Hajdú-Bihari Napló, 1994. március (51. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-25 / 71. szám

1994. MÁRCIUS 25., PÉNTEK KULTÚRA HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 7 NOTESZLAP Impressziók térre Vitéz Ferenc Az egyik márciust kezdő este, hazafelé tart­va, úgy éreztem, hogy meg kell állnom a lakótelepi tízemeletes előtt. Hosszú perce­kig voltam hasonló egy zsebre dugott kezű szoborhoz, s hagytam magamba áramolni azt a felszabadult örömet, ami a tavasz esti madárénekből szállt felém. Nem túlzás a szó: boldog voltam, hogy meghallottam a dalt. Napok teltek el, s azt éreztem, hogy jó észrevenni egy mosolyt, reggel, a járdát ta­posva, egy kerítés túloldalán a gyerekleve­leket, amik tegnap még rügyek voltak, idős bácsit sétálni látni hároméves unokájával, időtlen perceken át figyelni a szürke ég mö­gül előbukkanó napot, amint a lassan húsz felé viruló lányok bokáját aranyozza be hir­telen az idővel folyton versenyt futó, de azt legyőzni soha nem tudó ember­rohanásban. Mert „a tavasz semmi máshoz sem hason­lítható felszabadulás. A benyomások meg­­százszorozódnak és elmélyülnek" - írja Hamvas Béla, aki (mint tanúskodik erről az egyik esszéje is) papírra vetette ezeket a be­nyomásokat, s e feljegyzések a téli napok so­rán olyan felbecsülhetetlen kincsekké váltak számára, hogy semmivel sem cserélte vol­na el őket. Egy egész télre való impressziók forrása lehet a tavasz. Csak tudni kell észrevenni őket, befogadni s hagyni, hogy eltöltsék ben­sőnket. Uralkodjanak makacs szomorúsá­gunk fölött, a tavaszi fáradtságnak nevezett, valójában azonban a továbbéléssel szembeni, magunkban erősített unalom fölött. Megfo­gadom a nagy gondolkodó tanácsát, tudato­san keresem az impressziókat, s ha lehet, meg is jegyzem, le is írom őket. Mint szorgos lény, ki gondol a télre. Szaporítom jelen örömeim számát, s tudom, hogy megéri. Mert „az em­berek többsége szenvedését még komolyan tudja venni, de örömét már nem". Új élet parki diáksikerek Debrecen (HBN) - Az 1848 öröksége című városi történelmi vetélkedőn tíz csapat kö­zül első helyezést ért el az Új Élet Parki Ál­talános Iskola diáktriója (Bene Tamás, Kiss Mónika, Simándi Éva). Ugyanennek az is­kolának a másodikos tanulója, Czabán Ré­ka a városi versmondóversenyen győzött, Szelkó Orsolya a Colgate által kiírt országos rajzpályázatot nyerte meg, az iskola kórusa pedig az Éneklő ifjúság hangversenyen arany minősítést szerzett. Elismerik évtizedek munkáját A Kodály Kórus kapja a Bartók-Pásztory-díjat Elkészült a kórus emblémája Fotó: Napló-reprodukció Debrecen/Budapest (HBN - N. T.)­­ Az egyik legrangosabb szakmai elismerésben részesül a Debreceni Kodály Kórus. A Bartók Béla és Pásztory Ditta nevével fémjelzett díjat az éne­­kesek ma délben vehetik át a Zeneakadémián. A néhány esztendővel ezelőtt alapított díjat a magyar zenei élet jeles képviselőinek szánták. Idén a Kodály Kórus tagjai a ha­zai kóruskultúra szolgálatában végzett több évtizedes munkáju­kért, a modern magyar kórus­művek ihletett tolmácsolásáért kapják meg. A nagy zeneszerző születésnapján, március 25-én a budapesti Farkasréti temetőben délelőtt megkoszorúzzák Bartók Béla sírját, a Kodály Kórus pedig a Bánat című darab eléneklésé­­vel tiszteleg a művész emléke előtt. Ezt követően a Zeneakadé­mián megrendezett ünnepségen vehetik át a csoport aktív, illet­ve közelmúltban nyugdíjba vo­nult tagjai, művészeti alkalma­zottjai - összesen hatvanketten - a díjat és az ezzel járó jelentős pénzjutalmat. A kórus egyébként újabb CD- felvételre készül. A tavaly