Megyei Tükör, 1970. február (3. évfolyam, 112-115. szám)
1970-02-14 / 113. szám
A VATIKÁN hivatalosan közölte, hogy az a nemes fából és elefántcsontból faragott szék, melyet a katolikus világ Szent Péter trónusaként tisztel, valójában Kopasz Károly frank uralkodó tulajdona volt. VI. MAGYAR SZÍNHÁZ nyitotta meg kapuit nemrég Szlovákiában. A művészeti intézmény Thalia nevét vette fel, s a komáromi Magyar TerületiSzínház kamaraegyütteseként kassai székhellyel működik. A FRANCIA Kommunista Párt Politikai Bizottsága a L’Humanitéban közzétett közleményben elítélte Roger Garaudy legújabb könyvét, melynek címe A szocializmus nagy fordulópontja. A közlemény kifejti, hogy „miközben a kormányzat fokozza kommunistaellenes kampányát, Garaudy ezt a pillanatot használta ki futtában arra, hogy könyve kiadásával újabb szakaszát bizonyítsa „hosszabb fejlődésének“, mely egyre inkább elválasztja őt a tudományos szocializmustól“. AZ AMERIKAI TUDÓSOK felszólították a kormányt, tegyen hatékony intézkedéseket a sugárvédelem fokozására. Szakértők szerint a jelenlegi 0,17 röntgenre maximált megengedhető sugárzási szint az atomenergia fokozott felhasználásának következtében évi 12 000—16 000 rákos megbetegedést okoz. AZ ELMÚLT ÉV utolsó napjainak egyik érdeklődésre számot tartó eseményét Washingtonból továbbították a hírügynökségek Ezek szerint a szövetségi kormány részben hatályon kívül helyezte a Kínai Népköztársaság ellen 19 évvel ezelőtt elrendelt kereskedelmi embargót. A Rogers külügyminiszter által kidolgozott és Nixon önök által jóváhagyott döntés majdnem kizárólag az USA határain kívül működő amerikai cégeket érinti 11 kiábrándultság a NIXON-jelentés után Richard Nixon, az Amerikai Egyesült Államok elnöke nemrég számolt be a kongresszus két háza előtt a köztársaságpárti adminisztráció egyesztendős tevékenységéről. A State of the Union idei első ,,kiadása“ sem bel-, sem külpolitikai vonatkozásban nem felelt meg a várakozásoknak. Különösen elégedetlenek azok, akik őszinte, egyenes beszédű mérleget vártak Nixontól. Olyat, melynek egyik rovata az Ígéretekét, a másik pedi az elkövetkező ígéretek fedezetét, azaz a megvalósításokat tartalmazta volna. Akik figyelemmel kísérték az Eisenhower óta első köztársasági kormány tavalyi tevékenységit, természetesen nem tápláltak illúziókat. Azt azonban elvárták volna az elnöktől, hogy önkritikusabban kezelje az eredmények terén mutatkozó „deficitet“. Nos, az Unió helyzetéről adott elnöki beszámoló, a tényeknek néhány barokkosan pödört mondattal történt megkerülésével, feltűnően arra törekszik, hogy a Fehér Ház, „fehér" maradjon. Külföldi tudósítók szerint, bár a nixoni hangvétel és a jelentés fogalmazásának ünnepélyessége ezúttal az „elődöknél is pontosabbra“ sikerült, s az előadó stílusa is mintha ..tömjénillatot árasztott volna a hallgatók felé“, a kongresszus padsoraiban helyet foglaló demokrata ellenzék (számarányukat véve többség!) korántsem érezte magát istentiszteleten, s távolról se adta tanújelét annak hogy a szónokiján lelkipásztorát tiszteli. No, de senkit sem zavart volna a kinyilatkoztató hangnem, sőt az Unió közvéleménye és a kongresszus a gyakori bibliai idézeteket is elviseli, hisz hozzászokott. És szereti is, ha helyzetéről ünnepélyesen beszél az elnök ha emellett például belpolitikai vonatkozásban valósághű képet tár a honatyák elé. Ha számba veszi az elmúlt évről 1970-n, átcsúszott sürgető problémák sorát, kezdve