Hajdú-Bihari Napló, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-02 / 51. szám
1998. MÁRCIUS 2., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 „Első parancs: a földet eladni nem szabad” Erdőspuszta legjelentősebb integrációs lehetősége a szántóföldi zöldségtermelés □ Sanyó Gyula Debrecen (HBN) - Az Európai Unió tagjait már a szövetség megalapításakor is foglalkoztatta az egyes vidékek, régiók fejlődésének egyenetlensége. A későbbiek folyamán ezeknek a mérséklése, kiegyenlítése egyre nagyobb szerepet kapott, s az Unión belül különféle alapokat létesítettek arra, hogy a különbségeket megszüntessék. A területfejlesztési tevékenység kihasználására az egyik legújabb tervezet az Erdőspusztai Önkormányzatok Településeinek Társulása vidékfejlesztési programja. Az Európai Unió területfejlesztési „szótárában" szerepel az úgynevezett rurális vagy mezőgazdasági térség meghatározás. Ezen azokat a régiókat értik, ahol a GDP aránya az átlag 70 százaléka alatt van. Manapság a területi egyenlőtlenségek kiegyenlítésének olyan nagy szerepet szánnak nyugaton, hogy míg öt évvel ezelőtt az EU agráralapjainak még csak 10 százalékát használták erre a célra, jelenleg mintegy 30 százalékát területfejlesztésre költik. A rurális térségek fejlesztésének problémáiról a megyei területfejlesztési koncepció agrárkérdéseiről tavaly áprilisban tartott tanácskozáson is szó esett, ahol a Debreceni Agrártudományi Egyetem (DATE), a Debreceni Akadámiai Bizottság mezőgazdasági szakbizottsága, a Hajdú-Bihar Megyei FM-hivatal, az agrárkamara és a megyei területfejlesztési tanács szakemberei gyűltek össze. Az előadások, valamint a vitában résztvevők véleménye alapján határoztak: a DATE szellemi kapacitását célszerű jobban bevonni a megyei területfejlesztési tervek készítésébe. Dudics Sándor, a megyei FM, hivatal vezetője a tanácskozás után és a résztvevők támogatásának ígéretével előterjesztést készített a Földművelésügyi Minisztérium számára a kistérségi mezőgazdasági fejlesztési tervek készítésének támogatásáról. Ennek eredményeként az FM-hivatal és a vidékfejlesztési főosztály megbízása alapján a DATE Szaktanácsadási és Fejlesztési Intézetében Kurucz Gyula professzor emeritus irányításával elkészült az Erdőspusztai Önkormányzatok Településeinek Társulása vidékfejlesztési programja. Az érintett önkormányzatok nemrég vehették kézbe a program végleges változatát. Ebből az alkalomból váltottunk szót Kurucz Gyula professzorral, a tanulmány szellemi atyjával. Vidékfejlesztés és mezőgazdaság A professzor szavai szerint ők először arra vállalkoztak, hogy az Erdőspuszták vidékfejlesztési tervét készítik el. Közben rájöttek, hogy a terv, mint megnevezés nem szerencsés, mert az EU-ban ezen a projektet értik, vagyis azt, amikor már a konkrét megvalósulásról beszélnek. Ezért egy olyan programot készítettek, amelynek számos olyan pontja van, amikből később ki lehet bontani egy-egy projektet. A vidékfejlesztési program és a területfejlesztés szemléletmódja kiegészíti egymást, illetve el is tér egymástól. A területfejlesztés alapvetően gazdaságföldrajzi szempontú kérdésekkel foglalkozik, s arra irányul, hogy a hátrányos helyzetűeket miképp lehet felzárkóztatni. Következésképpen a területfejlesztési pénzekből csak meghatározott mutatók teljesülése esetén lehet támogatást igényelni. A vidékfejlesztés homlokterében viszont a vidék legfontosabb termelőágazata, a mezőgazdaság áll, s emellett foglalkozik minden olyan kérdéssel, amely a mezőgazdasághoz kapcsolódik. A vidékfejlesztési program készítői úgy vélték: ha igaz az, hogy a vidék gyakorlatilag egyenlő a mezőgazdasággal, akkor vidékfejlesztést csak területfejlesztési forrásokból megvalósítani nem tudnak. Tehát a vidékfejlesztéshez szerintük szükséges, hogy az agrártárca rendelkezésére álló mindenféle