Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)
1946-10-17 / 40. szám
Budapesten még sehol sem lehetett virslit, szalámit, szafaládét kapni, a Parlament étkezdéjében már igen. A hír szájról-szájra járt e pletykás városban és a rossz nyelvek szerint sokan csak azért igyekezetek belekapcsolódni a honi politikai életbe, hogy virslit ehessenek tormával vagy zafiban. Nem csoda hát, hogy a «büffé« központi hellyé lett — és miként Mikszáth gentii-politikusai egy tarokkparti közben a Kaszinóban vagy Hugó Viktor konspiráló forradalmárai a párizsi külvárosok pincéiben, a magyar politikusok az ételeiktől — most már honfibútól is — párolgó falai között vetették-hányták meg a haza sorsát. E sorok írója, ki több éhes barátjával egyetemben — a megfelelő pátoszon, lelkesültségért felül — remek étkezési lehetőségnek találta azt a tényt, hogy Debrecenben az Arany Bikában ingyen ehettek és ihattak az első ideiglenes nemzetgyűlés képviselői (s emiatt jobb- és baloldali követekkel egyaránt konspirált, hogy bejusson aterülj asztalkámé-terembe), jól ismeri a magyar politikai élet étvágyát. Nálunk jobban csak a buffó főpincére ismeri, eki az egyszerűség kedvéért nevezzünk Sándornak , aki mélységes emberismeretét és rendíthetetlen optimizmusát abból a tényből meríti, hogy :Mére szerkesztő úr, itt volt már érdekvédelmi vita, itt volt már államosítási vita, itt már leszavazták a belügyminisztert, itt volt már Drózdy—Kossz ügy — és aztán az ellenfelek mégis idejöttek és megették a töltött kápolát». Sándor úr szerint tehát, aki még enni tud, azzal és a körül nem lehet döntő baj. A harangokat akkor kell félreverni, ha a képviselők nem jönnek ütés előtt vagy után a büffébe. Mert — bár az ország belügye elég alaposan kavarog és zavarog — a képviselők szorgalmasan és pártkülönbség nélkül járnak oda. Sőt, miközben valamelyik szónok arról beszél, hogy az ország sorsa ebben a történelmi minutumban fog eldőlni és az első padokban kipirult arcok jelzik a pillanat fontosságát, a hátsó padokban — pártkülönbség nélkül: kellemes moraj fut végig, mert Pali bácsi bejelentette, hogy káposztáscvekkedli lesz a büffében. Pali bácsi nem más, mint Hegymegi Kiss Pál, aki mint politikus nem tartozik a legnépszerűbbek közé, de bíiffé-vonalon csorbítatlan a tekintélye, mert senki sem tudja elmondani olyan szépen, hogy miért szerette Szilágyi Dezső a félig nyers marhaírást és hány helyen ebédelt egy nap? Éppen ezért benn a büffében szívesen keresik fel a képviselők azt az asztalt, ahol Pali bácsi szokott ebédelni Stühmerné Oberschall Ilma, Sulyok Dezső és Desewffy Gyula társaságában. A bílifé másik közkedvelt asztala az ajtótól jobbra lévő, ahol Balla tájékoztatási miniszter úr szokta foglalni ez eseményeket jellegzetesen vehemens humorával fűszerezve, mely nem kímél múltat, jelent és jövőt.. A kisgazdapárt nagygazda képviselői viszont az ajtótól balra lévő asztalt keresik fel legszívesebben, ahol dr. Szabó István államminiszter úr ül az asztalfőn, aki rendszerint még ide is elhozza a jóízű és semmivel sem pótolható Hegymegi-Kiss Pali bácsi, a magyar politikai életnyesmestere házait —— ezt tette már ez Arany Bikában is, kértünk is ám a fehér kenyeréből, mert nem láttunk olyat akkor már hónapok óta. A Parasztszövetség ifjú funkcionáriusa, aki az államminiszter úr hosszas megfontolás és habozás után eltökélt