Megyei Tükör, 1971. július (4. évfolyam, 368-394. szám)
1971-07-31 / 394. szám
rat §î WAG PROLETAR)« EGVESÜLET«-1 )AKKOR AZ KKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NEPTANÁCS LAPJA 1971. JÚLIUS SI., SZOMBAT ÄRA 30 BANI IV. ÉVFOLYAM, 394. SZÁM Jogainkkal élve Lezajlottak már, vagy a napokban zajlanak le az alkalmazottak félévi közgyűlései, az igazgató bizottságok és a vállalat munkájának e legadekvátabb felmérői. A néhány végighallgatott és megírt közgyűlés tapasztalata azt mutatja, hogy az igazgató bizottságok megyénkben is beváltották ményeket. Az elemzésre kerülő a hozzájuk főzött feeredmények mind vállalatonként, mind pedig megyei szinten jók. A fő mutatószámokat, vállalásokat gazdasági egységeink teljesítették és túlteljesítették. Ie ugyancsak a már lezajlott közgyűlések tapasztalata mutatja, hogy néhány esetben ezek a mérlegnek szánt, felelősségre vonó elemzések nem lépték túl egy szokványos munkaülés vagy termelési értekezlet színvonalát. A jól begyakorolt és ilyen esetekben határozottan káros rutin „langyos vízzé“ változtatta őket. Nemrég egy közgyűlésen az igazgató, miután elhangzott a beszámoló, figyelmeztette a hozzászólókat, hogy véleményüket inkább a jövőre, a tervekre összpontosítsák, mert úgymond „eleget beszéltünk az eddigi tevékenységről a beszámolóban“ . Nem hiszem, hogy igaza lenne, igazgató elvtárs! A hozzászólóknak joguk és feladatuk elsősorban az volt, hogy az igazgató bizottság és persze, az Ön munkáját is elemezzék. Megdicsérjék, vagy elmarasztalják, érdeme szerint. Vezetés — az összes szinteken — mindig volt, és mindig lesz. De az alárendeltek, munkások vagy tisztviselők nem mindig szólhattak bele. Most megtehetik, csak érteniük kell hozzá, és akarniuk kell. Pártunk főtitkárának az ideológiai és politikai munkáról és nevelésről szóló előadói beszéde, a foganatosított intézkedések is erre biztatnak. A beosztottnak joga van tudni, felettese hogyan intézi sorsát, a vállalat alkalmazottai évente kétszer nyilvánosan is felelősségre vonhatják a saját maguk választotta vezetőséget Az igazgató bizottság bármely tagjának bizalmat szavazhatnak, vagy visszavonhatják. Mert egyáltalán nem biztos, hogy az igazgató bizottságok teljesen kifogástalanul dolgoznak. Márpedig — ebben az esetben — az irodák falai közötti, a géptermek sarkában megszokott sugdolózást („mert hát, kérem, az alkalmazott, az sosincs megelégedve a főnökével, és ott szidja, ahol tudja“) felválthatja a becsületes véleménymondás, szavazás. És ez — gondolom, nem kell bizonyítani — sokkal nagyobb elégtételt, önbecsülési lehetőséget nyújt, mint a sugdolózás. Az esztergályosnak, marósnak vagy segédkönyvednek lelkiismeretesen, keményen kell dolgoznia. De előttük felel az igazgató bizottság azért, hogy tud-e nekik munkát és kenyeret biztosítani, milyen munkakörülményeket és mekkora kenyeret nyújt, de azért is, hogy milyen lakása van, hol és hogyan szórakozik ?!... .Jó munkánkkal saját helyzetünket erősítjük a vállalatnál. Mindennapi életünk biztonsága pedig megköveteli, hogy ellenőrizzük, tudjunk róla , hogyan intézik sorsunkat ? Éljünk tehát jogainkkal. Tőké Csaba A betakarítás legfrissebb hírei Pénteken a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1 902 hektár aratást jelentettek, ami a terv 7 százalékát képezi. Ehlol a búza és rozs betakarítása 9 százalék, míg az árpáé 3 százalék. Összesen 780 tonna gabonát csépeltek 410 hektárról. Az AMV cséplési eredménye 232 tonna 71 hektárról. Az eddigiek során legjobban haladtak a munkálatokkal : Arapatak, Külön, Csernáton, Kovászna és Hídvég a vetésterület nagyágától függően 10—25 százalékos eredményt értek el, ami esetenként 100—135 hektárnak felel meg. Tegnap 123 arató-cséplőgép működött és megindult a szalmaprés. Égerpatakon megkezdték a cséplést. Tompa Ernő Rövid megbeszélés — azonnali intézkedés A betakarítás idejére a városi és községi néptanácsok végrehajtó bizottságai mellett megalakultak a mezőgazdasági munkálatokat irányító parancsnokságok. Sepsiszentgyörgyön háromnegyed órás megbeszélés alatt kitűnt, hogy mennyire szükséges egybehangolni a gazdaságok munkáját s különösen most, aratás kezdetén mennyi megoldásra váró probléma sűrűsödött össze. Váncsa Albert, a városi termelőszövetkezet elnöke beszámolt az elvégzett munkákról. Csütörtök estig kézi kaszával 7 hektárt arattak. Összesen 12 hektár ilyen dőltes, veszélyeztetett