Hargita Népe, 1993. május (5. évfolyam, 84-104. szám)
1993-05-15 / 94. szám
tikológiai popfesztivál* 2—3 turisztikai folyóiratszám, fénymásolt előadás, és egyéb szövegek, egy félnapos ifjúsági-környezetvédelmi kollokviumon való részvétel,riasztó adatok és biztató kezdeményezések: ezt kaptam hazatéréskor „útravalónak“ az ECOPOP '93 — Bukarest Fesztiváltól. Az ott látottak» hallottak — noha nem vehettem részt minden tervezett-meghirdetett „akcióban", elgondolkoztatóak voltak. Egyrészt, mert még jobban tudatosították bennem a környezetvédelem hazai problémáinak súlyosságát, másrészt, mert örömmel tapasztaltam: a résztvevők (környezetvédelmi — erdészeti szakemberek — kutatók, egyetemi tanárok és diákok, turisztikai egyesületek tagjai, stb) nemcsak tisztában vannak a tényekkel, de a maguk sajátos eszközeivel — szűkreszabott anyagi lehetőségeik ellenére TENNI AKARNAK a környezetromboló, ipari és magán lelkiismeretlenség ellen._ A kollokviumon részt vevő minden „protokoll“ nélkül kötetlen megbeszélést folytattak. Sorban mondják el: ki honnan jött, milyen Intézményt, egyesületet képvisel, ezek milyen tevékenységet folytatnak, milyen tervei lesznek, lehetnek. Noha az említett megbeszélésen megyénket különleges módon érintő kérdések nem vetődtek fel, mégis érdemes az ott elhangzottakból ízelítőül pér dolgot közreadni. Szükségesnek mondották egy központi koordináló szerv létrehozását, mely ajánlásokat tenne az önkéntesség elve alapján csatlakozott helyi, vidéki tagszervezeteknek, ismertetné ezek bevált kezdeményezéseit, munkáját, esetenként akár jogilag is fellépne a kormány és az egyes minisztériumok elhibázott, környezetrombolást előidéző lépései ellen. A kollokviumon elhangzott Dr. Ing. Cristian Stoiculescu tudományos főkutató Az erdő az ország pajzsa c. előadása, melyből egy rövid részletet közlünk. METZ A. MARTON AZ ERDŐK PUSZTULÁSÁNAK MÉRTÉKE „Eredeti kiterjedésükhöz képest, amikor is hazánk területének 75—50 százalékát természetes erdők borították, ma művi nevelésű, kifáradt és életerejét vesztett, 45—50%ban beteg fákból álló erdeink az ország területének alig 20,4 százalékát borítják (a minimálisan szükséges 40—42 % lennel). E tekintetben tehát a kritikus érték 2/3-ával irigylésre nem méltó helyen állunk. A jelenlegi erdősítési ütem százalékosan jóval az európai, illetve a világszint (29%) alatt van, feleakkora, mint a hozzánk hasonló domborzattal rendelkező dunai államoké. Bulgária SS, a volt Jugoszlávia 34, a volt Csehszlovákia 35, Ausztria pedig 45%-a erdő. Aláhúzom, hogy ez utóbbi ország az elmúlt 3 év során két százalékkal növelte erdeinek összfelületét, s a I. világháború után Magyarország erdeinekösszfelülete kb. 20%-kal, a franciaországi pedig a napóleoni háborúk után tíz millió hektárral nőtt. Romániában az egy főre eső erdőterület 6,27 hektár, ez hétszer kevesebb a világátlagnál (1,88 ha) és alatta van az európai értéknek is (0,32 ha).” A Kárpát-medence területének erdővel borított felülete a keresztény kor kezdetén és a két világháború között. A közlekedés az új autótulajdonos számára élvezetet, a profi gép- kocsivezető számára megélhetést, az üzletember számára szükséges roszszat, a sarlói rendőr számára ... nos, az ő számára valamennyiből egy csipetnyit jelent. A környezetünk és egészségünk számára pedig óriási megterhelést. Ma már senki sem vitatja, hogy a rosszul szervezett és fejetlenül kivitelezett közlekedési struktúra az egyik legfontosabb környezetkárosító tényező. Természetesen, ez nem csak kicsiny városunkban, hanem szerte a nagyvilágban mindenütt egyre aggasztóbb probléma. Hogy mi is kitérünk erre Udvarhely vonatkozásában, annak legalább két oka van. Először is, a környékünkön nincsen súlyosan légszennyező ipari létesítmény: sem vegyi kombinát, sem kőolajfinomító, sem hőerőmű; városunk levegőszennyezése szinte teljes egészében a gépjármű-közlekedésnek tudható be. Ezen túlmenően, mindennapjaink közlekedő emberének