Hargita, 1980. április (13. évfolyam, 77-102. szám)

1980-04-01 / 77. szám

Elmúlt évi eredményeiért és a kitermelő ipar hasonló egységei közötti versenyben elért III. helyezésért, a BALÁNBÁNYAI BÁNYAVÁLLALAT- nak odaítélték a Munka­érdemrend III. fokozatát. Több érvet az országnak A bányászat gyarapodásának egyetlen lehetősége az új fej­téseket elindító kutató, feltáró munka. A pontos geológiai fel­mérés meghatározza ugyan a tartalékokat, de ez csupán a kezdet. Évek munkája kell oda, hogy a kitermelés szervezett éle­te meginduljon majd a leendő bányában. S a fölfokozott kiter­melési ütem van úgy, hogy ló­hosszal előtte jár a feltárásnak. De csak meghatározott időre, örökös versenyfutás ez az idő­vel, meg a lehetőségekkel. Nem természet ellen való dolog. Szo­rít a szükség. A balánbányai ércbányákban sincs ez másként. Márciusban egész sor nagy­jelentőségű politikai esemény­nek voltunk részesei, amelyek hozzájárultak a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom épí­tése jelenlegi és holnapi tenni­valóinak eredményes megoldá­sához, s még szorosabbra fon­ták az egész nép egységét a párt és annak főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs körül. Az egész nép, nemzetiségre való tekintet nélkül az összes dolgozók akarat- és akcióegysé­gének ragyogó megnyilvánulá­saként íródik be a haza törté­nelmébe az 1980. március 9-i nagy nemzetgyűlési és néptaná­csi általános képviselőválasztás, amikor az ország választópolgá­rai az urnák elé járulván, a Szo­cialista Demokrácia és Egység Frontjának jelöltjeire, kommu­nista pártunkra, szocialista ha­zánkra, mindannyiunk jólétére, a békére szavaztak. A Nicolae Ceauşescu elvtárs iránti mély tisztelet és­­ragaszkodás nagysze­rű megnyilvánulása az a tény, hogy a Bukarest municípiumi 1- es számú Augusztus 23 válasz­tókerületben, az egész nép aka­ratának megfelelően, valameny­­nyi választópolgár teljes egyön­tetűségben pártfőtitkárunkra ad­ta szavazatát. A választásokon való csaknem száz százalékos részvétel az egész országban, a bátran egyöntetűnek mondha­tó igenlés egyben hitvallás pár­tunk és államunk bel- és kül­politikája mellett, és beszédes kifejezése e politika valóra vál­tását szolgáló tettrekészségnek. Március 28—29-én tartotta el­ső ülésszakát a hónap elején megválasztott Nagy Nemzetgyű­lés, amely a párt, az egész dol­gozó nép egyöntetű akaratának kifejezéseként újraválasztotta Románia Szocialista Köztársaság Az elmúlt tíz-tizenöt évben hány­szor elparentálta már a bizony­talankodó kétkedés ezt a bá­nyát? Hét, nyolc évre becsülték pár évvel ezelőtt a tartalékokat. Aztán mindig valahogy úgy si­került, hogy Salahoru mester feltáró csoportja kirukkolt egy­­egy reményteljes fejtés felméré­sével. S ment tovább az élet. Alig tizenkét év alatt megnégy­szereződött az érc kifejtett mennyisége, s közel kétszeresé­re gyarapodott a kitermelt kő­zetből kipörkölt koncentrátum. A becslések szerint jóidőre még kitartanak a tartalékok. Sőt, a jelenlegi technológia fe­elnökének magas tisztségébe Nicolae Ceauşescu elvtársat. A Nagy Nemzetgyűlés újraválaszt­va Nicolae Ceauşescu elvtársat szocialista köztársaságunk elnö­ki tisztségébe, az ország, nem­zetiségre való tekintet nélkül az összes állampolgárok