Hajdú-Bihari Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-01 / 1. szám
A Minisztertanács jóváhagyta az 1961. évi népgazdasági tervet (Folytatás az 1. oldalról) haságosan exportálható terméket bocsásson a külkereskedelem rendelkezésére. Beruházás Beruházásra a terv 30,7 milliárd forintot irányoz elő. A beruházási terv legfőbb célja, hogy a rendelkezésre álló eszközök leghatékonyabb felhasználásával biztosítsuk mindenekelőtt a folyamatban levő beruházások minél gyorsabb ütemű folytatását, illetve befejezését. Ipari beruházásokra a terv mintegy tizenötmilliárd forintot irányoz elő. Ennek 23 százaléka szolgál az energiahordozó anyagok termelésének fejlesztésére, 44 százaléka a nyersanyagot termelő iparágak és 33 százaléka a feldolgozóipar fejlesztésére. A mezőgazdaság fejlesztésére a terv 5,1 milliárd forint beruházási biztosig ebből 2,4 milliárd forint beruházás a termelőszövetkezetekben valósul meg. A közlekedés fejlesztésére 2,5 milliárd forintot fordítunk. 317 nagyobb létesítmény üzembe helyezése van a tervben. 1961-ben egyebek között befejeződik a Dunai Vasmű kokszolója és salakhabosítója. Az erősáramú iparban befejeződik az Akkumulátorgyár, a Trafiszvill és a Csepeli Trafógyár, a műszeriparban pedig a Kórházi Berendezések Gyárának, az Elektromos Készülékek Gyárának, valamint az Elektronikus Készülékek Gyárának a bővítése. A textilipar kapacitása 46 000 orsó üzembeállításával bővül, befejeződik a Kispesti Textilgyár automatizálása. A népgazdaság egész területén, de különösképpen az ipari beruházásoknál fokozottabban érvényt kell szerezni a beruházások koncentrálására vonatkozó korábbi határozatoknak. Biztosítani kell az építési idők és az építési költségek gyorsabb csökkentését, adatokat állít dolgozó népünk elé. Teljesítése feltétlenül megkívánja, hogy a termelés minden területén az év első napjától kezdve lendületes és jól szervezett munka folyjék. Az 1961. évi terv második ötéves tervünk elsőesztendejének terve. Megvalósításával tovább erősödik és gazdagodik hazánk, a Magyar Népköztársaság, növekszenek dolgozó népünk jólétének anyagi alapjai. ". (MTI) Életszínvonal, lakásépítés, áruellátás A nemzeti jövedelem 1961- ben az 1960. évihez képest 7 százalékkal növekszik. A nemzeti jövedelemből a lakosság fogyasztási alapja 4,1 százalékkal nő. A hároméves tend folyamán a tervezettet jelentősen meghaladó mértékben megnövekedett átlagjövedelem biztosítása mellett a munkások és alkalmazottak reájövedelme 1,8 százalékkal magasabb lesz, mint 1960-ban volt. Az állami kiskereskedelem áruforgalma 4,6 százalékkal nő. Állati termékekből azonban — bár ez évben a tavalyinál több hús, tej, tojás, vaj kerül forgalomba — a lakossá® növekvő igényeit nem tudtuk teljesen kielégíteni. A belkereskedelmi fogalomban a bolti élelmiszerek eladása 3,8 százalékal, a ruházati cikkeké 3,8 százalékkal, a vegyes iparcikkeké 6,8 százalékkal.. a" vendéglátóüzemek forgalma pedig 30 száz'?'!*'-val növekszik.. .Lénye®esen több televíziót, ' hűtki’e’rvényt, porszívót, bútort biztosít a terv a lakosságnak. 