Megyei Tükör, 1971. január (4. évfolyam, 215-239. szám)
1971-01-12 / 222. szám
méltó köszöntés A jelenlegi időszakban minden politikai és kulturális nevelő tevékenység, amelyben lelkesen vesznek részt megyénk fiataljai, pártunk félévszázados jubileumának megünneplését hivatott előkészíteni. Ennek érdekében a megye városainak és községeinek KISZ-alapszervezetei e nagyszerű eseményhez méltó kulturális tevékenységet fejtettek és fejtenek ki, melynek során ifjúságunk rendkívüli érdeklődéssel fordul pártunk bel- és külpolitikája, munkásosztályunk hősi múltja, valamint szocialista jellemünk ragyogó realitásai felé. A félévszázados évforduló méltó köszöntésére szánt rendezvények közül kiemeljük az irodalmi esteket, régi párttagokkal való találkozásokat, akik végigküzdötték az illegalitás nehéz éveit, a romániai munkásmozgalmakat ismertető előadásokat, Coftana és a párt bukaresti múzeumának megtekintését. Hídvég és Élőpatak községek fiataljai szavalóestet, az iskolák pedig kirándulást rendeztek a boftanai múzeumhoz. Maksán, Csernátonban, Vargyason és Szentléleken előadás hangzott el ötven éve alakult meg a Román Kommunista Párt címmel, Dobollón pedig az 1918—21 közötti forradalmi mozgalmakat ismertették. A komandói ifjúmunkások Kádár Ferencet hívták meg körükbe, aki — mint régi » helybeli illegális kommunista — sztrájkmozgalmakról beszélt. Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna, Barót és Bodzaforduló ifjúsága a megyei párt- és KISZ-bizottság aktivistáival találkozott, akik a félévszázados évfordulóval kapcsolatos előadásokat tartottak. Líceumaink tanulói kirándulásokat szerveztek Coftana és a párt múzeumának meglátogatására, s ebből az alkalomból adták át az új KISZ-tagoknak a piros tagsági könyveket. Az elkövetkező időszakban méginkább fokozódik megyénkben az ilyen jellegű tevékenység. A fiatalok behatóan megismerhetik a párt és az ifjúság forradalmi szervezetének történelmi múltját, előadásokat hallgathatnak a párt vezető szerepének növekedéséről, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom felépítésének időszakában, a marxi-lenini tanítás alkotó alkalmazásáról. A megyei KISZ-bizottság a tanfelügyelőséggel karöltve iskolai kollokviumot szervez a következő témával: A párt vezette ifjúsági szervezet. Az ünnepi esemény tiszteletére a városi bizottságok irodalmi és zenei összeállításokat rendeznek, a megyei bizottság pedig a mozivállalat támogatásával Aki tud, az nyer! versenyt kezdeményez mégpedig olyan filmekkel kapcsolatban, amelyek a pártvezette munkásosztály hősi harcából, az illegalitás éveiből, valamint a politikai és gazdasági hatalom megszerzéséért vívott küzdelemből merítik témájukat. Acélkövet Kortnyik György felvétele EGYSZERŰ LECKE A KÖTELESSÉGRŐL (folytatás az első oldalról) két gép áll, nyugodtan lehet beszélgetni. De miért lézeng annyi ember a két hibás gép mellett ? A válasz egyszerű, Sinka Ferenc ács adja meg, aki különben az új szénsavtöltő épületénél dolgozik, de víz hiányában itt keverik a betont. Nos, azért kell itt szám szerint hat szakképzett munkásnak dolgoznia, mert ők szitálják a homokot, kavicsot és ők hordják a betonkeverőhöz több tíz méterről talicskával. Furcsának tűnik, hiszen egy bulldózer percek alatt összegyűjthetné a betonkeverő köré, az emberi — ráadásul szakképesített munkát — pedig fel lehetne használni arra valóbb helyen. Még furcsább, hogy osztályozatlan és nagyméretű kavicsot tárolt, illetve küldött a vállalat télire a bodzafordulói osztályozó állomásról. Az indokolás ? Úgy küldték a kavicsot, ahogy kitermelték, nehogy ott, Bodzafordulón fagyjon össze a különböző méret, mert nagyonis próbára tenné a kitermelés az eszkavátort. Fagyjon meg tehát itt, az építőtelepen, hiszen az emberek minden próbát kiállnak a megyei építészeti vállalatnál ! Nos, hát ez a magyarázat valóban abban az értelemben, hogy mondtak valamit . . . Nyilvánvaló, a gépem munkájának pótlását jócskán megérzik az alkalmazottak. Sinka Ferenc és szakképesített társai például a múlt hónapban a 1200 lej körül kerestek. Pedig amikor brassói