Megyei Tükör, 1969. november (2. évfolyam, 98-102. szám)
1969-11-08 / 99. szám
a téli munkálatok előkészítése (Folytatás a/, első oldaltél) üzem villanythálózatának bekötése. Ezek közül — ha az hónapjában egyáltalán átadás lehet fontossági sorrendet felállítani — különösen sürgős a technológiai meleg és fűtés biztosítása, nemcsak az átadás, hanem a részleges kapacitással beindult termelés szempontjából is. Igaz ugyan, hogy a Vörös Grivica által leszállított hibás kazán szétrobbanásában nem felelős sem az építő, sem az új vállalat, de most a szállítóvállalat szerelőivel karöltve mindent meg kell tenniük a kazánház mielőbbi működtetése érdekében, hogy biztosítani tudják az új vállalat alkalmazottainak kérdését, és hogy számukra megfelelő munkakörülményeket teremtsenek. Köztudomású, hogy az építők határidő előtt csaknem három és fél hónappal, felszabadulásunk negyedszázados évfordulója tiszteletére, részlegesen átadták a készruhagyárat. Az ezt megelőző az építők valóban időszakban dicséretre méltó munkát végeztek. Ezután azonban lanyhult az itteni munkálatok üteme, a munkásokat átirányították a keményítőgyárhoz, ahol a fő munkacsarnokot kellett szerelésre előkészíteni. Nyilvánvalóan hiba volt megelégedni félsikerrel, a részleges átadással, hiszen amellett, hogy az építőket vállalásuk kötelezte a teljes átadásra — határidő előtt két hónappal — szeptember 30- ra, a végleges határidő esetleges kitolódása eddigi sikereiket, eredményeiket is hatálytalanítják 2. Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, hogy csaknem ennyire sürgősek a keményítőgyári munkálatok is : az elkövetkező egy-két hónapban hatalmas volumenű külső munkát kell elvégeznie a fővállalkozónak (a brassói 5-ös tröszt), ahhoz,hogy biztosíthassa a brassói 10-es szerelővállalat és a gépi felszerelést szállító holland cég szerelői számára a munkát. Pillanatnyilag a téli munkafeltételek biztosítása szempontjából legfontosabb a fő munkacsarnok lezárása, és fűtésének biztosítása. Egyelőre még mindkét kérdés megoldásra vár. A kazánokat felszerelték ugyan, és tíz nap alatt működőképes állapotba lehetne hozni, de hiányoznak a kazánházi felszerelések ; a 10-es szerelővállalat sürgősen el kell végezze a pakura tartály belső szerelését, valamint a tartály és kazánház között még a fagy beállta előtt le kell fektetni a beleülő csöveket , és — ez talán a legsürgetőbb — ideiglenesen, amíg leszállítják az aero-termeket, szervezési költségekből biztosítani kell a főcsarnok fűtését. Az építők tevékenységére — valószínűleg a tervlemaradás következtében — egyfajta kapkodás jellemző. Kiásták egy egész sor objektum alapját, esetleg kiöntötték a betont s aztán hetekre, hónapokra úgy hagyták befedetlen. Például az értékterv teljesítése érdekében — a vasbeton szerelést és -öntést nagyon jól fizetik — kiöntötték a kukorica-silót, kiásták a víztartály helyét — de befedetlenül hagyták. Hogyha ezeket a tél folyamán így hagyják, a fagyott víz szétfeszíti a betonfalakat, a víztartálynál pedig kezdhetik elölről a földmunkát. Ezzel szemben elhanyagolták a defenitálóállomás munkálatait, holott itt munkafelületet kellett volna biztosítani a szerelők számára, annál is inkább, mert ez egyike azoknak a munkálatoknak, amelyektől az üzem átadási határidejének tiszteletben tartása függ. És végül egy minisztériumokat érintő kérdés. A keményítőgyár ez évi tervfeladatait képező LTE összeg 9,5 millió lejjel nagyobb, mint a fizikai tervben szereplő kivitelezési tervezetek által meghatározott összeg. Így aztán fennáll annak a lehetősége, hogy bár az építők teljesítik a fiziikai tervet, értékben 9,5 millió lejjel alatta maradnak tervfeladataiknak. Az élelmiszeripari és építésügyi minisztériumok feladata sürgősen revidiálni az építők ez évi feladatait, mégpedig abban az értelemben, hogy a fizikai tervet egészítsék ki újabb 9,5 millió lej értékű objektummal — hiszen sem az építőknek, sem az építtetőknek — és legkevésbé a nemzetgazdaságnak — nem érdeke, hogy előirányzott beruházási összegek maradjanak kihasználatlanul. 