Hajdú-Bihari Napló, 1972. június (29. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-24 / 147. szám
BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás a 1. oldalról) szeripari vállalatok szakemberigényét nem tudják kielégíteni. Ez különös súllyal a lányok szakmunkásképzését akadályozza. Megyénk városaiban az ipar telepítésével egy időben megnőtt a szakemberigény. Ezt a jelenlegi szakmunkásképzők nem tudják kielégíteni. Fontos feladat a vállalati és társadalmi erőforrások igénybevétele, a pályaválasztási munka minőségi javítása. Súlyos gondot okoz megyénkben a cigány származású tanulók helyzete. Egyes iskolákban arányuk eléri a 15—20 százalékot. Óvodára még nincs igényük, így probléma az iskolára való előkészítésük, a külön osztályok szervezése, a tárgyi és személyi feltételek biztosítása. A nevelők körében jó, kedvező politikai hangulatot váltott ki a bérrendezés. A lakásépítési kölcsön is segíti letelepedésüket, a törzsgárdák kialakulását. Kis községeinkben, tanyai iskoláinkban a fiatal pályakezdő pedagógusok letelepedési segélyt, területi pótlékot kaphatnak. Új helyzet elé állította az iskolákat a pályázati rendszer bevezetése. Ehhez kapcsolódott a tanácsok korszerűsítése révén a hatáskörök leadása is. Ennek következtében az iskola önálló jogköre lényegesen megnövekedett. Ezek az intézkedés— Állam- és jogrendszerünkben fontos szerepük van az igazságszolgáltatásra vonatkozó jogszabályoknak. Alkotmányunk 5. fejezete tartalmazza a bíróságok működésének és szervezetének legfontosabb alapelveit, a részletes szabályok megalkotását pedig törvényre, utalja. Az előterjesztett törvényjavaslat ennek a célnak kíván eleget tenni azzal, hogy részletesen szabályozza a bíróságok szervezetével és hatáskörével összefüggő kérdéseket. A törvényjavaslat kidolgozása során — az alkotmányban foglalt alapvető rendelkezésekkel összhangban — az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének, jogrendszerünk korszerűsítésének követelményei vezettek bennünket. Bíróságaink feladata az egyik legfontosabb állami tevékenység: az igazságszolgáltatás. Hazánkban szilárd a törvényes rend. Aki törvényeinket megsérti, megbüntetjük. Ugyanakkor jogrendszerünk minden becsületes állampolgár számára biztosítja a nyugodt és félelem nélküli életet. Bíróságainknak jelentős szerepük van e fontos elvek megvalósításában. A rájuk bízott feladatok további jó ellátásának feltételeihez járul hozzá a törvényjavaslat. Fontos láncszeme ez azoknak a magas szintű jogszabályoknak, amelyek — a társadalmunkban bekövetkezett változásokkal összhangban — az igazságszolgáltatás továbbfejlesztését szolgálják. A jelenleg hatályban levő bírósági szervezeti törvényt csaknem két évtizeddel ezelőtt alkotta meg országgyűlésünk. A mostani törvényjavaslatot az elmúlt évtizedek gyakorlati tapasztalatainak felhasználásával, a jelen és a jövő követelményeinek figyelembe vételével készítettük elő. Rendelkezései arra hivatottak, hogy egész igazságszolgáltatásunk munkája hatékonyabbá váljék. Ezután dr. Korom Mihály arról a munkáról beszélt, amelyet a bíróságok és a döntőbizottságok végeznek, majd az előterjesztett törvényjavaslat legfontosabb rendelkezéseiről szólt. Az igazságszolgáltatás egységének fontos alapelvét juttatja most következetesen érvényre a törvényjavaslat azáltal is, hogy az eddigi államigazgatási jellegű gazdasági és területi munkaügyi döntőbizottságokat bíróságokká alakítja át. Ezzel a szabályozással jelentékeny mértékben egyszerűsítjük és áttekinthetőbbé tesszük az igazságszolgáltatási szervezet rendszerét, hiszen megszüntetjük a tarkaságot, a párhuzamosságot, a széttagoltságot. A bíróságok állami szervezetünkben különleges helyet foglalnak el. Különleges helyzetük nem valami kivételezettségből, hanem a bírói sek helyesek, alapjaiban elősegítik a demokratizmus fejlődését. Az iskolák azonban több tekintetben nem voltak felkészülve az új helyzetre. A gyakorló vagy a kezdő nevelők elhelyezkedése esetében előtérbe került az élet- és munkakörülmények kérdése. A nevelők természetesen oda pályáznak, hol jobb, kedvezőbb feltételeket tud nyújtani az iskola. Ha