Hajdú-Bihari Napló, 1998. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
1998-06-22 / 144. szám
8. oldal Éjszakák és éjszakák Szíjártó Imre Boggie nights. Színes amerikai film. Rendezte Thomas Anderson, főszereplők: Mark Wehlberg, Julianne Moore, Burt Reynolds. Az Oscar-jelöléseket túlzásnak kell hogy tartsuk, ez legalább olyan mulatságos, mint a Boogie nights szereplőinek önünneplése. Persze a szakmai elismerés azokban a körökben is kijár mindazoknak, akik magas színvonalat érnek el a maguk területén. A kis szobrocskát azért sem ítélném oda, mert a Boogie nights pontosan azokat a jegyeket viseli magán, amelyek azoknak a filmeknek sajátjuk, amelyekről maga is szól: semmi bonyodalom, egyből a lényegre. A lélektan ezekben az esetekben legfeljebb a cselekvések mozgatórugóinak eseti értelmezésében kap szerepet, a cselekmény elhanyagolható, vagy kimerül a szükséges körítés minimumának vázolásában. Nem úgy az ügyeletes csillagok, akik azt mondják, a saját műfajukban éppenséggel megérdemlik a jelöléseket és a díjakat is. A Boogie nights úgy nézendő, mint a kor tükre, lenyomata, bátran nevezhetjük történelmi tablónak is. Megláthatjuk benne, miként fajultak el a dolgok, az ártalmatlan tucatfilmgyártásból hogyan lett videodömping, a helyi sztárok milyen módon csúsztak le kutyába, a szenny hogyan öntötte el nemcsak az Angyalok Városát, hanem Nyugatot és Keletet egyaránt. Elképesztő például, ahogy a névadás jelenete lezajlik egy szokványos kerti mulatságban, így minősítődik át minden a film kegyetlen és röhejes szűrőjén keresztül. Lehet, hogy mindez csupán egyéni hangú látomás a régi szép időkről: egyenes és túl egyszerűen értelmezett fejlődési vonal a Boney M-től a színtiszta révületig, a pitiáner ügyes fiúktól a fehérgallérosokig. Ha így van is - hogy a Boogie nights túl szimplán lát meg kell hagyni, hogy a hetvenes évekbeli önmagunkkal nézhetünk szembe iróniával, a kilencvenesek azonban meghozták azt, amit nem kellett volna: jobb lenne a tükröt átkozni. i------------------------------------------------i—'rí (J f-Y ')• f " I-1 L______,_______________*___ai__ Az éhség nagy úr Bényei József Nem voltam az idei könyvhéten könyvesboltban. Sem a sátraknál, sem a hagyományos üzletekben. Magánügy? Az lenne, ha nem látnám a körzeti s városi tévében nyilatkozni az eladókat: 10-20 százalékkal ismét drágultak a könyvek, s ez visszavetette a forgalmat. Az érdeklődést talán még nem, a forgalmat igen. Végül is csak meg kell kérdezni a könyvkiadókat és -kereskedőket: vajon a társadalom melyik rétegét célozzák félelmetes áraikkal? Ezer forint alatt már alig lehet komolyabb könyvet venni. S ha egy könyvheti listából az ember kiválaszt nyolc-tíz kötetet, mint régen, egy hónapig ugrott a közüzemi díj is, meg a meccs közbeni üveg sör is. Nos, ez utóbbi még hagyján, de az árverést senki se szereti. Amikor Supka Géza javaslatára megteremtették a könyv ünnepét, a könyvnap (könyvhét) ideje alatt a kiadók jelentős kedvezménynyel árusították kiadványaikat. A könyvhétieket. Most csupán a hagyományos antológiák kerültek valamivel kevesebbe. Kérdés, szabad-e ennyi új kiadványt egyszerre, egy hét alatt piacra dobni és olyan versenyt teremteni, amelyben nincs győztes? Ha a könyvek ilyen drágák lesznek, a könyvhét jelenlegi formája is végképp elavul. Más megoldás kell. A nagyszabású irodalmi rendezvények, írólátogatások jószerint úgyis megszűntek már. A drága könyvek lassan megszüntetik a többi jól bevált módszert is. Nem igaz, hogy elvesztettük az érdeklődést. Nem igaz, hogy nem vagyunk éhesek a szépre, a jóra, a szóra. Az éhség megmaradt. Csak üres zsebbel nehéz könyvsátorba menni. Ám javaslom illetékeseknek, nézzék meg a „Minden könyv 100 forint" feliratú utcai könyvárusok forgalmát. Már három van belőlük csak a szűk belvárosban. Szaporodnak, mint valamikor a népkonyhák... Az éhség nagy úr. MiPI.fi KflTVBft 1998. június 22., hétfő Aprólékos realizmussal alakítja szerepeit „Maradni szerettem volna, ehelyett el kell menekülnöm egy világhírű társulathoz” Erdei Sándor Debrecen (HBN) - A legutóbbi évadban három nagy szerepet is játszott a fővárosi Katona