Hargita Népe, 2007. november (19. évfolyam, 256-281. szám)

2007-11-01 / 256. szám

2 Pokolgép Togliattiban Pokolgép robbant egy autóbuszban teg­nap kora reggel az oroszországi Togliatti­ban: 8 ember életét vesztette, 56 megsebe­sült, a hatóságok szerint valószínűleg ter­rorcselekmény történt. A szakértők első helyszíni vizsgálatai szerint a kevesebb mint egy kilogramm trotilt tartalmazó po­kolgépet a busz alvázára erősítették, vagy az utastérben robbant fel. Egyelőre lehet­ségesnek tartják azt is, hogy a pokolgép az egyik utasnál volt, és véletlenül robbant fel éppen a buszon, mindenesetre büntetőeljá­rást a terrorcselekményekre vonatkozó pa­ragrafusok alapján indítottak. A sérültek közül négyen vannak súlyos állapotban, őket azonnal a műtőkbe vitték, a többieket zúzódásokkal, légnyomás okozta károsodá­sokkal ápolják. Javítanák a kapcsolatokat A Lengyelországgal való kapcsolatok mi­előbbi javítására törekszik Németország a közelmúltban tartott lengyel parlamenti választások után. Tegnapi értesülések sze­rint Berlin több olyan kezdeményezést fon­tolgat, amelyek a múltban zátonyra futot­tak a választásokon vereséget szenvedett Kaczynski-kormány erősen németellenes politikája miatt. A német fővárosban diplo­matikusan ugyan, de egyértelmű határo­zottsággal üdvözölték a Donald Tusk vezet­te, ellenzéki liberális konzervatív Polgári Platform (PO) győzelmét, nagy reménye­ket fűzve a kétoldalú viszony javulásához. TÁVIRAT □ 2007. december 31-ig változatlan ma­rad a jövedelmek felső határa, amelyek szerint a kiskeresetű állampolgárok fű­téstámogatásban részesülhetnek. Ez azok­ra a nyugdíjasokra is vonatkozik, akiknek november elsejétől megemelték a nyugdí­ját - jelentette be Călin Popescu Tăriceanu kormányfő. A döntést tegnapi ülésén hoz­ta a kormány. □ Tegnaptól a nyolc Regio­nális Fejlesztési Ügynökség fogadja a Regi­onális Operatív Program hármas tengelye (szociális infrastruktúra-fejlesztés) 3-as al­pontja (rohammentő-szolgálat - SMURD - fejlesztése) kiírására érkező pályázatokat. A pályázatok az illető régió, illetve az illető régió megyéinek rohammentő-szolgálata fejlesztésére vonatkoznak. Kábelfektetés... (Folytatás az 1. oldalról) többi vezeték gazdái, kábeltévé-, internet-, illetve más szolgáltatást nyújtók is a bur­kolat alá költöztetik vezetékeiket. A lecsupaszított betonpóznákat végül le­szerelik, helyettük a város új lámpaoszlo­pokat helyeztet el. A munka elméletileg egyszerűnek tűnik, ugyanis a burkolatot alkotó piskótákat kell hosszan kiszedni, a kábelcsatornákat a ho­mokágyba fektetik. Az elképzelések szerint két hét alatt befejezik a munkát. Az még egyelőre nem világos, hogy az átkötések miatt milyen időtartamú fennakadásokra számíthatnak az utcai lakói. HARGITA NÉPE - Hargita megye közéleti napilapja. Kiadja a Hargita Népe Kiadóvállalat. Szerkesztőbizott­ság: FERENCZ IMRE, KARDA EMESE (felelős kiadó), SURÁNY ISTVÁN (mb. felelős szerkesztő), SZONDY ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 530190 Csík­szereda, Szentlélek u. 45. sz. Levélcím: Csíkszereda. Pf. 36. Szerkesztőség: telefon/fax: 0266-371322; e-mail: hargitanepe@topnet.ro. Tájékoztatás: 0266-310507. Reklám, ügyvitel: telefon/fax: 0266-372633; e-mail: hargitanepe.reklam@topnet.ro. Web: http://www. hhrf.org/hargitanepe. A lap bel- és külföldi hírösszeállí­tása az MTI és a Mediafax hírügynökségek információi­nak felhasználásával készül. (ISSN 1221-0153) Számí­tógépes szedés, tördelés: Hargita Népe Lapkiadó. Nyo­más: CONAFMA BB Kft., Sepsiszentgyörgy. ORSZÁG - VILÁG 2007. NOVEMBER 1. Egyszerre, de mégis külön külön szavazókörzetekben rendezik meg a november 25-i európai parlamenti választásokat és az egyéni választókerületes szavazási rendszer bevezetéséről szóló népszavazást - határozta el teg­nap a kormány.