építőtelepekről hazacsalogatták őket a szülőfalu, Zágon és Papolc közelsége meg a vállalat nagyhangú munkástoborzója melyben a Tükör is jócskán kivette a részét — az ottani fizetést ígérték, ami pedig 1900 lej alatt nemigen volt. Ennek a keresetnek az elérésére nyilván ugyanúgy meglenne a lehetőség, csak éppen a vállalat nem biztosítja ugyanazokat a munkafeltételeket. AHOGY SZAPORODIK A SZÓ, úgy gyűlnek körénk az emberek szaporodnak a panaszok is. A vállalatnál, vagy talán a kézdivásárhelyi építőcsoportnál töröltem az autóbérletesek listájáról TI munkást. Hogy mi okból, nem tudni, de az biztos, hogy most ők vásárolják naponta a jegyeket, következésképpen ők előlegeznek a vállalatnak. Vajon a vállalatnál tudják-e, hogy kinek a hanyagsága keseríti, a kívülről talán elhanyagolhatónak tűnő, de a zágoniak és papolciak zsebét viszonyt súlyosan érintő mulasztással az alkalmazottak életét? Ígérték ugyan, hogy az autóbuszjegyek árát visszatérítik, de ezzel kapcsolatban is vannak tapasztalataik .A darukezelő például egy hónapot ingázott Kézdivásárhelyre Papolcról a saját költségén, és ugyanígy Kovásznáról a többi körülöttem álló, és az ígéret ellenére a pénz megtérítésére sohasem került sor. Apropó, autóbusz. „Azt is meg kellene írni, hogy Zágonból akkor indul a busz, amikor a sofőrnek kedve tartja. Egyszer 5: 10, 30 perces késéssel, másszor ennyivel korábban. Sokszor lekéssük — mondja valaki. És ha már itt tartunk, akkor azt is elmondják, hogy hiába végzik be idejekorán a munkát, az első Zágon felé induló járatra nem engedik őket felülni, mert úgymond a második járat az „abonamentes", mert így próbálják tehermentesíteni az első járatot a második javára. Nem ártana, ha a gépkocsi-szállítási vállalat kézdivásárhelyi részlege végre utánanézne ezeknek a dolgoknak, és komoly büntetésekkel tehermentesítené alkalmazottainak lelkiismeretét az ilyen kihágásokért. A sérelmeknek se vége se hosszú. Az építészeti vállalat általánosított egy újkeletű és jogilag teljesen megalapozatlan gyakorlatot. Egyszerűen nem fizet gyermekpénzt, illetve csak hosszas utánajárás, kérelmezés után fizetnek. A körülöttem álló ember közül négyen hónapok 10—12 óta nem kaptak gyermekpótlékot, van olyan, akinek a hathónapos elmaradást részletekben fizetik ki. A legkülönösebb eset viszont az, hogy a Kreiter csoport egyik tagjának, aki a vállalatnál való alkalmazása után három hónapra törvényesen gyermekpótlékra jogosult volna, hat hónap múlva azt válaszolták, hogy a havi 100 lej csak attól kezdve jár, amikor „jóváhagyták" , következésként nem akkortól amikor a törvény meghatározza. Hát tisztelt építővállalati törvényhozó ! Teljes szívemből kivánom, hogy az Ön fizetéséből vonják le azt a pénzértéket, amelyet azért veszít a vállalat, mert ( n , önkényesen változtatja, módosítja a törvényeket, önkényesen járatja az alkalmazottakat, lopja az idejüket. A SOK PANASZ UTÁN a következtetést roppant világosan fogalmazza meg Sinka Ferenc : ,,Ha nem lenne ilyen közel Zágon, az biztos, hogy eszembe sem jutna idejönni dolgozni" . Ez tehát az eredménye az építője három éve tartó hazacsalogatásának, fűt-fát ígérgetéseknek ! Valamennyi itt elhangzott panasz és sérelem a vállalat íróasztalbirtokosainak a lelkiismeretét terheli, nincs egy sem közülük, melynek elnapolását azoknak a sokat emlegetett objektív nehézségeknek lehetne tulajdonítani. A vállalat sorozatos tervlemaradását viszont jórészt ezeknek a súlyos mulasztásoknak kell betudni. Mert a legteljesebb mértékben igaza van annak, aki akkor, ott így fogalmazott : „Azért nem megy jól a munka, mert így nincs kedvünk dolgozni. Mi úgy tudjuk, hogy a munkához kedvet kell csinálni ; ahhoz, hogy jól menjen a munka, be kell tartani a munkás jogait. " Vajon ezt a januári fagyban elmondott egyszerű leckét mikor fogja megtanulni a vállalat szakszervezeti bizottsága. Mert ez a legfontosabb feladata, ezt a leckét kell tudnia elsősorban és nem csupán építkezni. És mikor tanulja meg a vállalat műszaki-adminisztratív személyzete, akikről szintén kereken fogalmazták meg egymásnak a