Megyei Tükör, 1982. április (15. évfolyam, 3168-3193. szám)

1982-04-06 / 3172. szám

Kenan Evren tábornok, Törökország Köztársaság államfője állami látogatása hazánkban (folytatás az első oldalról) jó előfeltételt jelentenek a kétoldalú e­­­gyüttműködés jövőbeli fokozásához és diverzifikálásához, különösen az anya­gi termelés terén, a két ország nem­zetgazdasági potenciáljának megfelelő­en. Mindkét részről hangot adtak elha­tározásuknak, hogy hatékonyan haszno­sítják a gazdasági, ipari és műszaki e­­gyüttműködés fokozására és mélyítésére kínálkozó széles körű lehetőségeket. A felek egyetértettek abban, hogy fo­kozott erőfeszítéseket tesznek a keres­kedelmi cserék további bővítéséért. Kidomborították továbbá, hogy az a tény, hogy Románia és Törökország szemben álló katonai tömbökhöz tarto­zik, nem kell akadályozza a két ország közötti széles körű együttműködés és kooperáció fejlesztését. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a Románia és Törökország közötti kapcsolatoknak a tel­a­jes egyenlőség, a nemzeti függetlenség és szuverenitás tiszteletben tartása és a kölcsönös előnyök alapján történő szün­telen fokozása mindkét ország és nép érdekeit és javát, haladását és prospe­ritását, a balkáni, az európai és az e­­gyetemes béke, biztonság, kooperáció és egytértés ügyét szolgálja. Ezt követően Nicolae Ceaușescu elnök és Kenan Evren tábornok Románia és Törökország külügyminisztere jelenlé­tében mélyreható véleménycserét foly­tatott a nemzetközi helyzet alakulásá­ról és a két országnak a balkáni, az eu­rópai és az egyetemes békét, enyhülést biztonságot és kooperációt szolgáló po­litikáért folytatott együttműködéséről. A megbeszélések a szívélyesség és barátság, az egyetértés és a kölcsönös tisztelet légkörében folynak. ★ Nicolae Ceaușescu elvtárs, Szocialista Köztársaság elnöke Románia hétfőn az Államtanács palotájában hivatalos vacsorát adott Kenan Evren tábornok, Törökország Köztársaság államfője tisz­teletére. Részt vettek román hivatalos szemé­lyek és a török államfő kíséretében lé­vő hivatalos személyek. A meleg, szívélyes légkörben lefolyt vacsorán Nicolae Ceaușescu elvtárs és Kenan Evren tábornok pohárköszöntőt mondott. Minőség és kockázat (Folytatás az első oldalról) a minőség kérdése. Megkéstünk? Ami azt illeti, elég alaposan, mert a múlt évben ilyentájt közel voltunk a tizenöt­ezer hektár vetéshez. Azonban mindez nem indokolja a kapkodást, nem ha­tálytalanítja a minőségi követelmények érvényességét. Ennek a kérdéskörnek pedig ilyenkor sok ága-boga van. Ide sorolható a vetőmag előkészítése, tisztí­tása, csávázása, a gépbeállítás, a talaj­előkészítés, a traktor munkasebessége, a jól meghatározott hektáronkénti vető­magmennyiség és így tovább, értve a­­latta még azt is, hogy a végrehajtó me­zőgépész lelkiismeretes, jól felkészült szakmunkás legyen, úgy is mint szövet­kezeti tag, akinek a keresete a termés­­eredményektől függ. Mindezekből az összetevőkből formálódik a növénysű­rűség, a területegységre eső legeszmé­nyibb növényszám szavatolása, ami már­ egyszerűen törvény, hogy mást ne mondjunk. Ezek után feltesszük a kér­dést, hogy a rétyi téesz 30 hektáros zabföldjén miért maradt a kitűnő minő­ségű vetőmag egy bizonyos része a ta­laj felszínén, a zabnak, tudjuk, amúgy is a legmostohább parcellákat jelölte ki a sors és az igényesebb növényeket dajkáló vetésszerkezet, még akkor is, ha „meghegyeztünk minden szemet har­madában“, és olyan a vetőmag, mint a gyöngyszem. Elhamarkodtuk a talajelő­­készítést, elszeplettü­k, mondanák Ré­tyen, nem vigyáztunk a vetésmélység­re, versenyautónak néztük a traktort és egyéb felületességre valló tényezők­­ játszhattak közre. Ez még csak a zab, a most