Megyei Tükör, 1975. május (8. évfolyam, 1302-1306. szám)

1975-05-01 / 1302. szám

­ „Én őt dicsérem csal­, az élet anyját. Kinél, nővére Szépség és Szabadsáv" — fogalmazza m­ost leg­szebb költői vallomását a munká­ról Juhász Gyula, majd egy másik versben május diadaláról szól, a le­győzhetetlen, lebírhatatlan május­ról, mely mindörökre a kétkezi dolgozók, a gépeket vigyázó embe­rek, a föld mélyét feltárók, a földet termékennyé­ tévők jelképe és ün­nepe lett. A munka az élet anyja — jelenti ki a költő, s ez csak Lurá­nyiban tér el az okos filozófiai megfogalmazástól, hogy szárnya­­lóbb, de egyúttal keresetlenebb és mélyebben igaz. A munka nővére Szépség és Szabadság, csak általa, csal; általuk nyer értelmet c.az em­beri élet, a közösség, a társadalom léte, csal; általuk érdemli meg Ember nevét az ember. A Az idei májusi ünnep két más nagy ünnepet előz meg, az egyik nemzeté, a másik az egész emberi­ségé, május V-et, az ország függet­lenségéért vívott küzdelem napját, és a fasizmus végleges leverését.»1. nagy menten tóját, és második — mely az egész emberiségé, voltakép­pen a humanizmusnak a barbariz­mus fölött aratott győzelmi ünne­pe — ismét, csak nemzeti ünnepp­­­lényegül, hiszen az ország részvé­tele e u­táni küzdelemben, hozzájá­rulása a hitlerizmus legyőzéséhez, egyúttal Románia felszabadulásátg is egy olyan kor kezdetét nyitotta meg, melyben a munka ünnepi­, május /., elnyerhette igazi jelenté­sét, jelentőségét és távlatát. /Szóta ezen a földön — egy tár­sadalom összefogásával, a nemzet­közi munkásság szolidaritását, ba­rátságát és nagyrabecsülését érezve a több mint három évtizedes gi­gászi alkotó munka gyümölcse".Itt sorra valóra váltak a munkásosz­tály, az egész dolgozó nép legszebb álmai: egy új társadalom megte­remtése, egy új ország felépítése, a Munka mindenek fölött való vol­tának érvényesítése. E­zen az ünnepen meg kell érez­nünk, hogy teremtő erőnk szinte végtelen, hogy az egymást, követi nemzedékei, olyan csodákra képe­sek,­ amirő­l álmodni is alig merhet­tek volna elődeink. A Román Ko­m­munista Párt társi­lalomépítő és gazdaságteremtő marxista-lenini­sta politikája nyomán ebben az ország­ban — Szat­mártól Mongóliáig, Tur­­nu-Severintől — Kézdivásárhelyig, ■ Radnuti­tól — Alexandriáig — tan­u­lóban új világ teremtetett, olyan új világ, melynek tart­almát az embe­rek közötti egyenlőség és testvéri­ség, a munka és a dolgozó ember messzemenő megbecsülése, az a­­nyagi és a szellemi jólét szüntelen növekedése, keretét pedig az a fel­mérhetetlen értékű anyagi bázis je­lenti, melyet három évtized alatt, szívós meg nem alkuvó m­unkával szinte a semmiből megteremtettünk? A kettősség az elkövetkező években és évtizedekben fog kibontakozni igazán, amikor az RKP XI kong­resszusa határozatainak szellemé­ben kiteljesedik a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom, építése, és az ország elérkezik a kommunis­ta társadalom küszöbéig. Óriási munkára, a munka fenségének meg­értésére van ehhez szükség! E­zért dicsérjük őt, az élet anyját ! \ \K­.\ \SI MIKI.OS a vavan­ka ünnepén. • • TUKOR ^trupTTUJ COVAN­«^^ AZ RKP KOVÁSZNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI NÉPTANÁCS LAPJA ELJEN MÁJUS 1., A DOLGOZÓK NEMZETKÖZI SZOLIDARITÁSÁNAK NAPJA Számunkra :« május­ban csupán az igazi luvus­t hozza el, h­anem minden esztendőben lehetőséget nyújt emberi gazdagodásunk felmérésére, anyagi, szel­­leni javaink gyarapodásának feltérképe­­zésére, további tennivalóink meghaláro­­zására. A vo­b­ániai munkásság által nu­gi­iui(‘pe) első május elseje óta eltelt nyolc és fél­ évtized során a munkának és a szolidari­tásnak e napja minden esztendőben a nemzeti és nemzetközi politikai esemé­nyek megannyi jelenségével bővült, a­­zokkal az­ eseményekkel amelyeket az e egész nép átélt, é évről évre terebélyeseb­bé vált hazánkban a munkásosztály eme ünnepe, kifejezője lett a mozgósító esz­­k­léknek, a nemzetközi testvériségnél­, a kizsákmányolás alóli felszabadulásért, a szocializmus és a béke ügye győzelméért vívott harcnak. E­bbe az általános küz­delembe harmonikusan beilleszkedett a vidékünkön élő román és magyar dolgo­zók jobb életért vívott harca. 