véleményüket: „Megmondtam már neked, hogy az irodán nem mindenki tudja olvasni az írást. " KREITER ISTVÁN, VINCE ÉS LÁSZLÓ a szállodát építő 33 tagú csoport névadója. Közülük István a csoportvezető. Igazi építőnemzetség. Ezzel a német névvel úgy kerültek szüleik Gelencére, hogy már ide is építeni hozták őket. Hogy aztán itt gyökeret vertek, azt bizonyítja az is, hogy az ország különféle építőtelepeiről mindig visszavezetett az útjuk. Dolgoztak Borzești-en, az új brassói állomásra is úgy néznek, mint saját munkájukra, majd újra Kézdivásárhelyen fordultam meg, aztán Kalnitán, Craiova mellett építettek új hőerőművet, hogy aztán a munkálat vezetőmérnöke a fővárosnak villamos energiát adó Grozăveșt i erőmű építőtelepére is magával vigye őket. Később Zernyesten, majd a brassói 5-ös trösztnél keresték meg a mindennapit ; a kézdivásárhelyi 509-es építőcsoport alakulásával kerültek haza valami maradandót és nagyot alkotni szülőföldjükön. Az egyik testvér az állomási új gabonaraktárat, a másik a keményítőgyár kukorica silóját csúszózsaluzta fel csoportjával. kal Munkakönyviig ezekkel az adatokazt hiszem, a ország bármelyik építőtelepén a legjobb ajánlólevél. Mi mozgatta ezt a három embert az egyik állomásról a másikra. Nyilván az a — legszívesebben úgy írnám — hajdan volt „székely sors" , amelyben akarva-akaratlan beleszülettek, és melyet minden valószínűség szerint jó szívvel tudnak a magukénak. Nyilván az otthonról elűző szükség — Kreiter István szavaival : „Három gyerekkel bizony átféga kell járni a pénznek. " A kézdivásárhelyi ipari negyedből jöttek Kovásznára. Ahogy ezt Kreiter István megokolja, az egyben a megyében végbemenő gyökeres változásokat is tartalmazza: „Ott már vége volt a munkának, nem volt nekünk való munka". Hitetlenkedő tekintetemre pedig hozzáteszi : „Mi a nagy munkákat szeretjük, mint itt ez a szálloda. Mert ilyen helyen lehet keresni. " Nos, ha Isabița, Borzești, Grozăvești után ennek a szállónak az építése megfelel a Kreiter István féle jónevű országjáró építőnek, akkor a megyei építészeti vállalat mértékei már valóban országos mércével mérhetők. Kreiter István helyettesíti a szabadságon levő mestert. Két testvére is a szabadságát tölti. Nem bőbeszédű és nem túlzottan szerény, olyan ember, aki ismeri a maga értékét. Elégedett az itteni munkájával és a vállalat vezetősége is minden bizonnyal elégedett vele. Persze azért tudja, hogy ha nagyobb lenne az építőtelep gépesítési foka, ha osztályozott kavicsot kapnának, ha lenne egy tartalék betonkeverőjük, a munkálatok ütemének fokozásával, neki is és a csoport többi tagjának is növekedne a keresete. Van azonban valami furcsa lebecsülés a vállalat részéről munkájuk megszervezésében. Az építőtelepen nem tudja senki, Kreiter István sem, hogy mi volt a múlt évi tervük, nem kapnak havi operatív terveket, csak éppen itt-ott hallottak a munkálat teljes értékéről. Hát így, bizony csak vak lovat hajtanak ! Pedig az egész munkálatot, gyakorlatilag Kreiter Istvánnak kell vezetnie. Hogy jól végzi a dolgát vagy sem, azt csak a keresetén mérheti le, és legyen ez bármennyire is ösztönző jellegű, mégiscsak post festum értékelheti saját tevékenységét. A XX. század számon tartja és felkutatja, hogy ki építette századokkal ezelőtt a ránk maradt épületeket — de vajon egy múlva ki fogja tudni, hogy emberöltő Kreiter István és csoporttársai dolgozták bele életüket, egész szellemi és fizikai energiájukat ebbe és még sok más akkor már műemlék számba menő épületbe. A baj az, hogy az a vállalat, siz a vezetőség, melyeknek sikerei ezeknek az embereknek a munkáján múlik, sokszor csak mint a tervfeladatok teljesítésének egyik feltételét tartja számon őket. Mert csak így történhet meg, hogy elfelejtik rendszeresen fizetni a gyermekpótlékot, kifelejtik őket a bérletlistáról, és elfelejtik biztosítani a jó kereset eléréséhez — és persze a jó termeléshez — szükséges munkafeltételeket. És tegyük még hozzá : ilyen reklámmal bizony nehezen kapnak majd építőmunkásokat Kovásznára a nagyobb munkálatok elvégzésére. Ez sem elhanyagolható szempont.