1961-ben az állam csaknem két és fél milliárd forintot fordít lakásépítésre. Állami kivitelezésben és magánerőből összesen több mint 46 000 lakás építése fejeződik be. Az egészségügyi ellátás fejlesztésében a legjelentősebb 1200 kórházi ágy létesítése. A kulturális beruházások közül a legfontosabb mintegy 900 általános iskolai és középiskolai tanterem megépítése. Az 1961- évi terv sikeres végrehajtása céljából a kormány kötelezte a minisztériumok és más irányító szerveit vezetőit, hogy a — tervek vállalati kiadásán túlmenően — intézkedéseket dolgozzanak ki az előirányzatok valamennyi részletének tervszerű megvalósítására. A gazdasági élet minden területén biztosítani kell a szigorú tervfegyelmet. A takarékosság és a fegyelmezett munka jegyében meg kell akadályozni a pazarlást, a népvagyon herdálását, a nép érdekeit sértő fegyelmezetlenséget, és lazaságokat. Ez minden gazdasági vezet- alanyelő kötetn««é®e. Az 1961. éves terv reális fel 2 1961. JANUAR L A Donsetle 7220 család rlasztotta a szövetkezeti utat a megyében (Folytatás az 1. oldalról) tartottak Hajdúdorogon, már nyugodtan mondhatták ki: meg kell gyorsítani az átszervezés befejezését, hogy a tavaszi munkák megkezdéséhez, a tervek készítéséhez mielőbb hozzá tudjanak kezdeni. Hajdúnánáson is — mint az elmúlt hetekben — több száz dolgozó paraszt lépett be a termelőszövetkezetekbe. Alig két héttel ezelőtt mintegy 50 családdal Rákóczi néven új szövetkezet is alakult, ebben a hajdúsági városban. Vezetőséget ekkor még nem választottak, számítva arra, hogy a fejlődés folyamán több olyan, tekintélyes dolgozó paraszt lép majd be a termelőszövetkezetbe, akik eddig egyénileg művelték földjüket. Számításuk valóra is vált, hiszen tegnap már közel 200 tagja volt Hajdúnánás új termelőszövetkezetének, a Rákóczi Tsz-nek, és földterületük meghaladta a 200 holdat. A szervező bizottság most már átadja a helyét a vezetőségnek, azoknak a vezetőknek, akiket tegnap választott meg a tagság. Mert tegnap zajlott le az az ünnepélyes esemény, amelyen kimondották a Rákóczi Termelőszövetkezet végleges megalakulását, megválasztották a szövetkezet vezetőit s tárgyaltak arról, hogy a vidi részen is közös erővel és akarattal nagyüzemi módon művelik meg ebben az esztendőben már az eddig még szétszórt parcellákat. Az 1960-as év tehát nemcsak a meglevő szövetkezetek gazdálkodásában volt eredményes a megyében, hanem abban is, hogy újból ezer és ezer dolgozó paraszt győződött meg a nagyüzemi gazdálkodás fölényéről és lépett a közös gazdálkodás útjára. ------------------------ Tűz ütött ki a Hungária kamaraszínházban December 31-én , fél nyolc tájban,nagy tömeg állt a debreceni Hungária kamaraszínház előtt és a színház közönségével együtt várta a fejleményeket. A nemrégen megnyitott kamaraszínházban ugyanis kisebb tűz ütött ki, melynek oka az volt, hogy a falba épített, és túlhevített fűtőberendezéstől meggyulladt a fal műanyag borítása. A hétórás előadásit abba kellett hagyni. A kiérkezett tűzoltóság csákányokkal bontotta a műanyag falat, hogy a lappangó tűzfészket megtalálja és megszüntesse. A tűzoltóság a rendőrséggel egyetértésben úgy döntött, hogy nem lehet előadást tartani sem szilveszterkor, sem újév napján.További előadások megtartásáról, illetve azok időpontjáról a legközelebb megjelenő lapunkban adunk tájékoztatást. Mihail Solohov üzenete a magyar népnek London. Mihail Solohov, a világhírű szovjet író magánlátogatás során családjával tíz napot töltött Angliában. A Csendes Don, az Új barázdát szánt az eke, az Emberi sors, a szovjet irodalom immár klasszikusnak számító remekműveinek szerzője elutazás előtt a Magyar Távirati Iroda londoni tudósítóját a következő üzenet továbbítására kérte fel: „A legjobb kívánságaimat küldöm a magyar népnek az új esztendőre! Sok sikert 1961-ben!” A magyar és szovjet államférfiak táviratváltása Az új év alkalmából a magyar és a szovjet államférfiak az óév utolsó napján táviratban tolmácsolták újévi jókívánságaikat, üdvözletüket. Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának elsőtitkára, a Szovjetunió Minisztertanácsénak elnöke és L. IBrezsnyev, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke küldött újévi üdvözletet Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének, Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és dr. Münnich Ferencnek, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökének. A táviratra a címzettek válaszoltak. Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke a szovjet rádió magyar nyelvű adása keretében újévi jókívánságokat küldött a magyar népnek. ■«%. ■%) Aláírták az 1961. évi isgyar-bikai árrcsereterpfii laegállapodást A Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság kereskedelmi küldöttségei között 1960. december 24-e és 31-e között tárgyalások folytak Budapesten kereskedelmi, fizetési, hitelnyújtási és műszaki-tudományos együttműködési kérdésekről, valamint az 1961. év Krakub"' árucsereforgalomról az ez év szeptemberében Havanában aláírt megállapodás alapján. A tárgyalások eredményeként december 31-én aláírták, a két ország kölcsönös áruszállításairól szóló megállapodást. Az egyezmény szerint :A Magyar Népköztársaság a többi között szerszámgépeket, hűtőgépkocsikat, dömpereket, traktorokat, műszereket, textiliákat, vegyipari ék'.'iket gyógyszereket szállít rézikoncentrál,nikkeloxid, nyersbőr, kordfonal, műrost, cukor és egyéb kubai áruk ellenében. -------------artsv armed trisfttosods '•& I -tuurm.. nstkéiserrsuai . : Elutazott a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége A Vietnami Demokratikus Köztársaság korámnyküldöttsége, amely Nguyen Duy Trinh miniszterelnökhelyettesnek, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága tagjának az állami tervbizottság elnökének vezetésével hazánkba látogatott, szombaton délelőtt, elutazott Magyarországról. A küldöttség Budapestről a Szovjetunióba utazott. A vietnami kormányküldöttség búcsúztatására a Nyugati pályaudvaron megjelent Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Kossa István közlekedés- és postaügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Szarka Károly külügyminiszterhelyettes s több minisztérium képviselője. Ott volt a búcsúztatásnál Nguyen Van Hong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Jelen volt az elutazásnál V. I. Usztyinov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Nguyen Duy Trinh miniszterelnökhelyettes, a vietnami kormányküldöttség vezetője elutazása előtt meleg szeretettel szólt magyarországi látogatásának tapasztalatairól, majd Magyarország minden dolgozójának sok sikert, eredményes tevékenységet, boldog új esztendőt kívánt. (MTI) Újabb fürstelések Brüsszel utcáin Brüsszel. Brüsszel sikterén szombaton a kora délelőtt mintegy négyezer főnyi tömeg gyűlt össze és tüntetett a pénteki rendőrerror ellen. Mint az AP és a Reuter megjegyzi, az előző napoktól eltérően a fekete és vörös zászlókat lengető tömeg most néma csendben haladt és farkasszemet nézett az útvonalak mentén teljes harci készenlétben álló rendőrökkel. A tüntetőik között egy ifjúsági szervezet tagjai röpcédulákat osztogattak. A röplapok jelszavai tükrözik a feszültséget: „Nem alkuszunk a munkások gyilkosaival!” „Előre a munkáskormány megteremtéséért A tüntetéssel egyidőben a szocialista párt brüsszeli székházában mintegy kétezer sztrájkoló tömeggyűlést tartott. (MTI) Véres tüntetés Mexikóban Chilpancingo. Mint az AP jelenti, pénteken nagy tüntetés színhelye volt Chilpancingo, a mexikói Guerrero állam székvárosa. Mintegy ezren tüntettek