Hajdú-Bihari Napló, 1962. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-02 / 127. szám
LEGFONTOSABB KÖVETELMÉNY: a szántás minősége Megkezdődtek a járási szántóversenyek Nagy sikerük van a szántóversenyeknek. Nemcsak újabb és újabb gépállomási, állami gazdaságbeli és termelőszövetkezeti traktoros indulása teszi érdekesebbé a versenyeket, hanem az irántuk megnyilvánuló szakmai érdeklődés is. Tavaly rendezték meg az első országos szántóversenyt és ezen nagyszerű Hajdú-Bihar megyei győzelem született: Répási István, a Polgári Gépállomás fiatal traktorosa került az első helyre. Az idén — éppen a nagy érdeklődés és részvétel miatt — sokkal szélesebb körben, jóval több traktoros bevonásával kezdődtek a selejtezők. A múlt év őszén ugyanis minden gépállomáson brigádonként üzemi szántóversenyeket rendeztek. Ezeknek a legjobbjai kerültek a járási döntőkbe. Az idei első járási szántóversenyt csütörtökön rendezték meg a berettyóújfalui Dózsa Termelőszövetkezet földjén. Pár nappal ezelőtt levágott őszi takarmánykeverék tarlóját kellett megforgatni. Két ekevassal dolgozó traktoroknak 20, a három ekevassal szántó gépeknek 30 méter széles, 100 méter hosszú parcellát kellett felszántani megadott időn belül. A verseny fő célja azonban nem a gyors befejezés volt, hanem a minőségi munka. A megadott jelre 15 traktor kezdte hasítani a barázdát. Gyorsan fordultak a gépek, folyamatosan haladtak előre a néhány nappal ezelőtt mélázott, könnyen szántható talajban. A bíráló bizottság tagjai állandóan ellenőrizték a munkát, figyelemmel kísérték minden versenyző teljesítményét. Gyakran állították a barázdába a mérőlécet, hogy meggyőződjenek: egyenletes-e a szántás és megvan-e a kívánt mélység. Már a munka közben sok dicséretet kapott a nagyrábéi gépállomás dolgozója. Dajka Zoltán egyenletesen forgatta meg a földet, a szövetkezeti gazdák azt mondották: nyomban lehetne bele vetni a magot, még fogasolni se kellene. Alapos ellenőrzés és pontos mérések, összesítések után hozta meg döntését a bizottság és hirdették ki az eredményt. A berettyóújfalui járási szántóversenyen első helyezést ért el Dajka Zoltán, a Nagyrábéi Gépállomás traktorosa. Második ifj. Sass András zsákai, harmadik D. Nagy Gyula a Berettyóújfalui Gép- állomás traktorosa. A járási szántóversenyen a környékbeli gépállomásokról és termelőszövetkezetekből sokan részt vettek, ott voltak a berettyóújfalui mezőgazdasági szakiskolán tanuló tszelnökök is. A szakemberek között az volt az egybehangzó vélemény: bár az érdeklődés rendkívül megnőtt és népszerűek a szántóversenyek, mégsem hozzák meg azt az eredményt amit várnak tőlük. A szántások minőségében nagyon sok kifogást találtak a szemlélők. Majdnem mindegyik kijelölt parcellán vakbarázda maradt, a széjjel szántásnál, valóságos teknőket ástak a gépekkel, nem takartak simán az egymásra forgatott barázdák, s nagyon sok gépnél egyenetlen volt a szántás mélysége. Ezek pedig a m legfőbb követelmények. S nemcsak a versenyen, hanem a szövetkezetben, a nagy- üzemben végzett állandó munkánál is. A másik kívánság: több tsz- traktoros indulását várják. A berettyóújfalui járás termeőszövetkezeteiben legalább annyi saját szántótraktor dolgozik már, mint gépállomási. Ezzel szemben mindössze a berettyóújfalui és nagyrábéi tsz-ek gépei vettek részt a versenyen. Helyesen vetették fel: az ő részükre is rendezzenek a jövőben üzemi versenyeket. A járási szántóversenyek első három helyezettjei a megyei versenyen vesznek részt s a legjobbak pedig ősszel az ország legjobb traktorosaival mérik össze tudásukat. A püspökladányi járás tsz- és gépállomási traktorosai részvételével pénteken a bárándi Új Élet Tsz-ben rendezték meg a járási szántóversenyt. A nagy érdeklődéssel