támogatási lehetőséggel számoljanak, s nem lehet figyelmen kívül hagyni a más tárcáktól elnyerhető támogatásokat sem. Az FM-hivatal ezt a koncepciót olyannyira magáévá tette, hogy már jelezték: a koncepciót úgy készítsék el, hogy ők a továbbiakban a mezőgazdasági támogatások odaítélésénél erre támaszkodni tudjanak. Az integráció fontossága A sokoldalú, tényfeltáró munka során több problémával is szembesülni kellett a program alkotóinak. Az első az volt, hogy ebben a térségben a szó szoros értelmében vett integráció gyakorlatilag nincs. Addig, amíg az országban létrejöttek és az FM támogatását élvezik az integrált termelési rendszerek, itt ennek Kurucz Gyula szerint nyoma sincs. Különösen nagy probléma ez az intenzív szántóföldi kertészeti zöldségtermelés vonatkozásában. A másik gond, hogy ennek a térségnek a múltja alapvetően meghatározza a jövőjét is. Debrecen környékén gyakorlatilag felszámolódott minden téesz. Ezzel szemben Erdőspuszta kedvezményezett településein és Létavértesen jól működő szövetkezetek vannak. A kokadi agrármérnök polgármester azt mondta: „Nálunk első parancs az, hogy földet eladni nem szabad". Létavértesen pedig úgy tartják: „még a koporsóban van a halott, de már érdeklődnek a föld után", akkora a kereslet. A programalkotóknak javaslataikkal abból kellett kiindulniuk, hogy a magyar mezőgazdaság vegyes termelési szerkezetű lesz, ahol megvan a helye a különböző típusú szövetkezeteknek, társulásoknak és egyéni gazdálkodóknak is. A fejlesztési prioritásokat ezek figyelembe vételével jelölték meg - közép- és hosszú távon - konkretizálva bizonyos területekre: az infrastruktúrán, birtokviszonyokon és földhasználaton át az integrációs tevékenységen keresztül az állami támogatási rendszerekig. Debrecen környékén például a város zöldséggel való ellátása volt az egyik jellegzetesség. Úgy vélték, hogy a Debrecen környéki községekben nem a családi jellegű kisgazdaságok lesznek a jellemzők, hanem a kiegészítő gazdaságok. Egész más a helyzet az Erdőspuszták úgynevezett kedvezményezett településein. Itt 1994- ben készítettek egy statisztikai felmérést, amely szerint a lakosság 96 százaléka azt vallotta: konkrétan is részt vesz a mezőgazdasági termelésben. Az elmúlt tizenöt-húsz év alatt itt olyan jellegzetes, intenzív kertészeti kultúra alakult ki, melynek az emberek elsajátították a módszereit és megteremtették az öntözés feltételeit. Ezért a kedvezményezett térségben a programalkotók megítélése szerint a mezőgazdasági lakosság megélhetésének fő forrása nem a „nagy" növények (búza, kukorica) termelése, hanem az intenzív kertészeti kultúra lesz. Következésképpen a programban az tükröződik, hogy hosszú távon feltételezhetően az intenzív kultúrákra nem alkalmas területeken egyrészt egy erős családi gazdálkodási típusú réteg alakul ki a maga 30-100 hektáréval, a másik oldalon pedig a szövetkezetek integrálni fogják a szolgáltatási és egyes termelési tevékenységeket. A programalkotók a legelső követelménynek azt tartják, hogy érdekeltté kell tenni a helybélieket egy integrációs szervezet kialakításába vagy az abba történő belépésre, ahol a termelői érdekeket figyelembe veszik, és az eredményből a termelőknek is méltányos részt biztosítanak. E kistérség legjelentősebb integrációs lehetőségének a szántóföldi zöldségfélék termelése-feldolgozása-forgalmazása látszik. Ezért megkülönböztetetten célszerű fejleszteni, bővíteni a ma meglévő kapacitásokat. Biztos alapok kellenek Minden területfejlesztési és állami támogatás odaítélésének cél- szerű feltételeként szabni a termelési-feldolgozói-felvásárlói integráció biztos alapokra helyezését. A térség legjelentősebb problémája az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztése. Itt például az álmosdi szövetkezet adottsága jó alapja lehetne egy tejtermelő