­ ­ Összefoglaló A két szavazás azért zajlik egyszerre, mert Traian Băsescu államfő - Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök kormányának akarata ellenére - az EP-választás napjára írta ki a népszavazást. Gheorghe Florea, a központi választási iroda (BEC) elnöke teg­nap felhívta a figyelmet: az általa vezetett hi­vatal rendkívül bonyolult technikai nehézsé­gekkel szembesülhet a november 25-i refe­rendum megszervezésében. A szavazócédu­lák kinyomtatásában illetékes nyomda az eu­rópai parlamenti választások miatt ugyanis már eleve túlterhelt. Emellett az is nehézsé­get okoz a választási hatóságnak, hogy külön személyzetre van szükség a referendum megszervezésére. Tăriceanu egyébként a korábbiakban azt is ellenezte, hogy egy na­pon tartsák a kétfajta szavazást. Sőt, eleve fölöslegesnek tartotta a Basescu-féle kez­deményezést, hiszen a kormány a parla­mentben felelősséget vállalt már - igaz, az államfő által szabott határidőt túllépve - az egyéni választókerületes rendszer beve­zetéséről szóló törvény kapcsán. A minisz­terelnök úgy véli, hogy az embereknek a kampány idején és a választások napján az európai témára kellene koncentrálniuk, s nem tartja jónak, ha a belpolitikai kérdé­sek vonják el a figyelmüket. Tăriceanu: Egymás feje fölött döntenek Turisták voltunk Nagyszebenben (Folytatás az 1. oldalról) belsejében, legbelül, ott, ahol az autózás véget ér. Csíkszeredában ezt évek óta nem tudtam el­érni, következtetés: legyünk mi is valakinek a kulturális fővárosa! Ezzel a felkiáltással el­kezdtük fényképezni a várfalakat. S így halad­tunk beljebb. Azt tudni kell, hogy az elmúlt idő­szakban Szebenbe eurómilliók ömlöttek nem­csak a kulturális fővárosodás okán, s ez látszik - de mondjuk rosszat is: szembetűnő az elvég­zett beruházások minőségén, hogy zömét hazai vállalatok végezhették „pénz nem számít” ala­pon. Ám a történelmi központ jórésze (a nagy tér és a kicsi tér) most szépen néz ki. Kulturális főváros ide vagy oda, kedden reg­gel sem színdarabok, sem koncertek nem vol­tak, múzeum, kiállítás viszont van elegendő. Mi a Történelmi Múzeummal kezdtük, s a régi városháza (az Altemberger Haus) épületében lapuló intézmény szívdobogtató élményt nyúj­tott, olyan szépen „megcsinálták”, hogy bárme­lyik európai fővárosban elférne. Más kérdés, hogy a kiállított anyag kevésnek tűnt, s egy ki­csit el is dobták az agyukat a szakértők, példá­ul olyan dák konyhát rendeztek be mintaként, hogy egy konnektor kellene csak s bármelyik mai háziasszony elfogadná. Nagyszebenről egyébként illik tudni, hogy a magyarellenesség vörös fonálként húzódik vé­gig történelmén, a városban már akkor utálták a magyarokat, amikor románok még alig vagy nem is voltak Erdélyben. Van erről egy anekdo­ta is, hogyaszongya a szászok hétszáz év alatt nem tudtak megtanulni magyarul, a románt bezzeg húsz év múlva már fújták... Ehhez ké­pest én mindenkihez először magyarul szóltam és ezt senki nem vette rossz néven, sőt, többen magyarul válaszoltak. S aki erre azt mondja, hogy akkor mi van, annak ajánlom: próbálja meg ezt a sportot Kolozsváron. De megint elka­landoztam. Szóval a következő megálló Szecen szent tehene, a Bruckenthal múzeum volt. Samuel von Bruckenthal báró urat, Erdély va­lamikori kormányzóját nem fogom itt bemutat­ni, alapított egy múzeumot és egy könyvtárat, s legyek egy kicsit magyar nacionalista: minden érdeme mellett a Habsburgok talpnyalójaként futotta ki csúcsformáját. A múzeum egyik része nagyon jó, másik része gyenge, valószínű ez volt a legjobb az átszervezés előtt, s meghagy­ták. A festményekhez nem szólok hozzá (hozzá­értés részemről nulla), ami a történelmi dolgo­kat illeti, a románokra jellemző elfogultságot itt mellőzték, a német tárgyilagosság uralkodik s ez üdítő, mi mást mondjak, több felirat dicsérőleg emlékezik meg Bem tábornokról...