sör- vagy kisfröccsrendeléseit szokta végrehajtani, ide-oda cikázik az asztal és a söntéspult között, mint egy nyugtalan szellem. De láttuk már sokkal nyugtalanabbul is cikázni ezt a fiatalembert, aki különben közeli bizalmasa a kisgazdapárt új vitarendezőjének, a disztingvált egyéniségű — ő az egyetlen, aki rendszeresen franciasalátát eszi ki — Andaházi-Kónya Bélának. Ez akkor volt, mikor Vócsa Ferenc nem fogadta el Rajk László belügyminiszter válaszát és a *B. Szabó-asztal törzstagjai felálltak a helyükről, hogy nohát, most már öle is bemennek a terembe. A fiatalember izgatottan próbálta elállni a képviselők útját: — Az istenért, Gazsi bácsi, az Istenért, Gerebár, üljenek vissza, olyan finom töltöttkáposzta lesz öt perc múlva, hogy olyat még sohasem ettek!... — Node — mormogták a Gazsi bácsik és Gergő bá'k —, ezt már mégse hagyjuk... —, és bementek a terembe. A Nemzeti Parasztpárt képviselőit viszont nem fenyegeti ez a veszély, mert Kondor Imrén, Lánásin és Gém Ferencen kívül nem igen szoktak a teremben tartózkodni és nem egyszer láttuk, hogy parasztpárti képviselők melegen gratulálnak valamelyik Kisgazda, sőt Szabadság-párti képviselőnek — a büffében. Érdekes, hogy Balogh István, akinek gourmand voltáról és afehér asztal politikájáéban való ismereteiről legendák szaladnak a városban, nend igei jár a büffébe. A Páter a folyosón szokta lebonyolítani tárgyalásait. A folyosó azonban merőben más világ, mint a büffé! A pártvezérek közül Rákosi Mátyás be szokott nézni a büffébe, de sohase ül le, csak a pult előtt állva eszik valamit, miközben — fejét kissé oldalra hajtva — rendszerint tárgyal valakivel. Rákosi csak nagyon keveset és könnyű dolgot eszik. — «diétás» — adja meg a felvilágosítást Sándor főúr. Szakosits Árpád viszont, nem veti meg a töltött káposztát, ő sokat ebédelt együtt Gordon Ferenccel. Kotrács Béla — akit e sorok írója már látott együtt étkezni Révai Józseffel, a Evangélium, ai Szent Akos látomásai — izgatottan és gyorsan eszik. (Ebben különben hasonlít Révaira.) Kisszi viszont, aki Orbán Lászlón kívül kétségkívül a legizgatottabb tagja a t. Nemzetgyűlésnek, megfontoltan, lassan és sporeiózva eszik. Nem folytatjuk azonban tovább, búcsút mondunk a Parlamenti büffé kies tájainak, így cselekszünk, mint az a kisgazda-képviselő, aki a múltkoriban lemondott a mandátumáról és amikor megkérdezték tőle, hogy miért hagyja el ilyen döntő pillanatban e helyit, így felelt: — Úgy értem, hogy már eleget tettem a kötelességemnek!... !• Xopéet Bálés Kivet Jövet, amint éppen nem egymást eszik Törzsvendégek a büffében (Vasi rajzai) Zürich, október Herold Nicholson, a híres író és a Feedmaking című könyv világhírű azelsője, a párizsi béketárgyalások alatt a BBC politikai kommentátora volt. Az egyik svájci nagy lap, a Weltwoche munkatársa kérdéseket intézett Nicholsonhoz. A keteő kérdése a következő volt: Várjon a tapasztalatai alapján lehetségesnek tartja, hogy Németországot a jövőben meg lehet szelídíteni? Nicholson így válaszolt: Nem tudnék nemmel válaszolni, mert ez részemről defektista álláspont lenne, de igennel se felelek, mert a német jellem 1848 óta vagy még Hegel óta a bizonytalanság érzetével van megmérgezve. Valójában a német történelem nem egyéb földrajzi, politikai és kulturális bizonytalanságnál. Tudom és hiszem, hogy a német nép lényegében nagyon