fegfőbb óhaját és megmásíthatatlan a­­karatát teljesítette. A párt és a nép ezen egységes elhatározát­sát juttatta kifejezésre a Ro­mán Kommunista Párt Központi Bizottságának, illetve a SZDEF Országos Tanácsának plenáris ülése, amely a kommunisták, a haza román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozóinak nevében ajánlotta a Nagy Nem­zetgyűlésnek. Nicolae Ceauşescu elvtárs, az RKP főtitkára, a SZDEF elnöke újraválasztását Románia Szocialista Köztársa­ság elnöki tisztségébe. Elnökké történt beiktatása után tartott ünnepi program­beszédében Nicolae Ceauşescu elvtárs ismé­telten ragyogóan körvonalazta szocialista építőmunkánk idő­szerű tennivalóit. A Nagy Nemzetgyűlés emlí­tett ülésszaka Nicolae Ceauşescu elvtárs elnökké való megválasz­tása után megválasztotta az Államtanácsot, a Minisztertaná­csot, a Legfelsőbb Törvényszé­ket, az RSZK főügyészét, a Nagy Nemzetgyűlés titkárait és állan­dó bizottságait. A Nagy Nem­zetgyűlés az RKP Központi Bi­zottsága és a SZDEF Országos Tanácsa javaslatára Ilie Verdeț elvtársat választotta meg a kér­hetővé teszi az eddigi sejtések hajdan fölhagyott tárnáinak az újrakapcsolását a termelésbe. A bányavállalat szakemberei prog­ramot dolgoztak ki ezek értéke­sítésére. Az elképzelés szerint az Antonius tárna déli részén, a Wetter-Ferdinánd bányában, a Központi bányában és a vár­bükki bányában vannak ilyen lehetőségek. A hagyományos ki­termelési mód annak idején költségessé tette az ércfejtést, ma viszont a korszerű technoló­gia, a magas fokú gépesítés, a szállítószalagos rendszer nem­csak hogy lényegesen­ megköny­­nyíti itt a munkát, hanem az anyagi ráfordítást is számotte­vően csökkenti. A felhagyott tár­nák kitermelése, a három bánya termelésének 8,2 és 14,8 száza­lék között megosztott növelése átlagban — a legnagyobb üte­met a várbükki bányában fogják elérni, ahol 41 000 tonnáról 48— 50 000 tonnára tervezik a gya­rapodást - az alapja egyébként annak a jelentős munkavállalás­nak, amelyet az idénre a ba­lánbányai bányászok tettek, ma­gától érthető folytatásaként az elmúlt évi szocialista munkaver­senyben tanúsított helytállásuk­nak, s amellyel kiérdemelték az országos verseny III. helyezését és a Munkaérdemrend III. foko­zatát. Árutermelésüket 7,2 mil­lióval, nettó termelési tervüket mánd első miniszteri tisztségébe. Bár nem volt hivatalos ünnep, az ország valamennyi dolgozója az őszinte tisztelet és ragaszko­dás, a szeretet és nagyrabecsü­lés érzéseivel köszöntötte Nicolae Ceauşescu elvtársat, a kommunista vezetőt, a követke­zetes forradalmárt, az embersé­ges embert, abból az alkalom­ból, hogy mindannyiunk nagy megelégedésére immár tizenöt éve tölti be a Román Kommu­nista Párt legfelsőbb vezetői tisztségét, nagy hozzáértéssel és elhivatottsággal irányítja a szo­cialista és kommunista építés nagyszerű művét közös hazánk­ban, a szocialista Romániában. Az utóbbi tizenöt év felgyorsult gazdasági-társadalmi fejlődése, a nép anyagi és szellemi élet­­színvonalának emelkedése, or­szágunk nemzetközi tekintélyé­nek növekedése, napjaink nagy megvalósításai szétválaszthatat­­lanul összefonódnak Nicolae Ceauşescu elvtárs nevével és munkásságával, éppen ezért a kommunisták, az egész nép a továbbiakban is sziklaszilárd