József Színházban Tóth Zoltán, a debreceni színművész, ősztől pedig már hivatalosan is oda tartozik. - Miért vett búcsút szülővárosa társulatától? - kérdeztem a 37 éves színésztől. - Másfél évtizedet húztam le itt, s ha 30 évnek veszünk egy színészi pályafutást, mondhatnám: itt töltöttem a fél életemet. Több ok miatt döntöttem a távozás mellett. Először is: a pécsi országos színházi találkozó óta többször hívott a Katonába Zsámbéki Gábor igazgató-rendező. Hívtak máshová is, vidékre is. A másik ok: egyre több olyan jelenséget tapasztaltam itt, Debrecenben, amit a szakmai becsületemmel már nem tudok vállalni. A műsorpolitika színtelen, érdektelen, túlságosan a biztonságra játszik, csak semmit nem kockáztatni. Aztán azt is látnom kellett, hogy a dörgölőzés mértékegysége szerint osztogatják az érdemeket. Tavalyelőtt olyanok is kaptak lakást a színháztól csaknem „fillérekért”, akiknek a közönség a nevét sem ismeri. Én ellenben nem kaptam. További ok: az utóbbi két-három évben, a Svejk óta nem osztottak rám nagyobb szerepet. - Amikor megtudták, hogy távozni készül, nem próbálták marasztalni? - Senki. Sem a színházban, sem azon kívül. Pedig szívesen maradtam volna, például ha megoldódik a lakásproblémám. Ráadásul a feleségem, Sarkadi Lívia rendezőasszisztens is a társulatnál dolgozik, most végzi a főiskolán a színházelmélet szakot. Sokáig jól éreztem itt magam, úgy terveztem, itt fogok megöregedni. Maradni szerettem volna, ehelyett el kell menekülnöm egy világhírű társulathoz. Az évadzárón annyit nem mondtak, hogy további jó munkát kívánunk. - A kívülállónak úgy tűnhetett, megbecsülik itt. Egyre-másra kapta a díjakat. - Nekem a színházban akkor adtak díjat, amikor lehetetlen volt nem adni. Jóindulatból sohasem kaptam, s erre büszke vagyok. A pécsi országos színházi találkozón különdíjat kaptam, ez nem akármilyen megbecsülés. A legjobban azonban annak örülök, amikor elnyertem Az év művésze címet a közönségtől. Bármilyen művészre lehetett szavazni, nemcsak színészekre. Ez a Napló és a városi televízió kezdeményezése volt, kár, hogy 1996 óta nincs ilyen. Egyébként pedig egyre inkább úgy gondolom, hogy nem annyira fontosak a díjak. De ha már vannak, legalább jó időben kapja őket az ember. Ha sohasem kapsz díjat, elbizonytalanodsz: valamit rosszul csinálok, mindenki kap csak én nem. Ennyire rossz lennék? Tóth Zoltán színművész Fotó: Iklódy János A rendező a lelket babrálja Ha nem színész lenne, lehet, hogy növénytermesztéssel vagy állattenyésztéssel foglalkozna - mondja Tóth Zoltán. Tanult ugyanis a pallagi mezőgazdasági szakközépiskolában is. Azt otthagyva a Csokonai-gimnáziumban szerzett érettségit. Az Alföld Színpadnak 1977-től ’84-ig volt tagja. Meghatározta életét a Thuróczy Györggyel való találkozás. „Nem is annyira mint rendező hatott rám, hanem mint ember, egy fantasztikus pedagógus. Ha ő nem lett volna, ma valószínűleg nem vagyok színész”. Úgy érzi, a Csokonai Színházban sohasem teljesített az előadás színvonala alatt. Amit rábíztak, megcsinálta. Kisrealista módon, más szóval: pszichológiai realizmussal alakítja szerepeit. Ezt tudja, ezt szereti-értékeli benne a közönség. A Katonában olyan nagy művészekkel dolgozik együtt, mint Haumann Péter, Benedek Miklós, Máthé Erzsi, Csákányi Eszter, Szirtes Ági, Szacsvay László, s olyan rendezőktől kapja az instrukciókat, mint Zsámbéki Gábor, Ascer Tamás, Máté Gábor. Mint mondja, ott a rendező nem érzi a színész főnökének magát, mint más társulatoknál. A színész a rendező alkotótársa. „Nem mindegy, kire bízod a lelkedet, mert a rendező végül is a lelkedet babrálja. Debrecenben dolgoztam egy rendezővel, aki olyan rosszul bánt velem, hogy a mai napig nem hevertem ki.” Tóth Zoltánt a nyáron látjuk azért Debrecenben is: Molnár Ferenc Doktor úr című bohózatában vállalt szerepet. Profi színészek és a legjobb amatőrök kívánják szórakoztatni a nagyérdeműt a nyári színház programján. A bemutató augusztus elsején lesz a városháza udvarán, a darabot Várhídi Attila rendezi. A halál helyett az élet birodalma lett Felszentelték Gyimesben a debreceni kezdeményezésre létesült Sziklára Épített Házat Debrecen/Gyimesfelsőlok (HBN - N. T.) Felszentelték a napokban Gyimesfelsőlokon a Sziklára Épített Házat. A középiskolának, internátusnak, plébániának, turistaszállónak otthont adó épület debreceni kezdeményezés eredménye. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Debreceni Tagozatának tagjaiban 1992-ben a csíksomlyói búcsúról hazajövet fogalmazódott meg a közösségi ház emelésének gondolata. Egy esztendővel később már sor kerülhetett az alapkő letételére a gyimesfelsőloki római katolikus plébánia telkén, melyet korábban a temető bővítésére szántak. A Debrecenben bejegyzett Sziklára Épített Ház Alapítványba számos hazai egyesület és magánember utalt át tehetségéhez mért összeget, ki száz forinttal, ki pedig 2 millióval támogatta a romániai magyarság egyik reménybeli szellemi központját. Holland, német segélyszervezetek, külhonban élő magyarok adományainak, a csángók összefogásának köszönhetően valósulhatott meg a mintegy 100 millió forintot érő beruházás. Gyimes völgyét ma is magyarok lakják, így nem csupán a 4 ezer gyimesfelsőloki, hanem körülbelül 30 ezer ottani csángó vette birtokba néhány napja az 1600 négyzetméteres, Haranghy Sándor debreceni építőmérnök tervei alapján készült épületet. Mivel a helybéli plébános, Berszán Lajos közbenjárásával 1994- ben megalakult az Árpádházi Szent Erzsébet Katolikus Líceum, így a házszentelőn már az első ballagást is megtarhatták. Az évfolyamonként 25-30 tanulót oktató, magyar tannyelvű, humán profilú középiskola diákjaiból kerülhetnek ki a jövőben a „gyimesi csángó értelmiségiek”. A hálás helybéliek Gyimesfelsőlok díszpolgáraivá választották a Sziklára Épített Házért legtöbbet tevékenykedőket, köztük három debrecenit: a tervezőt, valamint Keresztesné Várhelyi Ilona irodalomtörténész-múzeumvezetőt és Fodor András püspöki helynököt. A KÉSZ fáradhatatlanul munkálkodó, szervező, olykor a lapát végét is megmarkoló tagjai mellett segítő baráti jobbot nyújtottak még többek között a Máltai Szeretetszolgálat debreceni aktivistái, a tiszakécskeiek, a felvidéki magyarok is - a Sziklára Épített Ház így immár élő bizonyítéka a határtalan nemzeti összetartásnak. A télen 40, nyáron 200 turistának, zarándoknak szállást adó épület a közösségi ház szerepét is vállalja Fotó: Magánarchívum Nyolc premier Nyíregyházán Nyíregyháza (MTI) - Nyolc premier szerepel a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház szeptemberben induló 1998/99-es évadjában - tájékoztatta az MTI munkatársát Verebes István, a társulat igazgatója. A nagyszínpadon négy bemutató lesz, s mind a négyet meghívott, vendégrendező állítja színpadra. Mohácsi János-Mohácsi István- Faragó Béla: Krétakör című osztozkodási tragédiáját Mohácsi János, Petőfi Sándor-Szabó Tünde- Sebő Ferenc: A hóhér kötele című romantikus rémdrámáját Szőke István, Stuber Andrea: Fehérháza című zenés játékát Galambos Péter, Hja Ehrenburg: Lasik című vígjátékát pedig Száz János rendezi. A kamaraszínpadon Tenessee Williams: Az ifjúság édes madara és Francios Mauriac-Litvay Nelli: Tékozló szív című színműve lesz a premierdarab. Két gyermekdarabot is bemutat a nyírségi teátrum; Urbán Gyula-Gulyás László: Minden egér szereti a sajtot és Fazekas Mihály-Swajda György: Ludas Matyi című művét. Az előbbit Buzogány Béla, az utóbbit Cseke Péter állítja színpadra. A nyíregyházi társulat vezetése a jövő évi műsortervet úgy állította össze, hogy a szezon végén, hat sikeres esztendő után távozó Verebes István igazgató utódja - akit pályázat útján tavasszal bíznak meg az irányítással -, ha akar, előbemutatókat is tarthasson. HIRDETÉS' S Képviselet: Jjj 4025 Debrecen, Piac u. 3. Tel.:(52)448-340 Mtd.* HtjojijN: ^ W SANTORINI repülővel jún. 27-júl. 4. apartman 54.500 Ft/fö • KORFU repülővel júl. 5-12. panzió + reg. 49.900 Ft/fö • KORFU busszal jún. 30-júl. 9. apartman 24.90 Ft/fö • eAQA.repülővel jún. 30-júl. 7. apartman 44.900 Ft/fő • RÜOíf. repülővel | 'v jún. 30—júl. 7. apartman54.900 Ft/fö fűt. 2-a ^ Ft/fö • SARTI busszal (debreceni felszállássalj . a júl. 10-19. apartman 27.900 Ft/fö \ kf l I Annii vénás kétséggel együtt ^7... /irt. HLMM) értMU