ismét be­csületet szerzett „mostohagyerek“, de hasonló hibák adódhatnak a cukorrépá­nál, a burgonyánál, árpánál, ha amúgy kedvünkre belejövünk a hamar­ mun­­kába. Sőt, olyan rejtett hibák is adód­hatnak, amit az ellenőrző szakember sem deríthet fel utólag, nem is orvosol­hat, ha nem tartózkodik állandóan a helyszínen. Amikor kibújik a növény, akkor látszik meg a hibás csatlakozó sor, akkor ötlik szemünkbe, hogy a ré­,­pa-, mák- meg burgonyasorokat méte­res hiányok tarkítják. Ez lenne tehát, amivel mi magunk mesterségesen duz­­zasztjuk a terméshozamot befolyásoló kockázatok számát: a minőségi követel­ményekről való lemondás. Megkéstünk? Meg bizony, de a termé­szet behozza a lemaradásokat, ennyiben szövetségesünk, viszont a takaratlan ve­­­­tőmagon, a hiányos répasorokon nem tud segíteni. A jól záruló növényállo­mány feltételeinek megteremtése a föld­műves dolga. Azt még lehet gyorsan, de jól eszközölni. A vízfelesleg, a száraz­ság, az ilyen meg amolyan bogár- és gomba-, vírustámadás, jégeső és áradás az a környezeté, a természet porciója. Az ugyanis soha nem fordult elő, ami­óta mezőgazdálkodás létezik, hogy min­dig pontosan úgy viselje magát az idő­járás, ahogy azt mi óhajtjuk. A szeszé­lyeit több-kevesebb sikerrel mérsékel­te az ember öntözéssel, lecsapolással, gátépítéssel, tápanyag-utánpótlással, o­­kos gépekkel, vegyszerekkel és számos egyéb beavatkozással. A rosszul vég­zett vetést viszont ne írjuk a természeti csapások, hanem csakis az emberi felü­letesség és felelőtlenség számlájára. MEGYEI TÜKÖR I j­­ek­intett: a minőség állandó emelése A Sepsiszentgyörgyi Autóvillamos­sági Berendezéseket és Villanymotoro­kat Gyártó Vállalatnál, az új termékek gyártásbavételének eredményeképpen az árutermelési terv évenként a villa­mos berendezéseknél több­ mint 200 millió lejjel, a villanymotoroknál több mint 300 millió lejjel nőtt. Úgyszintén ez a tevékenység tette lehetővé az ex­port évenkénti 10 millió dollárral való növelését, illetve az import 15 millió dollárral való csökkentését. 1976-ig a vállalat munkaközössége 73 új termé­­ket vett gyártásba, 1977-ben 44 új ter­méket, 1978-ban 41 -et, 1979-ben 28-at, 1980-ban 20-at, 1981-ben 23 új termé­ket és ezzel párhuzamosan a már meg­lévő termékek gyártási folyamatait, mi­nőségét állandóan tökéletesítették. A fentiek eredményeképpen jelenleg vállalat termékeinek több mint 80 szá­­­zalékát teszik ki az új és újratervezett, jobb minőségű, javított tulajdonságú termékek. Ahogy azt Mihály Sándor mérnök, a vállalat főmérnöke elmondta, a válla­lat szakemberei az új termékek terve­zésével, bevezetésével párhuzamosan megkülönböztetett figyelmet szenteltek és szentelnek a már gyártásban lévő termékek újratervezésére is, melynek következtében javul a termékek minő­sége, csökken az előállítási költségük, kiküszöbölődnek az importból szárma­zó nyers- és segédanyagok. így például a múlt év folyamán 27 termék (3 500 összetevő) gyártási folyamatait helyez­ték „mikroszkóp“ alá. Ebben az évben ezeknek a termékeknek és a használt gyártási folyamatok gazdasági hatékonysága tökéletesítésének megközelíti a 3 millió lejt. A termékek minőségi mu­tatóinak javítása mellett sikerült csök­kenteni a nyers-, segédanyag és elekt­romos energia fajlagos fogyasztását, növelni a munkatermelékenységet. Hogy csak egy példát említsünk: a 80- as gabaritú villanymotorok újraterve­zésével a pajzs és a motorház önsúlyát 4 százalékkal sikerült csökkenteni és ez ebben az évben 36 tonna öntöttvas megtakarítását eredményezi, a csapá­gyak rögzítésénél bizonyos összetevők kiküszöbölésén keresztül mintegy fél millió lej értékű anyag- és munkaerő­megtakarítást érnek el. — Milyen új és újratervezett termé­ket gyárt a vállalat ebben az évben? — tettük fel a kérdést a vállalat fő­mérnökének, Mihály Sándornak. — Már az év elején megkezdtük Dacia személygépkocsi műszerfalán ta­­­lálható, az általunk gyártott összes au­tóvillamossági berendezés újratervezé­sét, újraterveztünk és tervezünk 7 ter­méket a Roman tehergépkocsik számá­ra, 3-at az ARO terepjáró számára, 2—2 terméket az autóbuszok és trak­torok számára, valamint 6 villanymo­tor-típust.