Megyei Tükör, 1982. július (15. évfolyam, 3246-3272. szám)
1982-07-17 / 3260. szám
Nicolae Ceaușescu elvtárs munkalátogatása Konstanca megyében (Folytatás ez első oldalról) chanikai felszerelések beszerelése után a jövő év áprilisának elején megkezdjék a próbákat. A házigazdák a továbbiak során magyarázattal szolgálnak a kettős vasúti és kétsávos közúti kombinált híd építésével kapcsolatosan, amely áthalad a zsilip fölött. Az építők jelentik, hogy a jövő év elején a hidat átadják a forgalomnak. A látogatás végén Nicolae Ceaușescu elvtárs sikert kívánt a zsilip építőinek, akik biztosították a párt főtitkárát, hogy mindent megtesznek a rájuk háruló feladatok legjobb körülmények között történő teljesítéséért-Az elnöki helikopter ezután a cernavodăi nukleáris villamos erőműnek, országunk energetikai programja e fontos objektumának az építőtelepén szállt le. A romániai nukleáris energetika kezdetét jelző egység építői és szakemberei nagy örömmel, szeretettel és megkülönböztetett tisztelettel fogadják körükben Nicolae Ceaușescu elvtársat és Elena Ceaușescu elvtársnőt. Az építőkkel folytatott munkadialógus középpontjában a munkálatok stádiumának helyszíni konkrét elemzése a áll és az, hogyan ültették gyakorlatba tavaly júliusi látogatás alkalmával kijelölt intézkedéseket a kivitelezési munkálatok meggyorsításával kapcsolatosan. A vendéglátók jelentik, hogy az építőtelepen ésszerűbben szakosították a munkálatokat olyképpen, hogy jelenleg a tevékenység teljében folyik az összes alapobjektumoknál és megkezdődtek a munkálatok az erőmű II. és III. számú egységénél. Nicolae Ceaușescu elvtársat tájékoztatják egyes új, speciális technológiai eljárások alkalmazásáról és a nukleáris erőművekhez szükséges anyagok és felszerelések hazai gyártásba vételéről. A pártfőtitkárnak bemutatnak egyes kohászati és vegyipari termékeket, amelyek helyettesítik az importot. A szakemberek jogos büszkeséggel mutatnak rá, hogy az első hazai nukleáris villamos erőműnél elért megvalósítások mindenben megfelelnek a nemzetközi normáknak és gyakorlatoknak. Nicolae Ceaușescu elvtárs grafikonokon ,és a helyszínen követi az első reaktor ágyazatának építési munkálatait és azt, hogyan folyik a munka az erőmű II. és III. számú egységénél. A pártfőtitkár utasította az építőket és mindazokat a felelős tényezőket, amelyek arra hivatottak, hogy hozzájáruljanak az ország energetikai programja megvalósítása szempontjából rendkívül fontos objektum kivitelezéséhez, sürgessék a munkálatok ütemét, biztosítsák a kijelölt intézkedések alapján az anyagok és a felszerelések hazai előállítását. Az építőtelepről távozó Nicolae Ceaușescu elvtárs gratulált az itteni dolgozóknak az eddigi megvalósításokhoz. Ezután rövid megálló következik a 18-as kilométerkői munkatelepen. Itt már régebbtől működik egy szivattyúállomás, amely biztosítja a megye e részének az öntözését. Tekintettel arra, hogy a csatorna itt fog áthaladni, az állomást fel fogják számolni és ezt vízellátást a Cernavodától 4 kilométerre a létesítendő szivattyúállomás fogja biztosítani. Már meg is kezdődött a szivattyúk átszállítása az új telepre. Nicolae Ceaușescu elvtárs felhívja mind a Duna — Fekete-tenger-csatorna építőinek, mind a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium vezető kádereinek figyelmét arra, hogy mihelyt befejezik e nagy létesítmény építését, az eddig a raktárak és a kikotort föld és meder által elfoglalt területeket vissza kell adni a mezőgazdasági körforgásnak. Az elnöki helikopter innen Medgidia felé, a csatorna másik kulcspontja felé tart, ahol a híd megtekintésére kerül sor. A 688 méter hosszú medgidiai híd négysávos lesz és teljesen