Hajdú-Bihari Napló, 1970. november (27. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-22 / 274. szám
Megnyílt Félegyházi László kiállítása A debreceni Medgyessy-teremben november 20-án délután fél 6 órakor ünnepélyes keretek között megnyílt Félegyázi László Munkácsydíjas festőművész kiállítása. A megnyitó ünnepségen megjelent Kiss Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese. Megnyitó beszédet mondott dr. Dankó Imre, a Déri Múzeum igazgatója. Beszédében méltatta Félegyházi László eddigi munkásságát, kolorisztikus stílusának jellegzetességeit, kiemelkedő szerepét Debrecen képzőművészetében. Hangsúlyozta szervező tevékenységét az 1945 utáni művészeti életben. A kiállítás december 5-ig tart nyitva, megtekinthető hétköznapokon az üzleti órákban. Helyreállítható a ritmusegyensúly Barta Éva, az MTImunkatársa jelenti: Dr. Salánki János, a Magyar Tudományos Akadémia tihanyi biológiai intézetének igazgatója mind a hazai, mind pedig a külföldi szakemberek körében rendkívül nagy érdeklődést keltett az élő szervezetek ritmusának szabályozásával kapcsolatos kutatásaival. A több nemzetközi tudományos fórumon és folyóiratban már széles körűen ismertetett és megvitatott kísérletei abból a tényből indultak ki, hogy az összes élő szervezetnek sajátos ritmikus tevékenysége van, de ezek megnyilvánulási formái különbözőek. A legszembetűnőbb ritmikus tevékenységek között van az alvás, az ébredés, az aktivitás és a nyugalom, a szívműködés és a légzés. A ritmus olyan általános biológiai törvényszerűség, amely minden élő szervezet működésére jellemző. Vannak olyan periodikusan visszatérő jelenségek — például a fotoszintézis —, amelyek külső hatásra jönnek létre, zömmel azonban ritmusszabályozása az élő szervezet tulajdonsága. Külső tényezők lényegesen nem változtatják, csupán módosítani képesek az élő szervezet által programozott változásokat. Dr. Salánki János megállapította: a belső mechanizmust az idegsejtek által termelt szerotonin szabályozza. Ha nagyobb mennyiségben áramlik ki a sejtből, akkor aktivizál, serkent. Ellenkező esetben nyugalmi állapot jön létre. A szerotonintermelést a ribonukleinsav szabályozza. Arraa kérdésre, hogy lehet-e majd gyógyszerként használni a szintetikus szerotonint, a következőket válaszolta: — A sejteknek megvan az a funkciójuk, amellyel előállítják a szerotonint. A szervezetbe adagolni tehát felesleges, inkább arra gondolhatunk, hogy különböző kémiai anyagokkal — gyógyszerekkel — elősegítsük, serkentsük vagy csökkentsük a termelését. Ezzel helyreállítható lesz a megbomlott ritmusegyensúly. (MTI) SI MEGYEI MŰVELŐDÉSI KÖZPONT KÖZLEMÉNYEI HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN, a városi művelődési központban november 23-án, hétfőn este 8 órakor rendezzük meg a Debrecen, megyénk és hazánk irodalmi, közművelődési életében immár 20 éve részt vevő ALFÖLD folyóirat jubileumi estjét, melynek programját legutóbbi közleményeinkben ismertettük. DEBRECENI PROGRAMUNK A JÖVŐ HÉTEN: „Dallal, tánccal a világ körül” címmel mutatják be külföldön is sikerrel szerepelt együtteseink műsorukat november 27-én, pénteken este 7 órai kezdettel a Bartók-teremben. Közreműködik a Maróthi Kórus Czövek Lajos karnagy vezényletével, a Debreceni Népi Együttes (művészeti vezető dr. Béres András, zenekarvezető Benczi Gyula), a Debreceni Kodály Kórus Gulyás György Liszt-díjas érdemes művész vezényletével és az Építők Hajdú Táncegyüttese (művészeti vezető