Hajó, 2002 (10. évfolyam, 78-89. szám)
2002-08-01 / 85. szám
belül ideérnek, és akkor lesz nemulass. A hátszélvitorlák mint a bandériumok zászlajai hirdették a sereg erejét, s mi valóban megszeppentünk: sokan voltak kevés ellen. De aztán csak nem közeledtek, így mi a nagy távolságot találván magyarázatként, a forduló szélre figyeltünk inkább. Nyugatiról lassan északnyugatira váltott, ami azt jelentette, ideje sort húzni. A késő délutánban végre meglódultunk, harsogni kezdett a hajó orra, és a kedélyek végre olyanok lettek, mint minden normális menetben lévő hajón lenniük kell: lehet, hogy nem mi leszünk a bajnokok, de az élet szép! Később még nyugalmas is lett az élet, mert a szél tovább fordult, gyengült valamelyest, s már nem félszélben kellett sportolni, hanem raumban tartani a tempót. Az csak a szembetábor első hajóinak közelében gondolkodtatott el, hogy két, egymással ellentétes irányba vitorlázó flotta csak igen ritka esetben képes egyidejűleg spinakkert használni, ezért aztán - bevallom, csak az utolsó pillanatban - tudatosult bennem: ezek még Győrök felé állnak! Mi hoztuk nekik a szelet, vagy 150 hajónak, ami nem kis ellátó feladat, főleg, ha az utóvéd szerep is ránk hárult. Most viszont pihenőszolgálatba osztottuk magunkat, s a lendületnek hála helyet foglaltunk a mezőny kellős de közepén, ahol nem győztünk eszmélni. Arra, amit a természet produkált, naplementével, másfél száz hol elinduló, hol megálló hajóval, színes vitorlákkal, fényekkel, árnyékokkal, amire nemigen találok szavakat. S arra is nehezen, hogy azt a pillanatnyi állapotot, azt a hangulatot, azt a minitársadalmat lefessem, mely igenis kialakul egyórai veszteglés alatt. Egy-egy elordított poén, egy mobiltelefon ciripelése, majd a beszélő hangja, ahogy távoli ügyeit intézi, nevetésbe és némaságba burkolózó hajók. Kicsik és nagyok. Arisztokraták, azzá válni akarók és lecsúszók - mind itt vagyunk. Megjött az este, s breeze oszlatja az alkalmi társaságot. Kigyúlnak a pozíciófények, csörlők kerregnek, vitorlák zörögnek, halk és szakszerű, valamint hangos utasítások pattognak. Indulás ideje van. Ezt imádom. Hullámmentes pici szélben gyönyör a vitorlázás. Éjszaka és ekkora mezőnyben pláne. A Kékszalagon pláne pláne. Nem is értem igazán, ez a /A kéttonnás, kifejezetten erős szelesnek számító típus hogy mehet ilyen jól az alig fuvallatban. Én persze a beállításokat dicsérem, abban részem van (a kisebb, mert javát id. Rausch adta ), de hát a test is számít, az pedig egyrészt nem mai konstrukció, másrészt születése pillanatában sem a sebességnek szentelték, döbbenetem tehát nem talál magyarázatot. Én mindenesetre - akkor és ott - úgy éreztem magam, mint egy jegyellenőr a BKV-járaton: mindenkihez odaértem, és senki sem örült nekem. A györeki bójáig pályaverseny zajlott. Egyetlen nagy kreuzszakaszból állt, és sokáig nem lehetett tudni, hol a pályajel. Amikor feltűnt az éjszakában a sárga villogó, akkor távolságát