Hargita, 1971. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1971-05-04 / 104. szám
OLDAL HARGITA dicső múlt krónikájából kommunista pártsejtek megrősödése Hargita megye területén (Folytatás az 1. oldalról) bújtogató újságokat és brosúrákat küld összekötő embereivel a Gyímes völgyébe“. A bújtogató újságok és brosúrák között fölsorolják az „Ifjú Harcos“-t az ,„Inainte“-t, az „Építőipari Munkást“-t, „Marx Károly”-t a „Proletárok, szervezkedjetek !“-et, a „1006/o‘!-ot és a „Munkás-tízparancsolat“-ot. Íme, miket olvasott az egykori Gyímes- és Gyergyóvidéki munkás ! Mindez nem maradhatott hatás nélkül. Jelentősen megerősödött a munkásság és a parasztság osztályöntudata. A szervezett munkások száma többszörösére emelkedett. Ezt igazolja a figyelemre méltóan jelentős újságpéldányszámok szétosztása. A gyergyószentmiklósi Szabó Ignác 1929 márciusában 700 újságot kapott a központtól és 249 darab „Proletárok, Szervezkedjetek !“ brosúrát,, ami a gyergyószentmiklósi kommunista mozgalom kiszélesedését tükrözi. Ezt bizonyítja a Talim Diac, Csíkszeredai főinspektor által irányított gyergyószentmiklósi ankét, amikor megállapították, hogy az úgynevezett Famunkás Szövetség, amelynek vezető tagjai Fogarasi Ferenc, Erős István, Szabó Ignác, Kulcsár Vencel, Iacob Ioachim Barabás Ferenc, Carol Ioan, Fabian Dionisie — „nem más, mint a kommunista pártnak egy sejtje, amelynek vezetője Vargancsik Gusztáv“. 1929 elejétől a gyímesvölgyi kommunista pártsejt megalakulásáról és megerősödéséről szerzünk tudomást. „Értesítettek — írja a Csíkszeredai főinspektor egy jegyzőkönyvben —, hogy Som Sándor, a kolozsvári Famunkás Szövetség titkára, bejárja a megye (Csík) összes falvait, és a gyári munkások között agitál, kommunista sejtek szervezésére ösztönzi őket.“ Gyímesközéplokon a szervező gyűlést György István házában tartották. „Gyímesközéplok községben — írja a sziguranca jelentése — kommunista sejt jött létre, amely a következő lakosokból áll : Blaga Petre, pénztárnok; Antal Péter, titkár; Antal Imre Tankó tag és Szabó Árpád, a sejt kezdeményezője és szervezője. A többi tag számát, nevét még nem tudjuk“ Egy 1934 december 6-ról keltezett sziguranca-jelentés csak megerősíti a mondottakat : „Tájékozódva Gyímesközéplok község kommunista sejtjeiről, megállapíttatott, hogy ebben a községben az 1929-es évtől egy kommunista szervezet létezik, és a régi kommunisták között szerepel Antal Imre Tankó. A György István házában tartott alakuló gyűlésen a sziguranca küldöttei Som Sándortól egy térképet is elkoboztak, amelyen feltüntette azokat a helységeket, ahol pártsejtek léteztek. Ezek a helységek a következők : Maroshévíz, Galócás, Várvíz, Ditró, Gyergyószentmiklós, Ágas, Rakottyás, Kelemenpatak, Barackos, Gyímesbükk, Gyímesközéplok, Csíkszépvíz, Borszék és Holló. Mindezt példázzák a következő jelentések, amelyeket Dumitru Mosora, Gyergyó járás zsandárparancsnoka küldött feletteseihez : „ ... ankét indíttatott Gál Imre, Burián Károly, Barna Miklós és Luka János ditrói, Morgenstein gyergyószentmiklósi kommunisták ellen, akikről tudható, hogy kommunisták. A kivizsgálás idején nem lehetett semmit sem ellenük bizonyítani, azonban Ditró községben valamint