Hajdú-Bihari Napló, 1989. december (46. évfolyam, 285-308. szám)

1989-12-09 / 292. szám

MEGHALT VÁSÁRHELYI TIBOR Rövid, súlyos betegség után váratlanul elhunyt Vá­sárhelyi Tibor labdarúgó. A Hajdú-Biharban közmegbe­csülésnek, tiszteletnek ör­vendő játékost 41 éves ko­rában érte a halál. Vásárhelyi Tibor agrár­­mérnöki diplomát szerzett a Debreceni Agrártudományi Egyetemen, és ilyen minő­ségben a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet dolgozója volt. Labdarúgó­pályafutását a DVSC ifjúsá­gi csapatában kezdte 1960- ban, majd 1964-től a volt DASE, 1970-től ’73-ig pedig a DVSC együttesének tagja. Ezután a D. Kinizsibe iga­zolt, ahol 1979-ig játszott. Ettől kezdve — haláláig — a Nádudvari Vörös Csillag TSE megyei bajnokságban szereplő csapat játékosa volt. Az utóbbi időkben a DVSC- öregfiúk csapatában is sze­repelt. Vásárhelyi Tibort — aki­nek a temetése december 14-én lesz, családján — köz­tük három gyermekén — kí­vül labdarúgó sporttársadal­munk is gyászolja. FÉRFI KÉZILABDA NB I D. DózsaVárpalotai Bányász 23-20 (15-5) Debrecen, 1500 néző, ve­zette: Géczi, Gyulai D. Dózsa: SZATHMÁRI— TÖRÖK 10 4, Kedves 1 1, SÍPOS 2, Dászkál 1, Banio­­nis 3, Fekete 3, csere: Per­­ger (kapus), Győri 2, Bordás, edző: Ökrös István és Vá­mos Miklós Az ellenfél legjobb góldo­bói : Bakacs 5, Schőnig 4 2 Kiállítás: 6, illetve 4 perc Hétméteres: 5 5, illetve 6 3 Kitűnően kezdett a hazai együttes, és az első hét perc­ben már négy góllal veze­tett, ekkor találtak be elő­ször a vendégek. Szathmári a bravúrok sorozatát mutat­ta be, miközben a jól véde­kező Dózsa hatékonyan le­támadta ellenfelét, és tete­mes előnyre tett szert a szü­netig. A második félidőben alábbhagyott a belügyiek lendülete, egyre több tech­nikai hiba becsúszott, és ezt a felbátorodott Várpalota mind hatékonyabban kihasz­nálta. Feljöttek a vendégek, akik a gyors indításokkal is hatékonyan éltek, viszont jókora hátrányukat már nem tudták behozni, erre azért a Dózsa is vigyázott, s megérdemelten nyert. Szovjet futballvita Éles, a nyilvánosság előtt zajló vita bontakozik ki a szovjet labdarúgóligák és a sportági szakszövetség kö­zött. Több lap is ismertette a labdarúgó-szövetség elnök­ségének felháborodott han­gú tiltakozását amiatt, hogy a Ligák Szövetségének ad­minisztratív tanácsa tudtuk és beleegyezésük nélkül akart változtatni a jövő évi bajnokság szerkezetén. A ligák elképzelése sze­rint a legfelsőbb osztályban 16-ról 18-ra növelnék a csa­patok számát, továbbá az it­teni második vonalnak meg­felelő első osztályt két cso­portra bontanák. Az SZLSZ elnöksége több szempont alapján is elfogad­hatatlannak és szabálytalan­nak minősítette a döntést. Először is: az ülésen nem voltak jelen a szovjet foci­élet olyan kiemelkedő sze­mélyiségei, mint például Ja­­sin, Beszkov, Netto, vagy a válogatott szakvezetője, Lo­­banovszkij. Kívülük — a nyilatkozat szerint — a dön­téshozatalkor a tagoknak több mint a fele távol volt. A szakszövetség leszögezi, hogy a jövő évi bajnoksá­­got az eredeti kiírásnak megfelelően fogják lebonyo­lítani. Egyelőre itt tart a Ligák Szövetsége és az SZLSZ kö­zötti vita, de a jelek szerint a kérdést korai lenne vég­érvényesen lezártnak tekin­teni. Egyelőre csak annyit remélnek a foci barátai, hogy