kísért szántóversenyen Dénes István a Püspökladányi Gépállomás traktorosa lett az első. G-35-ös traktorával igen jó minőségi munkát végzett. Az első helyezett jutalmul egy kerékpárt kapott. ★ Munkában a zsűri: Erdei Imre, a bakonszegi Új Világ Tsz elnöke és Boldog Menyhért, a berettyószentmártoni Hajnal Tsz főagronómussa — mindketten a bíráló bizottság tagjai — a szántás minőségét vizsgálják Indulás előtt. Itt még a gépét ellenőrzi Dajka Zoltán, a Nagyrábéi Gépállomás traktorosa, aki a múlt évben megnyerte a járási versenyt. Néhány órával később ő vehette át a járási verseny győztesének járó díjat Szinte zeng és zúg a határ a berettyóújfalui Dózsa Tsz földjén. Izgalmas versenyt vívnaka járási szántóverseny résztvevői IUJÓ-MOUMI jr NAPLÓ 1. oldal — 1962. június 2. Vasárnap nyílik a Déri Múzeumban a Sugár Andor emlékkiállítás A Magyar Nemzeti Galéria a Műcsarnok és a Déri Múzeum rendezésében vasárnap nyílik Debrecenben Sugár Andor festőművész emlékkiállítása. Sugár Andor (1903—1944) a két világháború közötti magyar képzőművészet kiemelkedő alakja. Mintegy két évtizedre terjedő munkássága tudatos forradalmárt és mélyen érző férfit mutat. Művész, hitvallása és gyakorlata azok közé sorolja, akik számára a társadalmi haladás és festő progresszivitás egyet jelentett A kor, amelyben élt és alkotott, a feloldhatatlan ellentmondások kora, de ő tudta mint barátai és példaképei. Derkovits Gyula és Öcsi Huber István, hogy mint haladó művésznek hozzá kell járulnia az ellentmondás feloldásához Ismerte, vallotta a művész felelősségét és egész életművét ez a tudat formálta. Tagja volt a Szocialista Művészcsoportnak, szerepelt az 1942-es Szabadság és nép című kiállításon, a haladó művészek nagy demonstrációján. Művészetét, továbbfejlődését derékban törte ketté a mártírhalál. A debreceni kiállításon a művész 29 olajfestményét és olajtemperáját, valamint 35 grafikáját mutatják be. A kiállítást vasárnap délelőtt 10 órakor Dr. Béres András, a Déri Múzeum igazgatója nyitja meg. Múzeumi vasárnapok sorozat új előadása A Déri Múzeum nagysikerű ismeretterjesztő sorozatának ötödik előadására kerül sor vasárnap, június 3-án délelőtt 11 órakor a múzeum kiállítótermeiben. Dr. Julow Viktor a múzeum tudományos munkatársa tart előadást Debrecen irodalmi élete Csokonai korában címmel. Az előadást a múzeum kiállított irodalmi dokumentumai szemléltetik. Balesetmentes júniusért küzdenek Polgáron A Hazafias Népfront, a KISZ, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség és a rendőrség helyi szerveinek rendezésében balesetmentes hónapért küzdenek júniusban Polgáron. Június 3-án délelőtt 9 órakor a közlekedési szabályokról tartanak előadást, melyet filmvetítés követ. Ugyanezt 7-én megismétlik az iskolai tanulók részére. Ezt követően, június 10-én iskolai tanulók részvételével szellemi KRESZ-versenyt rendeznek, a fiatalok azután kerékpáros közlekedési versenyen mutathatják meg, menynyire ismerik a közlekedési szabályokat. A felnőttek részére június 17-én rendeznek közlekedési versenyt, mely alkalommal kerékpárosok, motorkerékpárosok és személygépkocsi vezetők vehetnek részt a versenyen. Vigasztalás Mint minden temetés, ez is olyan szomorú volt. Bár napfény aranylott a májusi határban, de bent a szívben keserves fájdalom tombolt. Szabó Józsefek talpig feketében álltak a koporsó mellett, tekintetüket a földre vetették és sűrű csillogókönnytenger patakzott szemükből. Úgy érezték, egy élet dőlt össze bennük, hogy eltemették hároméves kisfiúkat, a család szemefényét, a göndörfürtű Józsikát. Szabó József negyvennégy, Lídia a felesége harmincnyolc éves. Tizenöt évi boldog várakozás után született egyetlen gyermekük: Józsika. És íme, most a féltve dédelgetett, a lelkükkel