Szárhegyen és Alfaluban kommunista szervezet létezett már 1929-ben. Ehhez hasonló dokumentumot többet is találhatunk a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának a levéltárában. Ezek közül azt szeretném kiemelni, amelyik egy Vargyas nevű összekötő propagandistáról beszél, aki a szárhegyi gyárban, valamint az erdei munkások sátraiban és kalibáiban rögtönzött verseivel és beszédeivel lázítja a munkásokat. Hasonlóképpen összekötő szerepet töltött be a munkások között a gyergyószentmiklósi Morgenstein, „aki a szomszédos községekben dolgozik és agitációs munkát végez betanult beszédekkel az elszigetelt hegyvidéki gyárakban“. A fentiekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a kommunista pártsejtek száma jelentősen megnövekedett és megerősödött megyénk területén a kapitalizmus viszonylagos stabilizációjának a vége felé, az 1929—1933- as gazdasági válság elején, ami egyrészt a munkásság és a parasztság anyagi helyzetének a súlyosbodásával, másrészt a Román Kommunista Párt új szervezési módszerével magyarázható. A nehéz illegalitás körülményei között példás helytállással vívott harcban megyénk székely és román kommunistái értékes fejezetekkel gazdagították hazánk munkásmozgalmának dicső történetét. A gyergyószentmiklósi bútorgyár építőtelepén (Folytatás az 1. oldalról) üzeme lelassulásának. Az építő végez bizonyos szerelési munkálatokat, de ezek pillanatnyilag immel-ámmal haladnak. Egyes föld alatti vezetékek szerelésén alig 6-an dolgoznak, de szerény számítások szerint is legalább 15-20 szerelőre lenne szükség. S míg a szóbanforgó szerelési munkálatokkal nem végeznek, nem foghatnak hozzá a csarnokok felületének egyengetéséhez, illetve a padolási munkálatokhoz. Ezek pedig a későbbiek során majd a kivitelezés más fázisait fogják hátráltatni. A szerelés vonatkozásában meg kell említenünk, hogy egyes szerelőanyagokat (különböző fémidomok stb.) helyileg állítanak elő kezdetleges körülmények között, ami szintén a kivitelezés ütemének a rovására megy. Érthetetlen és megmagyarázhatatlan, hogy egy olyan nagyságú vállalat, mint a brassói 5-ös tröszt, nem talált megfelelőbb módot ezek biztosítására. Úgyszintén hátráltatja a munkamenetet a fémasztalos elemek és az előregyártott betonlapok hiánya is. Sokáig vajúdott a vasúti iparvágány elkészítésének munkálata is. Ez esetben a törtkő hiánya okozott problémát. A kérdés a napokban rendeződött és remélhetőleg, rövidesen sor kerül e fontos munkálatra, hisz az építőknek sem mindegy, mikor is adják át rendeltetésének a vágányt. A megrendelő igyekezett hathatós támogatást nyújtani, ez jó részt sikerült is. Mindez Varga Csaba építőtelep vezető érdeme, aki időt és fáradságot nem kímélve, tevékenykedik annak érdekében, hogy Gyergyószentmiklós e fontos ipari létesítményét határidő előtt üzembe helyezhessék. A kényszerítő körülmények hatására talán túl sokat is vállalt magára, sokszor eleget kellett tennie egyes hatáskörét meghaladó feladatoknak is. S ezek kapcsán tartjuk szükségesnek szóvátenni a gyár műszaki-ügyviteli vezetősége kinevezésének a több mint időszerűségét. A problémák egyre sokasodnak, egy ember egyre nehezebben birkózhat meg velük, minden halasztás