vajmi kevés ismeretei, információi vannak, városunkban és környékén éppúgy, mint bárhol szép hazánkban, a közlekedés és környezet kölcsönhatásairól. Márpedig ilyen irányú ismeretekre mindnyájunknak szüksége van, nem azért, hogy gépkocsiellenes hisztériát keltsünk, hanem mindinkább azért, hogy tudatos és józan hozzáállással vegyük szemügyre a modern, környezetkímélő és ezáltal egészségkímélő közlekedés lehetőségeit. Úgy, ahogyan ez tőlünk nyugatabbra is történik. . Miben is áll hát a jelenkori közlekedés környezetkárosító hatása? Világszerte ismert tény, hogy a szénmonoxid, ez a rendkívül mérgező és annyi tragédiát előidéző gáz, a gépjárművek kipufogógázának fő alkotórésze, és innen kerül mindenekelőtt a légterünkbe. Mondhatják egyesek: van ott hely elég! Nos, ezeknek csak azt ajánlhatom, hogy töltsenek néhány röpke déli órát (lehetőleg ködös időben) az autóbuszállomáson, vagy a Villanytelep utca sarkán, vagy a Bank előtt. A szénmonoxidon kívül sok egyéb mérges gáz jut a levegőbe a kipufogócsövön keresztül. A nitrogénoxidok, bár nem mérgezik közvetlenül az emberi szervezetet, fő alkotórészei a szmognak (füstköd), ezen keresztül fejtik ki a káros hatásukat. A nyolcvanas évek adatai szerint ezek a gázok 44—61 %-ban a közúti forgalomból származnak (USA-beli, kanadai és németországi mérések). Ugyanez a helyzet a motorokban tökéletlenül elégett szénhidrogénekkel, kőolajszármazékokkal. Itt kell említést tennünk a tökéletlenül záró tartályokból, karburátorokból a levegőbe illanó „tiszta” üzemanyagról is. És ne feledkezzünk meg a kipufogógáz másik rettegett méregkomponenséről, az ólomról, amelyet az üzemanyag oktánszámának emelésére „finomítanak’’ hozzá a benzinhez, és amely hosszú időn át a Szervezetbe jutva, ott jóvátehetetlen károsodásokat okoz. Minden szerves égési folyamat velejárója a 206-benz-1 tiren, a kipufogógázokban is jelen évő igen veszedelmes rákkeltő vegyület. Ez utóbbi, az azbeszttel együtt, a levegőbe kerülhet a gumiabroncs és az aszfalt (ez is égéstermék!) súrlódási felületéről is. Valamennyiünk látott már kalandfilmbe illő fékezéseket, beláthatjuk, hogy nem túl ritka ennek a lehetősége. És itt kapcsolódik a témánkhoz egy döbbenetes dolog. Jól emlékezünk az elmúlt diktatúra (egyik) kényszerképzetére, miszerint minden talpalatnyi földet fel kellett, használni rogyadozó mezőgazdaságunk aládúcolásához, Így tűntek el a városszéli házak elől a virágágyások,, a tömbházak körül a zöldövezetek, helyet adva , salátának, petrezselyemnek, hagymának, krumplinak, meg egyéb haszonnövénynek. Sajnos, a rossz hagyomány tovább él, és tudatlanságból, vagy haszonvágyból most is piacra, tehát közfogyasztásra kerülnek ólommal, benzpirénnel, égett benzinnel ,„permetezett” termékek. Megjegyzendő, hogy a nyugati államokban az autóutak közelében nemcsak kultúrnövényt nem szabad termeszteni, de az állatok legeltetése is tilos . A nem megfelelő szállítási-közlekedési technológiákat terheli a felelősség a lakott területek zajszintjének a növekedéséért is. Becslések szerint legalább 110 millió nyugat-európai kénytelen elviselni 65 decibelt meghaladó, tehát az egészségre ártalmas zajszintet, a közlekedési viszonyoknak ,,köszönhetően”. És még mindig nem beszéltünk a közlekedési technológiák „utótermékeiről”. Ide sorolhatjuk a sokszázezer gépkocsiból származó fáradtolajat, elöregedett akkumulátorokat, elkopott gumiabroncsokat, alkatrészeket és ezeregy más szilárd és folyékony utótermékeket, használhatatlan ,»földi maradványokat”. Amindenféle szeméttel telített Föld kezd befogadóképessége végéhez érni. Akkor hát ne szállítsunk, ne közlekedjünk és térjünk vissza az ökrösszekérhez? Nem, természetesen nem erről van szó, ezt egyetlen józan környezetvédő sem így képzeli el. Csupán arról van szó, hogy a tény«* ismeretében olyan környezetbarát közlekedési megoldásokat, kell elfogadnunk, akár egyéni, akár közösségi akár nagy politikai-törvénykezési szinten, melyek