Megyei Tükör, 1970. november (3. évfolyam, 163-187. szám)
1970-11-22 / 181. szám
„Udvaromon hármat fordult a kocsi, Édesanyám, a ládámat hozza ki. Hozza ki a besorozó levelem, Most Kormányból törölik az én nevem. Magyarhermány a Hargita-nyúlványban,a Marót patak szűk völgyében települt, emiatt építkezése is zsúfolt. A termelés a kedvezőtlen domborzati fekvés miatt rendkívüli fizikai munkát igényel. A határ jelentős része havasi zóna, bő vadállománnyal. A mezőrészen sok a lekopott, kevésért termő terület. Ezt aztán tetézi a gazdasági csapást jelentő vaddisznó-invázió. A község germán eredetű nevéről többféle vélekedés van. A legbizonyosabb a szájhagyomány : alapítói az osztrák határ melletti Szombathely közeléből, a Gyöngyös patak partján fekvő Gyöngyöshermán anyaközségből származtak, éppúgy mint Füle lakói a dunántúli Füléből. Magyar előnevét Mária Terézia idején, a barcasági Szász-Hermánytól való megkülönböztetés végett kezdték használni, addig Hermányfalva volt a neve. Legrégibb említése II. János király 1566. évi adománylevelében van, midőn az 1562. évi székely felkelés leverése után jobbággyá tett gyalogrendüeket a főembereinek adományozta. 1658-ban a tatárok felégették, lakóiból sokat elhurcoltak. Siróföldnek nevezik azon határrészt, ahol a faluból kimenekültek a pusztulást siratták. Innen származik Dienes József, a Nagyenyedi Demokritos szerzője és Barabás Samu, a Székely Vill. kötetének gyűjtő-szerzője. A községhez oklevéltár Bodvai vasgyártelepen öntötték Gábor Áronék tartozó 1848. nov. 13—26 közt a hídvégi csatában győztesen „bemutatkozó" székely ágyúkat. Részletekben gazdag református temploma műemlék. Máthé János vasaP le iadás Édesanyám, hol fogok én meghalni, Hol fog az én piros vérem kifolyni ? A nagyvilág közepibe lesz sírom, Édesanyám, arra kérem, ne sírjon. (Régi hermányi katonadal) fazekasság Nálunk felé a fazakasság egy faluban sem vált kizárólagos mesterséggé, mint Csikmadarason, ahol a mondóka szerint „még a pap is fazakas" volt, vagy a régi Korondon. A természeti feltételek azonban itt kedveztek szerényebb központj tok létrejöttének, amelyek az illető falu, vagy a szűk környék igényeit elégítették ki, így például Magyarhermányon. A hermányi fazakasok tagjai voltak a múlt század elején Baróton megalakult céhnek. Edényeik és munkaeszközeik közül jó pár bekerült a szentgyörgyi múzeum gyűjteményébe. Tevékenységük néhány vonatkozását ezeknek a tárgyaknak alapján mutatjuk be. Az agyagot itt is korongon dolgozták meg. Az edényt mester kézzel és háromszög alakú lökéssel alakította. Leginkább egy- és kétfülü lazakai készítőit, lödével, ételhordásra „kantáros lazakai” emellett s.Ciröedényt, korsót, „tapsiást“ (kalácssülöt), „pálinkamézelöt“, „csiport" és tányért. hagyományos formák Mindezek alapján készültek. A XX. sz. elején, a fazakasság hanyatlásának korában, városi bolti edénytípusokat kezdtek utánozni, így jelent meg az egyenesfalú „puliszkafőző fazék“, a porcelán csésze alakú „csipor" sőt, a cserépmosdótól. A frissen alakított edényt megszikkadás után festékanyaggal öntötték le. A máz mellett ez biztosított számára egyfajta színezést. A magyarhermányi edény színe leginkább barna, vagy annak valamilyen zöldesbe hajló árnyalata. A másodszori szikkas,sast a „szaruzóval“ vagy „ivócsonttal“ és ecsettel való díszítés követte, az „virágozás“ . A hermányi edény leginkább preckellesfoltos, a csipor pettyes, jellemzik általában a formai elemeket hangsúlyozó vastagabb vagy vékonyabb, egyenes, vagy hullámos vonalak, újabban a virágmotívumok. Az első égetést zsengélésnek nevezték. Ezt legtöbbször az edény mázzal való bevonása követte, amitől fényes, sima lett a felülete, s a folyadék kiszivárgása megszűnt. E célból ólom-, réz-és vastartalmú ásványi anyagokat törtek apróra, máztörő fakupában, vasrúddal, majd meg is őrölték a mázőrlövel, ami