Megyei Tükör, 1971. augusztus (4. évfolyam, 395-421. szám)
1971-08-01 / 395. szám
VASÁRNAPI KIADÁS AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA 1971. AUGUSZTUS 1. VASÁRNAP ÁRA 3 BAM IV. ÉVFOLYAM, 395. SZÁM még egyszer az értelmiségi minőségről Érdeklődéssel követtem az értelmiségről folyó immár számottevő mennyiségűre felgyülemlett vitaanyagot. Mivel a bevezető írások többé-kevésbé körülhatárolták a fogalmat és annak alcsoportjait , nehéz lenne lényeges észrevételeket hozzájuk fűzni. Talán annyit, hogy túlzásnak tartom a fogalommeghatározásnál a merev és kizárólagos kinyilatkoztatásokat, hiszen mint egyetlen más jelenség, ez sem képezhet kivételt a változás, a tartalmi módosulás, az új jegyekkel való gazdagodás állandó folyamata alól. A külső jegyek szerinti merev elhatárolás társadalmilag káros és művelődéstörténetileg pontatlan. Nyilván, ennél fogva nem is tarthat igényt, legfennebb csak bíráló megjegyzésre, a külső jegyek alapján történő besorolás lett légyen az alkotókra és nem alkotókra, hivatalnokokra és műszakiakra szóló. Ezt elbírja a statisztikai hivatalok időszaki összesítő jelentése, de nem jelenthet gazdagító hozzájárulást egy olyan vitában, amely végső soron az értelmiségnek általában és a nemzetiségi értelmiségnek „most és itt" vállalandó szerepét, helyét és feladatait hivatott meghatározni. Meggyőződésem viszont, hogy a lényeges meghatározó jegye ennek a társadalmi rétegnek az a hozzájárulás, amellyel a szocialista társadalmi tudat is annak keretein belül — „itt és most ■ — a szocialista társadalmat építő nemzetiségi dolgozók tudata alakításában részt vesz. Ez pedig egyrészt kizárja a felszíni jegyek perdöntő jellegét, másrészt természetessé teszi azt, hogy a mérnökprofesszor Lám Béla Körön kívülje ugyanúgy gazdagítja irodalmi kincsünket, mint Tamási Gáspár Vadon nőtt gyöngyvirágja, azt, hogy Balog Edgár szavai mellett Máthé János gazda emlékeztetője Kisbaconból nehezen lemérhető távolságokra elhalljék és verjen maradandó nemes gyökereket a milliók tudatában. Ez nem von le semmit abból, hogy fejlődésünk tényleges vívmányának kell tekinteni azt, hogy a szocialista forradalom évtizedei alatt a néphűségben és szülőföld-szeretetben edződött nagy tapasztalatú értelmiségi nemzedék mellett a magas szakmai képesítésű és tenni akaró ifjak térsége sorakozott fel.gaz, az oklevél bármely fokú és keltezésű, még nem jelenti birtokosa számára az értelmiségi minőséget, csak résztvételi jogot abban az életen keresztül folyó harcban, amely a selejtet leszűri, és az igazi értékeket közkincsé teszi. Ebből a szempontból rendkívül sokat tett megyei lapunk azáltal, hogy hasábjain teret engedett múltbeli nagyjaink felidézésének és ragyogó példákkal világította be a nemzedékünk előtt álló utat, de úgy véljük, hogy nem tett eleget kortársaink, a köztünk élő alkotó tudósok, művészek és pedagógusok és mások „felfedezéséért“, alkotásuk közkinccsé tételéért, nem figyelt fel kellőképpen munkájukra azoknak, akiket sokszor túlzott szerénységük, vagy más körülmények akadályoztak meg a tömeg számára való felfedezésben, akik nem ritkán köztisztelet helyett jelzők céltábláivá válnak. E mulasztás pótlása elsősorban saját magunk megbecsülését jelentené. Régi anekdotaként mesélte kitűnő festőművészünk azt a szomorú beszélgetést, amelynek végén az őt fogadó és kihallgató köztisztségviselő megelégedetten taksálta, miszerint a városnak ezentúl lesz majd okleveles szobafestője is. S ha ez immáron a múlté, nem anynyira az a képzőművész-költő kifakadása azért, hogy falujában, ahol él és alkot, kevésbé becsülik művészetét, mint a húskiárusító tevékenységét. Ugyancsak régmúlti élményként tolakszik ide minduntalan egy személyes emlék. Másfél évtizeddel ezelőtt egy tömegszervezett munkaelemző ülésen, ahol mindnyájunkat megbíráltak az értelmiségi dolgozók hiányos mozgósításáért, egyik akkori munkatársam az önbírálat és munkavállalások során azt fogadkozta. ..fát vágok az intellingencia hátán, ha visszamegyek a körzetbe". Azóta maga is megtette az első lépéseket az értelmiségivé vállás útján — középiskolát és főiskolai értékű tanfolyamokat végzett. 