problémákat, nehézségeket okozhat a termelés megkezdése szempontjából. Hiszen lassanként már indokolttá kezd válni a nyersanyagokról, a termelés beindításáról való gondoskodás. Egyébként más — most épülő gyáraink — Csíkszeredai fonoda, gyergyószentmiklósi bútorszövet-gyár — műszaki-ügyviteli személyzetének egy része már megkezdte tevékenységét. Az év végéig meg kell kezdeni a technológiai próbákat. Ez azt jelenti, hogy már most toborozni kell a munkaerőt, gondoskodni a szakképesítésről. Az építőtelep irodájában találtunk egy részletes kimutatást, amelyet önszorgalomból vezet Varga elvtárs. Jelentkezőben nincs is hiány, hisz máris több mint ezren iratkoztak fel, a létszám pedig hozzávetőlegesen 900 lesz. Köztük jónéhánynak megfelelő szakképesítése van. Most kellene azonban az alkalmazásokról dönteni és máris konkrét intézkedéseket foganatosítani a tervezett 2-4 hónapos szakmai tanfolyamok gyakorlati lebonyolításáért. Visszatérve a kivitelezés problematikájára, hangsúlyoznunk kell, hogy pesszimizmusra nincs ok. Azonban az áprilisi teljesítménnyel senki sem lehet megelégedve, és ha nem sikerül kedvező fordulatot teremteni, a jövőben komoly nehézségek állhatnak elő. Annál is inkább érvényes e megállapítás, mert a gépi berendezések szerelése egy rendkívül igényes és bonyolult folyamat, s e munkálatok sikerének záloga a tervezett szerelési időpontok maradéktalan tiszteletben tartása. Tehát az építőn múlik, hogy a helyi szervek hathatós támogatásával megoldják a függőben lévő kérdéseket, és itt gondolunk elsősorban a mesterek megfelelő lakás- és életkörülményeinek a biztosítására. Mert megengedhetetlen, hogy egy ilyen nagy jelentőségű építkezés kivitelezését megkérdőjelezze néhány mester hiánya. Tudják - Sokféle gondolat és érzés fordul meg az emberben, amikor váratlan és nem éppen kellemes meglepetés éri. Az évek során, valahányszor Gyergyóalfaluban jártunk, előadásunkon mindig szép számú közönség — gyermek és felnőtt — jelent meg. Mindannyiunk megelégedésére és örömére. .. Most is ott jártunk — április 24-én —, de csak jártunk, mert előadást nem volt kinek(?!) tartani. .., és elmentünk azzal a keserű szájízzel, hogy valakik hűtlenek lettek hozzánk. Tudomásom szerint Alfalu Hargita megye egyik legnagyobb községe, több mint 850 tanulóval, és éppen ezért különös, hogy ebből a szép számból nem futotta egy előadásnyi nézőseregre. Ez már szinte hihetetlen! Azért is, mert a művelődési otthon igazgatója szavai szerint, már 3—4 nappal azelőtt értesítették a Líceum igazgatóságát arról, hogy szombaton Alfaluban szerepel a kolozsvári bábszínház. Ennek ellenére minden hiábavaló volt. A közel 50 tagot számláló tanerő tudott-e előadásunkról, s ha igen, felhívták-e tanulóik figyelmét erre ?. .. E sajnálatos és szomorú tényből kiindulva arra gondoltam, vajon a gyergyóalfalusi pedagógusok tudják-e, hogy mi is éppolyan fontos küldetést teljesítünk, amilyent ők, és ezen kívül a hazai magyar kultúra ápolását is szolgáljuk (sok száz és száz kilométert utazva), mert gyermekeinknek az első művészi élményt (irodalmi, zenei, képzőművészeti, színházi) éppen mi biztosítjuk: a bábszínház. A nemes feladat és küldetés teljesítésében leginkább a