közönséges kézimalom volt. A mázzal való munka eszköztárába tartozott még a mázkeverő tál és lapát, a mázmérő csupor és a mázöntő kanalak. Az újból megszikkadt cserepet végül még egyszer kiégették. Edényeken kívül a magyarhermányi fazakasok kályhacsempéket is készítettek. E célból előbb fából negatívot faragtak. A múzeum három hermányi csempedúcot őriz. E múlt század közepéről származó darabok hornyolt felületűek, amelyekben a mélyedéseket váltakozó ritmusú indavonal tölti ki, két oldalán virágmotívumokkal. A mázas csempék színe zöld. A magyarhermányi fazekasság egyik utolsó képviselője Csóg Ferenc volt. Halála után, 1942-ben a családja a múzeumnak adományozta műhelyét minden tartozékával. A mesternek is, a mesterségnek is emléket állított ezzel. Gazda Klára Máthé János magyarhermányi szántó-vető embert nem kell újra bemutatni az olvasónak. A múlt év májusában e lap hasábjain amolyan „lábonjáró könyvtárként“ emlegettük, s egy kissé önmagunknak is szánt biztatással irtuk, hogy főművének, Magyarhermány monográfiájának és egyéb írásainak, lapok hasábjain, tudományos-kulturális folyóiratokban, helytörténeti kiadványokban lenne a helye. Egy esztendő és néhány hónap múltán féltucatnyi lap és folyóirat hasábjai alatt olvashattuk a nevét, nagy elődeinket idéző emlékünnepségeinken hallhattuk ; naponként láthatjuk hatalmas tudásról és teljes emberségről halló, haladó hagyományainkat, történelmünk tanulságait korunk szellemi életébe ép Hó munkálkodását hók, publiciszták idézték az autódilukia hermányi tudós alakját. Az élelminkhez mérve még mindig kevés közlemény után sincs szükség tehát újabb"portréra János bácsiról, tudása, tényismerete kiapadhatatlan néper, szülőföldszeretete önmagából is szellemi arcképpé áll össze az olvasó tudatában. Hogy munkássága hatósugaráról, tudományos és publicisztikai értékeiről ne csak az itt közölt írása alapján alkossunk fogalmat, portré helyett, a teljesség igénye nélkül sorolok fel néhány lapot, folyóiratot és címet. Magyarhermányi tájszótárát a bukaresti Művelődés és utána a budapesti Nyelvet közöltem, a Korunk hasábjain legutóbb Egy naptárközlemény margójára című írásában a székely ősök valláskultuszáról értekező egyik cikk néhány tévedését igazítja helyre, szaktudósra valló adatolással és érveléssel. Benedek Eleket és Gábor Áront idéző és bemutató írásait, beszédeit a Tükörben, Jóbarátban olvashatjuk, emlékünnepélyeken hallhattuk. Legutóbb, mint mindannyiszor, a néplélek mélységeinek ismeretéről tanúskodó írásában, ugyancsak lapunk hasábjain, a paraszt szó népi értelmezését és hangulatát, használati körét vitatja. Beszédeinek, írásainak gondolati tisztasága, sííusának népi ízei, és tudományos tartása tanulságos és élvezetes olvasmánnyá lényegink ezek mindenikét, bármilyen „száraz" tornáról értekezik. Olyannyira, hogy akik közelebbről nem ismerik, minduntalan faggatnak : ezt csakugyan ő írta? Igen. Ö. A napokban hallom, hogy igen tiszteletre méltó szándékkal az egyik kisváros népi egyetemének megnyitójára invitálták János bácsit, hadd mondja el a tudás gyümölcseinek klészázadnyi ízlelgetése, asszimilálása és szülőföldje, nemzetisége kultúrájába építése közben szerzett tapasztalatait. Akkor valaki, aki bizonyára nem ismerte a második magyarhermányi bibliotheca ambulánst — Hermányi Dienes volt az első —, elnevette magát. Egy falusi embert a városi népi egyetem megnyitójára ? Nem tudom, részt vett-e János bácsi azon a megnyitón. Akkor is mondtam : a legilletékesebbet választották, mert ő a tudni akarás és a tudás, a tanulás és tanítás, a humánum-alakító ember élő szimbóluma. Akár tiszteletbeli rektorrá választhatnák azon a népi egyetemen. Hadd szolgáljon bizonyítékul a Magyarhermányi monográfia eme rövid, kényszerűen a lap terjedelméhez igazodó változata, s az ezt követő soksok Máthé János-Írás. Sylvester Lajos PORTRÉ HELYETT 52