Hajdú-Bihari Napló, 1993. augusztus (50. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-14 / 189. szám
1993. AUGUSZTUS 14., SZOMBAT 19 HÉTVÉGE MŰEMLÉKVÉDELEM Gondolatok a Fazekas Mihály-emlékparkról A gyarapítás elmaradt, kapjon méltó mementót a természeti és humán kultúra Szamosújvári Sándor Debrecen (HBN) - Fazekas Mihálynak, a felvilágosodás kiemelkedő alakjának, a költőnek, a botanikusnak emlékét Debrecenben mindig szeretettel ápolták. 1972-ben egy emlékére létesített parkkal gyarapodott a város. Ez kevésbé ismert a közönség, főleg a Debrecenbe látogatók körében. A Piac utca 58. számú ház falán egy szép domborművekkel díszített emléktábla hirdeti, hogy itt állt az a ház, amelyben Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi hírneves szerzője élt, munkálkodott és meghalt. Ez a legrégibb debreceni emléktáblák közül való, amelyet a Csokonai-kör közel egyszázada, 1898- ban helyezett el. A tábla domborművei Lúdas Matyi jeleneteiből vették témájukat, s az alkotójuk nem más, mint Tóth András szobrász, Tóth Árpád költő apja. A mai 58. számú épület helyén állt a költő háza, telke és kertje. A Fazekas-emlékkert helyének kijelölésébe, tervezésébe sokat segített Julow Viktor egyetemi tanár, irodalmunk jeles kutatója. A telek végén állt híres kertje, amelynek területén sikerült kialakítani a Fazekasemlékkertet. Ennek felavatása 1972. augusztus 20-án szép ünnepség keretében történt meg. Itt élt és tevékenykedett a napóleoni háborút megjárt, s leszerelt főhadnagy Fazekas úr, aki a költészet művelése mellett a Debreceni Kör tagjaival a természettudomány, a magyar nyelvű növénytan fellendítésén is fáradozott. Irodalmi és természettudományi műveltségének alapjait az ősi debreceni Református Kollégiumban szerezte meg. Tanárai között találjuk többek között Hatvani István természettudóst, a polihisztort, Varjas Jánost, a „mesterkedő" költőt. Nagy hatással volt rá a nála tíz évvel idősebb Földi János, akit Fazekas mind a költészetben, mind a botanikában mesterének tekintett. Csokonaihoz és Földi Jánoshoz is meghitt barátság fűzte, és házában, kertjének lugasában gyakran találkoztak. A vidám időtöltés mellett itt cserélték ki irodalmi, társadalmi, természettudományos felfogásaikról gondolataikat. A felvilágosodás és a költő kertje Sógorával, Diószegi Sámuellel közösen itt alkották meg az első magyar nyelvű tudományos növényrendszertant és növényhatározót a Magyar Füvészkönyvet (Debrecen, 1807.) E műben magyar nevekkel írták le Linné rendszere alapján a növényvilágot. Bizonyos, hogy házának szépen gondozott kertje nemcsak az irodalmi tanácskozások helye volt, hanem a felvilágosodás debreceni központjának is tekinthető. Az is bizonyos, hogy e kert nemcsak a szorgalmas gazda mozgás és szép utáni vágyódásának volt a színhelye, hanem itt kezdte meg a füvészkedést, s itt bővítette gyakorlati és elméleti ismereteit. Élni akarta eszméit Nem csak Fazekas lírája hirdeti a felvilágosodás bölcsességét - hanem kertje, természeti környezete is -, amelyben élni akarta eszméit. Páratlan realizmussal a néppel, a természettel, a szerves élet erőivel, kedvelt fáival, virágaival való kapcsolata adja az éltető erejét is, amely egyben tudományos munkásságának alapja és kiinduló pontja. A korai felvilágosodás küszöbén a magyar hajnal hasadásának kezdetén így forr egybe a költőnél az eszmény és a földi realitás. Itt fejlődött ki Fazekasnak az emberi szabadság utáni vágya és kapcsolata a természettel, amit ő a szépen gondozott kertjében talált meg. E gondolatok imeretében és jegyében született meg a volt Becskereki, ma Vármegyeháza utcán található Fazekas-emlékkert. A kert szépen kidolgozott terve fokozatosan valósult volna meg. A terméskő fallal és a nyírott sövénykerítéssel ellátott kertbe korabeli fák, virágok, csobogó, pihenőpadok, s egy Fazekasszobor került volna elhelyezésre. Az eredeti elképzelések szerint a gondozott kert egy valóságos oázist jelentett volna a belvárosban. A szépen induló és hosszú évekig jól gondozott kert az utóbbi években egyre elhanyagoltabb. Az 1972- ben elhelyezett kőpárnán egy réztábla hirdeti, hogy itt egy