Megyei Tükör, 1971. július (4. évfolyam, 368-394. szám)

1971-07-31 / 394. szám

rat §î WAG PROLETAR)« EGVESÜLET«-1 )AK­­KOR AZ KKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NEPTANÁCS LAPJA 1971. JÚLIUS SI., SZOMBAT ÄRA 30 BANI IV. ÉVFOLYAM, 394. SZÁM Jogainkkal élve Lezajlottak már, vagy a napokban zajlanak le az alkalmazottak félévi közgyűlései, az igazgató bizott­ságok és a vállalat munkájának e legadekvátabb fel­mérői. A néhány végighallgatott és megírt közgyűlés tapasztalata azt mutatja, hogy az igazgató bizottsá­gok megyénkben is beváltották ményeket. Az elemzésre kerülő a hozzájuk főzött fe­eredmények mind vállalatonként, mind pedig megyei szinten­­ jók. A fő mutató­számokat, vállalásokat gazdasági egységeink teljesítették és túlteljesítették. I­e ugyancsak a már lezajlott közgyűlések tapasz­talata mutatja, hogy néhány esetben ezek a mérlegnek szánt, felelősségre vonó elemzések nem lépték túl egy szokványos munkaülés vagy termelési értekezlet szín­vonalát. A jól begyakorolt és ilyen esetekben határo­zottan káros rutin „langyos vízzé“ változtatta őket. Nemrég egy közgyűlésen az igazgató, miután el­hangzott a beszámoló, figyelmeztette a hozzászólókat, hogy véleményüket inkább a jövőre, a tervekre össz­pontosítsák, mert úgymond „eleget beszéltünk az ed­digi tevékenységről a beszámolóban“ . Nem hiszem, hogy igaza lenne, igazgató elvtárs! A hozzászólóknak joguk és feladatuk elsősorban az v­olt, hogy az igazgató bizottság és persze, az Ön mun­káját is elemezzék. Megdicsérjék, vagy elmarasztal­ják, érdeme szerint. Vezetés — az összes szinteken — mindig volt, és mindig lesz. De az alárendeltek, munkások vagy tiszt­viselők nem mindig szólhattak bele. Most megtehetik, csak érteniük kell hozzá, és akarniuk kell. Pártunk fő­titkárának az ideológiai és politikai munkáról és ne­velésről szóló előadói beszéde, a foganatosított intéz­kedések is erre biztatnak. A beosztottnak joga van tudni, felettese hogyan intézi sorsát, a vállalat alkal­mazottai évente kétszer nyilvánosan is felelősségre vonhatják a saját maguk választotta vezetőséget Az­­ igazgató bizottság bármely tagjának bizalmat szavaz­hatnak, vagy visszavonhatják. Mert egyáltalán nem biztos, hogy az igazgató bizottságok teljesen kifogás­talanul dolgoznak. Márpedig — ebben az esetben — az irodák falai közötti, a géptermek sarkában megszo­kott sugdolózást („mert hát, kérem, az alkalmazott, az sosincs megelégedve a főnökével, és ott szidja, a­­hol tudja“) felválthatja a becsületes véleménymondás, szavazás. És ez — gondolom, nem kell bizonyítani — sokkal nagyobb elégtételt, önbecsülési lehetőséget nyújt, mint a sugdolózás. Az esztergályosnak, marósnak vagy segédkönyve­dnek lelkiismeretesen, keményen kell dolgoznia. De előttük felel az igazgató bizottság azért, hogy tud-e nekik munkát és kenyeret biztosítani, milyen munka­­körülményeket és mekkora kenyeret nyújt, de azért is, hogy milyen lakása van, hol és hogyan szórako­zik ?!... .Jó munkánkkal saját helyzetünket erősítjük a vál­lalatnál. Mindennapi életünk biztonsága pedig meg­követeli, hogy ellenőrizzük, tudjunk róla , hogyan in­tézik sorsunkat ? Éljünk tehát jogainkkal. Tőké Csaba A betakarítás legfrissebb hírei Pénteken a mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1 902 hektár aratást jelentettek, ami a terv 7 százalé­kát képezi. Ehl­ol a búza és rozs betakarítása 9 száza­lék, míg az árpáé 3 százalék. Összesen 780 tonna ga­bonát csépeltek 410 hektárról. Az AMV cséplési ered­ménye 232 tonna 71 hektárról. Az eddigiek során legjobban haladtak a munkálatokkal : Arapatak, Kü­lön, Csernáton, Kovászna és Hídvég a vetésterület nagyágától függően 10—25 százalékos eredményt ér­tek el, ami esetenként 100—135 hektárnak felel meg. Tegnap 123 arató-cséplőgép működött és megindult a­­ szalmaprés. Égerpatakon megkezdték a cséplést. Tompa Ernő Rövid megbeszélés — azonnali intézkedés A betakarítás idejére a vá­rosi és községi néptanácsok végrehajtó bizottságai mellett megalakultak a mezőgazdasá­gi munkálatokat irányító parancsnokságok. Sepsiszent­­györgyön háromnegyed órás megbeszélés alatt kitűnt, hogy mennyire szükséges egy­behangolni a gazdaságok mun­káját s különösen most, ara­tás kezdetén mennyi megol­dásra váró probléma sűrűsö­dött össze. Váncsa Albert, a városi ter­melőszövetkezet elnöke be­számolt az elvégzett munkák­ról. Csütörtök estig kézi ka­szával 7 hektárt arattak. Ös­­­szesen 12 hektár ilyen dőltes, veszélyeztetett