Hajdú-Bihari Napló, 1988. július (45. évfolyam, 156-180. szám)
1988-07-01 / 156. szám
FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÍRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról) foglalkoznak a szakemberek; a társadalombiztosítási reform munkálatai folynak, döntés született abban a lényeges kérdésben, hogy a központi költségvetésről 1989. január elsején leválik a társadalombiztosítási alap. Az árreform további lépéseinek kimunkálása folyik, s a bérpolitika, a bérrendszer, a bérreform kérdései szintén munkaasztalon vannak. Bejelentette azt is, hogy e sokrétű, szerteágazó munka kormányzati koordinálására különbizottság jött létre. Villányi Miklós válaszolt a bős—nagymarosi vízi erőművel kapcsolatos képviselői felvetésekre is. Felolvasta azt a levelet, amelyet Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter írt az Országgyűlés elnökének, s amelyben a miniszter a kormány nevében bejelenti, hogy a nagy jelentőségű beruházásról az év második felében Berecz Frigyes bevezetőben emlékeztette a képviselőket, hogy a kormány tavaly elfogadott munkaprogramja a stabilizálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tette a gazdaság, és ezen belül az ipari szerkezet átalakítását. Ez az igény egyúttal azt is kifejezi, hogy a kormány — ugyanúgy, mint a közvélemény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlenségeket takar — hangsúlyozta. — Nemcsak a termékek, hanem az iparvállalati teljesítmények különbségei is igen nagyok. Az állami vállalatok mindössze 3 százaléka képes világszínvonalú termékek gyártására, 12 százaléka többé-kevésbé lépést tud tartani a versenyben, további 50 százalékuk számottevő támogatás nélkül is elboldogul, a fennmaradó 35 százalékot kisebb-nagyobb mértékben támogatni kell. Ez utóbbiak körén belül kialakult az évek óta veszteséges, egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő vállalatok csoportja, amelyhez 1987-ben öt nagy, csaknem ötven közepes és kisvállalat tartozott. Együttes éves veszteségük meghaladta a 2 milliárd forintot, az ipar összes nyereségének 2,2 százalékát. A különféle költségvetési támogatások öszszege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befizetéssel szemben meghaladta az 50 milliárd forintot. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos értékelés szerint csak 30—40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal elvileg elérhetőek. Az ipari szerkezetváltás ma már nem gyáróriások építését jelenti, hanem a meglevők generációs megújítását, többnyire a létszám és a létesítményméretek csökkenése mellett; továbbá a kutatás, a fejlesztés, a gyártás és a piaci munka ismeretanyagának és eszközrendszerének gyökeres átalakítását. Ennek pedig előfeltétele az ismeretek mélyreható átformálása és a tudásszint gyors, jelentős növelése. A befektetés lehetőségei között, ezért első helyre kell sorolnunk az oktatást, a szakemberek elméleti és gyakorlati képzését. Ezt az alkalmazott kutatáshoz, műszaki fejlesztéshez, új szervezési és irányítási eljárások bevezetéséhez szükséges ráfordítássoknak kell követnie. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Mint mondotta: ma már 2010-ig tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyásoló intézkedések kidolgozásához és végrehajtásához hosszú idő szükséges. Ezek között egyaránt szerepelnek forrásbővítőek — erőműépítés, energiaimport —, s az eddiginél sokkal nagyobb súllyal fogyasztást csökkentőek is — alapos előkészítés után — jelentést nyújtanak be az Országgyűlésnek. A Minisztertanács felajánlja, hogy a kitűzött időpontot megelőzően valamennyi érdeklődő képviselőnek megteremti a helyszíni tájékozódás lehetőségét. A kormány tehát nyitott e kérdés parlamenti megtárgyalására, kész alapos elemzésekkel megvédeni álláspontját az Országgyűlés előtt. Nyitott Király Zoltán javaslatainak túlnyomó többsége iránt is, azonban a nagymarosiépítkezés leállítását az illetékes parlamenti bizottság is elutasította. Egy ilyen intézkedésnek hazai gazdasági következményei és a nemzetközi szerződés megsértéséből eredő, nagy károkkal járó hatásai lennének. Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszát követően az elnöklő Horváth Lajos kérdést intézett Király Zoltánhoz (Csongrád m., 5. vk.): kér-e külön szavazást az általa, a bős—nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban Az igények azonban gyorsabban növekednek, mint a megtakarításaink, ezért az energiatermelés növelésére is intézkednünk kell Eldöntendő kérdés, hogy a jövőben milyen energiahordozóra építsünk. A hazai kőolaj- és földgázkitermelés már nem növelhető, sőt — távlatilag — számolnunk kell a lelőhelyek fokozatos kimerülésével. A szénvagyonnak csak a gazdaságosan kitermelhető részével számolunk. Hasznosítható korábban tett javaslatok elbírálására. A képviselő kérte, hogy Országgyűlés külön döntsön indítványáról. A képviselők ezt — túlnyomó többséggel — nem tartották indokoltnak. Horváth Lajos ezután indítványozta, hogy a képviselői javaslatot az Országgyűlés illetékes bizottságai vizsgálják meg, s megállapításaikról az Országgyűlés őszi ülésszakán tegyenek jelentést. A kérdésnek ezt a megoldását az Országgyűlés nyolc tartózkodással elfogadta. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1987. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, a benyújtott eredeti szöveg szerint 4 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadta. A napirend szerint ezután az ipari miniszter tartotta meg beszámolóját az ipar szerkezetátalakítási feladatairól. A vízi energiánk nem számottevő. Az atomenergiát ezért a jövőben is fel kell használnunk villamosenergiatermelésre. Ám még a paksi erőmű tervezett 2-szer 1000 megawattos bővítésével is csak részben fedezhetjük az igények növekedését. Emiatt hazánk energiaellátásában a jövőben is igen nagy szerepe lesz az energiahordozók importjának. Az elektronikáról és a személygépkocsi-gyártásról külön is szólt a miniszter. Elmondta: az elektronika szinte minden területen meghatározza a versenyképességet, előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minőségét. A magyar társadalom sem térhet ki az elektronika vívmányainak széles körű alkalmazása és az ennek érdekében végrehajtandó szerkezetátalakítási feladatok elől. Be kell látni: éppen az elektronika szerteágazó jellege miatt nem lehetséges berendezkedni az önellátásra. De összemérhető felkészültségű partnerekké kell válnunk azok számára, akik hajlandók velünk együttműködve megoldani az elektronikai alkatrészgyártás kulcsfontosságú fejlesztését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segítésére az alkatrészgyártás területén vállalkozik. — Döntő az ipar szempontjából, hogy a hazai igények a jelenlegi szűkös viszonyok ellenére — a postai távközlés 1986 óta kiemelt fejlesztése révén, s a lakosság elektronikai cikkek iránti állandósult magas kereslete miatt — nagyok és növekvők, az iparnak jelentős hazai piacot, ezáltal nem mellőzhető fejlődési lehetőséget nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a személygépkocsi-gyártás fejlesztése. A lakossági igények mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából jelentősek, növekvőek, még sok évig kielégíthetetlenek lesznek, így e téren is jelentős a hazai piac szerepe. Emellett a korszerű személygépkocsiik gyártása a technológiát fejlődésre készteti, a termelésszervezést kemény próbára