Fazekas-emlékkert áll. A csobogó, a növények gyarapítása elmaradt, s az elkészült, s e kertnek szánt Fazekas-szobrot a Nagyerdőben helyezték el. Minél több intim hatású kertet, oázist! Augusztus 20-án minden évben megrendezzük Fazekas Mihály emlékére az ünnepséget, a koszorúzást. Már az is eredmény, hogy néhány virágtő került a kőpárna mellé, s a virágkarnevál rendezői ezt a szerény ünnepséget bevették a kiegészítő programok közé. A kertbe van, aki virágot ültet, van, aki kutyasétáltató helynek használja. A kert mintha magára maradt volna, pedig a belváros szennyezett levegője megkívánná, hogy minél több intim hatású kert legyen, s lehelje az éltető oxigént. Ne felejtsük, hogy ilyen kertünk nincs több, amely nemcsak viseli egy költőnek, egy botanikusnak a nevét, hanem tulajdona is volt, ahol élt, alkotott. Érdemes lenne a szűkös anyagi körülmények között is, a kertet jobban gondozni, védetté tenni, s ezt táblával is jelezni. Fazekas Mihály a szorgalmas, művelt debreceni polgár példaképe. Emlékkertje, szellemisége több figyelmet érdemel akkor, amikor a polgári társadalom kialakulásán fáradozunk. Az emlékhely ma Fotó: Nagy László János Műemléket a fazekas-házból Nagy László János Nádudvar (HBN) - Szépapám is ebben a házban forgatta a lábítós korongot. Itt forgatom még magam is, ha vendég jön - mondja a nyolcvankét esztendős Fazekas Lídia, aki testvérével, Juliannával él, születésük óta, ebben a közel háromszáz éves házikóban. Gyönyörű, arányos, praktikus, gondozott alföldi parasztház. Kívül-belül gyöngyszem. Kész múzeum. Kicsi, mint termetre idős lakói, de meleg vagy hűvös, függően az évszaktól, mert vályogból épült, náddal fedett. Körbejárjuk. Pirinyó nyugati ablakára mutat Lidi néni. - Ez világította meg a korongozó apánkat... Ma is látom bronzarcát, szép bajuszát... - A korong (ma is ott van a gyönyörű kemence előtt) százötven éves - fűzi hozzá Julianna. A gerendázat hasított akácfa. Ritka. A falakat most tapasztották, meszelték. A pitar bejáraton mélyen meghajtjuk fejünket, nemcsak alacsonysága okán. Ez a két ember itt, két lány, egyedül, szemben az idővel és a mindennapos küzdelmekkel. Nem, akármilyen életmód. - Á, nem olyan nagy dolog - szerénykedik Sidi néni - igaz, már kétszer is kiraboltak bennünket, elvitték az épület felújítására kuporgatott forintjainkat. - Kik? - Nem tudjuk lelkem, csak sejtjük... - Mikor történt? - Az első négy éve, a második tavaly áprilisban... Még ma is, ha esteledik, félünk... A kést a nyakunkon sohasem feledjük... Ülünk a kanapén. Fényképeket mutatnak a családról, melynek őseit - mint Fazekas István mondja - az ezerhétszázas évekig tudják dokumentálni. S mutatják a kis fekete edényeket is, melyeket vendégei előtt szokott volt formálni Lídia. - Mostanában már ilyen kicsiket csinálok, mert a nagyokat már nem bírom - mondja Lídia - Juli meg kavicsozza (díszíti). Régebben sok szép munkát csináltunk. Vittük vásárra - Szoboszlóra, Hortobágyra... Meghívtak még Brüsszelbe és Londonba is... A negyvenes évek elején... A kemencéhez szorosan épült a kályha. - Mi volt a mai étel? - Lebbencs tiszta... még sok is vót két ilyen öreg madárnak... A „madarak" öregek, de szellemük friss, melyet a „fekete cserepek" is bizonyítanak. S az ősi fészek, melyből a fazekas Fazekasok kirajzottak - mai eredményeik alapján is - méltó arra, hogy műemléki védelem alatt múzeumként tovább szolgáljon. Nem élettelen múzeumként, hiszen a Csillag utca 12-ben még él két idős „madár". Az ő biztonságukért is mielőbbi védelmet, figyelmet és gondoskodást kérünk. A Csillag utca 12. Fotó: Nagy László János MŰEMLÉKI KATALÓGUS Biharkeresztes Biharkeresztes (HBN) - Középkori falu. 1552-ben a környék legnépesebb települése, de a XVII. században elnéptelenedik. A XVIII. században a váradi püspökség birtoka. Népessége: 1870-ben 592 házban 2863 lélek. A püspökség a telekállomány növelésével is igyekszik a katolikusok számát növelni. A XIX. században már bizonyos vásártartási joga is van. Határa elég jó minőségű. Némi akadály, hogy viszonylag kevés az úrbéres föld (3127 holdból csak 976 hold a parasztoké), 1848 után azonban jóval több terület kerül