átveszi közúti forgalmat az övezetben. A párt a főtitkárát tájékoztatják arról, hogy híd talapzata és felépítménye teljesen a elkészült és a 130 méteres hídnyílás fémtartószerkezetének építését jövő év második negyedében befejezik. Nicolae Ceaușescu elvtárs érdeklődik afelől, hogyan állnak a munkálatok a Medgidiát és Negru Vodát összekötő vasúti híd építésénél. A párt főtitkárát tájékoztatják arról, hogy a kettős vasúti hidat, amelynek központi hídnyílása 135 méter ,a jövő év elején átadják a forgalomnak. Gratulálva a tervezőknek és az építőknek az eddigi eredményekhez, párt főtitkára ajánlotta, hogy továbbra is tegyenek fokozott erőfeszítéseket és dolgozzanak teljes odaadással a tervben előirányzott objektumoknak a kijelölt időre történő megvalósításáért. Ezután a helikopter átrepül a Dunát és a Fekete-tengert összekötő víziút egy szakasza fölött és abban a szektorban száll le, ahol fiatalos életerővel fegyveres erőink katonái dolgoznak. Pártunk és államunk vezetőjét, a hadsereg főparancsnokát Constantin Olteanu altábornagy, honvédelmi miniszter üdvözölte, aki jelentette, hogy az előző látogatás alkalmával kijelölt feladatokat a katonák példásan teljesítették. A továbbiakban ismerteti, hogy milyen munkálatok várnak az itt dolgozókra ,valamint azokat a konstruktív megoldásokat, amelyek az összes tervmutatók magas minőségi szinten történő megoldását szolgálják. •Nicolae Ceaușescu elvtárs gratulált e nagy építőtelepen melegen dolgozó katonáknak. Akárcsak a többi felkeresett munkapontnál, Nicolae Ceaușescu elvtársat, Elena Ceaușescu elvtársnőt, a többi párt- és államvezetőt határtalan lelkesedéssel köszöntötték az 50-es kilométerkőnél lévő országos ifjúsági építőtelepen is. A helikopterből kilépő Nicolae Ceaușescu elvtársat, Elena Ceaușescu elvtársnőt Pantelimon Găvănescu elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és Tudor Mohora, a Kommunista Diákegyesületek Szövetsége Tanácsának elnöke köszöntötte. Nicolae Ceaușescu elvtársat, Elena Ceaușescu elvtársnőt, a többi párt- és államvezetőt ezután Nicolae Ivanov, az országos ifjúsági építőtelep parancsnoka tájékoztatja a brigádosok eddigi munkájáról. Nicolae Ceaușescu elvtárs értékelve a kotrási munkálatok szakaszos megszervezését, kérte a Műszaki-anyagi Ellátásügyi és Állóalapgazdálkodás-ellenőrzési Minisztériumtól és a Közlekedés és Távközlésügyi Minisztériumtól, hogy biztosítsa az összes szükséges eszközöket a munkálatok határidőre történő befejezéséért. A munkadialógus következő momentumára a csatorna 58-as kilométerkövénél lévő építőtelepen került sor,ott, ahol a pártfőtitkár egy évvel ezelőtti munkalátogatása alkalmával a munkálatok kivitelezését a hadseregre bízta. A párt főtitkárának bemutatják a 49. és 60. kilométerkő, azaz a Traja és Agigea közötti csatornarész építésének stádiumát, valamint azokat az intézkedéseket, amelyek arra hivatottak, hogy a jövő év közepéig megvalósítsák grandiózus tervét. A látogatás végén Nicolae Ceaușescu elvtárs ajánlja, hogy mozgósítsák az összes anyagi és emberi erőt a csatorna ezen övezetében, olyképpen, hogy az építési munkálatokat a kijelölt időre befejezhessék mind a szántóföld-veszteség nélkül. Az agigeai zsilipeknél, a Duna — Fekete-tenger-csatorna tenger felőli kapujánál a pártfőtitkárt tájékoztatják e fontos objektum munkálatainak előrehaladott stádiumáról. A konstancai ICH építői és a bukaresti Energomontal Tröszt szerelői jelentős munkasikereket értek el itt. Nicolae Ceaușescu elvtárs megállapította, hogy az agigeai zsilip építése valóban befejezés előtt áll. Ezután a Duna — Fekete-tenger-csatorna fővállalat vezérigazgatója ismerteti az övezetben épülő két híd megvalósításának