és minőségi marhahúst előállító integrált termelési rendszernek. A létavértesi Aranykalász Szövetkezet pedig a legnagyobb sertés- és juhállománnyal rendelkezik. Ezeket ITR-be (integrált termelési rendszerbe) szervezve elláthatná minőségi anyaállománnyal a sertéstenyésztést és juhászatot. A hajdúbagosi Scorpió Szövetkezet sertéstelepe pedig a Debrecen környéki minőségi sertéshústermelés szervezője lehetne. Az Erdőspuszták vidékfejlesztési programjában leírtakat az állami támogatások olyan komplex rendszerével kellene segíteni, ahol a részmunkaidős és kisegítő gazdaságokat társulásos formában, az eszközök beszerzésében, a kényszergazdaságokat pedig, támogatásukat szociális jellegűvé átalakítva támogatnák. A középméretű és családi gazdaságokat fejlesztési támogatásokkal és hitelkedvezményekkel célszerű versenyképessé tenni. A nagyméretű, profitorientált gazdaságokat pedig - mint a versenyszféra szereplőit - főleg exportjuk bővítésével kell támogatni. Létavértes környékén a tormatermelésnek nagy hagyományai vannak Fotó: Napló-archívum Új menedékjogi törvény Budapest (MTI) Háromféle védelmi helyzetet biztosít a Magyarország területére érkezőknek a március elsején hatályba lépett menedékjogról szóló törvény. Menekültstátust kaphatnak a Magyarországon hazájukban faji, vallási vagy politikai üldözöttek. Menedékes lehet az, aki hazáját megszállás, háború, etnikai összecsapás miatt hagyta el, illetve országában megsértik az emberi jogokat. Befogadottként kezelik a menekültügyi hatóságok azokat, akikre hazájukban halálbüntetés, kínzás vagy embertelen bánásmód várna. A most hatályba lépett törvény egyebek között rendelkezik az orvosi szűrésről, a munkavállalási tilalomról, az ujjlenyomat-rögzítésről. A jogszabály szerint másoduk az ügyintézés rendje: a bevándolási engedélyt kiadó közigazgatási hivatal elutasítja a kérelmet akkor, ha az illető itt-tartózkodása sérti a közbiztonságot, a közrendet. 4 Társasházi szabályok Budapest (MTI) Az új társasházi törvény március 1-jén lépett hatályba, amely az 1997-ben elfogadott jogszabályt váltja fel. Az új törvény lehetővé teszi, hogy a tulajdonostársak jelzálogbejegyzést kérjenek a hat hónapnál hosszabb ideje közös költséggel tartozó adósok lakására. A jelzálog bejegyeztetéséről és a fizetésmeghagyásról a társasház közgyűlése dönt. Továbbra is minden tulajdonostárs egyetértése szükséges az alapdokumentumok megváltoztatásához, többek között a társasházi alapító okirat módosításához, a szervezet működési szabályzatának elfogadásához. Ezenkívül ügyvédi ellenjegyzésre is szükség van. Ezentúl határozatképes lesz a közgyűlés akkor is, ha a tulajdonosok több mint 50 százaléka részt vesz a tanácskozáson. A törvény szigorította a pénzügyi ellenőrzés eddigi gyakorlatát, ezentúl minden 50 lakásnál nagyobb társasházban számvizsgáló bizottságot kell létrehozni. KOMMENTÁR T. SZŰCS JÓZSEF Minden kezdet... A hét végén két közérdeklődésre számot tartó eseménysor vette kezdetét Magyarországon. A futballbajnokság idei rajtját a szövetség elnökének „viharos” megválasztása, na meg a televíziós közvetítések körüli hercehurca „színezte”. A szokásos szezonkezdetkor csak az egyesületek, most viszont az MLSZ új vezetői is azt ígérik, hogy minden „másképpen lesz eztán.” Nos, a klubok ilyen irányú ígéreteiben alighanem csak a ma született focidrukkerek hisznek, nekik viszont nincs összehasonlítási alapjuk a tekintetben, hogy mi az ígéretek tárgya vagyis milyen lehet a jó magyar foci. Abban viszont sajnálatos módon még ennyi, gyakorlatilag semennyi tapasztalatunk sem lehet, hogy milyen is a jó magyar demokrácia. Vagyis egy olyan társadalom, amely a mostaninál és a korábbi években tapasztaltaknál jobban megfelel a polgárok igényeinek. Illúzióink e tekintetben persze nem lehetnek, de a rendszerváltozás