­­— Ezen a téren, az év első két hó­napjában, milyen­­ eredményeket értek el? •— Március végére elkészült a proto­típusa két terméknek a Roman teher­gépkocsi számára (4 pólusú nyomógom­bos kapcsoló, illetve egy potenciométer a műszerfal megvilágításának a sza­bályozására), és előkészítettük az elekt­romos csatlakozó központot a sorozat­gyártásra. Az 1421-es típusú Dacia sorozatgyár­tását 1983-ban kezdik meg. Ehhez a tí­pushoz is több terméket szállít a válla­latunk. Így mi gyártjuk majd azt a kapcsolót, amelyik indítja a két első ablak leeresztéséhez, illetve a felhúzá­sához használt villanymotort, egy kap­csolót és jelzőlámpát, mely figyelmeztet a biztonsági öv bekapcsolására. Ebben a hónapban fejezzük be a szerkezeti rajzait az új Dacia kombinált kapcso­lójának is. Ez is egy teljesen új ter­mék. Az új kombinált kapcsoló a kor­mányt teljesen körülöleli és a kanyar­jelző, fényforrások, illetve a duda kap­csolói mellett rendelkezni fog egy-egy kapcsolóval az ablaktörlő és ablakmo­só szerkezetek működtetésére is. U­­gyanakkor szintén a Dacia személygép­kocsi számára (kanadai export) meglévő terméket terveztünk újra négy a megrendelő támasztotta igényeknek megfelelően úgy, hogy felhasználtuk a standard típusú termékek elemeit. Az eltért termékeinknél is van új­donság. Megjött Franciaországból há­rom termékünkre a végleges hitelesítés, az egyikből már szállítottunk is, és a jövő hónapban , megkezdjük a másik kettő sorozatgyártását is. A gyújtóte­kercsünkön is elvégezték a laboratóriu­mi próbákat. Az eredmények jók, a technikai paraméterek megfelelnek a kívánalmaknak (jobbak, mint az elő­írt paraméterek, így az általunk készített gyújtőtekercs versenyképes). A franciáknak volt pár apróbb észre­vétele, ezek alapján apróbb módosítá­sokat kell végrehajtanunk, az így mó­dosított termékeket a következő hónap­ban kell elküldenünk Franciaországba, hogy véglegesen hitelesítsék ezt a ter­méket is. A villanymotoroknál a jövő hónap végére elkészítjük a „zéró" szériáját a 100-as gabaritú fékes motornak. A na­pokban készül el a modellje annak a stopmotornak is, amelyet a marosvá­sárhelyi Metalotehnica által gyártott varrógépre szerelnek fel. Kisebb soro­zatgyártásra készítettünk egy olyan la­­kógenerátort, mely nagy teljesítményű gépkocsikra felszerelve, majd azok se­bességét jelzik. Lejegyezte TÖMÖRI Géza Országos élvonalban (folytatás az első oldalról) más átlaggal a tervezettel szemben mintegy 3 000 kilogramm a többlet. A búzatermés-eredményeket tekintve, a martonfalvi állami mezőgazdasági vállalat, míg a burgonyaátlagot illetően a katolnai téesz dolgozói — 26 000 kilo­grammal — a legjobb eredményeket mondhatják magukénak. A termésered­mények lehetővé tették, hogy érezhető­en túlszárnyalják az állami központosí­tott alap iránti kötelezettségüket. El­ismerést érdemel az is, hogy a cukorré­patermelésben is a megye legjobbjai­nak bizonyultak a kato­naiak. A növénytermesztéshez hasonlóan szép eredmények születtek az állatte­nyésztésben, az állati eredetű termékek előállításának növelésében. Jelentős többletről adhatnak számot a község­beliek a hús- és tejtermelés, akárcsak a háztáji állattenyésztés előirányzatá­nak megvalósítása vonatkozásában. A verseny további főbb célki­tűzései : a termőföldterület növelése, a helyi költségvetés, a szolgáltatási elő­irányzat jelentős túlszárnyalása is a legjobb eredmények közé tartoznak. A községrendezés, -szépítés céljából tervezett hazafias munkálatok — utak, utcák rendezése, középüle­tek szépítése —, beruházásaik teljesí­tése (a múlt évben adtak át egy 6 lak­részes tömbházat, jelentősen előreha­ladtak egy újabb 12 lakrészes tömbház építésével) több mint két és fél millió lejt tesz ki. Íme, a katolnaiak szorgalmának kimagasló helytállásának, eredményei­ből a legjelentősebbek, amelyek alapján jogosan bizakodhatnak abban, hogy az országos szintű versenyben is az élvo­nalban lesznek. Ez pedig minden bi­zonnyal az idén és a következő eszten­dőkben a munkalendület további foko­zásához vezet. Pillanatkép Fülledt, kellemetlen a tavaszi nap­sütésben döcögő terepjáróban a le­vegő. Gépkocsivezetőnk, András, ablakot nyit, mélyet szippant a kin­ti levegőből, de aztán hirtelen ká­romkodni kezd, szitkozódik. — Nézzék meg, mintha az övék lenne a nádas ! A gyalázatosok... Lassít, kiszállunk. Valósággal ká­­bultságot­­ okoz a sok benzingőz után a friss tavaszi levegő. Meggémbere­­dett végtagjainkat tornásztatjuk, magasztos érzéssel tölt el a tavaszi határ, de András hamarosan a való­ságra ébreszt. A távolba mutogat, ismét káromkodik... Az Olt hídvégi árterületének nád­tengere lent a folyó mellett füstölög, valahol Szür­késfekete füstfelhő gomolyog az ö­­reg odvas füzek szomszédságában. A nemsokára magasra csapódó­ lángok láttán — mit tagadjam? — korábbi elszalasztott élményem bepótlását érzem. A távolról is pokoli látvány engem lenyűgöz, majdnem hangosan is kimondva sajnálom, hogy nem vagyok közelebb a tűzhöz, de And­­rás duzzogása józanságra int. A nyomorultak fel sem mérik, m­it jelent ez a tűz! Hát ugyan mit? A leégő nád hamuja tápanyagként szolgál majd az új növényeknek — szól ellenve­tésül egyik útitársunk. András hara­gosan legyint­­i a Fenét! A nádas, a mocsár életét semmisíti meg. Egy csodálatos élő­lény a nádas. Sokféle állat otthona, növényritkaságok telepe. Ezt a vilá­got pusztítja el egy-egy ember meg­gondolatlansága. Időközben gépkocsi húz el mellet­tünk. Ismerősök integetnek belőle. — A tavaly is megégett vaddisz­nót találtak vadásztársaim az egyik ilyen leégett nádasban. De találtunk őzet meg rókát is. Ha egy nagyobb telepet körbefog a láng, semmi sem menekülhet belőle élve... Megszület­tek az első rend nyúlfiókák s már fészküket készítik a nemrég telepí­tett fácánok is... . Integető ismerőseim is megkíván­hatták a nádasszéli tavaszi hangula­tot, mert pár száz méterre tőlünk megállnak és kevés szemlélődés u­­tán ketten is leereszkednek az út szélén lévő nádasig. Őket látva, so­főrünk­­ kiáltva utasít: „Azonnal ül­jenek be. Indulunk“. Az eddig alig döcögő terepjáró megszilajodva ro­bog velünk a sok helyen feltörede­zett úton. Meglepetésünkből még jóformán fel sem ocsúdunk, amikor ismét Andr’ás kiabálását halljuk. — Azonnal oltsák el! Nem szé­gyellik magukat? — Ki maga, hogy így mer kiabál­ni nekünk? Na, nézzen oda az em­ber! — Hallom ismerősöm hangját. A terepjáró ablakából látom, hogy több száraz fűcsomó füstölög, már egyikét száraz nádszál is lángra lob­ban. — Ha ki nem oltják a tüzet, nem­csak velem gyűlik meg a bajuk! Ha nem tudnák, a törvény börtönnel is büntetheti az ilyen gyújtogatást. Közben papírt és golyóstollat cibál elő zsebéből és látványos mozdula­tokkal jegyzi le az előttünk álló kis­kocsi számát. Én is elszégyellem magam, ami­kor meglett korú ismerősöm és tár­sa már-már nevetségesen b­uzgó, groteszk tánclejtésekre emlékeztető tűztiprását látom. KOVÁCS László „A népem megtaláltam“ — Ki most a falufelelős Hermányban? — kérdem