a szakvezetők — bizo­nyára presztízsszempontok­tól sem mentes — vitája nem zavarja meg a világ­­bajnoki felkészülést. -----------------------------------------­­ ­ L­abdarúgó-diák­olimpia II Csokonai a megyei győztes Befejeződött Debrecenben a labdarúgó-diákolimpia megyei küzdelemsorozata az ötödik korcsoportban. A hajdú-bihari döntőt a Csokonai Vitéz Mi­hály Gimnázium csapata sze­rezte meg. Az elődöntőben : Csokonai— Berettyóújfalui Zalka 2—0 és 1—0. Tóth Árpád Gimnázium- Hajdúböszörményi Bocskai Ist­ván Gimnázium 3—1 és 5—1. A 3. helyért: Berettyóújfa­lui Zalka—Hajdúböszörményi Bocskai G. 3—0 (2—0). A döntő. Az első helyért. El­ső mérkőzésen: Csokonai—Tóth Árpád 3—2 (1—2). A második mérkőzésen: Csokonai—Tóth Árpád 0—0. A végeredmény: 1. Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium, 2. Tóth Árpád Gimnázium, 3. Be­rettyóújfalui Zalka, 4. Hajdú­­böszörményi Bocskai István Gimnázium. Leonard győzött A s­rofiboksz történeté­nek két kimagasló alakja csapott össze magyar idő szerint pénteken hajnalban Las Vegasban a WBC (Boksz Világtanács) nagy­középsúlyú világbajnoki cí­méért. Az amerikai Sugar Ray Leonard és a panamai Roberto Duran küzdelmé­ből előbbi került ki győzte­sen, aki egyhangú ponto­zással bizonyult jobbnak a 12 menetes csatában. HÉTVÉGI SPORTMŰSOR December 11., szombat Kosárlabda Nyomtató Utcai Általános Is­kola, ul. D. Universitas—Ú­jfe­­hértó. Női NB II-es mérkőzés. December 1l., vasárnap Kézilabda DM­­TE nagyerdei sportcsar­noka, 8.30: Csokonai—Hajdú­szoboszló (leány: Katona, Nagy M.). — 9.30: Mechwart Gépipa­ri—Hajdúnánás (fiú. Komáro­mi, Zavaczki). — 10.30: Beth­len Közgazdasági—Hajdúböször­­i,Tény (leány. Katona, Nagy M.). — 11.30: Csokonai—Berety­nóújfalu (fiú. Komáromi, Za­vaczki). — 12.30: a leány győz­tesek az első helyért (Katona, Nagy M.). — 13.30: a fiú győz­tesek az első helyért (Komáro­mi, Zavaczki). Kosárlabda Városi sportcsarnok, 14 és 16: Deko SE—Székesfehérvári Alba Regia Építők, NB I-es ifjúsá­gi, illetve felnőttmérkőzés. Szabadidősport Margit Téri Általános Iskola, 10: A debreceni Demokratikus Hiúsági Szövetség tócóskerti lakótelepi korosztályos tömeges futóverseny. A kollégium kell, de sportpálya is! 99FELSZÁNTJÁK” A KOSSUTH UDVARÁT? Akik manapság a Nagyer­dőn sétálnak, a Kossuth­­egyetem környékén, a kollé­giumok és az egyetem tor­nacsarnoka közötti területre nyárhoz képest rá sem is­mernek. A gyönyörű tölgy­fákkal körülvett három sa­lakos pálya helyén „csata­tér” sejteti, hogy itt építke­zéshez készülődnek. Vajon miért számolják fel a hallgatók, de a városiak által is közkedvelt lábkímé­lő, salakos kézilabdapályát, a tavaszi és őszi testnevelési órák helyszínét? Vajon mi lesz (a tenisz- és) a röplab­dapálya helyén, melyre oly szívesen emlékeznek a KLTE és a DOTE egykori és mai hallgatói, a régi NB I-es DEAC játékosai? Egy­általán,­­kinek nem tetszik ez a zöldterület, ahol né­hány évszázados tölgyet is gyújtóssá aprítottak nemrég a tereprendezés jelszavával? Csende Sándortól, a test­­nevelési tanszék vezetőjétől kértem kételyeimre és kér­déseimre legelőször választ, aki bizony nem jó kedvvel fogadott. — Képzelje el, ide, az amúgy is kicsi tornacsar­nokhoz mindössze hat mé­terre állítólag egy hatemele­tes kollégiumot