lett képtelenség felmérni, én spéciel úgy véltem, minden bizonnyal egy kukás autóról származó csóró pilács pislákol valahol az orromtól száz méterre - volt már ilyen - ám egy vidéki diszkó is joggal megirigyelhette volna azt fényorgiát, mellyel a bója jó pár kilométerrel arrébb megajándékozott bennünket. A visszaút eseménytelennek ígérkezett. A kreuzszakaszban riválisainkat vagy megelőztük (Gandalf), vagy derekasan megközelítettük (Mormota, Bolygó), és gondoltuk, joggal remélhetünk jó helyezést kategóriánkban. Ám ki kellett józanodnunk, a hátszeles, majd raumos, később félszeles rohanásban semmivel sem vagyunk gyorsabbak ellenfeleinknél. Sőt, amikor tovább fordult a szél, és egy elkésett vitorlacserével hátrányba kerültünk, már csak az segíthetett, hogy lassan magasságot szerezve északra húzódunk, és a félsziget előtt ballont rántva lerongyolunk vagy elébük, vagy mögéjük. Maradjunk annyiban, az ötlet pazar volt, a kivitelezés mesés, csak a szél nem dolgozott a kezeink alá. Tehát abban a pillanatban, mikor a legtávolabb voltunk mindenkitől, szépen leállt a mocsok, ami által nem csak az imént említett hajókat, de még vagy egy tucatot engedtünk udvarias gyerekként magunk elé a csőbe. Ekként csőbe húzva és csőbe úszva tekintettem meg hátulról a befutó szinte teljes Yardstick III. mezőnyt. Elért helyezésemet inkább nem örökítem meg. Egyben kérem a T. Szerkesztőséget, hogy ezt ő sem tegye. Hamar Edit Fotó: Bujnovszky Tamás, Fodor Krisztina Abszolút végeredmény IIo Hely Hajónév Befutás 1. Gardazzurra 19.,20 óra 37 perc 2. Pleasure 21 óra 20 perc 3. Capella 20. 0 óra 09 perc 4. Orpheus 0 óra 48 perc 5. Bulldog Dinasty 0 óra 49 perc 6. Ganz Danubius 0 óra 49 perc 7. Vivasso 0 óra 51 perc 8. Black Magic 0 óra 53 perc 9. Fantomasso 0 óra 57 perc 10. Challenger 1 óra 02 perc 11. Batman Forever 1 óra 04 perc 12. Krajcár 1 óra 05 perc 13. Anna 1 óra 15 perc 14. Nemere II. 1 óra 17 perc 15. Lopakodó 1 óra 34 perc 16. Asso Le Mio 1 óra 36 perc 17. Ou Sáli 1 óra 37 perc 18. Peecasso 1 óra 38 perc 19. Gulipán 1 óra 42 perc 20. Remete 1 óra 44 perc 21. Pannónia 1 óra 50 perc 22. Isa Pur 1 óra 58 perc 23. Voodoo 2 óra 09 perc 24. Saul 2 óra 13 perc 25. Inkasso 2 óra 14 perc 26. Alkimista 2 óra 15 perc 27. Party Sail 2 óra 15 perc 28. Tüzes 2 óra 19 perc 29. Cyrano 2 óra 25 perc 30. Cherie 2 óra 30 perc 31. Pamacska 2 óra 32 perc 32. Yankee 2 óra 32 perc 33. Izisz 2 óra 37 perc 34. Kedves 2 óra 38 perc 35. Proligy 2 óra 43 perc 36. Blue Curasso 2 óra 46 perc 37. Camelot 2 óra 46 perc 38. Zoll Platz 3 óra 01 perc 39. Déli Szél 3 óra 02 perc 40. Kishamis 3 óra 07 perc 41. Barracuda 3 óra 17 perc 42. Manual 3 óra 19 perc 43. Vízöntő 3 óra 41 perc 44. Natrium Hyatt 3 óra 41 perc 45. Volvo 3 óra 51 perc 46. Tramontana 3 óra 53 perc 47. Gejzir 3 óra 55 perc 48. Manka 3 óra 56 perc 49. Péntek 13 3 óra 56 perc 50. Flystar 26 3 óra 56 perc 51. X-ray 3 óra 57 perc 52. Lucifer 3 óra 59 perc j HAJÓ 85.