Raul Caballero Aburto kormányzó ellen, akit korrupcióval és a közvagyon hűtlen kezelésével vádolnak. A kormányzó katonaságot vezényelt ki a tüntetők ellen. A karhatalom és a tüntetők között történt összetűzésnek az amerikai hírügynökség értesülése szerint tizenöt halálos és több mint harminc sebesült áldozata van. (MTI) A kapunyitás éve Afrikában 1960-ra — most már úgy is mondhatjuk, hogy az elmúlt esztendőre — egy igen jellemző jelző született: Afrika éve. Most, amikor általában mindenütt az elmúlt év eseményeinek summázása folyik, mi hadd ragadjuk ki épp ezt, a gyarmatok és félgyarmatok kiszakadását az imperialista érdekszférából, az imperialista tulajdonból. Az elmúlt évben 17 afrikai ország és Ciprus nyerte el függetlenségét. Ez a folyamat lényegében nem más, mint az, amit a lenini forradalom megindított, s melynek végső kimenetelét a szocializmus győzelmi sorozata már kezdetében meghatározta. Ma, napjainkban a lenini forradalom részét képező sodrásinak vagyunk tanúi, mikor szemünk láttára válnak függetlenné az egykori gyarmatok. A függetlenné vált országok esetében 1960 fényesen bizonyította, hogy mennyire légből csapottak azok a volt gyarmattartók által felröppentett hírek, hogy a függetlenséget az afrikai népek „ajándékba kapták”. A függetlenség megadása előtt szinte mindenütt f élénk szabadságmozgalmak kényszerítették az események ilyen alakulását. Nem kompromisszumok és alkuk jellemzik a gyarmatok függetlenné válását, hanem , szükségszerű részei annak a történelmi folyamatnak, mely ma már megállíthatatlan. . . Viszont, az események megmutatták azt is, hogy az afrikai államok számára a függetlenség elnyerése nem cél, hanem csupán eszköz ahhoz, hogy a látványos aktusok közben deklarált részleges függetlenség mellé megszerezzék a gazdasági, politikai és kulturális önállóságot is. Mert a volt gyarmattartóik különböző manőverekkel mind azon mesterkednek, hogy befolyásukat tovább is megőrizzék. Ha csak a legvéresebb éslegdrámaibb példát, Kon-, gót idézzük, akkor is világos, hogy a cél és eszköz közti különbség guineaiak által való — de azóta általánosan elfogadott — szétválasztása jogos és időszerű. A függetlenné válás —mint azt Kende István megállapítja a Valóságban írt elvi jelentőségű cikkében — „kapunyitás a gyarmati népek számára a kizsákmányolás alól való felszabaduláshoz”. 1960 — mondhatjuk ebből következően — tehát a kapunyitást jelentette 17 ország számára, amelyek az eddigiek szeriint méltón sorakoztak azok mellé, akik hosszabbrövidebb ideje már a függetlenség kiteljesítéséért küzdenek. Viszont ez a küzdelem egyre nehezebb lesz, s ezt a megállapítást is az előző év tapasztalatainak alapján mondhatjuk. Oka abban keresendő, hogy a volt gyarmattartók a hosszú időikig gyakorlatot képező brutális módszerek helyett újakat kerestek, melyek homályos voltuknál és szövevényességüknél, agyafúrtságuknál és sokszor kecsegtető küllemüknél fogva csak idő múltán lepleződtek le teljes meztelenségükben. E módszerek között mint legjellemzőbbet említjük a külföldi tőske fokozott beáramlását az új államokba. De jóelőre azt is megmondjuk, hogy az 1960-as év tapasztalatai szerint itt nem a „klasszikus” gyarmattartó országok tőkéjéről, hanem a lassan, a hátsó ajtón ■beszivárgó amerikai és nyugatnémet tőkéről van szó. Jellemző számadat az, mely bizonyítja, hogy az elmúlt 18 esztendő alatt az USA—Afrika kereskedelem öt és félszeresére, a magánberuházás húszszorosára nőtt. Az Afrikában befektetett amerikai tőke 30 százalékos haszna újabban csak