régi ismerősömtől, Baló András bácsitól. — Hát, aki eddig volt: az igazgató, Benedek István — mondja s rövid szünet után — mintha csak magának — hozzáteszi : — Ő is lesz mindig. Ő ismeri a népet. ★ — Székelykeresztúron végeztem 1948-ban — kezd ma­gyarázni Benedek István. — Korondpálpatakára helyeztek ki, s akkoriban még olyan világ volt, hogy a tanító az iskolában, az asztalon is aludt, mert nem kapott lakást. De nem is maradtam ott sokáig, mert rövid időn belül megkaptam a behívót, s emlékszem, olyan gyorsan kellett jelentkezni, hogy a feletteseimet még értesíteni sem tud­tam. Hátrahagytam az altisztnek, hogy mondja meg: a ta­nító bevonult katonának, küldjenek helyette mást, ötvenben, miután leszereltem. Bodosba kaptam kine­vezést. Igazgató lettem, s az volt a feladatom, hogy szer­vezzem meg aa V., VI. és VII. osztályt, a felső tagozatot. A falu viszont kicsi volt, kevés volt a gyermek, s ezért — 1951. szeptember 15-től — áthelyeztek Magyarhermányba. Azóta — tehát, több mint harminc éve — itt tanítok. — Hogyan kezdte a munkát? — Iskolaigazgató lettem itt is, és ugyancsak a felső tagozat megszervezése volt az első és legfontosabb teen­dőm. Addig ugyanis a hermányi gyerekek, miután elvé­­vegezték helyben az I—IV. osztályt, Bibarcfalvára, bentla­kásba mentek, s ott tanultak tovább. Már akik mentek. Akik nem, azok maradtak, s ugye, az I—IV. osztállyal maradtak. Külön feladat volt a cigány gyerekek részére is bein­dítani a román tagozatot, s megértetni velük, hogy iskolá­ba kell járni. Ez végül is sikerült: jelenleg 18-an vannak az I—IV. osztályban. — Hogyan kerültek a cigányok Magyarhermányba? — Én úgy hallottam, hogy még a múlt században te­lepítettek ide egy családot, mert nem volt a falunak döge­sze, s akik most élnek, annak az egy családnak az utó­dai. Ma is külön szigetet alkotnak, külön­­ negyedben laknak, kívül a falun, a domboldalban, s azt mondják, a­­zért, mert ott jobban éri őket a Nap. — Mivel foglalkoznak? — Főleg pásztorkodással, de a Köpecs Bányavállalat­nál is dolgoznak néhányan. Éppen az idén, a múlt hónap­ban vettek fel közülük nyolcat, s mert kérték,, vállaltam értük a felelősséget. — Kanyarodjunk vissza. Beszéljünk a faluról. __ Hát, elsősorban tudni kell, hogy az itteni lakosság nagyon zárkózott. Ezek az emberek egy idegennek csak akkor hisznek, csak úgy válnak bizalmasakká, ha az illető — őszinteséggel — meggyőzte őket arról, hogy valóban se­gíteni akarja őket. Nekem ez sikerült. Meghallgattam megfogadtam apám tanácsát, aki szintén tanító volt Kis­és baconban, s később kántor itt, s akit az agyvérzés éppen az orgona mellett talált. Ő azt mondta, amikor elvégeztem a képzőt: „Fiam, ha azt akarod, hogy a nép szeressen és megbecsüljön, légy őszinte és bizalmas hozzá.“ Ehhez tar­tottam magam, s valahányszor tanácsért, segítségért for­dultak hozzám az emberek, nemcsak meghallgattam őket, hanem tettem is valamit az érdekükben. — Miben kellett segíteni? , , — Jöttek például a különböző papírok, végzések, ame­lyek hivatalos nyelvezetét az itteni emberek nem értették. Azokat mind le kellett fordítani, s meg kellett magyarázni. Aztán, ugye, jött a kulákosítás. Kulákokat kellett csinálni. Ebben a faluban is felírtak a listára tizenhét embert. Azt mondták, hogy ezek mind kizsákmányolók. — Hogy lenné­nek azok? — kérdeztem. — Hiszen a föld nagy része kö­ves, bokros kaszáló, s a gazdáknak, ami kis birtokuk van, azt maguk dolgozzák. Kiket zsákmányolnak ki ezek az emberek? — És elmentem Rákosra, mert akkor Rákos ra­­jonhoz tartoztunk, és kértem a rajoni pártbizottságot, hogy vizsgálják ki minden egyes „kulák“ ügyét. Ez meg i­s tör­tént, tanúkat is hallgattak ki, s két év leforgása alatt