teszi. Viszont szinte minden ipari szakma számára lehetőséget ad a fejlődést elősegítő módon a beszállításra, a részvételre. Ezért a személygépkocsi-gyártás — ha gazdaságosan megvalósítható — a szerkezetátalakítás és (az elektronikával együtt) az egész ipar háttériparának a fejlesztése szempontjából is jelentős és előnyös lehet. De vajon az is indokolt-e, hogy egyszerre több típus gyártását fontolgassuk? Ez ellentmondani látszik a gazdaságosság elvének. Még nem dőlt el, hogy hazánkban valóban egy vagy több típust gyártunk-e, de többfélének a honosítására törekszünk. Ugyanakkor csak ezen az ellentmondásosnak tűnő módon elégíthető ki egyfelől a lakosság kereslete viszonylag alacsony fogyasztói árú típusokból, például a ZAZ 1102 TAURIA típus közös gyártása révén, másfelől a legmagasabb színvonalú technika és az exportképesség követelménye, egy tőkés országbeli partnerrel — például a SUZUKI-val — alapítandó közös vállalat segítségével. Az ipari miniszter foglalkoztatási gondjainkat elemezve megállapította, hogy azokat nemcsak a veszteséges termelés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai forradalom végigvitele és a gazdasági hatékonyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosabban fogja csökkenteni az ipar létszámigényét. Ugyanakkor az egyre kisebb létszámon belül erőteljesen megnövekszik a felkészült mérnökök, szakértők, szakmunkások aránya, s ennél nagyobb mértékben csökken a betanított és segédmunkásoké. Társadalmunknak többféle lehetősége van a hatékony és csaknem teljes foglalkoztatás követelményeinek egyeztetésére. A legfontosabb a piac céltudatos szélesítése, de további lehetőségekkel is élnünk kell. Ma például gyakori, hogy egy-egy dolgozó több munkakört is ellát magasabb keresetszerzés céljából. Ha ugyanazt a teljesítményt és keresetet egyetlen, heti 40 órában ellátható főállásban is el tudjuk érni, s gazdasági eszközökkel — ezek közt a bérreformmal — feleslegessé tesszük a túlmunkát, a második munkaviszonyt, akkor több munkavállalónak juthat főállás. A foglalkoztatás harmadik eszközeként említhető az új üzemek építése, az ipari szövetkezetek, a helyi ipar, a magánvállalkozások megtelepedési lehetőségeinek az erősítése. A munkanélküliség ellen hathatnak a szociálpolitikai intézményrendszer átgondolt módosításai is, például a rugalmas nyugdíjkorhatár bevezetése, a gyermeküket nevelő anyák nagyobb időkedvezménye, a fiatalok tanulóidejének megnövelése. Végül, de nem utolsósorban említhető a meglevő szolgáltatások bővítése, illetve új, nálunk még nem létező, jövedelmező szolgáltatások elterjesztése. A fejlett gazdaságú országokban a szolgáltatások több főállást nyújtanak, mint az ipar és a mezőgazdaság együttvéve, össztársadalmi tevékenységük hatékonysága többek közt a jövedelmező szolgáltatások nagy aránya miatt is magas. A szolgáltatásfejlesztés harmadik előnyeként említhető jótékony visszahatása az ipar hatékonyságára. Nem kell bizonygatni, hogy a mainál jobb közlekedés, távközlés, információszolgáltatás az ipar hatékonyságát közvetlenül is növeli. Végül figyelembe kell venni, hogy a fejlődő szolgáltatások bővülő eszközigénye az ipar piacát növeli. Talán nem túlzás azt állítani : ennyi lehetőséggel okosan élve a hatékony foglalkoztatás és a gyakorlatilag teljes foglalkoztatás távlatilag valóban összhangba hozható, még akkor is, ha az iparban bekövetkező létszámcsökkenéssel egy időben a többi termelő ág és az államigazgatás is létszámleadóvá válik. A rövid távú és csak egyes térségekben kialakuló foglalkoztatási gondok gyors kezelésének azonban még nem találtuk meg a megfelelő eszközeit. A szerkezetátalakítás másik olyan következménye, amelynek kezelése kormányzati irányítást is igényel, az iparnak a környezetre gyakorolt hatása. Fel kell ismernünk, hogy a környezetvédelem leghatásosabb és egyben viszonylag legolcsóbb módja a megelőzés: olyan technológiák alkalmazása, amelyek nem veszélyesek. Amennyiben esetleg a veszélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerülhetetlen, előre meg kell tervezni a biztonságos védelmet is, mint ahogyan arra a Paksi Atomerőmű korszerű technológiája is jó példát mutat. Ezt értjük a környezetgazdálkodás új fogalma alatt. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a közvéleménnyel is. A legcélszerűbb, ha a terveket nagy nyilvánosság mellett, minden érdekelt bevonásával előre megvitatjuk, s ebben az eszmecserében döntjük el, hogy mi a legjobb, minden érdekeltet elfogadhatóan kielégítő megoldás. A közvélemény nevében szólóknak is fel kell ismerni: minden döntés közül a legrosszabb — a környezeti ártalmakra nézve is — a halogatás, az intézkedések megakadályozása. A környezetvédelem nemcsak többletteher, hanem piac is az ipar számára. Hiszen igen sokféle eszközt, berendezést kell fejleszteni és gyártani a veszélyek megelőzésére, elhárítására. Aki hamar felismeri a lehetőségeket, jövedelmező üzletet köthet, előnyére fordíthatja a hátrányokat. Berecz Frigyes ezután arról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlődését és a szerkezetváltást jobban elősegítő gazdaságpolitikának a kidolgozása. Egy új gazdaságpolitika kidolgozását szűk térre korlátozza az a tény, hogy a kizárólag pénzügyi szigorításokkal hatni akaró, csak rövid távú eredményre törekvő gazdaságirányítás lehetőségei elfogytak. Másrészt viszont be kell látni: ma éppen a súlyos egyensúlyhiány miatt nincs arra lehetőségünk, hogy széles körben lehetővé tegyük a termelés élénkítését, a fejlesztés forrásainak bővítését, az import, a devizához jutás felszabadítását, egyszóval, hogy teljes mértékben liberalizáljuk a gazdaságot. Gazdaságunkban bizonyos mértékig már közvetlenül érvényesülnek a piac törvényei, viszont más piaci hatásokra a szabályozórendszer csak késve, torzítva válaszol, s egyes tevékenységeket a kormány továbbra is közvetlenül kénytelen irányítani. A vállalkozás és munkavállalás feltételei pedig népgazdasági áganként is, tulajdonformánként is eltérőek. A gazdálkodókat körülvevő gazdasági erőtér emiatt bonyolult, ellentmondásos, nem képes elegendő útbaigazítást adni a kiegyensúlyozott fejlődéshez. Ezért a gazdasági reformok egyik fő célja, a versenysemlegesség nem valósítható meg azonnal. Továbbra is helyes és követendő cél, minél előbb ki kell alakulnia egy olyan gazdasági környezetnek, amelyben a termelés eredménye csak a tőkeforgatás hatékonyságától, azaz a tudástól, tapasztalattól, szorgalomtól és ügyességtől függ. Ám a támogatásleépítés összes következményét a társadalom nem képes egyik napról a másikra vállalni. Ezért önmagában a teljes — és az előbbiek szerint csak látszólagos — versenyegyenlőség megteremtése (Folytatás a 3. oldalon) Berecz Frigyes beszéde Grósz Károly a vízlépcsőről és a bizalmi szavazásról Szerdán délelőtt, miközben az ülésteremben elkezdődött a vita az ipari szerkezetátalakítás tennivalóiról, az újságírók figyelme a Parlament folyosójára összpontosult. Grósz Károly pártfőtitkár és miniszterelnök nyugati újságíróknak adott interjút, amelybe bekapcsolódtak a magyar sajtó képviselői is. Az egyik kérdés Király Zoltán indítványára vonatkozott: mi a véleménye a miniszterelnöknek a Bős—nagymarosi vízlépcső építésének felülvizsgálatáról, az építkezés esetleges felfüggesztéséről? — A szabók évszázados tapasztalat birtokában varrják a ruhát: először mérnek és csak utána szabnak — kezdte hasonlattal válaszát Grósz