mindannyiunk rendelkezésére állnak. vAradi István KÖZLEKEDjlRIK KÖRNYEZET Határok nélkül G. O. P. obhasi professzor, a Meteorológiai Világszervezet főtitkára gondterhes üzenettel fordult a Klimatológiai Világprogramról tárgyaló kormányközi tanácskozáshoz, amely április közepén ülésezett Genfben. Hangsúlyozta: világszerte mindinkább felébred a közös felelősség tudatakörnyezetünkért s rájövünk, hogy az éghajlat nem valami tőlünk független, állandó környezeti adottság, hanem az emberi tevékenységnek is függvénye s nem ismer sem földrajzi, sem politikai határokat- Ma már nyilvánvaló, hogy az éghajlatváltozást előidéző hatások nem korlátozhatók és a földkerekség minden kis és nagy országát, régióját fenyegetik, gondoljunk csak az üvegház effektusra, vagy az ózonlyuk veszélyére... Miért a patakok partjára ? Nem egy alkalommal írtunk arról, hogy egyik-másik településen a szemetet a lehető legrosszabb helyen, környezetet károsító helyen tárolják. Kiülönösen szembetűnő, amikor a falu szemétjét a patakok meslé hordják fel. Ez nem más mint önfertőzés, mert akár a falu fölött, akár a falu alatt van az ij szeméttelep, a vízbemosódással szennyeződik a több települést is érintő patak. Lám Csíkszentkirály fölött, a büdösfürdői út mellett is épp a patak partján találtak „legmegfelelőbb" helyet a szemétnek. mérgező anyagok visszajutva az olajra és vízbe elpusztítanak minden élőlényt. Torda körül mintegy száz hektáron a sivatagosgaás jelei mutatkoznak, 60—80 százalékban pusztult ki a növényzet, a madárvilág, a halállomány, nem beszélve az emberi egészségre gyakorolt káros hatásokról Sivatagosodás Torda város ipari egységei annyi mérgező anyagot bocsájtanak a levegőbe, ami tízszeresen meghaladja a nemzetközi szabványban emberi településekre előírt megengedhető mennyiséget. Ezek 8 i nt a szirttetőn röpke fuvallat, mint karmesteri pálcát, megrázza a magasra nyúlt, magányos cirbolyafenyőt s e titkos jelre a Havasnak minden rejtett hangja egymásba kapaszkodva zenélni kezdi harkály kongatod- .vas fa törzsén, kacagva verődnek össze fenyőtobozok, rigó rikolt, holló baritonját szaporítja a visszhang, vezérkos nyakán kong a kolomp. A császármadár, e vidám pikulás, enyelegve csalogatja párját, tücsök hegedül, egér cincog, méhek szálldosnak erre-arra, s kit talán ebben a pilla-' natban talált fejebúbján likas mogyoróval a szemtelen havasi mátyás, hogy jóindulatát pe vidán hangulatban bebizonyítsa, a lompos farkú róka kettőt-hármat beleköhög öregesen a víg muzsikába. A szellő Incselkedve búvik fenyőágai, gyantaillatú, ágai közé majd mint kacér leány vénülő gavallér üstökét, kacagva cibálja tölgyfák dús Szépen a természetről lombkoronáját. Szemérmes suttogásra készteti a szerény füveket s a virágkehelynek csókranyitó ajkai közül halk dallamokat csal elő. Zúg, zeng, kacag az erdő s fénylő kavicsok hátát paskolva veri a ritmust hozzá a patak. (Kemény János) A szennyezés ára Országos viszonylatban március hónapban a környezetvédelmi ügynökségek környezetszennyezésért 7 989 200 lej büntetést róttak ki. A vétkesek között az ipari minisztérium vezet 4 255 500 lej büntetéssel, következik a mezőgazdasági minisztérium 2 690 000 lejjel stb. A magánvállalkozók 820 ezer lejt fizettek. A szennyezés okozta károk méretéhez képest a büntetések elenyészőek. EMT-napok Sepsiszentgyörgyön Május 5-től az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság helyi fiókja rendezvénysorozatára került sor. Ennek keretében környezetvédelmi előadások is voltak, Urbanovics Ernő Információözön a kémia kutatásban címmel. Borbáth Endre a környezet radioaktivitásáról tartott előadást. Halott folyó A Tatros az ország egyik legveszélyeztetettebb folyóját, amely ,a környékén lévő vegyiüzemeknek „köszönhetően" annyira elszennyeződött, hogy vize még a gumit is oldja. Másodpercenként 3 köbméter súlyosan mérgező vegyianyag ömlik belőle a Szerét folyóba. Az oldalt szerkeszti REBENDICS JÓZSEF