rög­zített Bach-motetták után idén májusban Cesar Franck műveit örökíti meg. A francia romanti­kus szerző darabjaival a debre­ceni közönség március 24-én a Szent Anna-székesegyházbeli koncerten ismerkedhetett meg. A szólisták közreműködésével, cselló-, bőgő-, hárfa- és orgona­kísérettel színesített összeállítás kuriózuma, hogy az Ave Maria című alkotás kivételével Cesar Franck munkáit még nem rög­zítették hangfelvételen. A Ko­dály Kórus április 5-én a tava­szi fesztivál keretében a Mátyás­templomban ad hangversenyt, meghívták a fővárosba a régi zenének szentelt május végi nemzetközi fórumra, június 2- án pedig a Deák téri evangéli­kus templomban szólaltatja meg Johann­ Sebastian Bach motet­táit. Elkészítette Zs. Tóth Edit deb­receni grafikus a kórus emblé­máját, az együttest bemutató reprezentatív prospektus pedig Velényi Rudolf grafikus munká­ja. Rövidesen befejeződnek a Ko­dály Kórus referenciafilmjének munkálatai is - az így kialakított új arculat feltehetően segíti ma­jd a csoportot hazai és külföldi fellépései során. A debreceni kö­zönség többek között a kistemp­­lombeli Bach-koncerteken, és a Bartók-kórusverseny kísérő ren­dezvényein hallhatja majd a kar énekét. Debreceni Kodály Kórus — ~ HUNGARY — BÉNYEI MIKLÓS, (6.) Kossuth Lajos és Debrecen A délelőtt tizenegy órakor megkezdett ta­nácskozáson elsőként ő, mint a Honvédel­mi Bizottmány elnöke kapott szót, s - a Márczius Tizenötödike szerint - „beszéde alatt prophetai dicsőségben tündöklött." Mondandójának csúcspontja: „elérkezett a perez, midőn Magyarországnak szabaddá, függetlenné kell lennie - elérkezett a perez, midőn Magyarország s különösen a nemzet képviselőinek kötelessége Isten, a világ, Eu­rópa és a nép előtt kimondani, hogy szaba­dok, függetlenek lenni akarunk!" A lépést ellenző képviselők vagy remény­telennek látták a vitát a szűnni nem akaró él­jenzés és taps közepette, vagy maguk is a fel­emelő pillanat hatása alá kerültek. Megszü­letett a határozat: „1. Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdéllyel és hozzá tar­tozó minden országokkal, részekkel és tarto­mányokkal egyetemben szabad, önálló és független európai státusnak nyilvánít­­tatik(...); 2. A Habsburg-lotharingiai ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása (stb. miatt) ezen országok (...) feletti uralkodásból, és az ország területéről és minden polgárjogok élvezetéről számki­­vettetik." (Közlöny, 1849. ápr. 15.) Bizottságot küldtek ki a Függetlenségi Nyi­latkozat megszövegezésére, a kormányforma megállapításáig pedig Kossuth Lajost meg­választották kormányzóelnöknek. Az Alföl­di Hírlap április 17-én közzétett beszámoló­ja szerint „A debreceni nép az egész ülésen azon férfias komolysággal párosult nemes lel­kesedést tanúsítá, melly a magyar fajnak tu­lajdona. Mindenki érezte a határozat végte­len nagyszerűségét. Igen sokak szemeiben a nemzet jövő nagysága előérzetének öröm­könnyűi ragyogtak. Az ülés du. 1 és 1/2 óra­kor oszlott el. A nép a kormányelnök kocsi­ját körülözönlötte kijövetelekor s boldognak tartá magát, ki elmondhatá: én láttam őt." A trónfosztás másnapján, vasárnap este kilenc órakor Debrecen lakossága fáklyásze­nével köszöntötte Kossuthot. A közkedvelt református prédikátor, Könyves Tóth Mihály rövid beszédében üdvözölte. Elmondta - ol­vasható a Közlöny hasábjain -, „hogy a kor­mányelnök és a' haza egy testté lettek, hogy e' nemzetnek bizodalma, reménye, hite egy férfiúban összpontosul 's ez a' férfi Kossuth Lajos..." Az Alföldi Hírlap április 17-i számából is­mert a kormányzó elnök válasza is: „Megköszönte