Károly. — Én hiszek nekik, hogy ezt nem lehet fordítva csinálni, először kiszabni az anyagot, majd az „áldozatot” beleszorítani a ruhába. Magyarul: előbb el kell végezni a vizsgálatokat, és azután lehet dönteni. Ennek a döntésnek most van 30—40 milliárd veszteségvonzata, olyan 30—40 milliárd, amiből soha nem lesz energia. A másik oldalon áll 40 milliárdos kiadás, amiből lesz energia Azt kell eldönteni, hogy melyik a praktikusabb. Tudni kell, hogy ha most leállítjuk az építkezést, abból a pénzből máshová nem tudunk elvinni semmit, mert a munkálatok 90 százalékban szerződéssel már le vannak kötve. Ha le akarjuk állítani az építkezést, akkor először a szerződéseket kell kétoldalú tárgyalásokon módosítani. Ráadásul ez egy jó beruházás, hosszú távon mindenképpen. Ha a Rajna—Majna-csatorna elkészül, ehhez csatlakozik a Duna; ha azt nem tudjuk hajózhatóvá tenni, Bécsnél „megáll” a vízi közlekedés lehetősége. Perspektivikusan hihetetlen sok bevételtől esünk el. Ezeket az összefüggéseket újra meg kell vizsgálni, a jelenlegi körülményeink figyelembevételével. Meggyőződésem szerint az építkezést ma nem indítanánk, csak elnyújtva. Egészen biztosan fordított sorrendben — először a hajózás feltételeit teremtenénk meg, utána haladnánk az erőművi beruházás felé. Hogy ez most tényleg megfordítható-e, ehhez kell a vizsgálat. Mióta a kormányban dolgozom, éppen egy éve, ennek részkérdéseivel is foglalkoztunk, de komplex módon nem. Januárban elhatároztuk, hogy átépítjük a beruházást, ez szerepel a munkaprogramunkban. — Hogyan értelmezi azt, hogy Stadinger István, az Országgyűlés új elnöke a választáskor 129 ellenszavazatot kapott? A személye ellen tiltakoztak a képviselők, vagy az ellen, hogy nem volt többes jelölés? — Nem tudom megmondani, én nem beszéltem az ellene szavazókkal. Tudják, amikor nálunk a szavazatok eredménye 99,8 százalék volt, akkor sem hittem benne. Úgy vélem, hogy ez a mostani arány már megközelítően tükrözi azt a politikai kultúrát és politikai szituációt, amelyben élünk. Az előzetes beszélgetéseken több helyen szóvá tették, hogy Stadinger Istvánnak az életstílusa, gondolkodása nagyon Budapest-centrikus. Éppen ezért kezdeményeztük, hogy az egyik alelnök vidékről, Baranyából kerüljön a Parlament vezető tisztségébe. Egy vezető tudós nemrégiben adott interjújában azt nyilatkozta, hogy a szocialista országokban a parlamentek most ébrednek Csipkerózsika-álmukból. Mennyire ébredt már fel a magyar Parlament, s a párt mennyire engedi, hogy felébredjen? — A párt nem befolyásolja a Parlament mozgásszabadságát, hanem a kommunista képviselők mozgásterét szabályozza. Hogy mennyire ébredt fel a magyar Parlament, azt nem tudom, de úgy látom, nagyon jó irányba fejlődik. Azonban a Parlament belső működési szabályai még nem elég letisztultak, nem elég kiérleltek ahhoz, hogy a vita szabadságát bátorítsák, és ne korlátozzák, vagy másik oldalról, megakadályozzák az anarchiát. — Elképzelhető-e olyan időszak, amikor a kormány a parlamenti többségi szavazás következtében alul marad, és ezért a miniszterelnök lemond? — Remélem, hogy igen. Ehhez azonban a maitól eltérő struktúra kell. A miniszterelnöknek meg kell engedni, hogy kormányt alakítson, és e felett a kormány felett legyen bizalmi szavazás. Tudniillik kollektíven nem mondhat le az a kormány, amelynek tagjait külön-külön választják. A legtermészetesebbnek tartom, hogy ha a kérdésben a kormány és a Parlament álláspontja eltér, akkor a kormány felajánlja a szolgálatait, a Parlament pedig dönt arról, hogy azt elfogadja-e vagy nem. Ha nem, akkor a Parlament meghatározó pártja új miniszterelnökre tehet javaslatot. (görömbölyi—szakács) F8-*IMOO-BELARI NAPIcO — 1988. JUMPS 1.