Siketek és Nagyothallók Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1955-11-01 / 11. szám
2 3 mi történik Gwenfben . Ha összegezzük az első tíz nap eredményét, azt kell mondanunk, hogy megtört a merevség jege, főleg a szovjet delegáció jóvoltából, de még igen fontos napirendi pontoknál eltérőek a felfogások. A tulajdonképpeni lényege a genfi tárgyalásoknak az európai biztonság megteremtése, ami Németország problémájának megoldása nélkül lehetetlen. Ebben a kérdésben ellenkező nézeteket hangoztatnak Nyugaton és Keleten. A nyugati külügyminiszterek minden áron szeretnék Németországot egyesíteni, amit úgy képzelnek el, hogy Kelet-Németországot bekebelezik Adenauerékhez és az így egyesített Németország tagja lenne a NATO-nak. Ez a terv meglehetősen naiv, mintha mi nem történt volna az elmúlt tíz év alatt Kelet-Németországban. Csak nem képzelik, hogy a keletnémetek minden szocialista vívmányukat, az üzemek államosítását, a földbirtok felosztását, a dolgozók anyagi és szellemi felszabadulását odadobják áldozatul fellengős, nacionalista jelszavakért és újra magukra hagyják rakni a kapitalizmus bilincseit. A társadalmi fejlődésben visszalépés nincsen. A szovjet javaslat a következő: Először teremtsük meg az európai kollektív biztonságot a NATO és a varsói egyezményt aláírt államok részvételével, hozzávéve a két Németországot, melyek mindegyike szuverén állam jelenleg. A német állam egyesítését bízzuk egy következő határidőre és elsősorban a német nép döntsön sorsa felől, egy szabad és titkos választás útján, amelynek időpontjában már nem lennének külföldi csapatok Németország területén. A nyugati rek egyelőre külügyminiszteelzárkóznak az ilyen megoldás elől, mert választásokat ők csak a szuronyok árnyékában tudnak elképzelni. A Szovjetunió váltig hangoztatta annak idején, hogy a párizsi szerződések megakadályozzák a német kérdés közeli megoldását. Nem vették figyelembe és mint megszállottak hajszolták keresztül a párizsi szerződést, hogy akkor majd az „erő helyzetéből“ tárgyalnak a Szovjetunióval. S most azt kell látnunk, hogy aki megerősödött, az nem ők voltak, hanem a béketábor és Kelet-Németország. Adenauer azt képzelte, hogy majd csak bemasírozik az új Wehrmacht élén Keletre. S most láthatja, hogy az egyesítés messzebb van, mint valaha. A világ közvéleménye éberen figyeli, hogy mi történik Genfben. Naponta érkeznek a nyugati államokból különféle küldöttségek, demokratikus tömegszervezetek határozatait adják át a három nyugati delegációnak. Nem tehetik tehát a nyugati külügyminiszterek, hogy merev álláspontokhoz ragaszkodva, visszautasítsanak minden, a túloldalról jövő javaslatot. A népek megegyezést akarnak, békét akarnak, s megkövetelik, hogy a tárgyalásokat a kormányfői értekezleten kialakult , genfi szellem" jegyében folytassák. 10(.ХХХХХЮОООООООСС<К)СССХХУЭООаОООООООССЮОООООООООООООООООС (Folytatás az 1. oldalról.) Ságban széles vita alakult ki a jelbeszédről, mint segédeszközről és megoszlottak a vélemények. Végül is ezt az ügyet albizottságnak adták ki. Utána következett a kongresszus összülése, melyen összefoglalták a bizottságok munkáját és a bizottság határozatait pontokba foglalva — mint a következő kongresszus programját — elfogadták, felhíva a nemzetek delegációit, hogy a számukra legaktuálisabb és legfontosabb kérdésekkel foglalkozzanak, azokat a III. világkongresszusra készítsék elő és dolgozzák fel. A határozati pontokat minden delegáció megkapta és így nekünk is módunkban lesz a következő világkongresszusra kellőképpen felkészülni. Befejezőben a világkongresszus elfogadta az előkészítő bizottság javaslatát a világkongresszus új elnökségére nézve. Az összülés alatt és utána újra összetalálkoztunk az előző napon megismert, ott élő magyarokkal, sőt