azokon a szociális, egészségügyi, oktatásügyi és közbiztonsági kérdéseken, melyeknek gyors megoldását még a „jelölt" Nixon ígérte, arra az esetre, ha választói besegítik Lincoln Ábrahám székébe. Az állag amerikai és az érdekelt külföldi, mi tagadás, külpolitikai téren is többet remélt az elnöki beszámolótól. Nemcsak azt, hogy az első esztendő gyakorlatából a vietnami háború befejezését célzó óvatos (és ellentmondásos!) lépések elégtelenségét beismerje, s hogy a kérdés végérvényes megoldására ésszerű kezdeményezéseket fogadjon, hanem azt is, hogy az általános és teljes leszerelés irányába ható, eddig elmulasztott akciók számbavételével egyidőben, életképes javaslatokra váltsa a hangzatos, de semmitmondó frázisokat. A State of the Union, enyhén szólva, gyéren tartalmazza az óhajtott szempontokat. Az Államok gazdasági helyzetét elemezve, felhívja ugyan a figyelmet a fenyegető inflációra, és hosszan időzik a létfeltételek és az emberi körülvevő környezet megjavításának szükségességénél“, de óvakodik elismerni azt a tényt, amit az International Herald Tribune szerint „ma már Amerikában minden sarki fűszeres lud“, hogy li. a belső bajok orvoslását a fegyverkezésre fordított milliárdok (ez idén több mint 71 !) csökkentésével kellene kezdeni. Szavak és tettek a mérlegen Ami az elnöki expozé külpolitikai vonatkozásait illeti, ebben a fejezetben is több a nagy reményekre jogosító, hatásosan díszített iniciálé, mint a mögötte sorakozó konstruktív javaslat. Nixon többek között ama óhajának adott kifejezést, hogy ,a történelem olyan nemzedéknek értékelje majd a jelenleg vezető pozícióban lévőt, melynek volt bátorsága, lelki ereje békét teremteni a későbbi nemzedékek számára“. Ez a kitétel, Fullbright szerint, nagyon szép fejezetcíme lehet egy későbbi általános iskolai történelemkönyv leckéjének mely nyilván megemlékezik majd arról is, hogy 1í1989-ben közvetlen szovjet amerikai tárgyalások indultak a stratégiai fegyverek korlátozásáról. De a kortárs emberiség melynek hadkölekorosztályai szívesebben építkeznek mint lövöldöznek miközben elismeréssel nyugtázza, hogy Washington ezen a területen végre bizonyítan hogy tett valamit annak az elnöki megfogalmazásnak hiteléért, mely szerint a hidegháború korszakát a tárgyalások korszakává kívánjuk változtatni“, egyszóval a kortárs emberiséget mégis aggasztja, hogy a pillanatnyilag legakkutabb háborús gócok (Vietnam, Közel-Kelet) felszáolása érdekében kevés történt az egyéves republikánus adminisztráció részéről. A Newsweek szerint nem elég óhajtani a béke megteremtését a teremtéshez tettekre van szükség". A történelem során állítólag egyetlen államférfi se óhajtotta vitás őseikben „fegyveres eszközökkel tovább folytatni a diplomáciai akciókat“, s mégis több mint 16 ezer háborút tart nyilván az emberiség földi jelenlétének naplója. Kennedynek is igaza volt A State of the Union tehát kevés újat hozott, legkevesebbet az amerikai népnek, melynek csalódását tetézte, az üzenet után néhány nappal az oktatásügyi, népjóléti, és egészségügyi tárcák költségvetését megtorpedózó elnöki vétó is. Pedig e három, , az embert körülvevő környezet megjavításán“ fáradozó minisztérium együttes költségvetése csak 20 milliárd dollár, ötvennel kevesebb, mint a Pentagoné! Amit nem vétózott meg ... Nixon a legismertebb és legtekintélyesebb pénzügyi- és reklám-szakemberek bevonásával igyekszik lecsillapítani az elégedetlenség hullámait. Előbbiek