pedagógusok támogatása kéne példamutató legyen. Sajnos nem állt módomban részletes és alapos betekintést nyerni a probléma egészébe, de egy bizonyos, valaki vagy valakik közömbösségével állunk szemben. S hogy ennek ellenkezőjét az alfalusi pedagógusok elé tárjam példaként a csíkszentdomokosi nevelők élményt nyújtó ügyszeretetét hoznám fel, akik képesek voltak mozgósítani szinte valamennyi tanítványukat előadásunkra. Április 26-án 780 gyermek volt jelen és töltötte meg zsúfolásig a helyi művelődési otthont. Tehát : így is lehet ! És a gyermekek öröme tabusítja : érdemes. D. Szabó Lajos Az utolsó szamuráj becsülete Bármennyire is más világ (volt és az most is) a távoli Felkelő Nap Országa, azaz Japán — és általában Ázsia — mint a mi jó öreg Európánk, a történelem a maga kegyetlenségeivel, igazságtalanságaival nagyon sokban hasonlóvá teszi ezt a két kontinenst is. Mert például, mi különbség volt az európai és az ázsiai feudalizmus közt ? — semmi! Legyen filmlevél keveltebb az, hogy amaz sokkal gyerlenebb, szélsőségesebb (esetleg), mint a „miénk“. Erről győz meg MASAKI KOBAYASHI kitűnő filmje, AZ UTOLSÓ SZAMURÁJ is, amely egy család tragédiáján keresztül igyekszik feltárni ennek a társadalmi rendszernek embertelenségét, kegyetlen voltát. És íme, kiderül, a misztikus, rejtélyes ország hétköznapjai semmiben sem különböztek a mi jobbágyaink kiszolgáltatott, szomorú sorsától. Az ík parancsa ott is épp olyan megfellebbezhetetlen volt, mint nálunk, óhaja épp úgy parancs törvény volt mint errefelé, és a kisembernek csak két lehetősége volt ott is: vagy vakon engedelmeskedik, vagy pedig bűnhődik, meghal! Masaki Kobayashi egyetlen család életén, tragikus sorsával vázolja fel ezt a helyzetet. Alakjai — bármennyire is más szokások, más emberi és társadalmi törvények között élnek — általunk is cselekvéseikben, érzelmeikben megérthető figurák. (Ezt azért szeretném kihangsúlyozni, hisz tény, hogy az eddig látott kevés japán filmben például minket, európaiakat, elsősorban az a bizonyos egzotikusnak tűnő „más“, azok az általunk ismeretlen, s így rejtélyesnek tűnő törvények, szokások ragadtak meg.) Nos, ebben a filmben, vagy helyesebben ennek a filmnek a segítségével közelebb kerülnek hozzánk ezek a dolgok, érthetőek lesznek. Mert ebben a filmben nem a tüneményes gyorsasággal vívó, emberfeletti akaraterővel rendelkező szamurájt mutatja be, exponálja nekünk a rendező, hanem a kisembert, aki ki van szolgáltatva ura kényének-kedvének, aki, ha az emberséget, becsületet választja a csúszó-mászó engedelmesség helyett — jutalmul a halált kaphatja csak. És nincs kiút, nincs lehetőség ellene tenni, megváltoztatni ezt. Az egyéni lázadót mindenütt utoléri a hatalmasok keze. Csak szervezett, tömegméretű lázadás lehet eredményes ! A mindvégig feszült hangulatú film színészei, mint például TOSHIRO MIFUNE, YOKO TSUKASA, TSUYOSKI KATÓ — kitűnő alakításaikkal járulnak hozzá a film sikeréhez. Köröndi Lajos A KÖZÖNSÉGSIKER FELTÉTELE (Folytatás az 1. oldalról) a vásárló igényeinek fokozott kielégítése e tömegbázis bővülését feltételezi. Magyarán minél nagyobb mennyiségű árut az üzletekbe, minél nagyobb választékban, de a korigénynek, a kortárs ízlésének