fokozza az érdeklődést, s a régi gyarmatosítók helyett egy bizonyos újkolonializmus veszélye fenyegeti a függetlenné vált országokat. Az afrikai országok vezetőinek közös tanácskozásai azonban világosan kifejezésre juttatták, hogy látják e a folyamat veszélyeit, s éppen tesnek következtében egyre szívesebben fordulnak a szocialista tábor országai felé, melyektől feltételek és következmények nélkül kaphatnak gazdasági és kulturális segítséget. Abban, hogy Afrika az elmúlt év során oly nagymértékben az érdeklődés fókuszába került, nem kis része volt annak a történelmi jelentőségű követelésének, mely a szovjet kormány részéről hangzott el, s a még mindig gyarmati sorban nyögő országok azonnali felszabadítást jelölte meg. E követelés az események logikájából fakadt, s fő érdeme, hogy következetesen és kibúvók nélkül jelölte, meg az utat, melylyel e létfontosságú kérdést el lehet érni. A még meglevő gyarmati országok feszültségtermő volta, konfliktust magában rejtegető valósága olyan ügy, melynek megoldása túlmenően az érintett népeken a világ ügye is, lévén a világi béke kérdésének alkotóeleme. S az afrikai év főbb vonásait taglaló írásunk végén fel kell vetnünk azt a kérdést is, hogy miként működött az Egyesült Nemzetek Szervezete az ilyen hatalmas történelmi események közepette. Itt elsősorban a negatívumokat kell kiemelnünk, melyek , pl. Kongó esetében elsősorban azt mutatták, hogy a világszervezet imperialistái s főleg annak főtitkára még meglevő helyzeti előnyüknél fogva a történelem kerekének lelassítását, illetve visszaforgatását szorgalmazták. Igaz, az új államokat felvették az ENSZ-be. Viszont ugyanakkor tétlenül nézték, hogy egy afrikai tagállam földjén az imperializmus szította terror, törvényes, kormányfőt kínoz meg, s alapvető jogokat tiport lábbal. E, .mesterkedés az új államok ENSZ-be vetett hitét alaposan megtépázta. Ennek a tettnek történelem előtti felelőssége még nincs végérvényesen lezárva, s nem vitás, a felelősségrevonás 1960-ban megindult folyamata folytatódik majd. Mindezeknek összegzése után a következtetéssel sem maradhatunk adósak. Mert ezek az események kétségtelenül a további események magvát is magukban rejtik. Nem kétséges például az, hogy az 1960-ban felszabadult országok sorsának alakulása, maga az a tény, hogy függetlenek lettek, tovább fokozza, kérlelhetetlenné teszi a még gyarmati sorban levő országok nemzeti mozgalmait. Elég, ha Ruanda, Tanganyika és Algéria példáját idézzük. Az is biztos, mint, az előbbi folyománya, hogy a gyarmattartók befolyásának, további szűkülése a még maradék jogalapot is csökkenti afrikai ott tartózkodásukra, amivel együtt jár az, hogy az itteni államok egyre nagyobb mértékben járhatják saját útjukat. Végül nem kétséges az sem, hogy az afrikai államok szabadsága a világpolitika egyensúlyára is hatással lesz, mégpedig az erős antiimperialista tendenciák ismeretében bizonyosra mondhatjuk, pozitív irányban. Ez viszont előrevetíti azt, hogy 1961 is afrikai év lesz majd, hisz’ az eddigi tapasztalatok és a következmények még sokszor és élesen állítják majd az itteni népeket a közvélemény érdeklődésének reflektorfényébe. Afrikai év volt 1960. Hősi harcok, sikerek és átmeneti sikertelenségek krónikája tanúsítja ezt. De egyben kétségtelen igazolása is volt annak, hogy a szabadságukért küzdő népek törekvései valóra válnak, s az imperializmus gazdasági kizsákmányolásának egyik legfontosabb bástyája, a gyarmatbirodalom a történelem és a népek pörölycsapása alatt a föld, színével lesz egyenlő. BU &