1020 óta — ekkor ünnepelték először az ország e ré­szének lakói május elsejét —, az itte­ni dolgozók is, nemzetiségre való tekintet nélkül, a leghaladóbb erők közé fen­nra­­kodva, zászlót bontottak az igazságért, a méltányosságért, a burzsoá­ földesúri rendszer visszaélései ellen. A felszabadulás megváltoztatta e má­jusi ünnep arcát is. Immár 30 esztendeje, hogy Románia népe szabadon, a meg.m.v. n.vi győzelem fölötti örömében ünnepli a munkásosztály nemzetközi szolidaritásá­nak napját. M­­ert az, ünnepet még ma­radandóbbá teszi az a tény, hogy alig egy hét múlva újabb, kettős ünnepre ke­rül sor Románia nemzeti függetlensé­gének és a fasizmus feletti nemzetközi győzelemnek évfordulójára. Mindkettő arra késztet, hogy felmérjük azt a har­cot, amelyet a román nép vívott az ősi föld szabadságáért, a román nemzet lété­nek megvédéséért, a kizsákmányolás és elny­omás felszámolásáért. Az első szabad május elseje óta eltelt három évtized során egy egész történel­mi korszakot éltünk át. A sorsával sza­­badon rendelkező nép tudatosan építi saját jövőjét, olyan eredmények szület­tek a társadalom építésében, amelyek az egész világ csodálatát kivívták. Sbb. „ a közös építő munkában derekasan helyt­­állnak Kovászna megye román és m­a­­gyar dolgozói, akik erejüket nem­ kímél­ve, nap mint nap ú­jabb munkasikerei­ről számolnak be, az első sorokban küzdenek a szocialista haza felvirágoztatásáért, a XI. pártkongresszus irányelveinek, a pártprogramban lefektetett kötelezett­ségeknek a valóra váltásáért. Olyan jő­vő bontakozik ki előttünk, amelyre an­nak idején még a legmerészebb álmodo­sok sem gondolhattak. A sokoldalúan fej­­lett szocialista társadalom megteremtése, a kommunizmus felé vezető útra való rátérés széles távlatokat nyit a román nép előtt, előre vetíti a szocialista nem­zet jólétének további növekedését, bázio­­sítja Románia előrehaladását, nemzeti függetlenségének és szuverenitásának megszilárdulását, az államok között e­­gyü­ttm­űikedésért, a tartós békének az e­­gész világon való megteremtéséért ví­vott harcban­­a jó részvételét. És nem beszélhetünk az ünnepek je­lentőségéről anélkül, hogy ez alkalommal is ki ne emeljük a ranglelkű hazafi, né­­pü­nk legszeretettebb fiának, MCCl.Xi Ci..\l SKSCl elvtársnak, az érdemeit mindabban, amit építünk, amit teszü­nk. Az ő tekintélye, vezetői nagysága, hoz­záértése révén a kommunista párt, az e­­­gész nép magasabb csúcsokra jutott, az ország nemzetközi tekintélye egyre nö­vekszik, Romániának a nemzetközi pr­­ramion való szerepe egyre sokrétűbbé válik. L­egyenek ezek az ürn­yék újabb mérföldkövei munkánknak, eredmé­nyeinknek, szolgáltassanak olyan forrást, amely a holnap szebbé, jobbá tételéért vívott harcunkban tápláló erőként szol­­gálnak. 1302. szám Vili. ÉVFOLYAM 1975. május 1., cst­ Tob­rok ARA 50 BANI • • Ünnepi nagygyűlés május 9. tiszteletére Ezekben a napokban egész népünk a fa­sizmus feletti győzelem 30. évforduló­ját ünnepli. A győzelem a népek szabad­ságának, önálló megélhetési joga kiví­­vásának nagyszerű diadala volt, mely­hez a román nép a Román Kommunista Párt vez.­tésével ■ teljes mértékben hozzá­járult, hősiessége, mély hazafisága, az emberiség felünkön történelmének a­­ranykönyvében sok-sok lapot tesz ki. Ennek a történeti eseménynek a megün­neplése egybeesik Románia állami ínl.’,­­gellensége kivívásának 18. évford­uójá­val. S bár a két eseményt közel három­negyed évszázad választja el, és tartal­muk szerint is különböznek, más-más feltételek közepette került rájuk ez, mégis mindkét esemény a román népnek a nemzeti és társadalmi szabadságérv. folytatott évszázados harcának szerves része, melyet szent jogának az érvényre­­juttatásáért vívott, hogy saját sorsa urá­vá váljék,­­teremtsen meg egy virágzó házat s napfényes jövőt. Ez ,az ünnepség, amelyre április 21-én a­­ sepsiszentgyörgyi Állam­i Magyar Kény­ház termében került sor, megható alkal­mat jelentett a történelem dicsőséges lapjainak, a fasizmus elleni hősies ha­rc felidézésére, feleleveníteni azt a ragy-jo­gó győzelemmel teli utat, amelyet a ro­mán nép a Román Kommunista Párt bölcs vezetésével megtett. Az ünnepi gyűlésen részt vett Nagy Ferdinánd el­e­­tére az RKP Kovászna megyei bizot­tá­­gának első titkára, a megyei pártbizott­ság bürójának és a megyei néptáncok végrehajtó bizottságának tagjai, Vaszilij Petrovics Aliszov elvtárs, a Szovjetunió romániai nagykövetségének képviselője, C­heorgh­e Sava tartalékos tábornagy, a­­legalisták, az antihitlerista háború vete­ránj­ai, tisztek és katonák, vállalatok és intézmények vezetői, munkások, tanárok, tanulók, számos meghívott. A­­fasiszta leigázóknak hazánk e vidé­­k­ről történt kiűzéséért folytatott harcok jelentőségéről Gheorghe Sava elvtárs be­szélt, aki a­" Élőpatak mellett folyt­a­tot­t harcokban a 6. tisztiiskolás-század pa­rancsnoka volt. E harcokban a román ka­tonák a szovjet katonákkal együtt hős­tetteket hajtottak végre. A román és szovjet alakulatok szoros együttműkö­désének eredményeként kivívott illye­­falvi és kökösi győzelmek előfeltételét képezték s­psiszentgyörgy város felsza­badításának. Erre az emlékezetes ese­t folytatása a 2. oldalon)

Next