megfelelő árut. S ha így járjuk végig az Expo ‘71 standjait, látjuk, a Csíkszeredai készruhagyár számolt ezzel csakúgy, mint a megyei helyiipari vállalat vagy a kisipar. Vehetjük tájegységenként ha úgy tetszik, városonként, vállalatonként is : a Csíkszeredai kötöttárugyár éppoly elegáns, kultúrált ízlésre valló ruhákat állított ki, mint amilyen célszerű nemes vonalú nappali berendezést az Erdőkitermelő és fafeldolgozó vállalat. Következtetésnek szánjam ? Tény, mi sem hasznosabb, ha nemcsak mennyiségekben gondolkodunk, de éppoly felelősen igyekszünk megtervezni a ruha hosszát, a könyvespolc rekeszeinek számát, megválasztani a legmegfelelőbb színű bútorszövetet. Én ebben látom a siker elsődleges feltételét. S kicsit igazolásképp is mondom, sok vállalat jelzése alatt olvastam, tíz — tizenöt — huszonöt — huszonkilenc országba szállítanak. És ugyancsak érvnek szánom a belső, a vállalati szándékot, amely a következő öt évben (esete válogatja) akár 50 százalékkal is duzzasztja a termelést. Magától értetődik, nem pusztán a termelőfolyamat kedvéért történik ez, tehát nem öncélúan. Akik meghányják-vetik a bővítés mikéntjét, azzal is számolnak, mert számolniuk kell, hogy árujuk vevőre talál, tehát munkájuknak távlati értelme van. Optimisták vagyunk. Az ötévenkénti vagy akár esztendei fejlődés a gyakorlat bizonysága szerint töretlenül előremutató. Ezt igazolja az Expo '71 sikere is. S nem kétlem, a reprezentatív hely és a kereskedelmi egységek, a kivitelező vállalat és a pult között szerves kapcsolat épül ki. Nem is annyira a kiállítást látogató, de a vásárló érdekében. 1971 május 4, kedd Napkelte: 5,04, -nyugta: 19,25. Holdkelte: 13,31, -nyugta: 2,24. Az évből eltelt 124 nap, hátra van még 241. HETIVÁSÁR: Székelyudvarhely, Gyergyóditró. / TELEVÍZIÓ MÁJUS 4. KEDD 10,00—11 00 — Tévéiskola — Román nyelv és fizika VIII. osztályosoknak. 18.00 — Zenei aktualitások. 18.30 — Ex-Terra 1971 — pionírok és iskolások vetélkedője. 19.00 — Reflektor. 19,15 — Hirdetések 19.20 — 1001 este — gyermekeknek. 19,30 — Híradó. 20.00 — 50 év — 50 visszaemlékezés. 20,25 — Szavalóest. 20,35 —• Ebben az országban a kommunisták. . . (IV). 21,25 — Színházi est. 22,30 — Híradó. 22 40 — Ökölvívás — az országos bajnokság negyeddöntői. MÁJUS 4. KEDD Magyar nyelven : 6—6,30 — Kalendárium, időjelzés. Könnyűzene. Ipari krónika . Egy országos tanácskozás margójára. 18—19.30 — Hírek, tudósítások. Operaáriák hazai művészek előadásában. A párt dicsőséges zászlaja alatt. Laurenţiu Próféta : Zenekari fantázia. Barangoló mikrofonok. Népi táncmuzsika. MÁJUS 5. SZERDA Magyar nyelven : 6—6,30 — Kalendárium időjelzés. Riportműsor falusi hallgatóinknak. Napirenden — a szakszerű növényápolás. Kivánságmuzsika. 