Hajdú-Bihari Napló, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)
1989-10-08 / 238. szám
■Z MSZMP-KONGRESSZUS MÁSODIK WITPIP Az MTI-Press megkérdezte: Milyen MSZMP-t akar a vidék-Magyarország? A kongresszus első napján nagy tapsot kaptak azok a küldöttek, akik a vidék- Magyarország sokszorosan hátrányos helyzetéről szóltak. Közülük ketten olyan megyéket képviseltek, ahol már túl vannak az első többpárti választáson, amely mint ismeretes, az MSZMP igen súlyos vereségét hozta. Árpási Zoltán Békés megyei, valamint dr. Körösfői László Pest megyei küldött arra a kérdésünkre válaszolt, hogy a vidék Magyarország közvéleménye szerint milyen MSZMP lenne képes a lakosság elvesztett bizalmának legalább egy részét visszaszerezni. — Fogy a türelem vidéken, erről van szó. A vidéket több dolog sújtja egyszerre, és ebben különbözik a fővárostól. A mai politikai válság és az ezzel együtt jelentkező elszegényedés, valamint az a több évtizedes elmaradottság, ami általában a vidéket, különösen a kistelepüléseket jellemzi, nyomasztja az embereket. Ebből a vidék ki akar törni, ezért ezt a politikát alapvetően meg akarja változtatni, a maga képviselőit be akarja juttatni a párt vezetésébe, és egy sokkal kiegyensúlyozottabb regionális politikát akar kierőszakolni. Félnek az emberek, jön a világkiállítás, és világosan látja mindenki, hogy ez, csakúgy, mint a beáramló nyugati tőke, hatását tekintve, a Dunánál megáll. A vidék és a főváros fejlesztésének aránytalanságai közismertek, másrészt a nagyvárosok és a kistelepülések, valamint a Dunántúl és az Alföld között is mind nagyobb a fejlettségi rés. Én az Alföld legszélső szegletében, a román határ mellett élek, és ha eljövök a Dunántúlra, látom, mekkorák, egyre nagyobbak a különbségek. Nagy a félelem az Alföldön amiatt, hogy ezek az új beruházások további összegeket fognak belepumpálni az ország nyugati szegletébe. A vidék Magyarország garanciákat akar arra, hogy részesedik ezeknek a tervezett nagyberuházásoknak a hasznából. Ami ezzel összefüggésben a kongresszust illeti, mindehhez nincs más lehetőség, mint egy új párt megalakítása, mert egyébként az MSZMP katasztrofális vereséget fog szenvedni a választásokon. És ez a baloldali gondolkodásnak akár évtizedes kudarcát jelentheti ebben az országban. — Nálunk a gödöllői választáson is egyértelműen az derült ki, hogy a társadalom ma elutasítja az MSZMP-t, illetve minden bajért, egyértelműen azt teszi felelőssé. Ez annyira egyértelmű helyzet volt, hogy bár a legkülönbözőbb embereket állították párba: újságírót, orvost, munkást, pedagógust, de egyik sem volt képes hitelessé válni. Az általános elkeseredésben a gazdasági bajok mellett az is szerepet játszott — legalábbis nálunk, Gödöllőn —, hogy a politikai vezetés és az állami vezetés évtizedeken át mindig felülről, Budapestről jött hozzánk. Oda tettek valakit. A párt- és állami vezető, a parlamenti képviselő mindmind budapesti volt. Ez az évtizedes tapasztalat elemi ellenszenvet ébresztett az MSZMP iránt a választásokon. Véleményem szerint ha ezt a mai, MSZMP-ellenes közvéleményt nem sikerül jelentősen megváltoztatni, akkor az országos választásokon akár egy 8—10 ezres ellenzéki párt is legyőzi az MSZMP-t. Ami a vidék helyzetét illeti, szerintem a legfontosabb alap még hiányzik az igazi önkormányzat kialakulásához, működéséhez, ez pedig a pénz. Tehát elengedhetetlen, hogy az adók egy jelentős része helyben maradjon és szabadon dönthessen az ott élők közössége a felhasználásáról. Ha ezt például a választásokig az MSZMP megfelelően kezeli, több millió , polgár jogos igényét felvállalja, ez sokat javíthat a pozícióján. Egyébként én hiszem azt, hogy itt új pártot fogunk alakítani és annak az elnökségében végre számottevően képviselve lesznek a vidékiek. (MTI-Press) A MÁSODIK NAP Új párt, új erő Az MSZMP története véget ért, s jogutódjaként