a tiszteletet, örvendett a biza­lom ezen őszinte nyilvánításának, de figyel­meztette a népet, ne tulajdonítsa senkinek, ne tulajdonítsa neki sem, a­mi a népé: a ha­za függetlensége és szabadsága kivívásának dicsőségét." Április 15-én a városi közgyűlés hódoló nyilatkozatot intézett Kossuth Lajoshoz. Ugyanígy cselekedett a tiszántúli református egyházkerület vezetése is. Miután június 16- án elnyerték a közgyűlés jóváhagyását, a do­kumentumot nyilvánosságra hozták­ az Al­földi Hírlapban, június 21-én. Az újabb ku­tatások kiderítették, hogy Szoboszlai Pap Ist­ván superintendens fogalmazta. A közvet­lenül Kossuthra vonatkozó bekezdése így szólt: „Örömzaj zendült föl minden honfinak szájából, midőn megértette, hogy a nemzet A Kölcsey művelődési központ programjaiból KIÁLLÍTÁS Március 31-ig - Kisgaléria, előtér: tavaszi tárlat. PROGRAMOK IV. debreceni tavaszi fesztivál Március 25., 19.30 óra -Kodály terem: romantikus kamaraest. Közreműködik: Laskay Edit - zongora, Pess Attila - zongora, Molnár Zsolt - gordonka. Belépődíj: 60 (diák), 120 forint (felnőtt). Március 26., 19.30 óra - re­formátus Nagytemplom: a Debreceni kamarazenekar hangversenye. Művészeti ve­zető: Hatvani Pál. Belépődíj: 120 forint. Március 26., 19.30 óra - ze­neművészeti főiskola: japán­­magyar kórusest. Közremű­ködik: a Bárdos Lajos leány­kar, vezényel: Szesztay Zsolt; a fukushimai Kodály kama­rakórus (Japán), zongorán közreműködik: Duffek Mi­hály; a tokiói Hortensia kó­rus (Japán) zongorán közre­működik: Fuchigami Chisa­­to, karvezető: Minato Shingo. Belépődíj: 60 (diák), 120 fo­rint (felnőtt). Március 27., 10.00 óra -Kölcsey Művelődési Központ színházterme: Alföld ifjúsá­gi színpad műsora - Pinoc­chio. Rendezte: Porcsin Lász­ló. Belépődíj: 60 forint. Március 27., 19.00 óra -Kölcsey Művelődési Központ színházterme: Jazz - Steve Pistorius and His Mahogany Hall Stompers New Orleans, USA, és Scott Kirby ragtime­­zongorista, New Orleans, USA koncertje. Belépődíj: 250 forint. Március 27., 19.30 óra - ze­neművészeti főiskola: Régi és új magyar zene. Előadja: Mo­hos Nagy Éva - ének, Martos László - csemballó, Kedves Tamás - gordonka, Nagy Csaba - oboa. Belépődíj: 60 (diák), 120 forint (felnőtt). Március 27., 19.30 óra - Új Apostoli Egyház temploma (Füredi u. 39.): Jakab Hedvig francia orgonaestje. Belépő­díj: 100 forint. • Március 28., 19.30 óra -Bartók Terem: Oxfordshire County Youth Orchestra (Anglia) hangversenye. Vezé­nyel: Richard J. Hallam. Be­lépődíj: 100 forint. Március 29., 19.30 óra -Kodály terem: A Kodály Zol­tán Zeneművészeti Szakkö­zépiskola művésztanárainak hangversenye. Belépődíj: 60 (diák), 120 forint (felnőtt). Március 30., 19.30 óra -Bartók Terem: Szergej Krilov­­gála. Közreműködik: a Deb­receni filharmonikus zene­kar, Stefánia Mormone - zon­gora. Vezényel: Karolos Tri­­kolidis. Belépődíj: 120, 140, 160 forint. Március 31., 19.30 óra -Bolyai utcai református templom: Quartett oboára és vonósokra. Belépődíj: 120 fo­rint. Jegyek válthatók a Kölcsey művelődési központ (Debre­cen, Hunyadi u. 1-3., tel.: 419-647) és a Nemzeti Filhar­mónia (Debrecen, Piac u. 20. tel.: 412-250) jegypénztárai­ban. Jegyelővétel: Április 9., 19.00 óra - szín­házterem: Tavaszi hadjárat élő rádiókabaré. Szereplők: Markos György, Nagy Ban­­dó András, Farkasházy Tiva­dar, Juszt László, Verebes István, Megyesi Gusztáv, Fábry Sándor, Ayala, Brindi­si, Bagi Iván, Gábor Szilvesz­ter. Szóvivők: Selmeczi Ti­bor, Trunkó Barnabás. Ven­dégek: Hodosán Róza, Vitá­nyi Iván. képviselői annak kezébe tették le az ország kormányát, kinek