az infláció tényleges rémét tárják a háborgók elé, a hivatalos hírverők pedig azt bizonyítják - eséllyel -, hogy a mai nehézségek oka a Johnson adminisztráció balkezes pénzügyi politikájából visszamaradt örökség. Mi az igazság ezekben az érvelésekben ? Az infláció veszélye kétségtelen, s hogy ilyen körülmények között valóban óvakodni kell minden felesleges kiadástól, s senki sem vitatja Washingtonban. Azt azonban igen, hogyha felesleges kiadásokról van szó, miért marad érintetlen a hadügyi költségvetés ? Ami a demokrata örökség kárhoztatását illeti, ezen a téren nehéz Nixon igazát vitatni. Esetleg John Kennedy első éves üzenetét érdemes a republikánus érvekkel szembeállítani. A tragikus sorsú elnök 1961 januárjában szintén megszórtásokat helyezett kilátásba a dollár értékének védelmében. Népszerűtlen intézkedéseit az eisenhoweri gazdaságpolitika csődjével indokolta és neki is igaza volt ... Egy dogma — két árnyalat Mindebből a The Observer érvelésének helyese következtet belünk. A lap úgy vélekedik, hogy ..az USA-ban, akár Nagy-Britanniában, két párt váltja egymást, de nincs ideje kormányozni, mert az uralmon töltött idő arra sem elég, hogy a korábbi rezsim hibáit korrigálják. A legnagyobb baj, hogy bár egymástól különböző koncepciót vallanak, egymás hibáit mégis — egymás hibáival szeretnék kijavítani“. A lap nem fogalmazza meg, de sugallja a tételt: az angolszász parlamentek kétpárt-rendszere egyre kevésbé két párt rendszere, s hogy nem lehet igazi harc a politikában egy dogma két árnyalata között. Márpedig az Egyesült Államok harcnak néz elébe. 1970 ismét a választások éve. A republikánusok számára nagyon fontos volna felszámolni a kongresszus demokrata többségét. Megfigyelők szerint van rá esélyük a langyos évadnyitó elnöki nyilatkozat ellenére is. Elégnek látszik hagyományos eszközökkel az ellenfél korábbi hibáinak kinagyításával harcba indulni novemberben a szenátusi mandátumokért és kormányzói tisztségekért. Fő oka ennek, hogy a 68-as választási vereségből még fel nem épült, a szó szoros értelmében vett vérveszteségtől és Edward Kennedy komprommittálásáról demoralizált demokraták akcióképtelenek. Tárgyilagos politikusok szerint azonban a „formáján kívül“ ellenfél, s a hagyományos eszközök csak hagyományos keretben jelentenek előnyt a köztársaságiaknak. De manapság rendhagyó kerettel is számolni kell az USA-ban, sőt, rendhagyó erőkkel. Az eddigelé nem tapasztalt tömegmozgalmakra gondolnak, melyeknek ereje könnyen lehet a választott képviselők megkéttülésével egyenest, az utca felől befolyásolja majd a „nagypolitikát". Völgyesi András megyei TÜKÖR Január elején hírt adtunk e hasábokon, a napokban Patolicsev szovjet külkereskedelmi és Schiller nyugatnémet gazdasági miniszter által aláírt nagyszabású üzletkötés előkészületeiről, melynek keretében a Szovjetunió a világ legnagyobb csővezetékén szállít majd földgázt az NSZK számára, s vásárol a nyugatnémet féltől 1,2 milliárd márka értékben nagyátmérőjű acélcsövet. Alekszej Kortunov, a Szovjetunió gázipari minisztere közölte, hogy az ország földgázkincse, mely jelenleg tíztrillió köbméterre becsülhető, távprognózisok szerint 80 trillió köbméterre tehető. Az NSZK-ba irányuló földgázkivitellel kapcsolatban elmondotta, hogy 1973-ban Németország Szövetségi Köztársaság 500 millió köbméter, 1978-től pedig évi 3 milliárd köbmétert kap a szibériai Tyumeniből több mint 5000 kilométer hosszú csővezetéken