Hajdú-Bihari Napló, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)
1989-12-09 / 292. szám
MEGHALT VÁSÁRHELYI TIBOR Rövid, súlyos betegség után váratlanul elhunyt Vásárhelyi Tibor labdarúgó. A Hajdú-Biharban közmegbecsülésnek, tiszteletnek örvendő játékost 41 éves korában érte a halál. Vásárhelyi Tibor agrármérnöki diplomát szerzett a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, és ilyen minőségben a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet dolgozója volt. Labdarúgópályafutását a DVSC ifjúsági csapatában kezdte 1960- ban, majd 1964-től a volt DASE, 1970-től ’73-ig pedig a DVSC együttesének tagja. Ezután a D. Kinizsibe igazolt, ahol 1979-ig játszott. Ettől kezdve — haláláig — a Nádudvari Vörös Csillag TSE megyei bajnokságban szereplő csapat játékosa volt. Az utóbbi időkben a DVSC- öregfiúk csapatában is szerepelt. Vásárhelyi Tibort — akinek a temetése december 14-én lesz, családján — köztük három gyermekén — kívül labdarúgó sporttársadalmunk is gyászolja. FÉRFI KÉZILABDA NB I D. DózsaVárpalotai Bányász 23-20 (15-5) Debrecen, 1500 néző, vezette: Géczi, Gyulai D. Dózsa: SZATHMÁRI— TÖRÖK 10 4, Kedves 1 1, SÍPOS 2, Dászkál 1, Banionis 3, Fekete 3, csere: Perger (kapus), Győri 2, Bordás, edző: Ökrös István és Vámos Miklós Az ellenfél legjobb góldobói : Bakacs 5, Schőnig 4 2 Kiállítás: 6, illetve 4 perc Hétméteres: 5 5, illetve 6 3 Kitűnően kezdett a hazai együttes, és az első hét percben már négy góllal vezetett, ekkor találtak be először a vendégek. Szathmári a bravúrok sorozatát mutatta be, miközben a jól védekező Dózsa hatékonyan letámadta ellenfelét, és tetemes előnyre tett szert a szünetig. A második félidőben alábbhagyott a belügyiek lendülete, egyre több technikai hiba becsúszott, és ezt a felbátorodott Várpalota mind hatékonyabban kihasználta. Feljöttek a vendégek, akik a gyors indításokkal is hatékonyan éltek, viszont jókora hátrányukat már nem tudták behozni, erre azért a Dózsa is vigyázott, s megérdemelten nyert. Szovjet futballvita Éles, a nyilvánosság előtt zajló vita bontakozik ki a szovjet labdarúgóligák és a sportági szakszövetség között. Több lap is ismertette a labdarúgó-szövetség elnökségének felháborodott hangú tiltakozását amiatt, hogy a Ligák Szövetségének adminisztratív tanácsa tudtuk és beleegyezésük nélkül akart változtatni a jövő évi bajnokság szerkezetén. A ligák elképzelése szerint a legfelsőbb osztályban 16-ról 18-ra növelnék a csapatok számát, továbbá az itteni második vonalnak megfelelő első osztályt két csoportra bontanák. Az SZLSZ elnöksége több szempont alapján is elfogadhatatlannak és szabálytalannak minősítette a döntést. Először is: az ülésen nem voltak jelen a szovjet fociélet olyan kiemelkedő személyiségei, mint például Jasin, Beszkov, Netto, vagy a válogatott szakvezetője, Lobanovszkij. Kívülük — a nyilatkozat szerint — a döntéshozatalkor a tagoknak több mint a fele távol volt. A szakszövetség leszögezi, hogy a jövő évi bajnokságot az eredeti kiírásnak megfelelően fogják lebonyolítani. Egyelőre itt tart a Ligák Szövetsége és az SZLSZ közötti vita, de a jelek szerint a kérdést korai lenne végérvényesen lezártnak tekinteni. Egyelőre csak annyit remélnek a foci barátai, hogy a szakvezetők — bizonyára presztízsszempontoktól sem mentes — vitája nem zavarja meg a világbajnoki felkészülést. ----------------------------------------- Labdarúgó-diákolimpia II Csokonai a megyei győztes Befejeződött Debrecenben a labdarúgó-diákolimpia megyei küzdelemsorozata az ötödik korcsoportban. A hajdú-bihari döntőt a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium csapata szerezte meg. Az elődöntőben : Csokonai— Berettyóújfalui Zalka 2—0 és 1—0. Tóth Árpád Gimnázium- Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium 3—1 és 5—1. A 3. helyért: Berettyóújfalui Zalka—Hajdúböszörményi Bocskai G. 3—0 (2—0). A döntő. Az első helyért. Első mérkőzésen: Csokonai—Tóth Árpád 3—2 (1—2). A második mérkőzésen: Csokonai—Tóth Árpád 0—0. A végeredmény: 1. Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium, 2. Tóth Árpád Gimnázium, 3. Berettyóújfalui Zalka, 4. Hajdúböszörményi Bocskai István Gimnázium. Leonard győzött A srofiboksz történetének két kimagasló alakja csapott össze magyar idő szerint pénteken hajnalban Las Vegasban a WBC (Boksz Világtanács) nagyközépsúlyú világbajnoki címéért. Az amerikai Sugar Ray Leonard és a panamai Roberto Duran küzdelméből előbbi került ki győztesen, aki egyhangú pontozással bizonyult jobbnak a 12 menetes csatában. HÉTVÉGI SPORTMŰSOR December 11., szombat Kosárlabda Nyomtató Utcai Általános Iskola, ul. D. Universitas—Újfehértó. Női NB II-es mérkőzés. December 1l., vasárnap Kézilabda DMTE nagyerdei sportcsarnoka, 8.30: Csokonai—Hajdúszoboszló (leány: Katona, Nagy M.). — 9.30: Mechwart Gépipari—Hajdúnánás (fiú. Komáromi, Zavaczki). — 10.30: Bethlen Közgazdasági—Hajdúböszöri,Tény (leány. Katona, Nagy M.). — 11.30: Csokonai—Beretynóújfalu (fiú. Komáromi, Zavaczki). — 12.30: a leány győztesek az első helyért (Katona, Nagy M.). — 13.30: a fiú győztesek az első helyért (Komáromi, Zavaczki). Kosárlabda Városi sportcsarnok, 14 és 16: Deko SE—Székesfehérvári Alba Regia Építők, NB I-es ifjúsági, illetve felnőttmérkőzés. Szabadidősport Margit Téri Általános Iskola, 10: A debreceni Demokratikus Hiúsági Szövetség tócóskerti lakótelepi korosztályos tömeges futóverseny. A kollégium kell, de sportpálya is! 99FELSZÁNTJÁK” A KOSSUTH UDVARÁT? Akik manapság a Nagyerdőn sétálnak, a Kossuthegyetem környékén, a kollégiumok és az egyetem tornacsarnoka közötti területre nyárhoz képest rá sem ismernek. A gyönyörű tölgyfákkal körülvett három salakos pálya helyén „csatatér” sejteti, hogy itt építkezéshez készülődnek. Vajon miért számolják fel a hallgatók, de a városiak által is közkedvelt lábkímélő, salakos kézilabdapályát, a tavaszi és őszi testnevelési órák helyszínét? Vajon mi lesz (a tenisz- és) a röplabdapálya helyén, melyre oly szívesen emlékeznek a KLTE és a DOTE egykori és mai hallgatói, a régi NB I-es DEAC játékosai? Egyáltalán,kinek nem tetszik ez a zöldterület, ahol néhány évszázados tölgyet is gyújtóssá aprítottak nemrég a tereprendezés jelszavával? Csende Sándortól, a testnevelési tanszék vezetőjétől kértem kételyeimre és kérdéseimre legelőször választ, aki bizony nem jó kedvvel fogadott. — Képzelje el, ide, az amúgy is kicsi tornacsarnokhoz mindössze hat méterre állítólag egy hatemeletes kollégiumot fognak építeni. Azért mondom, hogy állítólag, mert erről én csak pletyka szinten hallottam, tanszékünkről senkit sem kérdeztek meg eddig, hogy mit szólunk hozzá, és senkit sem vontak be az előkészítő munkába. Hanem november elején megjelentek a munkások, egyik napról a másikra kiszedték a kerítéseket, kivágták a fákat, hozzáláttak a mintegy négymillió forintnyi eszmei értéket képező, jó állapotú pályák felszámolásához, amit nem kis aggállyal figyelünk. Mik a kifogásaik? — Úgy tudom — folytatta a tanszékvezető —, hogy bárhol sportpályákat csak akkor lehet elvonni vagy felszámolni, ha előtte máshol „kiváltják” ezeket, vagyis helyettük újakat létesítenek. Itt erről szó sincs, sehol sem építenek új pályákat, de már feltúrták a régieket. Nem beszélve arról, hogy szerintünk az egyetem területén bőven lenne máshol hely és alkalmasabbis erre a célra, mint a pályák helye. Ráadásul, ha felhúzzák ezt a hatemeletes épületet, a tornacsarnokot teljesen beárnyékolja majd, a hallgatók pedig csak az építkezés területét megkerülve járhatnak órára, ha csak ki nem bontják a kerítést, amire előbb-utóbb számítani kell. Szóval, ismét a sport érdekei szervednek csorbát, hiszen jelentős területeket veszítünk el és még remény sincsrá hogy ezt valahol pótolni fogják. Nem beszélve arról, hogy az épületek az egyetemi terület keleti részén zsúfoltak lesznek. Csende Sándor véleményével Pálffy István rektorhelyettes tanszékvezető professzor is egyetértett. Szász Tibor gazdasági főigazgató viszont előbb kifejtette hogy ezek a sportpályák szerinte nincsenek regisztrálva, így nem vonatkozik