senki sem maradt a listán. És itt megjegyzem, mert nagyon fontosnak találom, hogy az iskolán kívül elvégzett munkáért én soha senkitől egy lejt el nem vettem. Hogy hozott valaki egy szatyor körtét, hát, istenem, azt elfogadtam, mert itt nekem sem­mim sem volt, s másképpen az illető meg is sértődött vol­na, de pénzt, azt soha senkitől. S azr­a is vigyáztam, hogy értelmiségihez méltó legyen a magatartásom. Engem kocsmában háromszor nem láttak a harminc év alatt, bementem, akkor is csak cigarettáért mentem­. Így megma­radt a tekintély is, és a respekt is megvan. — Sosem jutott eszébe, hogy elhagyja ezt a falut? — Nem, pedig hívtak Nagybaconba is és egyszer megyéhez is. Inkább maradtam, ötvenkettőben itt meghá­a­zasodtam — a feleségem is tanítónő —; pár évig az isko­la épületében laktunk, majd vettünk tizenötezer lejért egy kis házat, nem akartunk elmenni. — Pedig Hermány elég eldugott falu... — Ez igaz, de a népem én itt megtaláltam. Mindig az egyszerű népet óhajtottam, és itt megtaláltam. — A kollégái közül hányan gondolkoznak így? — Megnézhetjük a nyilvántartást. A harminc év alatt 96 embert küldtek ide, s csak négyen álltunk meg. Én és feleségem, s még ketten. A többiek idevih­arzottak és elvi­­harzottak. — Miért nem maradtak itt? — Általában azt mondták, az volt a kifogás, hogy fél­reeső hely, nincs szórakozási lehetőség.. — De éppen az értelmiségi dolga a kezdeményezés! — Hát ez az! Éppen ezt nem akarták vállalni, s ak­kor, ugye, várjunk eredményt. Szerintem, az ember csak úgy tud eredményt felmu­tatni, ha huzamosabb ideig dolgozik egy helyen, s meggyő­ződésem, hogy falvainkban sok minden másképpen alakul­na, ha nem volna ez a nagy vándorlás. — Utolsó kérdésem: mióta falufelelős? _ Amióta megalakult Kovászna megye. Tehát 1968 óta. ★ Az utolsó kérdésre adott válasznak nem adok hitelt. Meggyőződésem ugyanis, hogy Benedek István tanító 1951 óta felelős Hermányban. SZABÓ Gy. Jenő a Gödrök... Az első nagy gödör a mammutblokk előtt, a Múzsák sétányán keletkezett. A második a járóbeteggondozó előtti par­kolóhelyen. Ha gödörnek nézzük a fedet­len aknákat, akkor kezünkön nincs annyi ujj, hogy azokat is összeszámlál­juk... Egyelőre arról nincs kimutatásunk, hányan­ léptek, csúsztak bele ezekbe a gödrökbe, de hogy valakiknek a címé­re szóló szidalmazások nélkül nemigen megy el senki mellettük, az is biztos. Teljesen érthetetlen például, miért is hiányzik annyi kanálisfedő? Nem hin­ném, valakinek ilyen irányú szenvedélye lenne. Azt viszont gyűjtő­már merem javasolni, hogy érdemes lenne szétnézni a hulladékvasat begyűjtő vál­lalat telepén: biztosan tudom, hogy tő­lünk két pinceablak fedele is odake­rült, a­ buzgó vasgyűjtők jóvoltából. S amikor ezt szóvá tettem a megbízott begyűjtőnél, még ő állt az erdő felől... ■ Egyébként a testi épséget sokszor semmibe vevő gondatlanság­gal máshol is találkozunk. Mivel példát­ma­gyarázhatnánk egyébként, hogy múltkorjában az egyik vállalat felvo­nóaknájába zuhant és valakik könnyel­műségéért halállal fizetett egy asszony? Azelőtt a Csíki negyedben történt ha­sonló eset, szerencsére halálos baleset nélkül, s még azelőtt az egyik kulturá­lis intézményünknél lépett a fedél nél­küli aknába egy fiatalember... Nem tudom, időközönként kötelessé­ge-e valakinek végigjárni az utcákat, megnézegetni ezeket a veszélyes nyílá­sokat? Persze, felfelé is nézhetnének a villanyszolgáltatásért felelős vállalat emberei is, mert látni- és javítanivaló a magasban, a villanyoszlopokon is len­ne. Gondolom, ha minden rendben lett volna azzal a burával — amely a na­pokban lehullva egy gyerek orrát meg­sebezte —, olyan könnyen csak nem esik le. Ám feltétlenül intézkedniük kellene, hogy ha nincs is