1-ra már saját tapasztalatunk birtokában arra gondolunk, hogy mit lehetne tenni helyi viszonylatban —, úgy vélem, hogy a már megtörtént kezdeményezéseket kellene bátrabban és mélyrehatóbban folytatni. Megyénk már több esetben látott vendégül tudományos tanácskozásokat, bizonyítva ezáltal a közöttünk élő tudósok nagy értékű alkotó hozzájárulását a tudományok fejlesztéséhez. Ahogy orvosok, fizikusok, geológusok és vegyészek e kezdeményező lépéseket már megtették — folytathatnák ezt a más tudományágak megyénkben képviselői. Továbbmenve, úgy vélem, hogy az országos hírű népköltészeti és népművészeti seregszemléink mellett jónevű színházunk vendégülláthatná a magyar nyelvű színházak seregszemléjét és talán azt a régóta esedékes fórumot, amely színházi életünk minőségi meg-bújhodását hivatott elindítani. S ha mindez eszközeinket vagy szerepünket meghaladó teendő lenne — nem látom akadályát annak, hogy megyénk tudományos fórumai — a szaktudományi országos szövetségek helyi fiókjai — időnként vándorgyűléseken vitatnák meg a tudományágak új kérdéseit, a helyi tapasztalatokat, és ezeket a vándorgyűléseket a tudományágak kiváló helyi művelői székhelyén tartanák meg. Mi sem volna természetesebb, hogy történelemtanáraink, történészkutatóink és régészeti szakembereink ott találkozzanak vándorgyűlésen, ahol kiváló pályatársaik évtizedes gyűjtő és kutatómunkája értékes iskolai múzeumokat vagy magángyűjteményeket teremtett. Nyelvészeink és helynévkutatóink Torját tisztelhetnék meg, ahol ez idő szerint ebben a tudományágban kiváló érdemeket szerzett pályatársuk dolgozik, a történészek és régészek sok érdekes dolgot láthatnának az ozsdolai iskola múzeumában vagy a csernátoni Hászmán-gyűjteményben. Természetes, egy ilyen felsorolás csak példázó jellegű lehet, a valóság sokkal gazdagabb és sokrétűbb. Ebben látom a számos lehetséges út egyikét ahhoz, hogy áldozatos értelmiségi életpályák iránti megbecsülésünket és értékelésüket kire- László Imre, jogász (folytatása a 2. oldalon) MATTIS TEUTSCH JÁNOS ◄ RAJZ : APOLLO —15 HOUSTON — Mintegy 7 órai pihenés után David Scott és James Irwin szombaton megkezdte első munkanapját a Hold felületén. Bukaresti idő szerint 15:30 órakor David Scott, az Apollo—15 parancsnoka megtette az első lépését a Holdon. Néhány perc múlva James Irwin is kiszállt. A holdmodulra erősített televíziós kamera működésbe lép és a Földön lévő tévénézők izgalommal figyelik a két holdutas mozdulatait. David Scott Irwin segítségével nekilátott, hogy kihozza a modulból azt a terepjárót, amellyel mintegy 3 napig végzik a holdbéli expedíciójukat. A Rover—1 kitűnő állapotban van, noha az egyik eleme kiégett. Scottes Irwin beült a járműbe, mint egy valóságos autóba és 17 óra (bukaresti idő) után 10—12 kilométeres sebességgel megkezdte holdbéli sétáját az Apenninhegység lábainál lévő Szent-György kráter felé. VITAZÁRÁS ELŐTT Nem szándékom e néhány sorban összefoglalni az immáron hetek óta zajló eszmecserét értelmiségünk helyéről és szerepéről, mindössze néhány gondolatot fíznék a több tucatnyi oldalt kitévő eszmefuttatáshoz. Sokan, talán kivétel nélkül felvetették az elindított vita aktualitását. Valóban, a téma nyújtotta lehetőségek, a vitára ingerlő problémák időszerűvé tették és teszik bármikor, hogy a szocialista értelmiség helyéről, önkifejezése módjairól, szándékai megvalósításáról és munkája lényegéről, minőségéről vitázzunk. Aktuális volt és lesz e téma, de talán soha annyira időszerű, mint éppen napjainkban, amikor a tömegnevelés új, hatékonyabb módjait keressük s az ideológiai munka legfontosabb tevékenységeink közé kell tartozzék. Aktuális, mert ebben a népet, embert formáló hatalmas munkában igen nagy szerep jut új értelmiségünknek, melynek talán éppen ez a legszentebb társadalmi küldetése. A vita létjogosultságát igazolja, hogy — érzésem szerint - számos elvieszmei kérdés került általa tisztább, egyértelműbb megvilágításba, gyakorlati gondok, problémák villantak föl a ügyelem homlokterében, s az értelmiségi tér legkényesebb, legbonyolultabb oldalát, az etika kérdését is csaknem kivétel nélkül ,,bonckés“alá vették a hozzászólók. Nyilván, egy vita érdemben nem oldja meg gondjainkat, a kinyilatkoztatás nem a befejezése, hanem csupán kezdete a :jobbra, többre törés szándéka megvalósításának. De hiszem, hogy e vita, mint minden jószándékú eszmecsere telt is ugyanakkor, vagy egy mozdulata a telinek , az értelmiség néphit feladatvállalásának. Ezért köszönjük a szerkesztőség nevében munkatársaink írásait — most, egy héttel vitazárás előtt. _______________________________________________ n