az újabban érkezett jugoszláviai magyarokkal is. Volt köztük egy, ki még Vácról ismert engem. Ezekkel együtt Végh igazgató fényképfelvételt készített rólunk. Az aznapi ebédet társaságukban fogyasztottam el. Ebéd után Végh igazgatóval a zágrábi siketnémák intézetét látogattuk meg, ahol a nevelésügyi, irodalmi és részben művészeti kiállítás volt. Erről is később írunk. Végh igazgatót magára hagyva, a Dinamó-stadionba siettem. Megjegyzem, hogy a kongresszus tartamára a delegátusok oly igazolványt kaptak, melynek igénybevételével díjtalanul utazhattunk Zágráb villamosvonalain. A stadionba is külön belépőt kaptunk. Aznap a Jugoszlávia—Csehszlovákia siket nemzetközi labdarúgó mérkőzést játszották le. Ez a mérkőzés is jugoszlávok győzelmével végződött. A 8:2 arány világosan mutatja az erőviszonyokat. Aznap este, azaz augusztus 27-én a kongresszus a zágrábi „„Esplanade“ szállóban tartott bankettel fejeződött be. A banketten valamennyi delegáció részt vett. Jellemző a nagy részvételre, hogy nemcsak az óriási kiterjedésű főterem, hanem a nagy befogadóképességgel rendelkező oldaltermek, sőt a kerthelyiség is zsúfolva volt. A banketten bőséges és választékos ételt-italt szolgáltak fel, s folytatódtak a baráti beszélgetések, melynek végeztével mint jó barátok mondtunk egymásnak búcsút. Mint külön érdekességet említjük meg, hogy a jugoszláv posta a kongresszus alkalmából és tartama alatt kongresszusi bélyeget hozott forgalomba. ★ A jugoszláviai élmények további részét is útijegyzetszerűen fogjuk közölni. N. E. SIKETEK ÉS NAGYOTHALLOK LAPJA A nagyothallók problémáiról Több ízben elhangzott már a választmányi üléseken és egyéb értekezleteken, hogy a nagyothallók kevesen vannak, s ezért elsősorban a nagyothalló csoport hiányos propagandáját okolják. Nézzük hát meg, hogyan is áll ez a kérdés? Való igaz, hogy kevés beszervezett nagyothalló van szövetségünkben, hiszen tudvalévően csak Budapesten sok ezerre rúg a számunk, viszont a csoportnál mindössze alig száz fő van nyilvántartva. Mi, akik évtizedek óta egyesületi életet élünk, részben még a régi Nagyothallók Egyesületében foglalkoztunk ezzel a problémával, hiszen érdekünk, hogy minél erősebb legyen a csoport. Meg kell mondanunk, hogy nem csupán szervezési kérdésről van szó, hanem sokkal mélyebben kell a dolgokkal foglalkozni és rámutatni egyes pontokra, ahol a nagyothallók csoportos együttélése különbözik a siketnémákétól. Elsősorban a nagyothallóknak csak igen kis töredéke van fiatalabb korban, ez a rész az, amely gyermekkori betegségből kifolyólag lett halláscsökkent, s ezeket a Nagyothallók Iskolájában nevelték. Az innen kikerült gyermekek túlnyomó többségükben aiketnémákhoz sodródtak, ahol pajtásaiktól eltanulták a jelbeszédet. Soksok ilyen nagyotthallót ismerünk szövetségünkben, akik minden rábeszélésünk dacára, nem hajlandók a nagyothallók közé járni. Miért? Most érkezünk a tulajdonképpeni lényeghez. A nagyothallás túlnyomóig az ötven év körül kezd komolyabb zavarokat okozni, főleg nőknél, úgynevezett elmeszesedési folyamat miatt. Ha megnézzük, úgy a múltban, mint a jelenben csoportunkat, azt láthatjuk, hogy alig van fiatal közöttük. Ha el is jön egyszer-kétszer, hamar elunja magát, mert nem talál megfelelő szórakozást, amit azonban megtalál a siketnéma fiatalságnál, ahol minden sportágban, táncban, műkedvelésben kifejlett mozgalom van. Az a kevés fiatal, amely jelenleg a nagyothallóknál van, nem elég ahhoz, hogy erőteljes, életképes, kulturális mozgalmat tudjon csinálni, szükség van tehát az idősebbek munkájára is, akik viszont tudvalévően nem olyan dinamikusak, mint azt korunk szelleme megkívánná. Ennek dacára nem reménytelen a helyzet. Egy bizonyos réteg kivételével, akiket politikai szemléletük választ el tőlünk, vagy egyéb kispolgári gátlásaik vannak, a többieket be lehetne szervezni csak fel kellene találni, meg kell keresni őket. Jómagam az elmúlt években írásban adtam be szövetségünk titkárságának különféle javaslatokat, amik azonban mindmáig nem lettek megvalósítva. Javaslataim: 1. Minden fülambulancián, otthon rendelő fülorvosnál helyezzünk el egy ízléses kivitelű táblácskát, amelyben a beteg figyelmét felhívjuk Szövetségünkre. 