minndenik oszlopon égő, hát buraroncsok se le­gyenek. Ezeket leszedni viszont az illető vállalatbeliek tudják. És csak úgy is illik, hogy ők szedjék le... (bügözi) a JOGI SZOLGÁLAT , S. J., Kézdivásárhely A polgárjogi törvénykönyv 1­441. szakasza rendelkezéseinek értelmében a lakást bérbeadó személy tulajdonjo­gának átruházása jogügylet (adásvétel, csere, ajándékozás stb.) vagy öröklés útján, önmagában még nem vonja ma­ga után az albérleti szerződés megszű­nését. B. A„ Kovászna A munkajogi törvénykönyv 72. ren­delkezése kimondja ugyan, hogy munkába besorolt személyeknek B. D.. Bárót Dr. CSEREY Zoltán a a munkaszerződése érvényben marad katonai szolgálat teljesítése alatt is, sőt a ezt a szolgálati időt beszámolják egyazon egységben töltött szolgálati az i­­dőbe is. Ugyanakkor azonban sem a fent idézett törvénykönyv, sem pedig más jogszabály nem írja elő azt, hogy ezen időszak egyben beszámítható a szakmai régiségbe is. S. T., Sepsiszentgyörgy A 13/1978. sz. törvényerejű rendelet előírásai szerint az 1978. január 1-én érvényben volt lakbérleti szerződések hatálya, függetlenül a tulajdonostól, 1983. január 1-ig, jog szerint, meghos­­­szabbítást nyert. A 26/1967. sz. törvény által évente biz­tosított pihenőszabadság kiadása nincsen függővé téve az ugyanazon évben i­­génybe vett betegszabadságoktól. Az indoklás is kézenfekvő, ugyanis a be­tegszabadság munkaképtelenség esetén jár és hozzájárul az egészség helyreállí­tásához. Ugyanakkor a pihenőszabad­ság a testi-szellemi-idegrendszeri fel­­frissítés, illetve a munkaképesség meg­felelő szinten való fenntartása céljait szolgálja. v! $r­f: TISZ­T­­ OLVASONK­­ l. : TISZTELT SZERKESZTŐSÉG IÖTVEN ÉVEN FELÜLIEK TALÁLKOZÓJA Bologa Sándor, az oltszemi kultúrotthon igazgatója írja, hogy „ez volt a második ilyen találkozó. Az elsőn (1981. 111.) 186 személy, a mosta­nin (szintén márciusban volt) 134 személy vett részt. A vándorserleget és az albumot a tavalyi «legfiatalabb», Czintos Ferenc adta át az idei legidősebbnek, Bologa Karolinának, aki 88 éves. Miután megállapítottuk, ki a jelenlegi «leg­­fiatalabb» (mert ő őrzi ezeket a következő­ találkozóig), kiderült, hogy Simon Sándor. A szép kezdeményezésért dicsérni lehet a szervező bizottságot, amely­nek tagjai: Bologa Sándor, Boreex­ Márton, Serostán Antal, Ferenczi István, Czintos Ágnes, Bende Mihály, Bernád István, Kurki András, Bedőközi József és Csabai Gyula. A sikeres találkozó megszervezésében­­ nagy segítséget kaptunk az oltsze­mi nőktől, akik közül megemlíteném Bologa Margit, Csabai Gizella, Kurki Pi­roska, Sántha Irma, Bernád Mária, Serostán Zseni, Asztalos Mária és Lunguly Ida nevét.“ Ennyi a levél. Ehhez csak annyit fűzhetünk, hogy „szeretnénk, ha a most második útjára elindult serleg és album nagy utat járna be hosszú életű lenne“. téves számlázás történt Sejtén Anna, aldobolyi olvasónk levelében árdrágítással gyanúsította (per­sze, a látszat szerint igaza is volt!) az üzlet elárusítónőjét, mivel az 2,50 lej többlettel adta el az üveges olajat. A tévedés onnan adódott, hogy a sepsiszentgyörgyi lerakat (ICRA) téve­sen számlázta az olaj árát. Az eset kivizsgálása feltárta, hogy a tévedés ész­revétele után újabb számlát küldtek az aldobolyi üzletnek, amely módosítot­ta az előzőt. S miután az olajat névre szólóan és jól meghatározott mennyi­ségben osztották ki, úgy könnyű megállapítani, kitől mennyi többletet vet­tek el, amit természetesen megtérítenek. Erről tájékoztatta szerkesztőségün­ket a Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége. Még annyit : Sejtán Anna levele nem rosszhiszeműen íródott, hiszen tények őt igazolták, viszont az elárusító sem tehetett róla, ha mások téved­tek. Tehát, a