becézett kismadár itt fekszik előttük, lecsukott szemmel, jég hideg, kettétört mosolylyal a arcán. Lídia fáradtan nyitotta ki szemét és kíváncsian pihentette meg a félkörben álló tömegen. Mintha keresett volna valakit, hiszen megígérte, hogy ő is itt lesz a temetésen. Igen, Éles Bernátot, a termelőszövetkezet elnökét kutatta, vajon elkísérte-e utolsó útjára kicsi keresztfiát? Hiába minden keresés, nem látta sehol az elnököt. Tövisként szűrődött szívébe a csalódás okozta fájdalom, és feldúlt idegállapotában megszorította a férje kezét. Szabó markos ember volt, a búzászsákot könnyedén cipelte, a fronton a golyók és bombák záporozását közömbösen fogadta, a gránátszilánk okozta sebének tüzes fájdalmát hangtalanul tűrte, de most felsziszszent. Mintha összepréselődtek volna az ujjai, és érthetetlenül nézett asszonyára. Lídia így rebegett: — A legjobb cimborád és mégsem jött el. Szabó legyintett. — Rangján alulinak tartja, nem szereti, ha sírnak körülötte. S többet nem esett szó az elnökről. E beszélgetés idején cammogott be a személyvonat a falu állomására. Éles Bernát kisfiúval a karján szállt ki a másodosztályból és gyors léptekkel megindult a falu felé. Az ismerősök meglepődtek. Nincs még családja Bernátnak, honnan hozta azt a kis legényt? — találgatták. Az elnököt csak akkor látták ily szaporán „közlekedni”, amikor valami fontos szövetkezeti problémát kellett megbeszélnie a tanácsházán, vagy más egyéb rendkívüli ügy elintézése várt rá. Máskor kimérten, magabiztosan, higgadtan rótta az utcákat. De most szerít a cipő — gondolták a szomszédok. Az elnök tudta, hogy egy percet sem késlekedhet. Nemsokára vége lesz a temetésnek és akkor... talán már késő... A budapesti gyermekotthonban járt és onnan hozta magával a kisfiút. Úgy gondolta, hogy Szabóék fájdalmát enyhíti, ha gyermekük helyett gyermek gyógyítja a friss sebeket. Zaklatottan nyitotta ki az utcai kaput, s valósággal rohant a tornác felé. Az előszobakulcsot leemelte „titkos” helyéről, a lugastartó oszlopról. Kattant a zár és kivágódott az ajtó. Az utcai nagy szobába sietett. Az út fáradalmától eltörődött kisfiú nagyokat pislogott, álmos volt. Lefektette a díványra, a fogasról leakasztotta komája nagykabátját és betakargatta vele a gyermeket. Néhány másodperc múlva már álomországban járt Bandiké. Bernát papírt, ceruzát húzott ki a zsebéből és hozzálátott a fogalmazáshoz. Szinte sercegve karcolódtak a betűk a papírra. Ezt a mondatot kanyarította rá: Én Bandika vagyok, szeressetek engem is. A cédulát otthagyta az asztalon, elsietett. Nemsokára Szabóék is megérkeztek. Kővé meredten álltak a szoba közepén. Az írásból megállapították, hogy az elnök járt itt, s a gyermekre pillantva tudták, miért nem látták a temetésen. Egymásra néztek, ráborultak a kisfiúra, és sírtak, sírtak keservesen. És szívükben megfogamzott az elhatározás: Bandikét felneveljük, Bantyka a mi fiunk . ... B. " tleg'(e£tyxés ) tömbmosodákról ) Tömbmosoda. A belépő szórakozottan végigfut a felíráson anélkül, hogy valami különösebbet, feltűnőbbet észlelne rajta, s nagy nekifohászkodással nekiindul a negyedik, vagy ötödik emeletinek. ► Pedig, ha egy kicsit figyelmesebben, körültekintőbben ,megnézné az ajtó fölött el► helyezett feliratot, bizonyáraészrevenné, hogy a csillogófémbetűk gúnyosan, iróniku£san bámulnak a levegőbe. ► S van is miért. ► Debrecenben a Blaháné ut►ca és a Liszt Ferenc tér sarakon épült bérházban 1958 óta,tehát a ház felépítése óta vantömbmosoda. A modern mosó-, szárító- és csavarógépekkelellátott helyiség azonban idáignem sok örömet szerzett a házlakóinak. Nem azért, minthaesetleg a gépek nem működénének, vagy a felszerelés nemlenne tökéletes. Nem. A gépek jók, és talán sokan meg-hökkennek első