18—19.30 — Hírek, tudósítások. Birtalan József : Szép ország a miénk — kórusmű. Gazdasági figyelő. Zoltán Aladár: Szimfónia. Előadja a Bukaresti Rádió és Televízió szimfonikus zenekara. Irodalmi élet: Új művek a párt évfordulójának köszöntésére. Szemelvények az Igaz Szó ünnepi számából. Hírnevünk külföldön. Román szerzők könnyűzenéjéből : Szabó Edit és Fogarassy György énekel. MÁJUS 4. KEDD CSÍKSZEREDAI Transzilvánia : Az utolsó szamuráj. Szélesvásznú japán film. CSÍKSZEREDAI Hargita : A bosszúálló, Színes olasz film. SZÉKELYUDVARHELYI Homoród ! Riadó a szigeten. Színes kínai film. GYERGYÓSZENTMIKLÓSI Mioriţa : Körben rejtélyekkel. Színes amerikai film. MAROSHÉVIZI Căliman : Isten hozta őrnagy úr ! Színes, szélesvásznú magyar film. SZÉKELYKERESZTÚRI Haladás : A láthatatlan nyomozó. Lengyel film. VLAHICAI filmszínház : Az angyal vérbosszúja. Színes angol film. BALANBAnyai Bányász : Topcapy. Színes amerikai film. TUSNÁDFÜRDŐI Olt : Cirkusz a végtelenségig. Színes francia-román film. BORSZÉKI Borszék : A Sólyom nyomában. Színes, szélesvásznú német film. BORSZÉKI Forrás : A sivatag fényes napja. Színes szovjet film. MADÉFALVI Vasutas : K. O. Színes román film. GYERGYÓCSOMAFALVI Művelődési Moszkvai séta. Szovjet film. GALÓCASI Fenyő : Foglyul ejtett raj. Bolgár film. LÖVÉTEI filmszínház : Winnetou, (III. rész) Színes, szélesvásznú jugoszláv-francia film. PARAJDI filmszínház : Az olimpiai láng. Lengyel film. DITRÓI filmszínház : Akit nem lehet elitélni. Szovjet film. GYERGYÓALFALUSI filmszínház : A szarajevói merénylet. Jugoszláv film. CSÍKSZENTDOMOKOSI filmszínház : Kortársad (I-II. rész). Szovjet film. CSIKSZENTMÁRTONI filmszínház : Viszontlátásra, barátaim ! Bolgár film. CSÍKSZENTSIMONI filmszínház : A gyanú. Amerikai film. CSÍKSZÉF Vízi filmszínház : Ne légy szomorú ! Színes szovjet film. HODOSI filmszínház : Felszabadulás, (I—II. rész) Színes szovjet film. 1971 MÁJUS 4. KEDD Tegnap megyeszerte szép, meleg idő volt változó égbolttal, mérsékelt nyugati szél fújt. Csíkszeredában 31 és 20, Székelyudvarhelyen 11 és 20, Gyergyóalfaluban 8 és 18 Maroshévízen 9 és 20 fok között váltakozott a hőmérséklet. A Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint a mai napra általában szép, de enyhén változó idő várható. A délután folyamán záporeső lehetséges villámlással. Gyenge északnyugati szél. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet 4 és 7 a legmagasabb nappali hőmérséklet 18 és 21 fok között váltakozik. A tárgyalóteremből VICCNEK IS ]0... A szélhámos és naiv ember szöges ellentétei egymásnak. Ez különösen akkor szembetűnő ha néhanéha, s nemis olyan ritkán, szemtől-szembe találják egymást. A szélhámosmegpróbál becsapni mindenkit és be is csap, akit lehet, míg a naiv ember hagyja becsapni magát Két ilyen ellentétes lélek szerencsés találkozása nemegyszer hajmeresztő dolgokat képes művelni. ilyen történet hallatán, vagy láttán mindig elcsodálkozunk, s megkérdezzük : hogy is lehet valaki ilyen szélhámos, illetve ennyire naiv lélek? Ezt a kérdést tettük fel, nem is olyan régen, az alábbi eset kapcsán : H.C. és M. Gh. kenyérkereseti szándékkal érkezett Balánbányára. Mint ilyenkor szokás, körülnéztek a városban, puhatolóztak környezetük iránt, s mielőtt valamihez hozzáláttak volna, beléptek a kocsmába, hogy egy-egy pohár bor mellett eltöprengjenek első benyomásaikon. Ilyen töprengés után indult útnak 1970 október 18-án a bányaváros legfrissebb két lakója. Hová is mehettek ? ... az 1-es számú tömbház 118-as legényszobája felé, de hogy miért éppen oda, mindmáig titok maradt, ha csak azért nem, mert szinte ösztönösen tudták, hogy itt két valaki várja kitárt karokkal, akiket