erre az iskolák, tanácsok és művelődésügyi szervek időben nem figyelnek fel, az iskolák között meglevő szintkülönbségek még tovább fokozódnak. A jelentkező tárgyi és személyi problémák megoldásához indokolt a felsőbb szervek anyagi segítése. Hasonló gondok jelentkeznek az önálló bérgazdálkodásnál is. A tantestületek között szakos ellátottság tekintetében elég nagy az eltérés. Ahol továbbra is több képesítés nélküli nevelő dolgozik, jelentős bérmegtakarítás mutatkozik. Pedig azokban az iskolákban, ahol jobb a szakos ellátottság, reálisabb igény mutatkozna jutalmazásra a végzett munka, az eredmények alapján. A bér nemcsak az anyagi ösztönzés eszköze, hanem az eredmény alakulását befolyásoló tényező is. Az egyenetlenségek miatt szükséges lenne meghatározott költségkeretet központilag tartalékolni a kiegyenlítésre. A jutalmazásra fordított keret nagyon szűk, a béralap 1 százaléka. Megvizsgálandónak tartom függetlenségből ered. Ezért kell a vezetésük, irányításuk elveit és módszereit törvényben pontosan szabályozni. Ezt szolgálják a törvényjavaslat azon rendelkezései, amelyek megfogalmazzák a Legfelsőbb Bíróság és az Igazságügyi Minisztérium feladatát. Világos, hogy mind a Legfelsőbb Bíróság, mind az Igazságügyi Minisztérium tevékenységének fő tartalma arra irányul, hogy bíróságaink ítélkezése megfeleljen törvényeinknek, a szocialista állam jogpolitikájának, találkozzék a becsületes dolgozók, a társadalom egyetértésével. Alkotmányunknak megfelelően rendelkezik úgy a törvényjavaslat, hogy a Legfelsőbb Bíróság gyakorol elvi irányítást az összes bíróságok bírói működése és ítélkezése felett. Ennek érdekében mondja ki azt is, hogy a Legfelsőbb Bíróság irányelvei és elvi döntései a bíróságok számára kötelezők. A törvényesség és a jogalkalmazás egységének érdekeit igazolja e rendelkezés. Ugyancsak ezt a célt szolgálja, hogy a Legfelsőbb Bíróságon gazda felemelését. A költségvetési szerveknél erre van is lehetőség. Az oktatás területén meglevő gondok szorosan összefüggésben vannak az állami költségvetéssel. Az iskola csak úgy tud megfelelni a növekvő társadalmi követelményeknek, ha anyagilag is nagyobb támogatást kap. Indítványozom a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy a nemzeti jövedelemből a jelenlegi szintnél a jövőben nagyobb arányú támogatást kapjon az oktatásügy. A költségvetés végrehajtását művelődésügyi vonatkozásban is jónak tartom, ezért mind magam, mind választókerületem nevében egyetértek és elfogadom — ért véget Pakurár Miklósné, hajdú-bihari képviselő felszólalása. Ezután szünet következett. Szünet után Varga Gáborné elnöklésével folytatta munkáját az országgyűlést. Mivel az elmúlt évi zárszámadásról szóló jelentéshez újabb hozzászólást nem jelentettek be, az elnök a vitát lezárta, s Faluvégi Lajos pénzügyminiszternek adta meg a szót, aki összegezte a vita tapasztalatait és válaszolt az elhangzott észrevételekre. Ezután napirend szerint következett a bíróságokról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter szólalt fel. jogi és munkaügyi kollégiumokat hozunk létre, amelyek szervezetileg is elősegítik az" egész igazságszolgáltatás munkájának jó áttekintését és az egységes irányítás hatékonyságának növelését. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy változatlan marad a Legfelső Bíróság elnökének a jogerős bírósági ítéletekkel kapcsolatos törvényességi óvási joga, illetőleg ezek elbírálásának a legmagasabb bírói hatáskörben való megtartása vagy a jogértelmezési feladat kiemelése, akkor még világosabban jut kifejezésre a Legfelsőbb Bíróság alkotmányos szerepének teljesen indokolt növekedése. Az előterjesztett törvényjavaslat — egyezően az eddigi helyzettel — azt is rögzíti, hogy az igazságügy-miniszter felügyeletet gyakorol a bíróságok általános működése felett, aláhúzva, hogy e tevékenység nem sértheti a bírói függetlenséget. A törvényjavaslatnak a bírák választására vonatkozó rendelkezései ugyancsak teljes összhangban vannak alkotmányunkkal. A hivatásos bírák választásával — a Legfelsőbb Bíróság bíróit kivéve — több mint két évtizedes gyakorlatot adunk át a múltnak. Az a