2. Körlevéllel fordulni a lakóbizottságokhoz, hogy adják meg a körzetükben lakó nagyothallók címét, mert a statisztikai kimutatás megbízhatatlan. 3. Időnként napilapokban, képes hetilapokban cikkeket elhelyezni, amelyben felhívjuk magunkra a figyelmet. 4. A nagyothalló telefont árusító céget be kell vonni propagandánkba, adják meg nekünk vevőik lakáscímét, akiket áldozatként felkereshetnek. propagandistáink 5. Ugyancsak körlevéllel kell fordulni az üzemi bizottságokhoz, hogy dolgozóik között lévő nagyothallókat irányítsák hozzánk. Ez az út járható, és elsősorban fizikai dolgozóink között kell felkutatni a nagyothallókat, mert sok éves tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a munkásember nem törődik fogyatékosságával. Nem tanul meg szájról leolvasni, elmarad az élő nyelv kultúrájától, magába zárkózott és morózus lesz, családjának és környezetének bánatára. Beszervezett tagjaink társadalmi megoszlása is ezt bizonyítja, alig van közöttük fizikai dolgozó. Ezt a propagandát véghez vinni agilis és kitartó, főleg idővel rendelkező gárdára volna szükségünk. Lehetetlen feladat nincs az elmondottakban. Elsősorban Szövetségünk vezetőségétől várunk technikai segítséget, a személyes propagandamunkához pedig a meglévő törzsgárdából várunk jelentkezőket. Kormányzatunk, amikor lehetővé tette, hogy a siketekkel karöltve, gond nélkül, sőt minden támogatást megkapva élhetjük egyesületi életünket elvárja tőlünk, hogy felkeressük, beszervezzük elesett sorstársainkat, akik talán nem is tudva rólunk, magányosan, szomorú elhagyatottságban élik le napjaikat. Sajtónkon keresztül is hívó szóval fordulunk mindazon nagyothallókhoz, akikhez eljut lapunk, bennünket, hogy keressenek fel Legyen minden egyes tagtársunk apostola az agitációnak, beszéljen rólunk mindenhol ahol még beszervezetlen nagyothallóval találkozik. tes Bárhol találkozik a jellegzőkészülék gombocskával embertársai fülében, szólítsa meg, ha nem ismeri, és hívja el hozzánk. Minél többen leszünk, annál tartalmasabb, mozgalmasabb lesz csoportunk élete, s szeretnénk egyszer már eredményeket is felmutatni, hogy ne csupán jogos kritikát kapjunk siket sorstársainktól. B. Gy. Tapasztalatcsere-látogatás Vácon . A debreceni siketnémák állami intézeteinek 10 tanára, 2 felügyelője és gondnoka tapasztalatcsere látogatáson volt a váci testvérintézetben október 25. és 26-án. Mindkét napon hospitáltak az intézet alsó és felső tagozati osztályaiban. Részletesen, behatóan figyelték az osztályokban folyó beszédnevelő munkát. A bemutató tanítások nyomán számos módszertani kérdést vitattak meg. Kicserélték nézeteiket a beszédnevelés alaki és tartalmi kérdéseiről az egyes osztályokban. Látogatásukat kétórás igen mozgalmas és értékes vitával zárták le, Összegezve a látottakat, megállapították, hogy az intézet módszertani munkájában egységes képet nyújt, melyet a cselekvő szemléltetés elvének megvalósítása jellemez. Megtekintették a torna- és a rajzórákon folyó munkákat is. A második nap délutánján az ipari tagozat műhelyeit is meglátogatták. A kattogó villanyvarrógépek és a zakatoló szövőgépek között szorgalmas, ügyeskező ipari tanulóleányaink dolgoztak. Egy csoport pedig tantermi foglalkozáson vett részt. A vendégek a termelőmunka, a fegyelem és rend láttán elismerésüket fejezték ki. Különösen nagy volt az