könnyűszerrel bezsehet csapni. A két szélhámos Csalhatatlan szimatját az események további alakulása igazolta is. Tudták ők, (tapasztalatból is), hogyan kell dologhoz látni. Ezért már odaérkezésükkor milicia közegként léptek fel, mégpedig főhadnagyi rangban, s vendéglátóik személyazonosságait kérték. Hogy milicista kilétük még hihetőbb legyen, egy kis bemutatót tartottak katonai dolgokban való jártasságukról. Szokásos jobbra át, balra át, feküdj-helyt mutattak be. Ki is vágták a rezet katonásan, főhadnagyi módra. A vendéglátók csak ámultak, bámultak a katonai parádé láttán. Szentül meg voltak győződve, hogy két vérbeli, igazi milicista főhadnagygyal van dolguk. Közben a jövevények káderproblémára terelték a szót, s a házigazdák kérésére hajlandóknak mutatkoztak kieszközölni a két kérelmező alkalmazását a milícia szerveinél. Meg is írták a kérésüket, hogy a főhadnagy urak eljuttassák az illetékeseknek, s majd valami köszönetfélébe kezdtek. Azonban az egyik főhadnagy leintette őket, mondván : hagyják csak, ráérnek még a hálálkodásra, de addig is, adják csak ide karórájukat. A két házigazda összenézett, s mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, lecsatolták kezükről az órát és átnyújtották vendégeiknek. Ekkor cserélt gazdát egy táskarádió is. Ezután meleg, baráti kézszorítás következett, majd a főhadnagy lírák odébb álltak, mintha semmi sem történt volna. Egy nap eltelte után a két becsapott embernek úgy tűnt, mintha szélhámosság áldozatai lettek volna. Ami ezután következett szokványos dolog, de az eset, melyben a bíróság két év és 6 havi, illetve egy év és 6 havi fogházra ítélte a két visszaeső bűnözőt, arra is figyelmeztet, hogy a szélhámosok sikere nem csak ügyességükön, hanem áldozataik naivságán, gyermekes hiszékenységén is múlik. Páll Lajos ügyész Megújuló hagyományok Ahogy mondani szokták: minden szentnek maga felé hajlik a karja. Nos, én ugyan szent nem vagyok, de azért nekem is egy kicsit — jelen írásomban nem magam — falum felé hajlik a gondolatom, az érdeklődésem. Ennek ellenére nem tartom magam lokálpatriótának, ugyanis engem nemcsak öröm, dicsekvés (jogos vagy jogtalan) hat átt, ha otthon járok Korondon, hanem nagyon sokszor keserűség, bosszankodás is. Főleg, ha arra gondolok, hogy mi minden szépet, hasznosat lehetne tenni kulturális téren is ebben a népes községben, ahol a tánc, az ének, a színjátszás legalább akkora hagyományokra tekint vissza, mint mondjuk a fazekalás, taplókészítés! Mert milyen híres volt jó tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt a köröndi tánccsoport! Részt vett a bukaresti Világ Ifjúsági Találkozón is, és egyik versenyt a másik után nyerte. A nagyok mellett az iskolások sem maradtak le. Hirtelen össze sem tudnám számolni, hogy hány rádiót, lemezjátszót nyertünk annak idején a diplomák, dicsérő oklevelek mellé... Emlékeiből él az ember — szokták az ilyen visszaemlékezésekkor mondani. Hát valahogy így volt ez a köröndi kultúrélet esetében is az utóbbi sok-sok esztendő során. Ment ugyan, menegetett, döcögdögélt, de sehogy sem akarta, sehogy sem tudta régi hírnevét visszaszerezni. A hiba nem mindig a vezetőben, szervezőben volt, és sokszor pedig