programját: a Konstanca — Mangália vasúti fővonalon lévő 348 méter hosszú, már használatba adott hidat, valamint a tengerparti üdülőhelyeket összekötő E 15-ös autópályán lévő négysávos, 264 méter hosszú hidat. Az objektumok határidőre történő átadásával kapcsolatos problémákat elemezte a párt főtitkára a látogatás utolsó állomásán a Dél-Konstanca I kikötő megtekintése során is. Az új kikötő, nemzetgazdaságunk e fontos objektuma, a Duna — Fekete-tenger- csatorna végső pontja egy hatalmas építőtelep, ahol fokozott erőfeszítéseket tesznek az előirányzott kapacitások kivitelezéséért. Nicolae Ceaușescu elvtárs kérte építőktől, hogy tartsák tiszteletben az a kapacitások üzembe helyezésének határidejét. Ugyanakkor ajánlotta, hogy mielőbb töltsék fel a gátak közé szorított területeket, s használják ki minél hatékonyabban a kikötő területét. A kikötőkomplexum fejlesztésével kapcsolatban Nicolae Ceaușescu elvtárs kérte, hogy a tervezők és az építők tanulmányozzák, hogyan lehetne optimális körülményeket teremteni egy hajójavító telep berendezésére román és külföldi hajók számára. A párt főtitkára és e nagy konstancai kikötő építői közti párbeszéd során megvizsgálták, hogyan lehetne bővíteni az övezet másik kikötőjét, a Petrolkémiai Kombinát tőszomszédságában lévő midiai kikötőt. Nicolae Ceaușescu elvtárs hangsúlyozta, hogy határidőre meg kell építeni a tengeri gátakat és a kikötői kapacitásokat, rámutatva, hogy meg kell kezdeni a hajójavító és -karbantartó részlegek berendezését Ilyen összefüggésben a párt főtitkára hangsúlyozta, hogy nagy építkezések és befektetések nélküli megoldásokra van szükség és hogy a fejlesztést az átadás után szakaszosan oldják meg. A látogatás végén Nicolae Ceaușescu elvtárs gratulált az építőknek az elért eredményekhez, újabb sikereket kívánt nekik a vállalt feladatok teljesítéséhez. Az építők ezrei erős tapssal, hosszas éljenzéssel és hurrázással ismételten kifejezésre juttatták tiszteletüket és nagyrabecsülésüket, forró szeretetüket az iránt, aki a párt és az állam élén tisztánlátással és páratlan hazafisággal biztosítja a jelenkori Románia sokoldalú fejlődését, kommunista jövőjének tántoríthatatlan megvalósítását. A lelkes hangulat, amely elutazáskor és az egész látogatás során uralkodott, meggyőzően tanúsítja a konstancai dolgozóknak azt a szilárd elhatározását, hogy újabb munkasikerekkel köszöntik a párt Országos Konferenciáját. e MEGYEI TÜKÖR Félévi számvetésünk elé (folytatás az első oldalról) zokat a nagyszerű elveket, amelyek munkásönigazgatás és az önálló gazdálakodás működését szabályozzák. A dolgozók közgyűlései — híven az önigazgatásból fakadó jellegükhöz — arra is alkalmat teremtenek, hogy megnyilvánuljon a dolgozók beleszólása, hozzájárulása a vállalat vezetéséhez, az ügyek intézéséhez. A tulajdonos és a termelő ismét kettős minőségében jut szóhoz a közgyűléseken: tulajdonosi minőségében arról dönt, hogyan történjen a vállalat tervének megvalósítása, gazdaságossága, termelői minőségében pedig számba veszi azokat a körülményeket és lehetőségeket — és persze, dönt a dolgok felett —, amelyek közepette a tervezett termelést és gazdaságosságot meg lehet és kell valósítani a vállalat munkaközösségének. Ezeknek a kérdéseknek megtárgyalása és az így kialakuló intézkedés vagy határozat egyben nevelő szerepet is játszik közgyűlésen, neveli azokat a fiatalokat, a akik most kóstolnak bele a vállalatok belső életébe, most kezdik termelőtevékenységüket. A most sorra kerülő vállalati közgyűléseknek — a fentebb említett általános törekvéseken kívül — foglalkozniuk kell a gazdasági élet aktuális kérdéseivel is, azokkal a nagy problémákkal, amelyekkel