megalakult a tőle gyökeresen különböző Magyar Szocialista Párt. A reformerek eddigi legfontosabb célja teljesült ezzel. A kongresszus első napjának hangulati fordulata szombat estére politikaivá érett: elveiben és alapjaiban új típusú baloldali párt körvonalazódott az új program és alapszabály kereteit elfogadó, akcióegységre kész platformok között. Az állampártisággal, demokratikus centralizmussal és bármiféle diktatúrával felhagyó, új alapelvek egyfelől a demokratikus szocialista mozgalom régi hagyományaihoz nyúlnak vissza, másfelől pedig az európai baloldal legkorszerűbb elveit vállalják föl. A párt jellegéről folytatott másfél napos vita ilyenformán lezárta a kongresszus előtti elvi, politikai és személyi csaták idejét is. A sokat korholt vidék végre megmozdult — hangzott el pénteken késő éjjel a reformszövetség taktikai értekezletén. Szombaton már a kongresszusi teremben hangozhatott el, hogy ezzel a „vidék” el is döntötte az erőviszonyok kérdését, kikényszerítette a fordulatot. Apropó: taktika. E kongresszus korántsem csaka tanácskozási teremben zajlik. A platformok szünetekben, ebédidőben és kora hajnalig üléseznek, tisztázzák az álláspontokat, eldöntik aszereposztást , alkudoznaka másik platformmal. Vérbeli politizálás folyik tehát, s feltűnő: a kulisszák mögötti események sem igazán zártak. A platformok ritkán titkolóznak, ellenkezőleg: minél több küldöttet akarnak megnyerni soraiknak. A második nap fő vitája nem is az volt, hogy legyen-e új párt, vagy a régi újuljon meg. Ez már az első nap végére eldőlt. Azonban még ennél is hevesebb viták dúltak az új párt új törésvonalai mentén. Sokáig úgy tűnt, magát a pártalapítást is megtorpedózhatja a „reformkommunista-kérdés”. A legradikálisabb reformerek (szószólójuk Keserű Imre volt) az új párt hitelessége érdekében ezek közül se mindenkit „engednének be" az új pártba. A többség, legalábbis úgy tűnik, ezzel nem ért egyet: a tézistervezet (nemzetközileg legalábbis) szoros kapcsolatokra törekszik a reformkommunista pártokkal is. Nyers Rezső maga úgy vélekedett, hogy az álreformerek és a kompromittálódottak kivételével mindenkinek lehet helye, aki elfogadja az új programot, az alapszabályt, a szocialista értékeket és politikát. Ez a lényeg. A megújuló, jövőbe tekintő szocialista mozgalom belső életében is a demokráciát tartja az alapok alapjának. A végre önállóan politizáló párttag megszabadul az eddigi formáns-bürokratikus kötöttségektől. Nem előírásokat, hanem értékeket vállal, humánus, közösségi, emberközpontú, emelkedetten eszmei és hétköznapian becsületes vonásokat egyaránt. A szocialistaság a kisember érdekeiért szegődik, s nem valamely ember, csoport, vagy fetisizált eszme uralmának eszköze. Szóba került a második napon az a bizonyos második „M” betű. Nos, a kongresszusi munkástagozat felszólalója leszögezte: a munkásság nem a párt nevében, hanem programjában és politikájában akar jelen lenni, ő is, — miként a kongresszus folyamán győzelme érésével párhuzamosan mind kiegyensúlyozottabb reformszárny — a szükséges, egyértelmű elhatárolódás után fokozatosan a tagság és a választók megnyerésére helyezi a hangsúlyt. Ehhez hiteles vezetőkre, jó programokra van szükség — ennek kezdetét adhatja a pártkongresszus folytatása. Nyers Rezső szombat esti vitazárója határozott álláspontot foglalt el a demokratikus szocializmus értelmezésének vitatott kérdéseiben. Leszögezte: az MSZP mindenképpen a tömegek pártja lesz, azok érdekében irányítja — kizárólag parlementi képviselői útján — a kormányt is. Reméli — fűzte hozzá —, hogy az új párt egyben jelentős új erőt ad a hazai szocialista mozgalomnak, ami nélkül elképzelhetetlen a szilárd magyar demokrácia. (MTI-Press) Füzes Oszkár Gorbacsov hazautazott Az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnöke szombaton este hazautazott Berlinből. A negyvenéves NDK évfordulós ünnepségein részt vett Mihail Gorbacsovot és kíséretét a schönefeldi repülőtéren Günter Mittag és Hermann Axen, az NSZKP KB Politikai Bizottságának tagjai búcsúztatták. Hazaérkezett Berlinből Straub F. Brúnó Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke , aki Erich Honeckernek, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására állami és MSZMP-s küldöttség élén részt vett az NDK megalakulásának 40. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségeken, szombaton, a késő esti órákban hazaérkezett Berlinből. (MTI) Gyászjelentés A Magyar Szocialista Párt kongresszusának elnöksége szombaton este gyászjelentést adott ki Karakas László haláláról: „Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Karakas László elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának volt tagja, az MSZMP KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának nyugalmazott osztályvezetője 1989. október 6-án hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt temetéséről később intézkedünk.” A gyászjelentést a Magyar Szocialista Párt kongresszusa elnökségének nevében Nyers Rezső írta alá. Karakas László 1923. június 21-én született Debrecenben. 1949-ig sütőipari munkás volt, majd tizennégy éven át az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezetében dolgozott, különböző beosztásokban. Egy évtizeden keresztül az Édosz főtitkári tisztét töltötte be. 1963 és 1966 között a SZOT titkáraként tevékenykedett. A következő években pártfunkcióval bízták meg . 1973-ig az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságának első titkári teendőit látta el, majd munkaügyi miniszter volt. 1977-ben ismét visszatért a pártapparátusba. 1988-ig, nyugállományba vonulásáig a Központi Bizottság osztályvezetőjeként dolgozott. Karakas László 1966-tól 1988-ig az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1971-től országgyűlési képviselő volt. (MTI) Jelentések NDK-beli tüntetésekről Drezdában péntek éjjel ismét heves összecsapás robbant ki főként fiatalok csoportjaiból álló tüntetők és az NDK biztonsági alakulatai között. Szemtanúk közlése szerint rendőrök és katonák botokkal léptek fel mintegy 2000 tüntetővel szemben a város főpályaudvarának közelében, az utóbbi napok sorozatos zavargásainak színterén — jelentette szombat este érkezett értesülésekre hivatkozva a Deutschlandfunk rádióállomás. A szemtanúk tudni vélték, hogy többen megsebesültek. A rádió hasonlóképpen beszámolt lipcsei tüntetésről is, amelynek több tucat résztvevőjét állítólag ideiglenesen őrizetbe vették. Egyházi körök tudomása szerint Magdeburgban is voltak őrizetbevételek. GRÓF BATTHYÁNY LAJOS lape - AZ I978-as FÜGGETLEN FELELŐS MAGYAR KORMÁNY MINISZTERELNÖKE, AKIT A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC LEVERÉSE UTÁN AZ ÖNKÉNYURALOM IDEJÉN S SZÜLETÉSÉNEK 175. § MEGJELÖLTE: DEBRECEN VÁROS Megemlékezés Október 6-án koszorúval, virágokkal tisztelegtek gróf Batthyány Lajos, az aradi 13 vértanú és az 1848—49-es szabadságharc több mártírja emléke előtt Debrecenben is. „Aki tudna jót cselekedni, s nem teszi azt, bűne az annak!” Aláírásgyűjtés Tőkés Lászlóért Október 6-án jelent meg lapunkban az a felhívás, amely minden jóérzésű állampolgár aláírását kéri és Tőkés László temesvári református lelkipásztor igazságtalan meghurcolása, a vele, családjával barátaival és gyülekezetével kapcsolatos embertelen és méltatlan bánásmód ellen tiltakozik. Tegnap reggel 9 órától Debrecenben a MÁV-állomás, a Centrum, az Unió és a Debrecen Áruház előtt felállított aláíróhelyeken egymás kezéből adták át a tollat a járókelők, köztük fiatalok és idősek, magyarok és menekültek, hogy ekképp juttassák kifejezésre tiltakozásukat az erdélyi magyarság és Tőkés László üldözése miatt. Sokan csak egy pillanatra álltak meg, hogy nevüket felírva fejezzék ki együttérzésüket az alapvető emberi jogokért, az igazságért. De