egységben követi pártfőtitkárun­kat, államelnökünket, s ösztön­ző, példaadásától lelkesítve min­dent megtesz a Pártprogram és a XII. kongresszus határozatai­nak maradéktalan életbeülteté­séért. A román-zak­i kapcsolatok újabb állomásaként Nicolae Ceauşescu elvtársnak, az RKP főtitkárának, az RSZK elnöké­nek meghívására márciusban pedig 4,5 millió lejjel tervezték túlszárnyalni. Van erre mód. S három havi eredményeik igazol­ják is ezt a lehetőséget. A tavalyi jó tapasztalatok, el­sősorban a nagyfokú gépesítése a közbeiktatott szállításoknak, az iszaptömedékeléses fejtés módszerének kiterjesztése (elju­tottak már a 47,2 százalékos arányig) ebben az évben már teljesértékű­­munkaeszközökké váltak; természetes tehát, hogy hatékonyságuk tükröződik az eredményekben is. A bányaszer­vezés viszont nem maradhat meg ezen a szinten. Időszerű lent, a föld mélyében is a kon­centrált erőkapcsolás, hogy tech­nológiailag is kifej­leszthetővé váljék az igényelt szint. A tervek szerint 5 olyan fejtést szervez­nek meg, ahol a havi teljesít­mény elérte a 6000 tonnát, s e­­zek adják majd a vállalat ter­melésének 20 százalékát. Tulaj­donképpen ezek a fejtések lesz­nek a mérce, ahol az összes rendelkezésre álló gépi eszközt, a fejtési technológia legjobbját hozzák majd össze. Igaz ugyan, hogy a bányászat gyarapításának lehetősége a kutatás, feltárás, de éppen a balánbányai ércbányászok pél­dája bizonyítaná, hogy nem az egyetlen. Koszta István hivatalos látogatást tett hazánk­ban Mobutu Szesze Szeko, a Zairi Forradalom Népi Mozgal­mának alapító elnöke, Zair Köztársaság elnöke. A márciusi nagy politikai ese­ményektől ösztönözve, megyénk magyar és román dolgozói, élü­kön a kommunistákkal, fokozott munkalendülettel dolgoztak idei tervelőirányzataik teljesítéséért, a szocialista munkaversenyben tett vállalásaik valóraváltásáért. Korábbi erőfeszítéseik, a me­gyei pártszervezet eredményes szervező és irányító munkájának szép elismeréseként az 1979-es év ipari megvalósításaiért Elnö­ki Rendelettel az országos V. hely megszerzéséért díszoklevél­lel tüntették ki a Hargita me­gyei pártszervezetet, a balán­bányai Bányavállalat pedig el­nyerte az ágazat III. helyéért járó Munkaérdemrend III. foko­zatát. Az RKP KB-nál tartott február végi munkatanácskoz­ás, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága márciusi ülései, va­lamint Nicolae Ceauşescu elv­társ útmutatásai szellemében cselekedve megyeszerte megkü­lönböztetett gondot fordítottak a fizikai, a nettó termelési és az exportszállítási feladatok teljesí­tésére, a takarékosságra, az új­rafelhasználható anyagok érté­kesítésére. Mezőgazdasági egy­ségeinkben ebben az időszak­ban a tavaszi mezőgazdasági munkálatok gondos előkészítésé­re koncentráltak, a tervezettnél nagyobb mennyiségű istállótrá­gyát hordtak a földekre, meg­tették az előkészületeket az opti­mális növénysűrűség betartásá­ra. Márciusban megyeszerte pezs­gő kulturális- és sporttevékeny­ség bontakozott ki. Szántó Miklós Mártius­ számvetés r------VILLANÁSOK ---------­SZÍNJÁTSZÓKAT ÜNNEPELTEK Megyénk műkedvelő színját­szásának még teljességében megíratlan története feljegyezte az évszámot: Székelykeresztúron először 1871-ben tartottak a műkedvelők színi