nem is az emberekben. Nagyon sajátságos helyzet adódott itt. Úgy volt, az itteni kultúrmozgalom is néha, mint a szegény ember, akinek a puliszkafőzéshez mindig hiányzott valami, úgyhogy mindig étlen maradt. Egy időben a köröndi fiatalok, főleg a lányok, mintha kivesztek volna a faluból. Máskor meg nem volt egy jó szervező. Aztán nekilendült a cserépipar. Minden házban kora reggeltől éjszakába nyúló késő estékig kicsi-nagy, öreg fiatal nyomta, gyúrta a palát. Minden perc pénzt jelentett. Érthető tehát, hogy a szülök nem szívesen engedték fiaikat, lányaikat, hogy a próbákon „ingyen“ töltsék el a drága időt. Ilyenformán a művelődési mozgalom szinte kizárólag a község értelmiségiéire, meg a gyáriakra maradt. A helyzet ez volt a tavaly, a tavalyelőtt, s már jó sok esztendeje. Valahol valami nem akart sehogy sem stimmelni. Döcögött a tánc, elmaradtak a sikerek, rosszkedvűek lettek a fiatalok, s a legközelebbi próbákra még nagyobb ímmel ámmal mentek... — A tél elején otthon voltam. Akkor találkoztam Balázs Lászlóval, a korondi művelődési otthon igazgatójával. — Betanuljuk, felújítjuk a köröndi lakodalmast — újságolta kérdezősködésemre. S aztán pár perc alatt már, képzeletben, ki is bontakozott a hagyományos köröndi lakodalmas. — Csak egy baj van, sok ember kell a tánchoz, a játékhoz, s a beszervezés nehezen fog menni. Péter István, a pálpatakiak tánctanítója megígérte, hogy „bedolgozik“ ő is a csoportjával... Ahogy számolgattuk, jó száz emberre (fiatalra, gyermekre, öregre) volt szüksége Balázs Lászlónak a táncjátékhoz. Lelkesedett a munkáért, de egy kicsit kételkedett is a sikerben. Ez a kételkedés bennem még erősebb volt — jól ismervén az éveken át tartó haldoklást... Ha egyébért nem is, de azért is elmentem volna a műkedvelők X. országos kultúrversenyének Udvarhelyen tartandó megyei szakaszára, hogy megnézzem a korondiak lakodalmasát, valamint a Péter István által betanított pálpatakiak szvitjét. Mert végülis csak kész lett, csak elkészült a lakodalmas. Jó húsz esztendős kihagyás után újra felélénkültek a régi szokások: a fonó, a menyaszszony-kikérés, a lakodalmas menet elkötése, menyasszonyszöktetés, menyasszonytánc, égett szakácsnék tánca... Itt most nem akarom értékelni a sikert, a teljesítményt, hisz ez, elsősorban, a zsűri dolga. Csak azt szeretném elmondani, hogy derekas munkát végzett a több mint 130 tagú csoportot betanító Balázs László, Szász Imre, István Lajos, Péter István. Sikerült újra összefogniuk a falu fiatalságát, sikerült meggyőzni idősebb embereket is, hogy részt vegyenek a próbákon, estéről estére időt szakítva. 130 ember. Akárhogy tesszükvesszük, nem kis dolog, főleg falusi viszonylatban, ennyi embert beszervezni, betanítani. Rég volt példa erre Korondon. Valahogy úgy tűnik, valahogy úgy érzem, hogy az egész falu egy kicsit „öszszefogott“, hogy a megkopott hírnevet újabb sikerekkel élesztgesse fel. Valami újra élni, mocorogni kezdett hosszú pangó évek után. Nagyon szeretnék, ha ez a sikeres megmozdulás nem akadna el, ha tovább bővülne, alakulna, csiszolódna a köröndi kultúrcsoport, hogy a köröndi kerámia híre mellé újra hozzátársulhasson a köröndi tánc, művelődési élet híre is . Molnos Lajos