pillanatra, ►amikor leírom —, az a baj, Ahogy nagyméretűek. Annyira, és hogy idáig a lakók közül mégsenki sem mosott velük és ►előreláthatólag nem is fog. ► Nem akarom most részletezni, hogy milyen huzavonák, pro és kontra intézkedések történtek a tömbmosoda ügyében, tény, hogy ma sem működik. Annyit azonban meg kell említeni, hogy az illetékesek azt tartották alapvetőnek, hogy a tömbmosodát kisebb gépek helyett nagy kapacitású gépekkel látták el annak idején. Arra azonban senki sem gondolt, hogy esetleg ezeket a gépeket ki lehetne cserélni kisebbekre, vagy valami más megoldást kellenne találni. És arra sem gondoltak, hogy a lakók sem nyugodtak meg teljesen abban, hogy megtudták az okát, miért nem lehet mosni. Megoldásra vártak. A megoldás azonban késett. Annyira, hogy immár lassan négy éve a mosoda elkészültének és a megoldás még mindig várakoztat magára. Hogy a lakók ? Nos, a lakók már régen letettek arról, hogy ebben a tömbmosodában mossanak. Jó páran vásároltak olyan kis kapacitású gépeket, amivel minden különösebb huzavona nélkül lehet mosni, mások pedig viszszatértek a hagyományos eszközhöz, a teknőhöz. A béke helyreállt, a vita elcsendesedett. A többszázezer forint értékű gépek pedig kihasználatlanulrozsdásodnak, porosodnak valahol a „tömbmosoda mélyén”. (K. Sz.) A teljességről ► A minap íróasztalom fiókójában keresgélve kezemben,akadt egy értekezlet beszámoló jelentése. Különösebb elfoglaltságom nem lévén, elszántam magam, hogy még egyszer átlapozom, átnézem. ► Nagy buzgalommal hozzá isfogtam és elolvastam egészenaddig a sorig, ami úgy kezdődött, hogy:„A beszámoló nemtörekedett teljességre, ha►nem...” Ó Hirtelen megálltam az olva► sásban és gondolkozni kezdettem. Szóval nem törekedett a ►teljességre. Vajon mire töreke-ődett akkor. Na nézzük. Meg►van! Arra, hogy problémákat ►vessen fel. Ó Nem tudom, ki hogy van ►vele, de nekem valami sehogy *sem tetszett ebben a megfogalmazásban. Eszembe jutottaz a sok hiábavaló és gyenge ► értekezlet, amelyen az előadó ►a helyzet, a felvetett probléma ►nem ismeréséből kifolyólag ► a a a a a aaaaaaaaAAAAAAAAA mindig így mentegetőzött: „A beszámoló nem törekedett teljességre, hanem.. stb. stb. És az is eszembe jutott, hogy az alapos, a munkát ténylegesen előbbre vivő értekezleteken nagyon ritkán hangzott el ilyenfajta megfogalmazás. Másrészt, ha egy értekezlet nem a meghatározott tárgykör alapos, minden oldalú megbeszélését tűzi ki célul, nem a teljességre törekszik, akkor miért ül össze? Mert ha egy szabó feledékenységből elfelejt a kabátra gombot varrni, de később eszébe jut és felvarrja, megbocsátható dolog. Azt viszont nem hiszem, hogy bárki is megelégednék azzal a kabáttal, amire a szabó nem varrta fel a fél kabátujjat, azon egyszerű okból kifolyólag, mert nem törekedett teljességre. K. L. :AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Fotópályázat és kiállítás A pedagógus szakszervezet Hajdú-Bihar megyei művelődési otthona a pedagógusnap tiszteletére a debreceni és megyei pedagógusok részére fotópályázatot hirdetett. A pályázat feltétele volt, hogy az iskola életéből merítsék a témát. A díjak odaítéléséről szakértő bíráló bizottság döntött. A fotópályázat első díját Teiinger József tanár (Hajdúböszörmény), második díját a Bethlen Gábor ált. iskola fotóköre (Hajdúböszörmény), a harmadik díját a hajdúdorogi művelődési otthon fotóköre nyerte. Oklevéllel jutalmazták Nagy Sándor hajdúnánási tanárt és a debreceni Tóth Árpád gimnázium fotókörét. A pályázatra több mint 100 fénykép érkezett. A legszebbekből a művelődési otthon kiállítást rendez. Az érdeklődők június 2-től 8-ig tekinthetik meg a kiállítást a pedagógus művelődési otthon debreceni, Bethlen utca 14. szám alatti helyiségében.