3. A kézdivásárhelyi negyed építőtelepe számára ipari a megye többi építőtelepeihez hasonlóan — a legtöbb gondot a munkaerő hiánya okozza. Való igaz, soha sem tudják az összes munkálataik számára biztosítani a megfelelő létszámú munkaerőt. De ebben vonatkozásban nem is tettek a meg mindent. Gheorghe Gheorghiu-Dej városból az idén és a múlt évben százával mentek tovább Moldva más városaiba az építőmunkások — köztük nagyon sok Kovászon megyéből elszármazott is. A téli időszakban az építőtelep vezetőségének, a városi pártbizottságnak és a megyei munkaerő-elosztó hivatalnak lesz a feladata felkutatni azokat az építőipari dolgozókat, akik számára előnyös Kézdivásárhelyen dolgozni. A csavargyárnál haladnak pillanatnyilag a legjobb értemben a munkálatok — igaz, itt az átadási határidők még távolabbik. Az építők és épületek legutóbbi havi tanácskozásán az 5-ös tröszt és az építésügyi minisztérium képviselői határozottan biztosítottak arról hogy évi tervfeladataikat maradéktalanul teljesítik. Ennek meg is van lehetősége, minden attól függ, ahogy a fővállalkozó és a többi építőipari vállalat hogyan használja ki az elkövetkező napokat és heteket. 4 megyei TÜKOR könnyítsük meg A BURGONYA FELVÁSÁRLÁSÁT Az állami központosított alapok biztosítása érdekében a fogyasztási szövetkezetek megyei szövetsége is széles körű akciót szervezett a szükséges burgonyamennyiség felvásárlására. Naponta több mint 10 vagon burgonyát vásárolnak fel. A párttagok kezdeményezésére Kilvénból és Szotyorből több mint egy, Papokról pedig egy vagonnal értékesítettek ezen az úton. Csernátonban 5 000, a sepsiszentgyörgyi MTSZ- ből pedig 4 000 kilót ajánlottak fel a párttagok. Mindkét gazdaságban az elnök, a brigádosok, az alapszervezet titkára jár az élen. Jellemző a sepsiszentgyörgyi Palkó néni és a crematoris Duka Mária esete. Palkó néni, amikor a megyei pártszervek felhívását hallotta 200 kilót ajánlott fel, pedig idősebb asszony, egyedül dolgozott, és nem éppen tonnában számlálja az osztalékot. Duka Mária a gazdaságtól kapott 300 kilóból 100 t a fogyasztási szövetkezet útján értékesít. Hozzájárulásuk megszégyeníthetne sok olyan fiatalabb, jó erőben lévő szövetkezeti tagot, aki az árak téli és tavaszi alakulására spekulál. Az akció megkönnyítése érdekében a szövetkezeti szövetség speciális kiutalást kapott, és egységeiben szét is osztott 200 aragázpalackot. 500 petróleum melegítőkályhát, amit azok a termelők vásárolhatnak meg, akik legalább 2 000 kilogramm burgonyát értékesítenek a felvásárlókon keresztül. 