak a hivatásból végzett munka adja meg a kiegyen- s súlyozottságot, csak akkor lehet boldog az ember. Kicsit szól ez a film a mai egyete- met végzett fiatalokhoz is, akik olyan nehezen hagyják * el a várost. Pedig könnyű si-s kerek még nem adják meg a boldogságot, s aki igazán szereti hivatását, még ha nehe- I zebb körülmények között is I dolgozik, mégis elégedett, I mert munkájában megtalálja I az élet értelmét. . A film két főszereplője fcő-szül elsősorban Törőcsik Mari nevét kell említenünk. Ezért színben játszik ez a fiatal I művésznő. Vera, a kedves, vidám, szertelen és mégis komoly hivatástudattal és játékszenvedéllyel Rendelkező fiatal színésznő szerepét nem ő is játssza, hanem átéli. Tele is van derűvel, játékossággal, emellett komoly felelősségtudattal. Törőcsik Mari kiváló alakítást nyújtott. Latinovics " Természetesen a film nem hibátlan. Itt elsősorban az alakok megrajzolásában lát- tunk hibát. Erzsi alakja ugyan — Krencsei Mariann igen jó ábrázolásában — világos és egyértelmű, ő az a fiatal, aki a könnyű életért, az autóért, pénzért és jómódért lemondt álmairól. S bár a film utal rá, , hogy megpróbál ezzel az élet- tel, s a szerelem nélküli há- izassággal szakítani — nem ’’’ vagyunk benne bizonyosak, hogy lesz-e elég bátorsága ehhez. Erzsi alakja tehát világos. Vannak még ilyen fiatalok. Reméljük Erzsi nem lesz gyáva, szakít ezzel az élettel. A férje Bittera Géza alakja — akit Básti Lajos játszik kiválóan — egészen különös. Nem tudja az ember hova tegye. Az első pillanatra az a gondolata, hogy kerül ide ez a kapitalista igazgató. — Mert ez a Bittera sokkal inkább valami tőkés vállalkozó, mint külkereskedelmi vállalati igazgató a magyar népi demokráciában. Ezt a megállapítást nem a külsejéből, nem az autójából szűrtük le, hanem a légkörből, amit árasztott az egész iroda, a lakás, a megnyilvánulásai. Aztán itt van a másik probléma. Imre alighogy elhelyezkedik, alig van ott egy ideje, máris remek lakáshoz jutott. Ilyen hirtelen nemcsak remek, egészen modern lakáshoz jutni, s mellesleg azonnal gyönyörű, új bútorokkal berendezkedni — nem lehet. Ezek dramaturgiai hibák, szerintünk — s egy kicsit rontják a darab hitelességét. A rendező Fehér Imre régi ismerősünk, sikeres, jó filmeket, köztük a Bakaruh Jan című filmnek is a rendezője. Most is jó filmet alkotott, bár ezekre a hibákra felfigyelhetett volna. A szereplők közül hadd említsük meg Bihari József melegszívű, kissé nyershangú professzorát, valamint Avar István, markáns András alakítását. Herczenik Miklós képei szépek, s volt néhány ragyogó felvétele. Petrovics Emil zenéje és Bágya András táncdalai fülbemászóak. (KE.) VARROGATÓ / Holló László vázlatkönyvéből Filmművészet és realizmus A szocialista országok filmművészete az új társadalmat szolgálja s legfőbb feladatának mindenkor azt tekinti, hogy az élet legnagyobb kérdéseire adjon feleletet, hogy hús-vér alakokat vigyen vászonra, hogy hatni tudjon a legszélesebb tömegekre, a film nézőire. A realizmus tehát — amellett, hogy alkotóművészeink számára a kísérletezés lehetősége is biztosított — alapvető követelmény. Az elv helyességéről mindennél szebben beszél a legjobb Nyugaton kétféle irányra, harcol egymással a filmművészetben : az egyik az élet konfliktusait tárja fel és minden lakkozás nélkül a kapitalista valóság bemutatására törekszik — a másik elkendőzi a társadalmi problémákat, tendenciózusan „álomvilágot“ teremt s csak a jó storyt, a látványosságot tekinti mindenhatónak. Ez az utóbbi a „fehér telefonok” filmművészete. Fehér telefon szinte nincs is az életben, mégis mindig láthatjuk azokban a filmekben, melyekben frakkos urak és ragyogó ruhákban pompázó hölgyek szerelmi kalandjai bonyolódnak. Ezeken a filmkockákon, hamis, torz, kafundált világ jelenik meg, melynek nem sok köze van a valósághoz. Ilyen filmek ma is szép számmal készülnek a kapitalista stúdiókban. De a versengésből, mely a realizmus igényével készített művek és a kommersz termékek között folyik, ma már egyre gyakrabban kerülnek ki győztesen a becsületes, igaz szándékkal készített művészi alkotások. Olaszországban elsősorban Rosselini,Vittorio de Sica, alkotások világsikere (Szállnak a darvak, Csillagok, Körhinta, Csatorna