fognak épí­teni. Azért mondom, hogy állítólag, mert erről én csak pletyka szinten hallottam, tanszékünkről senkit sem kérdeztek meg eddig, hogy mit szólunk hozzá, és senkit sem vontak be az előkészí­tő munkába. Hanem novem­ber elején megjelentek a munkások, egyik napról a másikra kiszedték a keríté­seket, kivágták a fákat, hozzáláttak a mintegy négy­millió forintnyi eszmei érté­ket képező, jó állapotú pá­lyák felszámolásához, amit nem kis aggállyal figyelünk. Mik a kifogásaik? — Úgy tudom — folytatta a tanszékvezető —, hogy bárhol sportpályákat csak akkor lehet elvonni vagy felszámolni, ha előtte máshol „kiváltják” ezeket, vagyis helyettük újakat létesíte­nek. Itt erről szó sincs, sehol sem építenek új pályákat, de már feltúrták a régieket. Nem beszélve arról, hogy szerintünk az egyetem terü­letén bőven lenne máshol hely és alkalmasabb­­is erre a célra, mint a pályák he­lye. Ráadásul, ha felhúzzák ezt a hatemeletes épületet, a tornacsarnokot teljesen beárnyékolja majd, a hall­gatók pedig csak az építke­zés területét megkerülve járhatnak órára, ha csak ki nem bontják a kerítést, amire előbb-utóbb számíta­ni kell. Szóval, ismét a sport érdekei szervednek csorbát, hiszen jelentős területeket veszítünk el és még remény sincs­­rá hogy ezt valahol pótolni fogják. Nem beszél­ve arról, hogy az épületek az egyetemi terület keleti ré­szén zsúfoltak lesznek. Csende Sándor vélemé­nyével Pálffy István rektor­helyettes tanszékvezető pro­fesszor is egyetértett. Szász Tibor gazdasági főigazgató viszont előbb kifejtette hogy ezek a sportpályák szerinte nincsenek regisztrálva, így nem vonatkozik rájuk a pót­lási kötelezettség. Aztán a főigazgató mégis elállt attól, hogy nyilatkozzon, mond­ván, hogy ő professzorok vi­tájába nem avatkozik bele. Úgy tudja, fel sem vetődött, amióta ő ott dolgozik,­­ hogy a kollégiumot esetleg más­hová építsék, mint ahová most tervezik. Az egyetem főmérnöke szabadságát töl­tötte, de a rektor engedélye nélkül különben sem vállal­ta a nyilatkozást. Elsősorban a tisztánlátás és a véleménykülönbségek miatt is érdemes volt meg­várni Daróczy Zoltán pro­fesszornak, az egyetem na­gyon elfoglalt rektorának külföldről történő hazaérke­zését, hogy ő, a legilletéke­sebb adjon felvilágosítást arról, hogy lényegében mi is lesz a sportpályák helyén. A rektor készséggel foga­dott és visszakutatva a do­kumentumokban, a viták jó szándékú tisztázása végett utalt rá, hogy a III-as szá­mú kollégium építésének előzményei 1963-ig nyúlnak vissza. Először akkor vetet­ték el a tervet, negyedszer pedig 1985-ben, amikor el­készült egy 900 férőhelyes kollégium és egy 2800 férő­helyes menza mellett a DUSE-pályához­ csatlakoz­tatva egy fedett uszoda és egy sportcsarnok beruházási programja is. Ez a terv nemcsak a sportpályák, de a régi tornaterem lebontásá­val is számolt, de anyagi okok miatt nem valósult meg. Az egyetem vezetői vi­szont nagyon boldogok, hogy a Művelődési Minisz­tériumban végre kedvezően döntöttek a KLTE számára és megadták az anyagi fede­zetet (mintegy félmilliárd forintot) a — tetőtérrel együtt — hatemeletes, 650 férőhelyes kollégium és a hozzá csatlakozó menzaépü­let megvalósítására. A rektor azt is elmondta, hogy az 1987. május 22-i rektori tanácsülés