sokan voltak olyanok is, akik aláírás közben szavakkal is kifejezték tiltakozásukat a Romániában uralkodó embertelen állapotok miatt. A Hazafias Népfront városi bizottsága és a református gyülekezetek közös felhívásához az elkövetkező napokban is lehet csatlakozni a református egyház istentiszteletei alkalmával. A népfront Debrecen városi és körzeti bizottságainál az elkövetkező hét során is várják a Tőkés László szellemével azonosulni tudó aláírókat. Öt debrecenit előállított a román rendőrség A koszorúzás elmaradt A Kossuth Lajos Tudományegyetem Tóthfalusi Kollégiumának évtizedes hagyományai közé tartozik az október 6-i buszkirándulás Aradra, az emlékmű megkoszorúzása. Ezzel a szándékkal indult pénteken hajnalban két busznyi diák a biharkeresztesi határ felé, de céljukat nem érték el. A határállomáson a román határőrök közel négy és fél óra hosszat várakoztatták őket, miközben tüzetesen átvizsgálták a járműveket és a személyi poggyászokat. Az egyik buszban megtalálták a Romániában vásárlandó koszorúra szánt nemzetiszínű, feliratos szalagot („Kegyelettel a Kossuth-egyetem kollégistái”), ami alapján a csoportot hivatalos delegációnak tekintették. Miután annyi ideig várakoztatták a diákokat hogy azok már nem érhették el az aradi ünnepséget, az egyik buszt elengedték, a másikat pedig — amelyben a szalagot találták — viszszatartották a bukaresti engedélyező telefon beérkeztéig, pontosabban erre hivatkozva. * A csoport abban állapodott meg, hogy Nagyszalontán bevárja a másik buszt, amire azonban nem került sor, mert a visszatartottakat — annak ellenére, hogy a határon már beléptették őket a román hatóságok — további két és fél órai várakozás után hazafordították. A Nagyszalontán várakozó diákok buszvezetője, hallva a rádió déli híradását, nem vállalta a további utat és visszaindult Nagyváradra. A diákok úgy döntöttekhogy az időközben megvásárolt és a vizsgálat során fel nem fedezett másik nemzetiszínű szalaggal átkötött rózsacsokrot a nagyváradi Ady-szobor talapzatára helyezik el. Az Ady-szobornál minden gond nélkül letették a virágot, majd a csoport tagjai szétoszolva városnézésre indultak. A szoborhoz késve érkező egyik egyetemista, a kollégiumigazgató és a csoporttal együtt utazó újságíró fényképfelvételeket készített a talapzaton elhelyezett virágcsokorról, amikor egy rendőr felszólította őket útlevelük átadására. A csokrot felszedette egy civil ruhás fiatalemberrel, majd az útleveleket átadva ugyanennek a civilnek, bekísértette őket a rendőrségre. Fél óra elteltével újabb két egyetemista lányt kísértek be a csoportból, akiknek útlevelét szintén a szobor mellett vették el. A rendőrségen két óra hosszat várakoztatták a debrecenieket, miközben nem voltak hajlandók felvilágosítást adni előállításuk okáról. A kétórányi bizonytalanság után a történteket tisztázandó, két nyomozó kérdéseket tett fel az egyik egyetemistának, majd az újságírónak, és szintén indoklás, illetve magyarázat nélkül az útlevelüket visszaadva, elengedték mind az ütőjüket. Mint később kiderült, a szobor mellett másik négy egyetemistától is elvették az útlevelet, de mivel ők a felszólítás ellenére nem voltak hajlandók sem az ott parkoló személygépkocsiba beszállni, sem a rendőrségre menni, negyedóra múltán visszakapták papírjaikat. A busz az incidens után azonnal a határ felé vette az útját, ahol újabb tüzetes vizsgálat, a csomagok módszeres ellenőrzése, néhány diáknál pedig motozás következett. Mivel a határállomásról a csoport tagjainak nem állt módjában tájékoztatni a hírközlő szerveket, a magyar határőrség ügyeletes tiszthelyettesének mondták el a történteket, aki azonnal értesítette budapesti elöljáróit. A debreceni diákokat újabb hatórás várakozás után, éjfél előtt néhány perccel engedték el a román határőrök. PorcsinZsolt HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1989. OKTÓBER 8.