1 400 kilogramm burgonyáért vízipumpát vehetnek vagy nagyon keresett építőanyagokat : cementet, cserepet, kátránypapírt, PFL-lemezt, ugyanilyen alapon biztosítják a háztáji és egyéni gazdaságok műtrágya igényét. Amennyiben ez a kezdeményezés beválik, újabb mennyiséget oszthatnak szét ezekből az árukból a falusi szövetkezeti egységekben. Az országnak nagy szüksége van minden szem burgonyára, hogy biztosíthassa az ország lakosainak minél jobb ellátását. Ezért szükséges, hogy minden egyes községi szerv és szervezet segítse a falusi szövetkezeteket a felvásárlásban. Ez mindannyiunk érdeke. Lengyel László év végi gondok Hosszú hónapok rossz hagyománya jön meg októberben a sepsiszentgyörgyi bútorgyár tevékenységében : július óta először teljesítette a vállalat tervfeladatainak egy részét, és jelentős javulás észlelhető valamennyi mutató vonatkozásában. Az árutermelési tervet 100,4 százalékban, az eladott és bevételezett árutermelési mutatót 101,1 százalékban, az össztermelési tervet pedig 94 százalékban teljesítették — és ez utóbbi is —• a tíz hónapi 81,5 százalékos teljesítményhez képest — a vállalat valamelyes megújhodását sugallja. Mennyiben jogosít fel optimizmusra a vállalat októberi (majdnem) sikeres tevékenysége ? A kérdés indokolt, hiszen már valamiféle gépiességet kell látnunk abban, hogy egy-egy hónap sikeresebb tevékenysége után két-három hónapos pangás következik. Vajon a legutóbbi hónap sikerét nem követi most is — az előző tapasztalatokhoz hasonlóan — újabb pangás ? És ha most hosszabb időszakon keresztül (két-három hónapig) a vállalatnak fokozottabb erőfeszítések révén sikerül teljesítenie ar feladatait, vajon megoldódtak-e a problémák ? E kérdés feltevését indokolja az a tény, hogy az utóbbi két évben — amióta a vállalat mélyponton van — már számtalan tanácsadó szakember állította a legnagyobb meggyőződéssel, hogy a dolgokat két-három hónap alatt rendbe lehet hozni; azóta egymást követték a szakemberek, a vállalat vezető állásaiban, és a személyi cserékhez mindig a legteljesebb siker reményét fűztük — és mindannyiszor a legteljesebb mértékben csalódunk. KERET ÉS TERV A terv — legalábbis tervgazdálkodásunk jelenlegi gyakorlatában — nemcsak célt, feladatot jelent, hanem keretet, lehetőséget is. A bútorgyár össztermelési terve az elmúlt évhez képest közel 11 millió lejjel növekedett. Lehet, hogy egy ilyen méretű tervnövekedés, a komoly nehézségekkel küzdő vállalat számára nem éppen a legjobb út a mélypontról való felemelkedés szempontjából. Az igazsághoz az is hozzátartozik viszont, hogy a vállalat alkalmazottainak a tervei megbeszélő közgyűlésén mindenki egyetértett abban, hogy ezeket a feladatokat teljesíteni lehet, csupán az anyagkiutalásban kérték felettes szerveik segítségét. Van azonban tervfeladataiknak egy olyan vonatkozása is, amely érzékenyen érinti a vállalatot. A vállalat vezetői az elmúlt évben hátrányosan szerződtek, többnyire olyan munkaigényes termékekre, amelyeknek termelékenysége — a jelenkori normák alapján — alatta áll a terv teljesítéséhez szükséges átlagnak. így alakult ki a következő állapot : a terv teljesítésében egy alkalmazott egy órai termelékenysége 41 lej értékű kellene legyen — a szerződött termékek előállítására előirányzott teljesítmény — ismétlem : a vállalat érvényben levő normái szerint viszont 34 lej értékű. Nos, ez nyilvánvalóan előnytelen a vállalat számára, de. .. végeredményben ők szerződtek, ők bábáskodtak a helyzet kialakulásánál A helyzetet csak súlyosbította az a tény, hogy szerződéseik nagyon sokféle termékre vonatkoznak, sőt ezen felül számtalan külön megrendelést fogadtak el, és ez megint a termelékenység csökkenése irányában hatott. És ebben ugyancsak a vállalat vezetői a .,ludasok“, hiszen mindenki tiltta, hogy a vállalat erdőit helyzetében — egy külön megrendelésre dolgozó műhely létesítése nélkül — nem lett volna szabad tovább bonyolítani ezekkel a vállalat helyzetét. Nyilvánvaló, hogy a fenti keret kevés lehetőséget nyújt a