a négy változat közül a jelenlegi területtel számoló javaslatot fogadta el. Ezt követően a Keletterv elkészítette a ki­viteli terveket, a Kommuná­lis Beruházási Vállalat is hozzákezdett a munkához, a versenytárgyalást megnyerve pedig generálkivitelezőnek a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalatot (Nyír­egyháza) bízták meg, amely 1992. június 30-ára vállalta a kollégium üzembe helye­zését Azon létesítmény épí­tésének a befejezését, amelyben a KLTE hallgatói mellett a Debreceni Tanító­képző Főiskola diákjai kö­zül sokan elhelyezést nyer­nek. — Az egyetem vezető tes­tületei jogosultak dönteni — természetesen a vonatkozó jogszabályok figyelembevéte­lével — abban, hogy az egyetem területén mi, hová épüljön — említette a rek­tor. — A kollégium „telepí­tése” az egyetemi campus perspektivikus kialakításának jegyében is történt a hall­gatóság véleményének széles körű kikérése alaján. Az ilyen volumenű beruházást természetesen igen sok ha­tósággal kellett egyeztetni a­ Művelődési Minisztériumtól kezdve a városi építészeti hatóságokon keresztül, a tűzoltósággal, a Köjállal és egyéb intézményekkel. A­ versenytárgyalásra bocsátott beruházási terv — az illeté­kes hatóságok jóváhagyásá­val — arra a területre volt kiírva, ahol az építkezés (november 1-jével) megkez­dődött, más területet tehát a versenytárgyaláson nem l­hetett figyelembe venni. Számos variációt megvizs­gált az egyetem és a Műve­lődési Minisztérium az új kollégium elhelyezését ille­tően. Minek eredményekép­pen minden érdekelt a két kollégium és menza melletti területen való elhelyezést tartotta a legalkalmasabb­nak. Az itteni elhelyezés haszna az infrastrukturális előnyök mellett a jövőbeni üzemeltetés során is jelen­tős lesz. Nem volt mellékes szempont — természetesen nem is ez volt a döntő érv —, hogy az építkezés miatt itt kellett a legkevesebb fát kivágni. — Ismernek-e olyan hatá­rozatot vagy rendeletet, mely szerint ha sportpályák helyére építkeznek, akkor ezeket ki kell ..váltani ’? — Az általam ismert mi­nisztertanácsi, miniszteri és OTSH-határozatok, illetve rendeletek az adott helyzet­ben nem írják elő egyértel­műen a felszámolt sportpá­lyák azonnali pótlását Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter 18 1984. (IV. 15.) ÉVM számú, állító­lag ma is érvényben levő rendelete valóban vitatéma lehet és félreérthető. Ennek 9. paragrafusa 1. pontjában a következő szerepel: ..Az elhelyező hatósági?­ területigénnyel járó beruhá­zás elhelyezése céljára ki­utaló, illetőleg engedélyező határozatot csak jogerős te­rületfelhasználási engedély alapján, az abban kijelölt területre adhat ki. A 9. paragrafus 2. pontjá­nak 1) bekezdése így szól: „Az elhelyező hatóság sport­­létesítményt nem testnevelés és sportolás céljára, csak a testnevelési és sportmozga­lom érdekeit biztosító felté­telek (például új sportléte­sítmény létesítése) kikötésé­vel és az Országos Testne­velési és Sporthivatal (bizo­nyára ma OSH — a szer­ző) ... — egyetértésével ve­het igénybe.” — Az 1984-es — sajnos el­vetett — tervekben még uszoda és tornacsarnok is szerepelt. Az ideiben a sport érdekeit már csak egy kon­dicionálóterem szolgálja. Uszodáról és tornacsarnok­ról szó sincs. Sőt, úgy tűnik, hogy a testnevelés és