területről van szó. A gazdaság vezetői aznap járták körül a határt s kijelölték a parcellát, ahol péntek reggel indulhatnak a kombájnok. A burgonyavész egyelőre csak a korai fajtáknál jelentkezett bizonyos mértékben, de a szár leperzselése még nem esedékes. Márk József, kilyéni termelőszövetkezeti elnök arról tájékoztatta a parancsnokság tagjait, hogy öt kombájnnal megkezdték a munkát, összesen 17 hektárt arattak, amiből 7 hektár esett az arató-kötöző gépekre. A Glória kombájn első nap 8 tonna kitűnő minőségű gabonát csépelt. Mindkét gazdaságban a burgonya növényvédelmi munkái mellett napirendre került a takarmánybiztosítás, szénabetakarítás kérdése. Koós János, a városi néptanács végrehajtó bizottságának elnöke egyúttal a parancsnokság elnöke, összefoglalta a feladatokat. A sepsiszentgyörgyi határban a Nyúltanya nevű dűlőben pénteken kezdték a munkát kombájnnal (négy gépet Bükszádról kaptak néhány napra). Cséplőgépet kell beállítani a kézzel aratott búza haladéktalan kicséplésére. Ha a gek megengedik, más lehetőségépesítési részlegtől — ahol állnak — Glória arató-cséplő gépet kérnek. A kilyéni gépek közül kettő a központban, kettő Szatyorban dolgozik, szomszédos táblában. A szénaszállítás ütemét meg kell gyorsítani, hogy a fogatasok a zsákok mellé állhassanak. Mindkét gazdaságban a burgonyavész ellen repülőgéppel fognak permetezni. Az Olt szabályozásával foglalkozó vállalattal egybehangolják munkát, elkérve a munkavégzési tervet, hogy ne fordulhasson elő, ami az Olt melletti kaszálókon történt, hogy a sarját a talajgyaluk tönkretették, pedig azt megelőzően le kellett volna legeltessék. A szövőgyár és az Olt közötti részen 40 hektár kaszálóra folyik ki az ipari és városi szennyvíz, emiatt kárba megy a fatermés. A parancsnokság intézkedik a további kár megelőzése érdekében. Amennyiben szükségesnek mutatkozik — de egyelőre a vezetők nem kérték — az üzemek, gyárak dolgozói is segítenek majd a betakarításban. Fülöp Zoltán SZOMBATI JEGYZET ILI MÓDI TOLVAJLÁSOK Fut egy tolvaj a történelem kertjei alatt , mit csinálnak vele ? A kőkorsókban az ottmaradt másik baltát is utána hajítják, a rabsolgatartóban elakasztják és becsületes portékaként tovább adják, fejét veszik később, majd — a középkor már — fülét levágják s az ollót és seprűt — testcsonkitás és kisöprüzés jeléül — hátára kötik, törvény elé állítják, lakat alá csukják — s fut tovább a tolvaj a történelem kerítésein át. Az olyan, toronyablakból áttekinthető kisközösségekben, mint amilyen a falu is, nemrégiben még, jót adott az isten annak, akit egyszer tolvajláson értek. Ülök egy kőrakáson, körülöttem néhány földműves kocogtatja a mountpolos ibriket, s a szót arról, hogy mennyit ér a becsület. Falujava emberek mind, s úgy tudnak mulatni egymás viselt dolgain, hogy egy nem is olyan régimódi adószedő beleőszülne hallatán. „... Hát amikor mondták, hogy veselkedjünk csak dolognak, s a sorból egy rakás pityóka a jussunk, aztán első nap tízből vittünk egyet, második nap hétből hármat, s hogy harmadnapja sem ölt arrafelé senki a vezető tanácsból, hazavittük mind, azóta is keresik." Dől a kacagás. •....Hát amikor Mózsi — dolgán könnyíteni — a burjánban tovébb állt, s löllemezte a tavaszról itt maradt tizenkét koronát ? Fölhajilott egyet a pityókás szekérre, s csak otthon vette észre, hogy annak idején az övé volt , ami előtt még beállt." S jön Erzsi néni elő a kerteken, surcában tíz cső törökbúza. K Jön Róza néni, ő is hozza, s kérdi:I tied tejes-e? Úgy teszik-veszik a szót, hányják-vetik aprócska vagy nagyobbacska „szeretéseiket", mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, s a „magunkét hozuk“-elv szerint, mintha a lopás mint bűn, lassacskán ki is halt volna már. Nemrégiben, az egyik erdővidéki faluban somfordált körülöttünk a milicista, míg végül erősen titkolózó arccal elszánta magát a megszólításra. Érdeklődött, hogy ifjságot írunk-e, mert ő azt a megbízatást kapta, hogy írjon ki két pityókatolvajt, az egyik négy és fél kilóval, a másik héttel volt elcsípve, de ő úgy találja, hogy szegényecske emberek azok, s nem akaródzik a kezének az írásra álluni, s ha már nekünk úgyis ez a mesterségünk, végeznénk el ezt a műveletet. A milicista félti a tekintélyét a falu előtt. Váll-vátívelve állunk velük a keríti mellett, s nézzük, miként jut a „tolvaj“ a történelem kertjei alatt tovább, mind tovább.