Kardos László, zenekarvezető Boros Mátyás). ***: Londoni filmélményeiről számol be november 24-én, kedden este 7 órakor a filmklubban (Vörös Hadsereg útja 26/A.) Pálffy István egyetemi docens. Az előadást követően Szabó István filmrendezővel, az Apa, az Álmodozások kora és a Szerelmesfilm alkotójával találkozik az est közönsége; a Szerelmesfilmről vitát vezet dr. Veress József filmesztéta. — Mindkét rendezvényen szívesen látjuk a korunk filmművészete iránt érdeklődőket. **» A csapókerti kertészeti szakkörben (Süveg u. 3.) november 27-én, pénteken délután 5 órakor a leggyakrabban telepített körtefajtákat ismertetik, gyakorlati bemutatóval. Fiatalok figyelmébe. Ifjúsági divatbemutatót rendez a Zalaegerszegi Ruhagyár és a Fővárosi Divattervező Vállalat a szokásos vasárnapi össztánc keretében november 22-én este 7 órától a Bartók-teremben (Aranybika). Közreműködnek a Balikó-nővérek és a Balassa-trió. DEBRECENI KLUBJAINK PROGRAMJA: A Kerekes telepi klubkönyvtár ifjúsági klubjában november 25-én, szerdán az irodalmi kör mutatja be „Bemutatjuk Bari Károlyt” címmel Cs. Nagy Judit összeállítását a kivételes tehetségű fiatal költőről. — Az ifjúsági klub (Kossuth u. 1.) tagjai november 27-én, pénteken „Vendég-’ségben”programjaik keretében viszonozzák a csapókerti ifj. klub tagjainak korábban náluk tett látogatását. — A Horváth Árpád művelődési ház (Süveg u. 3.) ifjúsági klubjában 25-én, szerdán este 7 órakor önképzőkört vezet Gábor Zoltán. 27-én, pénteken este 7 órakor „Lányok fóruma”, a mini—midi— maxi divatról beszélgetnek Karcza Zsófia vezetésével. — Az öregek klubjában a jövő héten két előadás lesz: 25-én, szerdán este 6 órakor „A múzsák neveletlen gyermeke” címmel a „Zenélő órák”-sorozat keretében, míg 27-én, pénteken este 6 órakor „A szomjúság városa” címmel Debrecennel kapcsolatos városfejlesztési tervekről. Az asszonyok klubjában 23-án, hétfőn délután 5 órakor irodalmi kör alakul; ez első összejövetelén bemutatják Thomas Mann „Friedemann úr, a törpe” című elbeszélését. A Gulyás Pál könyvtárklubban november 28-án, szombaton este 6 órai kezdettel „Számadás” címmel Veres Péterre emlékeznek próza, zene, vers összeállítással. ŐSZI POLITIKAI KÖNYVHETEK Bem rakparti évek Szeretne bepillantani a diplomácia kulisszái mögé? Szeretné tudni, hogyan „csinálják” a külpolitikát? Higgye el, ritkán adódik olyan kitűnő alkalom erre, mint Sík Endre új könyvének elolvasásakor, ő tizenkét évet — 1949-től 1961-ig — töltött a magyar külügyminisztérium épületében; volt főosztályvezető, miniszterhelyettes és miniszterként ment nyugdíjba. Harcos, gondokban, kemény munkában eltelt évek — a hidegháború és az enyhülés, az ellenforradalom és a konszolidáció időszaka — voltak ezek, de tele élményekkel. A harcokból és az élményekből elevenít fel néhányat a szerző, izgalmas és kellemes, szomorú és derűs epizódokra emlékezik. Diplomaták és államférfiak — Vorosilov, Csou En-laj, Hruscsov stb.—, távoli országok — Kína, Libéria, USA — jelennek meg a lapokon, olvashatunk a külpolitika mesterfogásairól, a diplomaták hétköznapjairól és még sok-sok érdekes dolgokról. A visszaemlékezés talán a személyi kultusz vezetési módszereiről mond legtöbb újat. Két példát idézünk. 