a sport érdekei szenvednek csorbát egyelőre, hiszen sportpályák helyére építik a kollégiumot. Mit kívánnak tenni ennek ellensúlyozása érdekében? — Az egyetemi sporttelep rekonstrukciójának terve (az egy­etem távlati fejlesztési koncepciója) uszoda és tor­nacsarnok, valamint további sportpályák létesítését vál­tozatlanul tartalmazza. A Művelődési Minisztérium beruházási lehetőségeitől függ, hogy e terv megkez­désére mikor lesz anyagi fe­dezet ... Ugyanakkor meg kell jegyeznem, hogy az egyetem a Dóczy József ut­cai sporttelep „újbóli bir­tokosaként” (a DVSE meg­szűnése következtében) ki tudja elégíteni a hallgatók reális sportolási igényeit és ha szükséges, ennek az igénynek a szem előtt tar­tásával fogunk az egyetemi sporttelep külső használói felé megszorításokat tenni. A hallgatók sportolási lehetőségei vagy igényei tehát feltétlen prioritást élveznek — hang­zott a rektor válasza, aki annak is utánajárt, hogy az egyetem főmérnöke 1985- ben adott írásos tájékozta­tást a testnevelési tanszék vezetőjének a kollégiumi beruházásokról. Végül a rektor úr szemé­lyes véleményére voltam kí­váncsi, hogy szerinte is a legjobb helyre épül-e az új kollégium, nem lesz-e túl zsúfolt az egyetemi terület keleti része? — Személyes véleményem — válaszolt a rektor —, hogy egy szakmailag kvali­fikált szakértőgárda igen körültekintő elképzeléseit nincs jogom felülbírálni. A kollégiumi beruházások hosszú éveken keresztül folytatott tárgyalásainak alapján meggyőződésem, hogy építészeti szempontból, a leendő kollégiumban lakó hallgatók szempontjából, de a létesítmény működésének, üzemeltetésének szempont­jából is a legkedvezőbb helyre kerül a kollégium. Természetesen számunkra is fájdalmas egy akármilyen kis zöldterület elvesztése, de senki sem cáfolhatja, hogy az egyetem területén sehol sincs olyan hely, ahol ne találkoztunk volna hasonló, esetleg még számos új prob­lémával. Érdemben nem tűnt el zöldterület, értékes fát egyet sem vágtak ki, csupán néhány beteg (ki­száradt és fertőzött) tölgy­fát. Az egészséges tölgyeket már a tervezéskor figyelem­be vették, így azokat nem is kellett kivágni. Egyéb­ként annak az előírásnak, amely szerint minden kivá­gott fát többszörösen pótol­ni kell, ugyanúgy eleget te­szünk, mint korábbi beru­házásaink alkalmával. Való­színű, hogy — a délutáni órákban — valamelyest be­­árnyékolódik a tornaterem, ugyanakkor vitathatatlan, hogy a kollégium és a csar­nok közötti távolság megfe­lel az építési szabályoknak — fejezte be válaszát Da­­róczy Zoltán. Félreértés ne essék, mi is örülünk annak, hogy a deb­receni egyetemek és főisko­lák újabb, jelentős létesít­ménnyel gazdagodnak. Az a véleményem, hogy a kollé­gium nagyon kell, de a sportpályákra is szükség van. Éppen ezért csak re­ménykedni tudunk, hogy az egyetem távlati fejlesztési koncepciójában foglaltak egyszer valóban megvalósul­nak. Addig viszont csak szo­morúan látjuk a salakos pá­lyák pusztulását, várjuk a pótlását és a mai anyagi helyzetben csak álomnak tartunk egy új tornacsarno­kot, pláne egy uszodát Csuhák Zoltán A kerítést felszedik, lyát felszántják a pa­,,Értékes fát egyet sem vágtak ki, csupán néhány beteg tölgyfát ” A sportpályák helyén hatemeletes kollégium lesz (Fotó: Horváth Katalin)

Next