idején táplált reményeinkből anynyit semmiképpen sem szabadna feladnunk, hogy „mehetne ez egész” az eddig tapasztaltaknál sokkal jobban is. A mögöttünk lévő esztendőkben ténykedő politikusok ígéreteiből eddig - teljesen függetlenül attól, hogy milyen pártszínekben tették - meglehetősen kevés vált valóra. Legalábbis azokból, amelyek a társadalom legszélesebb körei számára tették volna igazán jó kedvvel és szívvel megélhetővé a demokratikus vívmányokat. S most nem csak arra gondolunk, hogy milliókat érintően drasztikusan csökkent az életszínvonal a rendszerváltás óta. Hanem például arra is, hogy az egyszerű köznapi magyar állampolgár - dacára a jogvédő intézmények működésének - az állammal, a különböző hivatalokkal, szolgáltatókkal, cégekkel szemben „békeidőben” talán soha nem volt olyan kiszolgáltatott, mint manapság. A hét végén rendben megkezdődött a pártok választási kampánya a májusi országgyűlési választások előtt. Ami egyébként jelzi, hogy szerencsére legalább a politikai képviselet intézményei megszilárdultak, s ez sem nevezhető kevésnek. Hisz a fiatal magyar demokrácia azzal dicsekedhet, hogy (ha semmi nem jön közbe) mindkét szabadon választott kormánya és parlamentje kitölti mandátumát, s a demokratikus játékszabályok szellemében adja át a hatalmat az újonnan választottaknak. A választásokon azonban nemcsak a pártok, hanem a választók is vizsgáznak. Hisz végül is az ő kezükben van, hogy kiket, mennyire felkészült, milyen emberi, erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező jelölteket juttatnak a legfontosabb politikai testületbe. S még akkor is alapvetően fontos a tudatos voksolás, a minél magasabb részvételi arány, ha jelöltünkről később esetleg kiderül, hogy nem egészen olyan szeretni... illetve „választanivaló”, mint amilyennek a kampányidőszakban mutatta magát... , _ JEGYZET__________________ Boda István Piskóta Egyszerre hördült fel a „kenyérfront”. A „láncban” érdekelt szakértelem kórusban tiltakozott, mondván, hogy a miniszterelnök már megint túlzásba esett. Állításával ellentétben a kenyér- és pékáru összességében csak tíz százalékkal emelkedett. Szó sincs tehát húsz vagy harminc százalékról, az a politikai képzelet szüleménye, kampányelőjáték, mesebeli érv a népszerűség történetében. Ők tudják - bújtam ki az állásfoglalás alól, bár mint fogyasztó szívesebben hallgattam a kormányfői érvelést, a gondoskodás tiltakozói együttérzését. Viszont nem akartam bedőlni a „háromhatvanas” változat demagógiájának sem, így hát maradtam a jól bevált taktika mellett: rábíztam az időre, a serpenyő majd csak billen valamerre. Az áremelés kényszere nálunk úgyszólván természetes izommunka. Az abban érdekelteknek majd megszakad a szívük, de kénytelenek, mert különben padlóra kerülnek, csődbe mennek, be kell dobniuk a kesztyűt. Ilyenkor én annyira átérzem szorult helyzetüket, hogy az utolsó krajcáromat is - bár kuncog - képes vagyok létezésük oltárán feláldozni. Legfeljebb akkor szoktam eltűnődni, ha jövedelmi viszonyaikat firtatandó amolyan hűvös tartózkodással köztik: üzleti titok, amiből azért egymásra lehet következtetni. Persze nekem nincs titkolni valóm s bármilyen szolgáltatást veszek igénybe fehéren-feketén rajta van: ennyi és ennyi az ellenértéke s az bizony lassan csillagászati. Különben jut eszembe a kenyérről: pékáruként debreceni csemege a „piskóta” is. Ez „tortakarika, nettó tömege 350 gramm, készült: búzaliszt, cukor, tojás, állományjavító - hogy ez mit jelent? b. i. - felhasználásával”. A vita előtt ez 220 forint volt. Jelenlegi ára 330 forint. Hogy ez összességében belül vagy felül van a tíz százalékon nem firtatom. Marie Antoanette is, mikor panaszolták, a nép olyan szegény, hogy már kenyérre se telik neki ajábiggyesztve azt mondta: egyenek kalácsot. S részéről a dolog el van intézve.