szállított gázból. Vlagyimir Szuskov, a közelmúltban Japánban tárgyaló szovjet hivatalos küldöttség vezetője a TASZSZ munkatársának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a két ország delegátusai a közeljövőben Moszkvában folytatják megbeszéléseiket a szovjet-jakutföldi és szahalini földgáz Japánba történő exportjáról. Huszonöt évvel ezelőtt, február 4 és 11 között tartotta Jaltában történelmi jelentőségű megbeszélését a „három nagy", a német militarizmus és nácizmus ellen szövetségre lépett nagyhatalom, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. I. V. Sztálin, Franklin D. Roosevelt és Winston Churchill tanácskozásának számos pontján csak élénk vita és kompromisszumok eredményeként közelítettek az álláspontok, a legfontosabb kérdésekben azonban, a fasizmus elleni harc további eredményes megszervezése s a háború utáni világkép kialakítása terén messzemenően egyetértettek. „Megváltoztathatatlan akaratunk, hogy szétzúzzuk a német militarizmust és nácizmust, s biztosítsuk, hogy Németország soha többé ne fenyegethesse a világ békéjét" - olvasható a közös nyilatkozat egyik fejezetében. Egy következő utalás a jövőben közös célkitűzésekre vonatkozott : „Csak a mi három országunk és valamennyi békeszerető nép további és növekvő együttműködésével és egyetértésével lehet megvalósítani az emberiség legmagasabbrendű törekvését, a szilárd és tartós békét". Negyedszázaddal az ünnepélyes nyilatkozat után vitathatatlan, hogy az emberiség „legmagasabbrendű törekvése" ma is a „szilárd és tartós béke megvalósítása". Az érdekelt milliárdok örömmel vennék, ha Roosevelt és Churchill politikai jogutódai a Szovjetunióhoz és a többi szocialista államhoz hasonlóan magukra nézve is kötelezőnek éreznék a jaltai megállapodás tételeit. A Le Figaro közli a SOFRES francia közvéleménykutató intézet felmérésének eredményeit arról, hogy a francia közvélemény hogyan értékeli Pompidou és kormánya külpolitikáját. Eszerint a megkérdezettek 43 százaléka helyesli, 28 ellenzi, 31 százaléka pedig nem alkot véleményt Schumann külügyminiszter vonalvezetéséről. A nemzetközi helyzet egy-egy kérdésével kapcsolatos francia álláspontot véve alapul, a közvélemény 60 százaléka egyetért a kománynak a Szovjetunió és az USA irányában tanúsított magatartásával, s a megkérdezettek fele támogatja a hivatalos francia Európa-politikát. Hírügynökségek jelentése szerint a nyugatnémet Wickert közvéleménykutató intézet is felmérést végzett. A felmérés célja a szociáldemokrata-szabaddemokrata kormány 100 napos uralma után a közhangulat „kitapogatása" volt. Wickerték eredménye várakozáson felül pozitív előjelű Brandtra és a kormány tevékenységére vonatkozóan. A statisztikai adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a lakosság 80 százaléka elégedett a kormány eddigi működésével. Arra a kérdésre, kire szavaznának, ha a választásokat most tartanák, a megkérdezettek 47 százaléka a Szociáldemokrata Pártot nevezte meg, s mindössze 14 százalék maradt hűséges a CDU-CSU-hoz. Észak Rajna-Vesztfáliában, ahol júniusban tartományi választások lesznek, a Wickert-prognózis soha nem tapasztalt szociáldemokrata vezetést jelez Az AP jelentése szerint Alexander Dubcek, Csehszlovákia új ankarai nagykövete a múlt héten átadta megbízólevelét Cevdet Sunay török köztársasági elnöknek. A megbízólevél átadása után Dubcek beszélgetést folytatott a török államelnökkel. (Figyelő) III. évfolyam 113. szám