tény, hogy a hivatásos bírák választása oly magas állami vezető testület hatáskörébe került, mint Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa, kifejezésre juttatja a bírói tevékenység fontosságát, a bírák társadalmi megbecsülésének növekedését. Egyben ez fontos biztosítéka a bírói függetlenségnek és az igazságszolgáltatás demokratizmusának is. A határozatlan időre történő választás pedig arra hivatott, hogy erősítse tovább a bírói élethivatást és a becsületesen dolgozó bírák helyzetét, hiszen őket felmenteni, visszahívni csak a törvényben meghatározott nyomós okokból lehet, és arra szintén csak az Elnöki Tanács jogosult. Szeretném aláhúzni, hogy a bírói karból eddig is nagyon-nagyon ritkán kellett egyeseket eltávolítani, mert méltatlanná váltak bírói tisztségükre. A törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy az eljárási törvényekben meghatározandó esetekben bírósági tanács helyett első fokon egyesbíró hozzon döntést. Esetleges tévhitek vagy félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy az igazságszolgáltatásban a nép részvételének alkotmányos elvét fő szabályként változatlanul hagyjuk. Az egyesbírói hatáskör tervezett bevezetése nem hogy csökkentené, hanem inkább növeli az ülnökbíráskodás súlyát azzal, hogy ott írja majd elő a nem hivatásos bírák részvételét, ahol az igazából fontos és szükséges az adott ügy helyes megítéléséhez. A Minisztertanács megbízásából kérem, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt Országgyűlés vitassa meg, fogadja el, és iktassa az ország törvényei közé. Az igazságügy-miniszter expozéja, valamint több képviselő hozzászólása után ebédszünet következett. Ebédszünet után dr. Beresztóczy Miklós elnökletével folytatta munkáját az országgyűlés. Dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke emelkett szólásra. Részletesen ismertette dr. Szakács Ödön ezeket a tennivalókat majd így folytatta beszédét: A Legfelsőbb Bíróság több határozatában is felhívta a figyelme gazdaságpolitikánknak arra az alapvető tételére, hogy minden gazdasági szektor csak a törvényes keretei között és megengedett eszközöi igénybevételével fejtheti ki tevékenységét a tényleges társadalm igények kielégítése érdekében. Az eljárási törvényünkben biztosított lehetőséggel élve az elvi irányítás érdekében az eddiginél is jóva több ügy elbírálását kívánjuk másodfokon a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonni. A hatáskörbe vonás főleg gazdasági bűncselekményei miatt indult bűnügyekben arra is felhasználjuk, hogy megfelelő elviránymutatást adjunk a büntetéskiszabás tekintetében. Munkánk eredményességét nagymértékben fokozta a Legfelsőbb Bíróságnak az Igazságügyi Minisztériummal és a Legfőbb Ügyészséggel kialakult közvetlen, folyamatos és kölcsönös segítőkészségtől áthatott kapcsolata. A termékeny együttműködés — amelynek számos megnyilvánulása volt — jelentősen elősegítette a társadalmi összefüggések alaposabb megismerését, az elvi állásfoglalások jobb megalapozását. Nagy súlyt helyeztünk a központi gazdasági döntőbizottsághoz, valamint a budapesti Fővárosi Bírósághoz és a megyei bíróságokhoz fűződő kapcsolataink továbbfejlesztésére. De gyümölcsöző volt azokkal a más szervekkel való kooperációnk is, amelyekkel az elvi állásfoglalásaink előkészítése során kapcsolatba kerültünk. Ezúttal is köszönletemet fejezem ki azért az értékes támogatásért, amelyben a más szervekkel való együttműködésünk során részünk volt. Felszólalása végén a Legfelsőbb Bíróság elnöke hangsúlyozta: Számadásunk egyben készülődés is az elkövetkező időszak feladatainak megoldására. Népi demokráciánk állami, gazdasági és társadalmi rendjének, nem különben az állampolgárok jogainak és törvényes érdekeinek következetes bírósági védelme újabb és újabb erőfeszítést, sok-sok hozzáértést és tudományos igényű munkaszervezést igényel. Meg kell birkóznunk azzal a feladattal, amelyet két új kollégiumnak: a gazdasági kollégiumnak és a munkaügyi kollégiumnak a Legfelsőbb Bíróság szervezetébe való beépítése jelent. A gazdasági döntőbizottságok és a területi munkaügyi döntőbizottságok megszűnése, feladataiknak