1954 őszén lépések történtek a magyar—jugoszláv kapcsolatok javítására; igen ám, de a rendelkezéseket nem a miniszterelnök, hanem Farkas Mihály adta ki a külügyminisztériumnak. Ugyanígy 1955 nyarán a még Rajkókkal egy időben bebörtönzött Noel Field amerikai állampolgár szabadon bocsátásáról is a Szabad Népből értesült a külügy- és belügyminiszter. (Kossuth Kiadó) A föld alatti Debrecen fölött épül az új „Így nőttek a mezői, bővültek temetői” - zengette leoninusát Gulyás Pál barátom, padszomszédom a gimnáziumban, szeretett szülővárosunkhoz az 1957-ben írt „Debrecen, a kikötő” ódájában, ő maga is temető fölött élt akkoriban a Dobozy utcán, egy hozzám intézett ajánlásában „a Debrecen alatt bujkáló”, a másikban „a Dobozy-temetőbe süppedt” jelzőkkel jellemezve sorsát. RÉGEBBI TEMETŐI is voltak persze Debrecennek a Dobozy-temetőnél. A Nagytemplom helyén már az Árpádok korában templom állott, s a XIV. század elején felépült a hatalmas Szent András templom. Elődeink ennek a cemeteriumába temetkeztek, és csatornázások alkalmával valóban kerültek elő innen csontok, éppen úgy, mint a minorita ferencesek hajdani kolostora helyéről. A rend lenben telepedett be a mai KÖJÁL területére és még kijjebb is a Csapó utca felé, s a reformációig sok előkelő polgár temetkezett ide, sőt az új hit nagy pártfogója, Török Bálint özvegye is. Építkezéseknél innen is kikerültek sírok és csontok. (A ferencesek másik kolostora a Várad utcán - ennek két ága fogta körül a mai Petőfi teret csak a katolikus restauráció után keletkezett ott, ahol az 1944-es bombázáskor részben elpusztult törvényszék állott. Egykori kápolnája alatt nemegyszer találtak sírokat.) A KISEBB TEMETŐK közül a Szent Mihály utcai helyére csak következtetni lehet. Szent Mihály utcának minden valószínűség szerint a Dózsa mesterről nevezett mai Mester utcát hívták, a temető tehát a Csap utcától nyugatra helyezkedhetett el, a régi gyermekmenhely területén, a Bartók Béla úti kórház keleti oldalán. Emellett szól az is, hogy a Csap utcán a múlt század végén soros sírokra bukkantak. Puszta volt már a tócóskerti kis temető is a XVIII. század elejére. Ez a kis állomás környékén, valószínűleg az István út I. számú, Kacskovics-alapítványi telket is magába foglalva terült el. A növekvő népesség viszont a kerítésen kívül, általában a főutcákról elnevezett városrészeknek létesített kisebb temetőket. Ezek a városrészek különben is bizonyos önállósággal rendelkeztek, nagyjából úgy, mint a mai kerületek. Temetője lett így a város déli részének, a Várad, Varga, Szent Anna (Béke) utcák környékének a Teleki utca felé, a nagyállomás táján a Homokkertig. Ez volt a boldogfalvi temető. A Péterfiának két temetője is volt a Hadházi, Ajtó, Kút, Bem József, Damjanich, Kórház, Ember Pál és Kardos Albert utcák között, a Csapó utca temetője pedig a mostani III. kerületi tanácsházzal szemközt terült el, lehúzódva egészen a régi városi kislakásokig. Ez a temető a XVIII. században szűnt meg; érdekes, hogy a tanács a Dobozy-temető alól az első világháború után ide helyezte a zsibogót, tehát ugyancsak régi temető helyére. A boldogfalvi és péterfiai temetőt csak később, az 1811. évi nagy tűzvész után zárták be, városrendezés miatt lett szükség a területükre. Akkor létesültek a Várad utcai és a péterfiai új temetők. Az első világháborúban még dalolták menetre a régi katonanótát: „Péterfia-temető, Hármas honvéd sírja benne az első.” Ennek a temetőnek a Lefkoovits Vilmos, Rózsahegyi Ferenc, Laktanya, Nagy Pál, Apafi utcák által határolt területén épül most Debrecen egyik új lakónegyede. A LEGNAGYOBB TEMETŐ, egyben az egyik legrégibb is a Cegléd (Kossuth) utcai volt. Az első feljegyzés 1572-ben kelt róla, akkor