a falu használatába. Csak a közbirtokossági legelő 1113 hold, ami lehetővé teszi a számottevő szarvasmarhatartást, a szikes legelőkön pedig a birkatartás fejlődik ki. A XIX. század második felétől bekövetkezett gyors fejlődése eredményeként maga a település képe nem egységes. Központi részén várost utánzó házak sora keletkezik, a külsőségek pedig a különböző helyről bevándorolt lakosság nem egységes ízlésvilágát tükrözik. Református temploma a XVII. században épült, 1867- 68-ban újították fel. Katolikus temploma 1870-ben épült. A faluban több érdekes hagyomány él. Úgy tudják például, hogy itt van eltemetve az az orosz ezredes, akit 1849-ben kivégeztek, mivel katonáival együtt átállt a magyar honvédek oldalára. Keresztesen régen a lakodalomban a vendégek részére pénzért mérték a bort. A szomszéd falusiak „kutyaevők"-nek csúfolják őket, mert egy lakodalomban csínytevők kutyahúst adtak a vendégeknek. Itt található Osváth Pál sírja. Néprajzilag feltáratlan. Biharkeresztes református temploma Fotó: Rácz Zoltán ZENGŐ DUNA-TÁJ Elképzelések a Rhédey-kápolna helyreállításáról Nagyvárad (HBN) - Váradon az állatkert területén van egy kis mauzóleum, amely gróf Rhédey Lajos és felesége hamvait őrzi. A kápolna a XVIII. század végén épült. Stílusa meghatározhatatlan, belseje barokkos jellegű, falait fehér márvány borítja és ugyanilyen oszlopok futnak fel a mennyezetig. A kápolna közepén fehértarka márványalapzaton alabástrom koporsó, Ferenczy István szobrászművész alkotása 1834- ből. Külső végét kettős nemesi címer díszíti (a Kacsándy és a gróf Rhédey családok címere). A fehér koporsó négy oroszlánlábon nyugszik és négy szöglete emberfő alakban végződik. Gróf Rhédey Lajos a város mecénása volt. Ő javasolta, „hogy a váradi utcák más városok példájára égő lámpásokkal világítassanak meg" és ő adományozta a városnak a Rhédey-kertet „az egész publikumnak üdőtöltésére szolgáló közönséges mulatóhelynek." Majdnem száz éve itt csendültek fel Jászai Mari (Elektrájának) gyönyörű szavai a szabadtéri színpadon. A Csokonai-epizód: „Gróf Rhédey Lajos neje, a nemes szívű Kacsándy Terézia 1805 április elején elhunyt. Ekkor a gróf nevében Csokonai Vitéz Mihályt kérték fel a gyászszertartás megtartására. Csokonai Vitéz Mihály április 15-én Váradra jött. Másnap Sándorffyval a mély gyászba borult grófnál részvétlátogatást tett, majd megszerkesztette az atyafiaktól és ismerősöktől búcsúztató beszédet. Emlékezetes, hogy ekkor került ki a nyomdából a „Lenni, vagy nem lenni" című gyönyörű költeménye, mellyel a temetésen megjelent közönséget mélyen meghatotta. A gyászszertartás után Csokonai maga is beteg lett, és csak április 22-én tudta őt Sándorffy Debrecenbe hazavinni". A nagylelkű gróf megérdemli az utókor háláját és kegyeletét, ezért a Bihar Megyei Műemlékvédő Egyesület szeretné megmenteni és helyreállítani a Rhédey-kápolnát. Néhány szó a Rhédey családról: A történelmi Erdély egyik legrégibb famíliája. A XVIII. század végéről hiteles adataink vannak szereplésükről (a dobokai, az erdőszentgyörgyi és a bihari ág). Néhányan a család nagyjai közül: Rhédey Ferenc váradi kapitány, bihari főispán, hasonnevű fia erdélyi fejedelem 1658-ban, Rhédey László a kolozsvári Kőszíniház (ma Nemzeti Színház) megalapítója 1792-ben, Rhédey Ádám a kolozsvári Református Kollégium bőkezű támogatója és végül egy különleges kapcsolat: Rhédey Claudia a világszép magyar grófnő közvetlen rokonsága az angol királyi családdal II. Erzsébet, a jelenlegi brit uralkodónő a grófnő ükunokája. A kápolna helyreállításához szükséges anyagi támogatást elsősorban a váradi lakosságtól, a vállalatoktól, intézményektől és társaságoktól várjuk, de levelet írtunk ez ügyben Őfelsége II. Erzsébet angol királynőnek is. Ő ugyanis évekkel ezelőtt már érdeklődött erdélyi rokonaik kegyeleti helyei iránt. Váradon járt az angol nagykövetség két munkatársa. (Az elmúlt rendszerben, sikertelenül). Hisszük, hogy megmaradt örökségünk bennünket is megtart és visszaadja az otthoni táj méltóságát... S. Németh Katalin, a Bihar Megyei Műemlékvédő Egyesült elnöke * A Rhédey-kápolna Fotó: a nagyváradi múzeum aarchívuma