a bíróságok által történő átvétele szükségesé teszi az ítélkezési gyakorlat egységének biztosításáról való fokozott gondoskodást, ami nagymértékben megnöveli az elvi irányítás súlyát, a vele szemben joggal támasztható elvárásokat. A törvényesség és az igazság eszméjének gondozása, a kíméletlen harc minden káros jelenség ellen rendkívül felelősségteljes s egyben megtisztelő feladat. Az ezzel járó terhet örömmel vállaljuk, s nem csökkent kitartással munkálkodunk az alkotmányban és a most megalkotandó bírósági szervezeti törvényben megszabott feladatok egyre magasabb szinten való teljesítésén. Kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy beszámolómat fogadja el. Javasolom, hogy a bíróságokról szóló törvényjavaslatot emelje törvényerőre. Miután a törvényjavaslathoz újabb hozzászólást nem jeleztek, dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter összefoglalta az elhangzott észrevételeket. Kérte az országgyűlést, hogy mindezek figyelembe vételével a törvényjavaslatot fogadja el. Dr. Beresztóczy Miklós elnök ezután szavazást rendelt el. A szavazás eredményeként az országgyűlés először a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által írásban beterjesztett módosításokat, majd pedig ezek figyelembe vételével a bíróságokról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolóját tudomásul vette. Napirend szerint következett a Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Dr. Korom Mihály A törvényjavaslat továbbfejlesztését szolgálja Dr. Szakács Ödön A törvényesség és igazság eszméjének gondozása megtisztelő feladat A bíróságokról szóló törvényjavaslatot, mint jogfejlődésünk fontos megnyilvánulását, az egész jogásztársadalom nevében örömmel üdvözölte a Legfelsőbb Bíróság elnöke, majd — az alkotmányban előírt kötelességének eleget téve — beszámolt az országgyűlésnek a Legfelsőbb Bíróság működéséről. Vázolta a Legfelsőbb Bíróság ítélkezésének és elvi irányító tevékenységének fő jellemzőit, feladatait. — Jelenthetem az országgyűlésnek — mondta —, hogy munkánkat az alkotmányban meghatározott feladatok maradéktalan teljesítésére való törekvés hatotta át. Fontos általános jellegű feladatunknak tartottuk, hogy a jogi és erkölcsi normák szerinti magatartást mindenkitől —az állampolgároktól és szervezeteiktől egyaránt — megköveteljük, s e normák megsértése esetében a megfelelő szankciót mindenkivel szemben alkalmazzuk. — A Legfelsőbb Bíróság az elmúlt két évben — az általános jellegű elvi iránymutatások mellett — több mint 2200 büntető és csaknem 2700 polgári perben, összesen tehát mintegy 5000 konkrét ügyben hozott határozatot, amelyek ugyancsak fontos eszközei voltak az elvi irányításnak. Nagy gondot fordítottunk az állampolgárok, illetőleg a különféle szervezetek panaszaira. Az elmúlt időszakban csaknem 3200 büntető és mintegy 10 000 polgári ügyben nyújtottak be törvényességi óvás iránti kérelmet. A büntető ügyekben előterjesztett kérelmek 14 százalékában, a polgári ügyekben előterjesztett kérelmeknek pedig 12 százalékában kellett törvényességi óvást emelni, törvénysértés vagy megalapozatlanság miatt. A törvényessségi óvás alapján hozott határozatok amellett, hogy a konkrét jogsértést kiküszöbölték, számos fontos, időszerű elvi kérdésben adtak a bíróságok számára hasznos iránymutatást. Ezután a büntető, katonai és polgári ítélkezés területén kifejtett tevékenység lényeges vonásairól szólt: " A Legfelsőbb Bíróság éber szemmel figyeli a bűnözés alakulásának mindennemű változását, és elsőrendű feladatának tartja, hogy az alsóbíróságok számára mindenkor időben megadja a szükséges iránymutatást az ítélkezés egységének a biztosítása érdekében. Ebben nagy segítséget jelent az Igazságügyi Minisztérium és a Legfelsőbb Ügyészség kezdeményező szerepe. A büntető törvénykönyvet módosító törvényerejű rendelet megjelenése és hatálybalépése között nem egészen két hónap telt el, s ezt a viszonylag rövid időt a Legfelsőbb Bíróságnak arra kellett felhasználnia, hogy az új jogszabály gyakorlati alkalmazása előtt álló akadályokat elhárítsa. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1972. JÚNIUS 24.