Halászat, 1971 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1971-07-01 / 4. szám
fl halak korának és növekedésének vizsgálata és ismerete a halbiológiának elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt lényegi kérdése. Annál is inkább az, mivel a koradatok a hossz- és súlyméretekkel együtt fontos információkat nyújtanak az állomány összetételére, az ivari érés időpontjára, élettartamra, mortalitásra, növekedésre és produkcióra. Ezek ismerete elsődlegesen szükséges, különösen természetes vizekben — mint amilyen a Balaton is — a tervszerű halgazdálkodás optimális irányvonalainak kialakításához. Tekintve, hogy a halak növekedése fajonként, vízterületenként, de évente, sőt szezonálisan is igen változékony, amelynek sebessége főleg a hozzáférhető táplálék mennyiségén alapul, ezért előzőkben már ismertetett gyomortartalom-vizsgálataink A fogassütő növekedés hez kapcsolódóan (1. Halászat XVI. [63.] évf. 4. szám, 98—99. old.), tanulmányoztuk a fogassüllő növekedési erélyét a Balatonban, és eredményeinket korábbi adatokhoz hasonlítottuk, keresve a több okból eredő változás irányát, amely az 1965-ös halpusztulást követő időben, feltételezhetően bekövetkezett. Célunk tulajdonképpen az volt, hogy reális képet kapjunk a fogassüllő jelenlegi növekedési sebességéről, amely a táplálék minőségi-mennyiségi összetételének ismeretében részletesebb képet nyújt az állomány életkörülményeit illetően. Mivel a balatoni fogassüllő növekedésére vonatkozó korábbi adatok egyrészt ellentmondóak, másrészt nem adnak képet a pikkelyek növekedéséről, a testhossz-testsúly allometrikus viszonyáról, de nélkülözik a testhossztestsúly gyarapodás ütemének részletes leírását is, indokoltnak láttuk e hiányok pótlását (részletesen 1. Annal. Biol. Tihany 37, 145—164 old., 1970). A balatoni süllő növekedését — a táplálékához hasonlóan — már többen vizsgálták: Hankó Béla a 20-as, Unger Emil a 30-as években, majd Woynárovich Elek és Tőig István az 50-es évek végén. Unger 1931-ben számolt be eredményeiről, s adatai meglehetősen kedvezőnek mutatták a hossz- és súlygyarapodást. Mintegy 30 évvel később, Tőig éppen Unger megfigyeléseinek ellenkezőjére hívta - 3 - 2 - 1 '3Ul •«-»( 1. ábra. A fogassüllő-ivadék első nyári növekedése májustól szeptemberig (1)teljes testhossz; 2 ■ törzshossz; 3)a testsúlygyarapodás üteme 1 (év) Testhowr (cm) 2. ábra. A fogassüllő törzshossza (Lc) és a pikkely teljes orális rádiusza (S) közötti viszony. А-egyenes; a vizsgálatban szereplő összes egyedre számítva, В egyenes; korrigált összefüggés, elsőnyaras ivadéknál, direkt vizsgálatokkal értékelve, melynek metszéspontja a vízszintes tengelyen (4 cm) megfelel a teljes pikkelyzet kialakulásakor mérhető testhossznak (I. még az 1. képet) 3. ábra. A balatoni fogassüllő-populáció évenkénti, átlagos törzshosszgyarapodásának ábrázolása Bertalanffy-féle, matematikai növekedésmodellel (exponenciális görbe), mely számszerűen a következő: Ifc=T 5,T[l—e~°'1376(t f 0’91)] ahol It =törzshossz minden t időpontban’ ha t = l év; Loo=a testhossz elméletileg felső, maximális értéke cm-ben; 10= elméleti paraméter, azt az időpontot jelenti, amikor a hal testhossza zéró lehetett (a növekedésgörbe kiinduló pontja); e=természetes logaritmus alapszáma we