rájuk a pótlási kötelezettség. Aztán a főigazgató mégis elállt attól, hogy nyilatkozzon, mondván, hogy ő professzorok vitájába nem avatkozik bele. Úgy tudja, fel sem vetődött, amióta ő ott dolgozik, hogy a kollégiumot esetleg máshová építsék, mint ahová most tervezik. Az egyetem főmérnöke szabadságát töltötte, de a rektor engedélye nélkül különben sem vállalta a nyilatkozást. Elsősorban a tisztánlátás és a véleménykülönbségek miatt is érdemes volt megvárni Daróczy Zoltán professzornak, az egyetem nagyon elfoglalt rektorának külföldről történő hazaérkezését, hogy ő, a legilletékesebb adjon felvilágosítást arról, hogy lényegében mi is lesz a sportpályák helyén. A rektor készséggel fogadott és visszakutatva a dokumentumokban, a viták jó szándékú tisztázása végett utalt rá, hogy a III-as számú kollégium építésének előzményei 1963-ig nyúlnak vissza. Először akkor vetették el a tervet, negyedszer pedig 1985-ben, amikor elkészült egy 900 férőhelyes kollégium és egy 2800 férőhelyes menza mellett a DUSE-pályához csatlakoztatva egy fedett uszoda és egy sportcsarnok beruházási programja is. Ez a terv nemcsak a sportpályák, de a régi tornaterem lebontásával is számolt, de anyagi okok miatt nem valósult meg. Az egyetem vezetői viszont nagyon boldogok, hogy a Művelődési Minisztériumban végre kedvezően döntöttek a KLTE számára és megadták az anyagi fedezetet (mintegy félmilliárd forintot) a — tetőtérrel együtt — hatemeletes, 650 férőhelyes kollégium és a hozzá csatlakozó menzaépület megvalósítására. A rektor azt is elmondta, hogy az 1987. május 22-i rektori tanácsülés a négy változat közül a jelenlegi területtel számoló javaslatot fogadta el. Ezt követően a Keletterv elkészítette a kiviteli terveket, a Kommunális Beruházási Vállalat is hozzákezdett a munkához, a versenytárgyalást megnyerve pedig generálkivitelezőnek a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalatot (Nyíregyháza) bízták meg, amely 1992. június 30-ára vállalta a kollégium üzembe helyezését Azon létesítmény építésének a befejezését, amelyben a KLTE hallgatói mellett a Debreceni Tanítóképző Főiskola diákjai közül sokan elhelyezést nyernek. — Az egyetem vezető testületei jogosultak dönteni — természetesen a vonatkozó jogszabályok figyelembevételével — abban, hogy az egyetem területén mi, hová épüljön — említette a rektor. — A kollégium „telepítése” az egyetemi campus perspektivikus kialakításának jegyében is történt a hallgatóság véleményének széles körű kikérése alaján. Az ilyen volumenű beruházást természetesen igen sok hatósággal kellett egyeztetni a Művelődési Minisztériumtól kezdve a városi építészeti hatóságokon keresztül, a tűzoltósággal, a Köjállal és egyéb intézményekkel. A versenytárgyalásra bocsátott beruházási terv — az illetékes hatóságok jóváhagyásával — arra a területre volt kiírva, ahol az építkezés (november 1-jével) megkezdődött, más területet tehát a versenytárgyaláson nem lhetett figyelembe venni. Számos variációt megvizsgált az egyetem és a Művelődési Minisztérium az új kollégium elhelyezését illetően. Minek eredményeképpen minden érdekelt a két kollégium és menza melletti területen való elhelyezést tartotta a legalkalmasabbnak. Az itteni elhelyezés haszna az infrastrukturális előnyök mellett a jövőbeni üzemeltetés során is jelentős lesz. Nem volt mellékes szempont — természetesen nem is ez volt a döntő érv —, hogy az építkezés miatt itt kellett a legkevesebb fát kivágni. — Ismernek-e olyan határozatot vagy rendeletet, mely szerint ha sportpályák helyére építkeznek, akkor ezeket ki kell ..váltani ’? — Az általam ismert minisztertanácsi, miniszteri és OTSH-határozatok, illetve rendeletek az adott helyzetben nem írják elő egyértelműen a felszámolt sportpályák azonnali pótlását Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 18 1984. (IV. 15.) ÉVM számú, állítólag ma is érvényben levő rendelete valóban vitatéma lehet és félreérthető. Ennek 9. paragrafusa 1. pontjában a következő szerepel: ..Az elhelyező hatósági? területigénnyel