előadást. Az­óta a színjátszók egész sor nemzedéke ápolta a nemes ha­gyományt és öregbítette a mába­­ ívelő úton a keresztúri színját­szás nevét, rangját. Vasárnap este a városban bensőséges ün­nepségen búcsúztatták azokat, akik az utóbbi évtizedekben, é­­vekben oly gyakran jelen voltak a keresztúri, a környező közsé­gek és megyénk más városainak a színpadain, akik tehetségük­kel, szorgalmukkal járultak hoz­zá a művelődési élet felvirágoz­tatásához. Derzsi Zoltán, Simó József, Kovács Anna, Bross Gá­bor, Bakk Ilona és mások, ösz­­szesen tizennyolcan búcsúztak a rivaldafénytől, megfogadva, hogy bármikor segítenek, amikor szük­ség van rájuk. A búcsúzás virá­gai mellett hadd álljon itt kö­szönetként — köszöntésként e néhány szó. (Székedi Ferenc) A HÉTFŐ REGGELI UTCA Hóvirágot, ibolyát ugyan még senki sem látott az idén a Som­­lyó-hegy oldalán, de van egyéb jele az újraébredésnek a me­gyeszékhelyen , a Vörös Grivica utcában megjelentek az aszfalt­­burkolat-javító munkások, a munkagépek. Éppen ideje volt már. Módszeresen, miként a ta­valy, az eljövencre két hét alatt sorra kerül majd a Felüljáró nyugati hídfőjének környéke, a Bérc utca, meg a sugárút ke­reszteződéseinek környéke, vala­­mennyi. A program nem válto­zott a tavalyi penzumhoz mérve, sőt, talán szaporodott is imitt­­amott. No, de dolgoznak tehát, s fogy a „nehéz" szakasz. Ez a jó. Munkaszervezés dolgában a­­zonban volna néhány észrevétel: szép időben célszerű végezni ezt a munkát, sárba nem tapad a burkolat, jó lenne megnyújtani a munkanapot akkor, s lazítani inkább a borús, esős időben ; meg aztán kissé sok a „néző", s kevés a csákány, meg a lapát, ami visszafogja az ütemet. Az eredmény szempontjából elő­nyösebb ezek szerint a — teszem azt — négyszer napvilág­ óra, mint a hatszor nyolc. Számol­junk csak utána. (Koszta István) CSÁRDÁSESTEK, BÁLOK Szombaton csárdás­esten tán­colhattak a parajdi fiatalok a községközpont ifjúsági klubjá­ban, vasárnap pedig a felsősó­­falvi művelődési otthon várta a táncolni vágyókat, míg Alsósó­­falván az iskolai ünnepség után szólt a muzsika - elsősorban a tanulók számára. Persze, mind­ezzel nem merült ki a hétvégi művelődés-szórakozás, színház látogatott a községközpontba, filmvetítés is várta a nézőket e sóvidéki községben, ám ör­vendetes az, hogy a fiatalok táncigényét is kielégítette ez a szombat-vasárnap. S amint a községi kultúrigazgató mondja, az­ elkövetkező időszakban még inkább gond­oskodnak arról, hogy ne teljék el egyetlen hét­vége sem a községben csárdás­est vagy bál nélkül. (Demeter Zoltán) HOKIBOT ÉS HEGEDŰ A sport és a művészet eszkö­zeinek találkozási helye aligha lehetne más, mint a műhely, a­­hol mindkettő készül - vallja a gyergyóújfalusi Elekes István. Mint mondja, még inaskorában erősen foglalkoztatta a kerekes­ség mellett a hegedűkészítés tit­kainak megismerése. Próbálko­zásait siker koronázta, s eddig közel húsz hegedűt készített. A község újonnan alakult műked­velő együttesét, amelynek ala­pító tagja, ugyancsak ő látta el saját gyártmányú citerákkal. Legutóbb hokibot készítésével is megpróbálkozott, ugyancsak si­keresen. Csak azt sajnálja, hogy már nem lehet tagja a csapat­nak is, mert ugye, rohan az idő. (Benedek Imre)2­PRILIS 1. KEDD

Next