­­ Ja igen, volt egy régi biblia, azt írták, román, de cirill betűkkel volt írva, szép dolog, mondha­tom. Na de ennek a kulcsát most tegyük el, több múzeumról és kiállításról sem írok. Csak egy valamit, mert fontos: ahol jártunk, min­denhol 12 lej egy jegy, blattolás nincs, még saj­tóigazolvánnyal sem. Nem tűnik soknak, de az ötödik alkalommal már duzzog az ember. Jó, kultúráról tényleg ennyit. Ha már Szebenbe vetődünk, legyünk óva­tosak! A vállalkozók zöme készen áll a kül- és belföldi turisták becsapására, példa: a központban a valutaváltók 16 százalékos ke­zelési költséggel dolgoznak, ezt szinte meg­etették velem is. Aztán vásárolni külön szám, ugyanazt a bóvlit lehet kapni, mint Európa bármelyik benzinkútjánál. Van vi­szont egy-két eldugottabb bolt a központban, ahova érdemes bemenni, de pénzzel. Egy kis antikváriumban ott hevertek a XVII. századi fegyverek (nem utánzatok), s egy kardot szin­­te­ szinte megvettem 24 millió régi lejért, de... nem volt 24 millió régi lejem. Az ebéd szép volt, de rossz, itt viszont megint óvatosan kell fogalmazni, mert ügyes vendéglők tucat­jait láttuk s csak egy helyen ettünk, ugye. Fel­tűnő volt viszont, hogy sehol nem reklámoz­tak német vagy szász specialitást. Feltűnt, mert Nagyszeben megint nagyon né­­metesedik. A városban kétféle felirat van: egy típus­ soknyelvű (magyar is), a másik és gyako­ribb fajta csak kétnyelvű, román-német. S ez kicsit furcsa, nem is a magyar feliratot hiányol­tam annyira (ámbár Szebenben legalább annyi magyar lakik, mint német, úgy 5000-5000 durván saccolva), de hol az angol? S a francia? Legyek rosszmájú: a szebeni polgárok feláldoz­ták a frankofóniát a német eurók oltárán. Ha erdélyi városokban akarsz magyar vagy német szót hallani, irány a templom vagy a te­mető. Utóbbit lepasszoltam - mondhatom, ér­dekes is lett volna odaszólni útitársamnak, hogy szépek vagyunk, fiatalok, ugyan, látogas­suk már meg ezt a kedves kis temetőt... A temp­lomok viszont bejöttek s a központi katolikus templomban két német-szász öregasszony imádkozott, az egyik hangosan sírt, aztán el­mentünk.A­z evangélikus templom környékén viszont német fiatalokat is láthattunk, de... De hova is jutott Erdély, úristen, ezelőtt huszonva­­lahány évvel még zengett a német szó Brassó­ban, Szebenben s más szász városokban, fal­vakban s most lessük a németeket, mint egy ki­halófélben levő állatfajt. Magyar szót viszont gyakran hallani, az igazság az, hogy mi is lo­csogtunk eleget. Lépjünk ezen is túl, összegezve: jó volt Szebenben. Szép európai várost csináltak be­lőle, pedig ezelőtt tíz évvel omladozott az egész. Menjünk arrafelé bizalommal. S ha magyarként megyünk, nemcsak mint turis­ták, a várfalak árnyékában jusson eszünkbe, hogy Szeben több alkalommal szerepel aranybetűkkel a magyar történelemben. 1442-ben például itt aratta Hunyadi János első nagy győzelmét a törökök ellen, 1849-ben Bem több csatát vívott itt, március 11-én a város elfoglalásával egyik legna­gyobb sikerét érte el. S ne feledjük az 1916-os nagyszebeni csatát, az Erdélyt lerohanó ro­mánok iszonyatos vereséget szenvedtek a számbeli kisebbségben harcoló osztrák-ma­gyar és német csapatoktól, az összeomlás tel­jes volt, 21 000 katonájuk van a környéken eltemetve. Lehet szász város Szeben, de törté­nelmünk fontos része, legyünk büszkék rá. Az evangélikus templom mögött van egy ki­csi borozó-vendéglő, mellette egy kicsi házikó, egy német család lakja. Egy fehér, kékszemű ci­cájuk simogattatta magát percekig, végül be­nyitottunk, hogy vigyük vissza, s hát az udva­ron egy kövér nyúl sétált szabadon. Ez volt utolsó szebeni élményünk. Az a sok lyuk a bástyán azért van, mert Szeben polgárai egy időben a turistákat forró olajjal fogadták...

Next