járó beruházás elhelyezése céljára kiutaló, illetőleg engedélyező határozatot csak jogerős területfelhasználási engedély alapján, az abban kijelölt területre adhat ki. A 9. paragrafus 2. pontjának 1) bekezdése így szól: „Az elhelyező hatóság sportlétesítményt nem testnevelés és sportolás céljára, csak a testnevelési és sportmozgalom érdekeit biztosító feltételek (például új sportlétesítmény létesítése) kikötésével és az Országos Testnevelési és Sporthivatal (bizonyára ma OSH — a szerző) ... — egyetértésével vehet igénybe.” — Az 1984-es — sajnos elvetett — tervekben még uszoda és tornacsarnok is szerepelt. Az ideiben a sport érdekeit már csak egy kondicionálóterem szolgálja. Uszodáról és tornacsarnokról szó sincs. Sőt, úgy tűnik, hogy a testnevelés és a sport érdekei szenvednek csorbát egyelőre, hiszen sportpályák helyére építik a kollégiumot. Mit kívánnak tenni ennek ellensúlyozása érdekében? — Az egyetemi sporttelep rekonstrukciójának terve (az egyetem távlati fejlesztési koncepciója) uszoda és tornacsarnok, valamint további sportpályák létesítését változatlanul tartalmazza. A Művelődési Minisztérium beruházási lehetőségeitől függ, hogy e terv megkezdésére mikor lesz anyagi fedezet ... Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy az egyetem a Dóczy József utcai sporttelep „újbóli birtokosaként” (a DVSE megszűnése következtében) ki tudja elégíteni a hallgatók reális sportolási igényeit és ha szükséges, ennek az igénynek a szem előtt tartásával fogunk az egyetemi sporttelep külső használói felé megszorításokat tenni. A hallgatók sportolási lehetőségei vagy igényei tehát feltétlen prioritást élveznek — hangzott a rektor válasza, aki annak is utánajárt, hogy az egyetem főmérnöke 1985- ben adott írásos tájékoztatást a testnevelési tanszék vezetőjének a kollégiumi beruházásokról. Végül a rektor úr személyes véleményére voltam kíváncsi, hogy szerinte is a legjobb helyre épül-e az új kollégium, nem lesz-e túl zsúfolt az egyetemi terület keleti része? — Személyes véleményem — válaszolt a rektor —, hogy egy szakmailag kvalifikált szakértőgárda igen körültekintő elképzeléseit nincs jogom felülbírálni. A kollégiumi beruházások hosszú éveken keresztül folytatott tárgyalásainak alapján meggyőződésem, hogy építészeti szempontból, a leendő kollégiumban lakó hallgatók szempontjából, de a létesítmény működésének, üzemeltetésének szempontjából is a legkedvezőbb helyre kerül a kollégium. Természetesen számunkra is fájdalmas egy akármilyen kis zöldterület elvesztése, de senki sem cáfolhatja, hogy az egyetem területén sehol sincs olyan hely, ahol ne találkoztunk volna hasonló, esetleg még számos új problémával. Érdemben nem tűnt el zöldterület, értékes fát egyet sem vágtak ki, csupán néhány beteg (kiszáradt és fertőzött) tölgyfát. Az egészséges tölgyeket már a tervezéskor figyelembe vették, így azokat nem is kellett kivágni. Egyébként annak az előírásnak, amely szerint minden kivágott fát többszörösen pótolni kell, ugyanúgy eleget teszünk, mint korábbi beruházásaink alkalmával. Valószínű, hogy — a délutáni órákban — valamelyest beárnyékolódik a tornaterem, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a kollégium és a csarnok közötti távolság megfelel az építési szabályoknak — fejezte be válaszát Daróczy Zoltán. Félreértés ne essék, mi is örülünk annak, hogy a debreceni egyetemek és főiskolák újabb, jelentős létesítménnyel gazdagodnak. Az a véleményem, hogy a kollégium nagyon kell, de a sportpályákra is szükség van. Éppen ezért csak reménykedni tudunk, hogy az egyetem távlati fejlesztési koncepciójában foglaltak egyszer valóban megvalósulnak. Addig viszont csak szomorúan látjuk a salakos pályák pusztulását, várjuk a pótlását és a mai anyagi helyzetben csak álomnak tartunk egy új tornacsarnokot, pláne egy uszodát Csuhák Zoltán A kerítést felszedik, lyát felszántják a pa,,Értékes fát egyet sem vágtak ki, csupán néhány beteg tölgyfát ” A sportpályák helyén hatemeletes kollégium lesz (Fotó: Horváth Katalin)