neve olly régóta fény- és vezérlobogóként lengett a nemzet előtt áta­lakulási szent ügyében s közelebb szabad­ság­ harcában, Kossuth Lajosnak kezébe, ki olly sokat szenvedve a szent ügy miá, de meg nem törve, mint a kőszikla állt mind­eddig az ostromló habok között, a vésznek legdühöngőbb habjai között is." A városi közgyűlés a Függetlenségi Nyi­latkozat kihirdetését követően, április 27-én újabb, terjedelmesebb hódolatnyilatkozatot küldött a kormányzóelnökhöz. A képvise­lő-testület büszke öntudattal hangsúlyozta: „hol édes magyar hazánk ügye áldozatot igé­nyelt, soha, de soha hátra nem maradt vá­rosunk minden egyes lakosai keblében a ha­za iránt mélyen gyökeredzett szent köteles­ség édes érzete (...)" Felsorolták, hány nemzetőr-zászlóaljat és -századot állítottak ki, hol és merre harcol­tak, majd hozzátették: „Debrecen városa ré­széről újból is nyilatkoztatjuk, miszerint sze­retett hazánk s imádott nemzetünk érdeké­ben a kormány felhívására ezentúl is bármely időben s bármely téren magunkat a cselek­vési pályán felülhaladtatni senki által enged­ni nem fogjuk, hogy így a nemzet szabadsá­ga őrvárosának magasztos nevezetére, mely címre városunkat kormányzó úr érdemesíte­ni méltóztatok, méltán megérdemelhessük." A képviselő-testület április 29-én - vasár­nap - függetlenségi ünnepet rendezett. Dé­lelőtt istentiszteletek, délután népünnepély s népgyűlés voltak, este kivilágították a vá­rost. Május 14-én a református Nagytemp­lomban zajlott le a kormányzó elnök és a kor­mánytagok ünnepélye eskütétele. De mennyire más volt most a hangulat, mint egy hónappal korábban! Beárnyékolta az orosz intervenció híre, s nem lehetett már titkolni a kormány belső ellentéteit sem. Az előké­szítés sem volt megfelelő: az ajtókat későn nyitották ki, a zűrzavarban alig tudtak ren­det csinálni, legalább annyira, hogy a kor­mány és a képviselők a helyükre mehesse­nek. Miután a magyar sereg visszafoglalta Bu­dát az osztrákoktól, az országgyűlés és a kor­mány május 31-én úgy határozott, hogy visszaköltözik Pestre. Kossuth az előző na­pokban utasította a közlekedési minisztériu­mot, hogy a hadifoglyokkal kezdjék el a szol­­n­ok-debreceni vasút földmunkáit, mégpedig Debrecen felől haladva. Az Alföldi Hírlap munkatársa május 31-én úgy vélte, ez az in­tézkedés alkalmas arra, hogy „megalapítsa Debreczen jövendő nagyságát, és a törzsö­­kös magyar vidék szellemi s anyagi felvirág­zását. Az országgyűlés és kormány itt lété­nek emlékéül nagyszerűbb ajándékot nem adhat". Kossuth Lajos június 3-án búcsúzott el Debrecen népétől - de levélben: „Debrecen város közönsége! Azon szíves látásért, me­lyeket az országgyűlés és kormány itt széke­lése ideje alatt, csaknem fél év óta folyvást tapasztalt, fogadja a derék város őszinte kö­szönetem­ meleg nyilvánítását. Önök vendég­­szerető körében szinte hinnünk kellene, hogy inkább csak a fővárostól, nem pedig az or­szág szívétől valánk távol. Isten megáldotta igaz ügyben emelt fegyvereinket, s most, mi­dőn országgyűlés és kormány előbbi székhe­lyére, Budapestre tér vissza, fogadják Önök, a távozás pillanatában, azon ígéretemet, név szerint főbb gondjaim egyike leend­ő város javának, e világ virágzásának elősegítése." Addig is a város jótékonysági létesítmé­nyeinek - a polgári kórháznak, a két kisded­óvó intézetnek és a szegények ápoldájá­­nak - 500-500, összesen kétezer pengő forint adományt küldött. Másnap, június 4-én reg­gel öt órakor elutazott Debrecenből. Szobosz­­lóig elkísérte Poroszlay Fridrik polgármester és a lovas nemzetőrség egyik osztaga. (Folytatjuk)

Next