nervózus tömeg és nem tudott ettől az idegességétől, ahogy ezt a franciák kulturális téren megtették, megszabadulni. A németek az idegességüket csak zenei téren vetették le, azonban a zenének nincsenek keresztmetszetei és a német népnek éppen keresztmetszetekre van szüksége. A németek ebben a háborúban még jobban közeledtek az Istenek alkonya lelki komplexumához és a jövőben a nagy bizonytalanság náluk még inkább nőni fog. A németek csakis akkor szelidíthetők meg, ha visszanyerik az önbizalmukat, de azt nem látom most megvalósíthatónak. A magam részéről én Németországot mindig védtem és a vansktartizmus ellen foglaltam állást. De azt akartam és azt szerettem volna, hogyha a németeknek önmagukhoz éppen annyi bizalmuk lett volna, mint amennyi nekem volt velem szemben. A második kérdés a következő volt: Vajjon jók voltak-e a párizsi konferencián alkalmazott módszerek? — Engem az új módszerek megleptek, azonban ha ezeket e módszereket bíráljuk, akkor elmondhatjuk, hogy ezek elkerülhetetlenek voltak. Minden bölcsde tudja, hogyha kikerülhetetlen dolgokkal van dolga, sokkal jobb, ha annak előnyeit kihasználja és a hátrányokat nem veszi figyelembe. Kétségtelen, hogy a párizsi módszerek, különösen, ami a nyilvánosságot illeti, erősen fejlődni fognak és a nyilvános tárgyalásokat a „nagy négy" bizalmas tárgyalásai is kiegészíthetik. A harmadik kérdés ez volt: Várjon Churchillnak az a zürichi kijelentése, hogy csak a francia-német együttműködés enyhítheti az európai zavart, fedi az ön véleményeit . Nem tudom elviselni, hogy más véleményem legyen, mint Churchillé. Azt hiszem igaza van, hogy ha azt gondolja, hogy a nyugateurópai rendnek a francia-német megegyezés lehetne az alapja, de azt tudom, hogy nincs igaza, ha ezt mondja. — Azt hiszem, hogy harminc éven belül a világ nagy gazdasági blokkokba csoportosul és nem a népek politikai egyensúlyára lesz felépítve. Igaza van azonban Bevtnnek, amikor azt mondja, hogy a jövendő világbéke regionális gazdasági komplexumokra lehet felépítve. Ez a folyamat azonban csak nagyon lassan alakul ki. Churchill jelentősége abban áll, hogy olyan dolgokat mond, amelyeken gondolkozni kell Jellemének egyetlen hibája talán csak az, hogy a gondolatai sokszor zavaró hatást váltanak ki, de ez csakis hihetetlen gyors gondolkozásának a következménye. Nem akarom azonban Churchillt kritizálni, de nincs senki sem a világon, akinek annyit köszönhetnénk, mint éppen neki. Mi a vele szemben érzett adóságunkat sohasem törleszthetjük le. Arra a kérdésre, hogy az 1946-os béke az 1919-es békével szemben haladást jelent-e? Nicholsoft határozottan nemmel válaszolt. Dr. Kockás Gyula egyetemi tanár Sopronkőhidán fogolytársa volt Bajcsy-Zsilinszky Endrének, aki kivégeztetését megelőző napon rábízta kultúrpolitikai elgondolásait azzal, hogy szabadulási után hozza azokat nyilvánosságra. Ennek a kegyeletes kötelezettségnek kíván eleget tenni ..Bajcsy-Zsilinszky Endre kultúrpolitikája" című könyvével, amely ismerteti az ellenállási mozgalom mártír vezérének posthumus kultúrprogramját és figyelemreméltó javaslatokat tesz oktatásügyünk újjászervezésére MAGYAR ÓCSKAVAS- FÉM- ÉS GÉPKERESKEDŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE BI"Ital'EST V.DOrOTTYa U. 1,II.5. TELEFON: 181-763, 188-818 ÁLLAMI EGYEDÁRUSÁGI (19 tabieta) kiváltható a dohánvárusoknál .HALADÁS: 287