valóság ismeretéb­en, hagyjanak fel a további perpatvarral. a VISSZHANG -------------------------------------------­ • Az 1982. március 19-én hozzánk intézett levelükre a következőket vá­laszoljuk : „Az árkosi állattartó gazdák jogosan fordultak levelükkel a szerkesztő­séghez az általuk leadott állatok utáni meg nem kapott abraktakarmány érde­kében. A megyében helyi intézkedések történtek az 1981-es évben elmaradott mennyiségek felszámolására, ami csak részben sikerült, vagyis az elmaradt tartozás 4200 tonnából 720 tonnát sikerült a termelők rendelkezésére bocsátani. Ezen intézkedések ez évben is folytatódtak, és sikerült 1 150 tonna elma­radt adósságot a megye belső forrásából fölszámolni. Vál­lalatunk, a megyei szervekkel karöltve mindent megtesz a hátralékos abraktakarmány minél előbbi felszámolásáért az egyéni gazdaságokkal szem­ben. Az 1982. évben a 395 sz. minisztertanácsi határozat értelmében az 1982-ben átvett állatok után járó abraktakarmányt vállalatunk azonnal folyósítja“ — ■ közli a Húsipari Vállalat igazgatója. • A Megyei Személyszállító Vállala­t válaszában azt közli, hogy a bükszá­­di ingázók kérését teljesítette, miután a Bukszád — Sepsiszentgyörgy útvo­nalra még egy járatot helyezett reggeli 7 órára. Hangsúlyozza viszont, hogy ez csak addig marad érvényben, amíg a sepsi­szentgyörgyi vállalatok is­ megtartják a differenciált munkaprogramot.­­ Ugyancsak a fenti vállalat a Nem lehet változtatni? című cikkre vála­szolva közli, hogy a kérdés megoldódott. Egyhónapos kísérleti időre Bárób­ól 11.05 órakor indul autóbusz Miklósvárra. Amennyiben a járat nem lesz gazda­ságos, beszüntetik.­­ A megyei postaigazgatóság közli Slubbes Alfréd panaszával kapcsolat­ban: a kifogásolt lapokat azért nem kapta meg, mivel az előfizetéskor az ön­kéntes sajtóterjesztő rossz címet tüntetett fel. A hibát helyrehozták. 9 Ugyancsak a postaigazgatóság közli a Miért, csak az előfizetők? című bírálatunkkal kapcsolatosan : „A központi sajtóelosztótól (Bukarest) 1982. II. 19-én kapott utasítás értelmében a szabad elárusításban lévő sajtótermékeket a rajtuk feltüntetett árban kellett eladni, míg az előfizetéseknél be kellett szedni a különbözetet. Ami a postai kiszolgáló személyzet modortalanságát illeti, nem tudtunk eljárni, mivel a cikkben nem szerepelt sem a pontos dá­tum, sem pedig a hely. Ennek ellenére ismét figyelmeztettük összes alkalma­­zottainkat a kifogástalan viselkedésre.“ 9 A Lakásgazdálkodási Vállalat közli A tervrajz hiányzik? című bírála­tunkkal kapcsolatban: a Csíki negyedi zöldségüzletben tapasztalt hibát kijaví­tották. • Ha csütörtök, miért hétfő? című bírálatunkra pedig azt a választ kap­tuk: a zavart az okozta, hogy az adott körzetet ellátó hőközpont melegvizes berendezése meghibásodott, ^melynek rendbetételén a szerelőcsoportok aznap éjfélig dolgoztak. Azóta minden rendben. Szerkesztőségi üzenetek: Simon Éva, Zabola: Bemutatkozó levelét megkaptuk. Felvételi vizsgájá­hoz sikert kívánunk! Bogdán Julianna, Sepsiszentgyörgy, Vojkán u. 30. szám : Levelét átadtuk jogtanácsosunknak. Kovács R. István, Torja, 850. szám : indigóval írott cikkének közlése (bár hasznos dolgokat ismertet, s közölni akartuk) elmaradt, mert ugyanazt elküld­te az Előrének is, amely előzőleg lehozta. Máskor csak egy példányban írjon, vagy ide, vagy oda, ezt kívánja a sajtóetika. Bíró Lázár, Sepsiszentgyörgy, Szabadság tér 7. szám : Cikkeinkben a tel­jes név helyetti kezdőbetűket indokolt esetekben használjuk, és a jövőben is így teszünk. Célunk ugyanis nem a pletykaéhes közönség igényeinek kielégí­tése, hanem az okulás. (A pletykaéhséget nem önre vonatkoztatjuk !) Szerkesztette : GALIGER József ...LEVELÉT MEGKAPTUK 2.-3.

Next