kilábalásra, viszont vita felett áll az, hogy a tervfeladatok és szerződési kötelezettségek teljesítése törvény. Ilyen helyzetben pedig egyedüli lehetőség a termelékenység növelése, annál is inkább, mert az érvényben levő normák elavultak. Az új fizetési rendszernek és a termelés új igényeinek megfelelően, szeptembertől három részlegen megkezdték az egyéni — technikailag megalapozott — normák alkalmazását — és tegyük hozzá, teljes sikerrel, íme a bizonyíték: egyetlen erélyesen végigvitt intézkedéssel új lehetőséget teremtettek a terv teljesítésére. A vállalat vezetőségéből eddig éppen a határozottság hiányzott. „A MENTALITÁSSAL VAN BAJ" Felesleges újból felsorolni a termelés további, agyonelemzett akadályait. Számtalanszor leírtuk mi is, elmondták az illetékes felettes szervek, hogy a helyi iparnak általában nem kielégítő az anyagellátása, a bútorgyárnál pedig különösen rosszul működik a beszerzés. Mindenki számára a megoldás egy megyei faipari kombinát megalakításával körvonalazódik, amely — és ez lenne létrehozásának alapvető indítéka —, megfelelő fejlődési távlatokat nyitana a megye hagyományos bútoripara számára is. Számtalanszor képezte ma tárgyát a bútorgyári munkaszervezés, a technológiai folyamat újjászervezése, a gépek kihasználása. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása két dolgon bukik : 1. A termelési felület szűk, a toldozgatás olyan feltételeket teremtett, amelyek között igen-igen szűkre szabottak az ésszerűség határai. 2. A vállalatnál még mindig a mai napig nincsen olyan termelési fluxus, amely egyáltalán felvetné az ésszerűsítés lehetőségét; ma még mindent ,.hajrákkal“, amolyan tűzoltó politikával oldanak meg. Nyilvánvaló, ez az állapot — már ki tudja mióta — tűrhetetlen. Egyetlen megoldási lehetőség van : a vállalat és a helyi ipari igazgatóság szakembereiből, és ha kell — márpedig kell! — más szakemberekből álló bizottság mérje fel a helyzetet és határozza meg a tennivalókat. Azután pedig a legteljesebb határozottsággal térjenek rá a végrehajtásra. A vállalatnál mindenkinek van valamilyen javaslata a helyzet jobbítására. Kérdésemre, hogy miért nem valósítják meg, egyértelmű a válasz . ..Az emberek mentalitásával van baj. Az emberek megszokták a kisiparos munkamódszereket, nem tudnak áttérni a vállalat mai igényeinek megfelelő munkastílusra. És rögtön utána következik a dicséret is. Bányai Csaba főmérnök mondja: ,,Aranyat ér a itteni munkások keze. Ha előző munkahelyeimen ilyen emberekkel dolgoztunk volna, kétszeresét, teljesíteniük volna feladatainknak. Nos nyilvánvalóan következik a megoldás : meg kell teremteni az új munkastílus feltételeit. A normák rendezésének fentebb említett példája bizonyítja, hogy új körülmények között is jól dolgoznak a bútorgyár munkásai. Múlt havi tervét csaknem teljesítette a bútorgyár, novemberi tervének teljesítésére is megvan a lehetőség. A hónapot 4 millió lej értékű félkészáruval kezdték, ez pedig elegendő a havi terv teljesítéséhez. Csakhogy az első dekádban újabb problémák merültek fel: késett az AM típusú szekrényekhez szükséges furnir — veszélyben a tíznapi terv teljesítése. Nyilvánvaló tehát, hogy még nem oldódtak meg maradéktalanul a problémák, de talán most jó úton jár a vállalat vezetősége. Ahhoz, hogy a vállalat vezetősége funkcióját teljesíthesse a város és a megye egész sor intézményének támogatására van szüksége. Mégpedig olyan támogatásra, amely a v állalat vezetőivel egyetértésben segít a dolgok rendezésében. Gajzágó Márton II. évfolyam 99. szám