temették „a nagyobbik, domb tetejére" Méliusz Juhász Pétert. Egyéb feltevésekkel szemben én már csak megmaradok az érdemes Zoltai Lajos nézete mellett, hogy ez a temető állott a zord reformátor odahantolása előtt is. Négyszáz évig ez volt a debreceni ember számára „a nagy temető”, sőt egyszerűen „a temető”. A dombos, akácokkal, bokrokkal és „fűtni való fák” ezreivel beültetett hatalmas területet három résznéven ismerték: déli része volt a Dobozy-temető, keleti - a vasúton túli - kis része a Rakovszkytemető, északi része pedig a Csapó utcai temető. Észak felől a Virág, Dessewffy, Bekecs, Landler Jenő utcák, keletről a vasútvonal volt a határa, délen a Bocskai tér, Hajnal utca és Április 4. útja, nyugatról a Dobozy utca határolta. A legősibb rész, a Dobozy-temető már régen romlásnak indult, málladozó sírköveit elhordták káposztás hordókra. A pusztuló területet önálló kutatók ásták,éppen nem tudományos céllal, hanem az ősökkel eltemetett ékszereket keresve, szétszórva persze a csontokat is. A tanács 1923-ban aztán elrendelte a Dobozy-temető rendezését. Jól emlékszem erre a tanácsülésre, mert írásos dokumentum nem lévén arról, hogy mikor temetkeztek utoljára oda, Magoss György polgármester vállalta az egyik „tisztes, koros lakos” szerepét, bizonyítva, hogy a temetőt emberemlékezet óta nem használták. A Dobozy-temetőből homokbánya lett, az első épületeket majd csak 1927-ben emelték a felszabadult területen, két háromemeletes bérházat. Ez tehát az új városrész alapítási éve, mert annak, hogy a Bocskai téren már 1912-ben felépítették a DMKE-internátust, majd 1924-ben egy, és 1925-ben két kétemeletes bérházat, a Dobozy-telephez nincs köze, ez a Bocskai tér rendezésével volt kapcsolatos. A KÖZTEMETŐ MEGNYITÁSÁVAL 1932-ben bezárták a Kossuth utcai ősi temetőt a többi, fiatalabbal együtt. A Hatvan utcai temetőt, ahol Csokonaiis nyugszik a vasgúlája alatt, csak az 1700-as évek elején nyitották meg, s vele egykorú az 1717-ben keletkezett Szent Anna-temető, akkor hasították ki az újra betelepedett katolikusok első halottainak. Meg kell még emlékezni néhány különleges temetőről, ezeknek természetüknél fogva ma már nyomuk sincs. A kolerás temetőkről van szó. Az első nagy kolerajárványnak 1831-ben Magyarországon 209 000 áldozata volt. Debrecen ebben a szomorú számban 2152 halottal szerepelt, ami a lakosság akkori 28-29 ezres létszámához mérten igen magas. A 42 napig dühöngött kolera áldozatainak külön temetőket létesítettek, a legnagyobbakat a Szent Anna, Hatvan és Péterfia utcai kapukon kívül, az Epreskert mögött, a Kolónia helyén s az Izsó és Gvadányi utcák területén. Ide temették el közös sírokba a temérdek halottat minden kíséret és végtisztességtétel nélkül, ezt csak a járvány megszűnése után adta meg nekik a gyászos város. Két kolerás temető, illetve az egyiknek része azért ma is megvan. Az egyik az izraelita temető a Monostorpályi úton, ezt a zsidóknak a városba való beköltözése után, 1844-ben jelölték ki a Varga utcai kolerás temető egy részéből. A másik az orosz hadifogoly temető a Nagy Sándor-halom mögött. Az első világháború elején a régi téglagyár hadifogolytábor lett, s ott 1915-ben kolera ütött ki. A város reszketett a félelmetes járványtól, de azt a nyár elejére dr. Tüdős Kálmán tiszti főorvos mint kormánybiztos megfékezte; az áldozatok részint közös, részint egyéni sírokban nyugosznak a gondozott temetőben. HALOTTAK FÖLÖTT ÉLÜNK tehát, őseink poraiba van ágyazva ez