öröm, amikor az ipari tanulók között a volt növendékeiket is felismerték a debreceni tanárnők, tanárok. A leányok szeretettel fordultak volt nevelőikhez, kérdezősködtek a régi iskola dolgai felől, az otthonmaradottakról, felügyelő nénikről. S hogy a volt tanárok aggódó gondoskodása nem szűnik meg az évvégi bizonyítvány kiosztásával bizonyítja, hogy ők is megkérdezték a leányoktól, miképpen érzik magukat az új intézetben, az új munkakörben. A válasz kielégítő volt, de mindennél többet bizonyít, ha piros-pozsgás arcukat, jókedvüket látjuk, vagy a súlykimutatást — mert hiszen nemcsak értelmességben, de testben is gyarapodtak, van aki 4—5 kilót is hízott szeptember óta. Este a váci intézet pedagógus szakszervezete klubnapot tartott, amelyen az intézet 50 főnyi tagsága vendégül látta a debreceni kartársakat. Énekkar, szavalatok, énekszámok, jelenetek szellemes és tarka műsora tette hangulatossá a szakszervezeti összejövetelt, melynek műsorából a debreceni kartársak is kivették részüket. Munkában és szórakozásban összehangolva, hasznosan és kellemesen teltek a látogatás órái. Angyal József igazgató megállapította, hogy népi demokráciánk, oktatásügyünknek ez az intézkedése, amely lehetővé tette a csoportos tanulmányi látogatást, nagyon hasznos és a továbbképzésnek is komoly formája. Nemcsak egyesek tesznek látogatást, hanem a párhuzamos osztályok vezetői, mindennapi munkájuk apró, hétköznapi, de alapvető feladataiknak részleteit tárgyalják meg, s eközben barátokká és egy cél, a jobb beszédnevelés érdekében versenytársakká válnak. A debreceni kartársak figyelme, akik Nyúl László igazgatóhelyettes vezetésével jöttek, mindenre kiterjedt. Az ebédlői rendet megdicsérték. Elismerőleg nyilatkoztak a jó kartársias szellemről és egyetértésről. Bíráltak és elismertek, s szavaikat, amelyeket a jóindulat és a szeretet sugallt, köszönettel vettük. Köszönjük meghívásukat s mi is látogatásra készülünk még ebben az iskolai tanévben. Segesvári Ferenc Választmányi ülés A Szövetség ez év október hó 30. napján tartotta országos választmányi ülését, melyen az újonnan alakult vidéki csoportok is képviseltették magukat. Ezen a választmányi ülésen az Egészségségügyi Minisztérium Szociálpolitikai Főosztálya részéről Malinszky László főelőadó volt jelen. Mink Mátyás elnök nyitotta meg az ülést, és ismertette a napirendi pontokat. Nagy Ernő főtitkárhelyettes másfélórás beszédében számolt be a Szövetség vezetősége által a legutóbbi küldöttközgyűlés óta végzett főbb munkákról és vázolta az előttük álló feladatokat. Kurucz Béla főtitkár kiemelte és jobb megvilágításba helyezte a beszámoló fontosabb részleteit. Farkas László gazdasági alelnök az általános pénztári jelentést adta elő. Cseh Zoltánná (Csikkel Gizella) bejelentette, hogy az ellenőrzések során mindent rendben lévőnek talált. Ugyanezt jelentette számvizsgáló bizottság nevében, Bácskay János számvizsgáló is, rámutatva a tagdíjhátralék felszámolásának fontosságára. A beszámolókhoz, illetve jelentésekhez a választmányi tagok figyelemreméltó részéről több hozzászólás, javaslat és indítvány hangzott el. Kurucz Béla főtitkár és Nagy Ernő főtitkárhelyettes válaszadásai után Emszt Kálmánná orsz. szervezőtitkár előterjesztette az elnökség határozati javaslatát, amit a választmány az alábbiakban fogadott el: 1. Állandó sportbizottság alakítása. 2. Mezőgazdasági foglalkoztató létesítése tanulatlan és kevés iskolával rendelkező siketnéma fiúk részére és ennek a foglalkoztatónak a Szövetség által való patronálása. 3. Ipari foglalkoztató létesítése, ahol ipari tanulóképzés is lesz. 4. 1956. évben minden megyében helyi csoportot kell alakítani és ezek mellett fiókokat létesíteni. 5. A Szombathelyi Siketnémák Cipőipari Vállalatánál el kell érni, hogy 50 százalékban siketeket és nagyothallókat foglalkoztassanak. 