területről van szó. A gazdaság vezetői aznap járták körül a határt s kije­lölték a parcellát, ahol pén­tek reggel indulhatnak a kombájnok. A burgonyavész egyelőre csak a korai fajták­nál jelentkezett bizonyos mér­tékben, de a szár leperzselése még nem esedékes. Márk József, kilyéni ter­melőszövetkezeti elnök ar­ról tájékoztatta a parancsnok­ság tagjait, hogy öt kombájn­nal megkezdték a munkát, összesen 17 hektárt arattak, amiből 7 hektár esett az ara­tó-kötöző gépekre. A Glória kombájn első nap 8 tonna kitűnő minőségű gabonát csé­pelt. Mindkét gazdaságban a burgonya növényvédelmi munkái mellett napirendre került a takarmánybiztosítás, szénabetakarítás kérdése. Koós János, a városi nép­tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke egyúttal a pa­rancsnokság elnöke, össze­foglalta a feladatokat. A sepsiszentgyörgyi határ­ban a Nyúltanya nevű dűlő­ben pénteken­­ kezdték a munkát kombájnnal (négy gé­pet Bükszádról kaptak né­hány napra). Cséplőgépet kell beállítani a kézzel ara­tott búza haladéktalan ki­­cséplésére. Ha a gek megengedik, más lehetősé­gépe­sítési részlegtől — ahol áll­nak — Glória arató-cséplő gépet kérnek. A kilyéni gé­pek közül kettő a központban, kettő Szatyorban dolgozik, szomszédos táblában. A szé­naszállítás ütemét meg kell gyorsítani, hogy a fogatasok a zsákok mellé állhassanak. Mindkét gazdaságban a bur­gonyavész ellen repülőgéppel fognak permetezni. Az Olt szabályozásával foglalkozó vállalattal egybehangolják munkát, elkérve a munkavég­­­zési tervet, hogy ne fordul­hasson elő, ami az Olt mellet­ti kaszálókon történt, hogy a sarját a talajgyaluk tönkre­tették, pedig azt megelőzően le kellett volna legeltessék. A szövőgyár és az Olt közötti részen 40 hektár kaszálóra folyik ki az ipari és városi szennyvíz, emiatt kárba megy a fatermés. A parancsnokság intézkedik a további kár meg­előzése érdekében. Amen­­­nyiben szükségesnek mutat­kozik — de egyelőre a veze­tők nem kérték — az üzemek, gyárak dolgozói is segítenek majd a betakarításban. Fü­­löp Zoltán SZOMBATI JEGYZET ILI MÓDI TOLVAJLÁSOK Fut egy tolvaj a történelem kertjei alatt , mit csinálnak vele ? A kő­­kors­ókban az ottmaradt másik baltát is utána hajítják, a rabs­olgatartóban elakasztják és becsületes portékaként tovább adják, fejét veszik később, majd — a középkor már — fülét levágják s az ollót és seprűt — testcson­­kitás és kisöprüzés jeléül — hátára kötik, törvény elé állítják, lakat alá csukják — s fut tovább a tolvaj a történelem kerítésein át. Az­ olyan, toronyablakból áttekinthető kisközösségekben, mint amilyen a falu is, nemrégiben még, jót adott az isten annak, akit egyszer tolvajláson értek. Ülök egy kőrakáson, körülöttem néhány földműves kocogtat­ja a mount­­polos ibriket, s a szót arról, hogy mennyit ér a becsület. Falujava emberek mind, s úgy tudnak mulatni egymás viselt dolgain, hogy egy nem is olyan régimódi adószedő beleőszülne hallatán. „... Hát amikor mondták, hogy veselkedjünk csak dolognak, s a sorból egy rakás pityóka a jussunk, aztán­­­ első nap t­ízből vittünk egyet, második nap hétből hármat, s hogy harmad­­napja sem­­ ölt arrafelé senki a vezető tan­ácsb­ól, hazavittük mind, azóta is keresik." Dől a kacagás. •....Hát amikor Mózsi — dolgán könnyíteni — a burjánban tovébb állt, s löllemezte a tavaszról itt maradt tizenkét koronát ? Fölhajilott egyet a pityókás szekérre, s csak otthon vette észre, hogy annak idején az övé volt , ami előtt még beállt." S jön Erzsi néni elő a kerteken, surcában tíz cső törökbúza. K Jön Róza néni, ő is hozza, s kérdi:­­I tied tejes-e? Úgy teszik-veszik a szót, hányják-vetik aprócska vagy nagyobbacska „szeretéseiket", mintha a vilá­g legtermészetesebb dolga lenne, s a „magunkét ho­zuk“-elv szerint, mintha a lopás mint bűn, lassacskán ki is halt volna már. Nemrégiben, az egyik erdővidéki faluban somfordált körülöttünk a milicista, míg végül erősen titkolózó arccal elszánta magát a megszólításra. É­rdeklődött, hogy ifjságot írunk-e, mert ő azt a megbízatást kapta, hogy írjon k­i két pityókatolvajt, az egyik négy és fél kilóval, a másik héttel volt el­csípve, de ő úgy találja, hogy szegényecske emberek azok, s nem akaródzik a kezének az­ írásra álluni, s ha már nekünk úgyis ez a mesterségünk, vé­geznénk el ezt a műveletet. A milicista félti a tekintélyét a falu előtt. Váll-vátívelve állunk velük a ke­ríti mellett, s nézzük, miként jut a „tolvaj“ a történelem kertjei alatt to­vább, mind tovább.

Next