a sok részt megért város. Hadd idézzem róla a Gulyás-versnek az említettre következő sorát: „mint a vakondok, alant bújt meg, s a lelke harang.” Valóban boldog város, mert nem nyomorult kis árkai tartották meg zivataros századokon át, hanem a polgárai lelkében épült sziklafalak, az „áros népnek”, kereskedők és iparosok rendíthetetlen hite és ernyedetlen munkája, mely újból és újból főnixként emelte a romokból magasra Debrecent. Ez a föld alatti Debrecen üzenete a föld felettinek. Béber László — Utoljára kérdem: az alváz? — Remek kérem, remek — mondtam. — Futóművek? — Kifogástalan. Mindenki dicséri. — És a tartály ... biztos, hogy nem csepeg? — Ezt kikérem magamnak! — Rendben van, ítélethozatalra visszavonulunk. * Aki csak ott volt, bent a teremben, mind visszafojtotta a lélegzetét. Feszült és ünnepélyes csend ült a sorok közé, csak egy méh zümmögése hallatszott, rab rovaré két ablaktábla között. Nyomasztó volt a dongás a csendben, és a hang kitört vékony falú üvegbörtönéből, s rátelepedett az emberek megfeszült idegszálaira. * — A törvény nevében! — mondotta vallatóm, és mindenki felállt. — Az Esküdtszék meghozta ítéletét. Öröm keményen az oldalamba bökött, felálltam én is. Amennyire bilincsbe vert kezeim engedték, igyekeztem megigazítani ruhám ráncait. Az öblös hangú férfiú komoly szótlansággal, nemes eréllyel kísérte mozdulataimat. Nem viselt talárt, és paróka sem volt a fején. — Ártatlan vagyok! — akartam kiáltani, de a torkom száraz volt,, és béna a nyelvem. Tehetetlen haragom az ablak közt vergődő méhre szállt. Ebben a percben megszűnt számomra minden, csak az a monoton zümmögő darázs maradt. Gondolatban már a rabom volt, és én megkínoztam. S míg vadul téptem a szárnyait, a gyenge lábakat, a hegyes fullánkot, meg a csápot, a két érzékeny tapogatót, felhangzott az ítélet:" — Vádlott életfogytiglan szava, állításai kétségbe vonására ítéltetik, mellékbüntetésként gépjárművezetői jogosítványa visszavonatik, hites házassága felbontottnak nyilváníttatik. — Ó, csak ezt ne! — ordítottam. — Ne siránkozzon itt a szemünk előtt! — recscsent rám a bíró. — Vallja be inkább, hogy vétkezett, hogy maga egy utolsó hazudozó, minta cttm — Nem! Neem! — sikoltottam. — Tehát továbbra is kitart képtelen állítása mellett?! — Igenis kérem, kitartok. — Merje még egyszer mondani: — Az öné mennyit fogyaszt száz kilométeren? *— Uraim, én tudom, hogy önök itt nem hisznek énnekem — mondtam reménytelenül. — Tudom, hogy az önöké csak hatot fogyaszt vagy nyolcat, szuperben. De az én ügyem egészen más ... Hát nem értik? Nekem nincsen autóm, se Skoda, se Trabant, se más. Nekem csak egy jó étvágyú nejem van, én őróla beszélek. És ha hiszik, ha nem, bizony megeszi a maga tíz literét kólában, sörben, frissítőben ... Meg sonka tojással, bécsi szelet, borjú becsinált, de főleg a sör, az a sok sör, uraim! Egy rövidke úton is több mint száz forint. Ne éljek, ha nem igaz, urak! Kérem, higgyenek nekem, és tisztelettel kérem felmentésemet. — Ubul! Sárám selymes hangjára riadtam verejtékes álmomból. — Ubul, te itten alszol, én meg szomjan halok, éhen veszek már kora reggel! Te gyilkos, te, te, nem szégyelled? Néhány másodpercre behunytam a szememet, újra feltűnt a tárgyalóterem, bírám kőkemény vonásai, és én belekiáltottam a csendbe: — Bűnös vagyok, bűnös, uraim, veszedelmes, kérem, ítéljenek. Ítéljenek! — kuti — K?IP- ki is ügyiLajj! HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1970. NOVEMBER 22.