6. A szombathelyi vállalat igazgatójának elnökségi ülésen ismertetést kell adni a vállalat működéséről. 7. Szegénysorsú tagtársaknak hátralékuk rendezésére kedvezményt biztosítani. S a kedvezményes tagdíjfizetést kiterjeszteni indokolt esetekben az arra rászorulók részére. 8. A szerkesztő bizottság átszervezése. 9. Kultúr állandó bizottság kiegészítése. A választmány a felállított állandó sport bizottságba hosszas vita után Bátori Jenő, Kentner Kálmán és öz Katalin tagtársakat választotta be. A szerkesztő bizottságba pedig Bogner Gyula, Nagy Ernő, Neugebauer Frigyesné, Emszt Kálmánná, Galambos Ernő, Bácskay Jánosné és Markó Gergelyné tagtársakat. Az állandó kultúrbizottságot Cs. Varjú Mária kívánásával Takács Gábor tagtárssal egészítette ki. Ezután Emsztné orsz. szervezőtitkár felolvasta Ábrahám Félix sportalelnök levelét, melyben bejelentette sportalelnöki tiszte alól való lemondását, mivel azt a funkciót edzői beosztása miatt nem tudja ellátni és korlátozná edzői tanulmányai folytatásában. A választmány a felhozott indokok alapján Ábrahám Félix sportalelnöki tisztről való lemondását elfogadta, a választmányi tagság meghagyása mellett. A választmányi ülés, mely de. 9 óra után vette kezdetét, este 18 óra előtt ért véget. munkásév egy helyben Goda Sándor tagtársunk az Athenaeum Nyomda igazgatójától a következő szövegű elismerő levelet kapta: • „Goda Sándor kéziszedő elvtársnak! Az Elvtárs 1915 óta, tehát 40 éve megszakítás nélkül dolgozik üzemünkben. Ebből az alkalomból őszinte jókívánságaimat fejezem ki és kívánom, hogy még hosszú ideig jó egészségben és hasonló szorgalommal dolgozhasson vállalatunknál. Negyven évi lelkiismeretes és becsületes munkájáért igazgatói dicséretben és a Munka Törvénykönyv rendelkezése értelmében egy havi alapbérének megfelelő jutalomban részesítem. Elvtársi üdvözlettel: Soproni Béla.“ A szövetség melegen gratulál Goda Sándor tagtársnak a szép kitüntetésért, s a negyven éves hűséges és becsületes munkásságát példaképül állítja a többi tagtársak felé. Emlékezzünk KÖNIG ZSIGMOND Született Budapesten, 1894. április 4-én. Iparos családból származott. 6 éves szerzett betegségben korában siketült meg. 1902—1907-ig a budapesti Bethlen téri siketnémák intézetében tanult, ahol éles felfogásával a legjobb tanulók sorába emelkedett. Kitanulta az aranyműves és ékszerész mesterséget. Inas évei alatt bekapcsolódott a Siketnéma Sport Club alapítási munkáiba. Rajongott a sportoló ifjúságért, a Siketnéma Sport Clubnak bőkezű támogatója volt. Majdnem minden nemzetközi labdarúgó mérkőzésre felajánlotta az általa készített kupát, vereteket. Nemcsak sport, hanem társadalmi téren is tevékenykedett. Évekig, mint a Magyar Siketnéma Kör elnöke, nagy ügybuzgalommal foglalkozott a siketnémák szociális és kulturális ügyeivel. Puritán, becsületes egyénisége miatt szerették, becsülték őt, kérlelhetetlenül üldözte a korrupciót." König Zsigmond sorstársat nagyon lesújtotta egyetlen fiának, Györgynek korai elvesztése, akit a Horthy-rendőrség kommunistákat üldöző kopói elfogtak és elpusztítottak. König Zsigmond sorstárs e nagy csapást azzal a fájdalmas tudattal viselte el, hogy az osztályharc súlyos áldozattal jár. 1949-es években megszervezte a munkaszolgálatos siketnémák szociális gondozását. Fáradhatatlan ügybuzgalommal enyhítette az embertelen körülmények között tengődött siketnéma munkaszolgálatosok helyzetét. 1944. novemberében a kegyetlen sors nem kímélte König Zsigmond sorstársat sem, akit a nyilasok elfogtak és Németországba deportáltak. Ő, aki egész életében sok szerencsétlen siketnémát mentett meg a nélkülözéstől, messze földön mártírhalált halt. Halála súlyos vesztesége a magyar siketnémáknak. B. L.