stbb.). Ami nálunk természetes — Nyugaton egyáltalán nem az. Georges Sadoul, a Chaplinkönyve és filmtörténete révén hazánkban is ismert francia filmkritikus érdekes cikket írt e kérdésről a Szovjetszkij Ekran c. szovjet filmművészeti lap novemberi számába. Tanulságos megállapításait az alábbiakban foglalhatjuk össze. A két legnagyobb tőkés filmgyártó államban, Japánban és az Egyesült Államokban is születtek érdekes, hiteles, maradandó alkotások. Az amerikai realista filmek a televíziós kísérletek folytatásaként születtek meg (Marty, Piknik, Fényes esküvő, Tizenkét dühös ember). Japánban a legégetőbb kérdésekről , az atomháború szörnyű örökségéről, a prostitúcióról forgattak filmeket (Hirosima gyermekei, A szégyen utcája, És mégis élünk). A francia „új hullámról“ szólva, Sadoul megállapítja, hogy az — furcsa paradoxon — tulajdonképpen nem is létezik. Korban, világnézetben, művészi felfogásban ugyanis lényegesen különböznek egymástól az „új hullám” alkotói : szinte nincs is közös jelelmző vonásuk, hacsak az nem, hogy együttes erővel munkálkodtak az 1956—57-ben hullámvölgybe került francia filmművészet fellendítésén. A mostanában készült filmek De Santis, Pietro Germi, Castellani képviselték a haladást. A Róma nyílt város, (A csalóik, Hirosima, szerelmem, Néger Orpheus, Unokatestvérek, Négyszáz csapás) egyáltalán nem tökéletes alkotások, egyik-másik eszmei szempontból is kifogásolható, de mindegyikben kifejezésre jut a bátorság, nagyotakarás, az eredetiség, az új atmoszféra megteremtésének és a realizmus érvényre juttatásának igénye. Sadoul cikkéből mi is levonhatjuk a megfelelő tanulságokat. A felszabadulás előtt készített filmek a „tömegszórakoztatás“ hamis jelszavával, az igénytelenség jegyében születtek. A Talpalatnyi földdel a megújhodott magyar filmművészet nemzetközi viszonylatban is maradandót alkotott. A fejlődés — melynek egy-egy láncszeme volt a Szakadék, a Körhinta, az Édes Anna, a Tegnap — reméljük, a jövőben is töretlen lesz s a magyar filmek meggyőző erővel fogják hirdetni és bizonyítani a mi igazságunkat. (v. j.) Biciklitolvajok, Reménység útja, Két krajcár reménység c. filmek a filmtörténet legszebb lapjain szerepelnek. Később újból előtérbe kerültek a látványos produkciók, csak — tempóra mutantur — álszociális mázzal vonták be azokat. A Cinecitta az amerikai tőke és szellem irányítása alá került És mi lett a tehetséges művészekkel ? De Santis nem rendezhetett filmet, Visconti színpadi rendező lett Rosselini Indiába és Nyugat-Németországba tette át működése színhelyét, Vittorio de Sica nem tudta előteremteni a forgatáshoz szükséges anyagi alapot. Ezért került válságba az olasz filmművészet. Két irányzat Nyugaton Kevés a haladó film Hangversenynaptár December 14. (hétfő) Zenebarátok köre II. bérleti estje. Közreműködik Mező László (gordonka). Debreceni Kodály Kórus, vezényel Gulyás György, orgonán játszik Pongrácz Zoltán. Kodály művek. (Egyetemi aula, este fél 8. Piros, kék és fekete bérletek). December 15. (kedd) A Zeneművészeti Szakiskola Kodály estje, a mester jelenlétében. Közreműködik Kányási József (oboa), P. Nagy Ilona (zongora), Andrássy Pál (hegedű), Bartha Zsolt (gordonka), a Zeneművészeti Szakiskola zenekara, vezényel Pongrácz Zoltán, a Debreceni Kodály Kórus, vezényel Gulyás György. Händel, Cimarosa, Debussy művei. Kodály: Missa brevis. (Zeneművészeti Szakiskola. December 21. (hétfő) IV. bérleti nagyzenekari est, Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar, vezényel Pongrácz Zoltán. Közreműködik Szesztay Sári (zongora), a Debreceni Kodály Leánykar (karigazgató Gulyás György). Műsoron: Kara Karajev: A hét szépség (magyarországi bemutató), Szokolay Sándor: Zongoraverseny (Debrecenben először), Liszt: Dante-szimfónia (Debrecenben először). Egyetemi aula, este fél 8). TIT-HÍREK Két kibékíthetetlen ellenfél címmel tart előadást holnap, hétfőn délután 3 órakor Vass Miklós szakfelügyelő a Gördülőcsapágy-gyárban. Kulturált viselkedés címmel tart előadást Kövesi Erzsébet holnap este 6 órakor a Nagy Sándor-telepi művelődési otthonban. A versmondás művészete címmel tart előadást dr. Nagy János kedden délután 5 órakor a ruhagyári művelődési otthonban. NAPLÓ, 1959. DEC. 13., VASÁRNAP