a horderejű nemzetgazdaság küszködik az energetikai világválság hazánkra is gyakorolt kihatásai nyomán. Nagyon alaposan felül kell vizsgálni a vállalatok fajlagos nyersanyag- és energiafogyasztását, a legnagyobb figyelmet azokra az intézkedésekre kell fordítani, amelyek a további takarékos gazdálkodást és az exportterv teljesítését hát az új technológiák mozdítják elő, tealkalmazására, hiszen ezeknek bevezetésével lehet elérni azt a célkitűzést, hogy vállalataink további 20 százalékkal csökkentsék energiafogyasztásukat. Munkásdemokrácia, önigazgatás, észszerű gazdálkodás, takarékos nyersanyag- és energiafogyasztás, a tervek, különösen az exportfeladatok teljesítése — ezek azok a kérdések, amelyeknek megvitatásával bizonyítanak a félévi közgyűlések. A sepsiszentgyörgyi ipari építkezések betonkeverő állomása (KOVÁCS László felvétele) Pillanatkép Tömbházerkélyről szemléljük az alkony lágy fényeivel övezett városszéli tájat. Vendégem fáradt, arca gondterhelt A félórányi pihenő a távlati gondok sorjázó felvetődése mellett nem elég a kora reggeltől estig tartó utazás fáradalmainak eltüntetésére. szögiből, a Szeret mentéről, a Moldova csángó falvak egyikéből, több mint tíz évvel korábban felfedezett rokonaim egyik tagja a látogatóm. Kislányaim sündörögnek körülöttünk. Nem annyira a tájat, mint inkább Vendégünk rövid mondatú, számunkra szokatlan hangzású beszédét figyelik. — Menek bé met leszentült a nap. Hideg vagyon — szól, de a korlátra támaszkodva még marad a rokon. ,— Miien sziép sárig az iég — szól újra. Kislányaim kíváncsian tekintenek rám. Egyikük halkan súgja : — Mit mond, Gergő bácsi? És most már közösen ismételjük, Ízlelgetjük Gergely szavait. Hevenyészett nyelvészeti leckére is sor kerül. Majd hagyom, ők jöjjenek rá anyanyelvük ősi, több évszázaddal korábbi szavainak értelmére. Viszonylag könnyen megy a „fordítás“. Kevés kultikálás után örömujjongásuk jelzi kisiskolás értelmük tágulását. De a „sárig“ szónál megtorpannak. Hangoztatják, boncolgatják e szót, de félresikerül a megoldás. belefáradásig próbálkoznak a Már-már megfejtéssel, amikor szinte szikrapattanásnyi kiáltással mondja egyikük : — Nagytata a sárgaságnak úgy mondja, hogy sárigság. Gergely gondterhelt arca a buzgólkodás láttán lassan felderül. Mosolyog a lányok komoly játékán. — Mongyátok, hogy kellik szerkezeljek egy sárig tyikmonyt — adja ki az újabb feladatot, és azzal kuncogva bemegy a szobába.. A kisiskolásoknak a sárga tyúk tojás „átültetése“ után a szabófalvi Lakatos Demeter csángó költő kéziratos verseit is elő kell vegyem, hogy valamennyire csitítsam tudásszomjukat. KOVÁCS László könyvespolc bírói. Kelet- és Közép-Európában más szempontból minden regény történelmi is, hiszen vagy a hősök kalandja a történelemmel, vagy a történelem kalandja velük. A huszadik század egyik legjelentősebb közép-európai nagy pikai vállalkozásában: A tulajdonságok nélküli emberben egy hátborzongatóan szellemes mondja Musilhős : Kákániában a törvény előtt minden polgár egyenlő volt, csak nem számított mindenki polgárnak... 2. Az ...ősi örökség“ a birodalmak hamvaiból életre kelt kis országokban élt tovább, s a harmincas évekre már egyre reménytelenebből látszott az alapvetően megoldatlan szociális kérdések, a .,fejlődés“ igazi kerékkötői, szólamokkal és nemes nem lehet alapvetően felbuzdulásokkal megváltoztatni millió és millió földnélküli koldus életét. A legjobbak a kelet-európai sorsverkli demagóg zenéjéből is kihallották a ,,megalázónak és megnyomorítottak“ panaszát. 3. Nem véletlen tehát, hogy a harmincas években tájainkon erősödik a falukutatás, az értelmiség egy része mintegy visszahajol a nemzetet „szülő“ falu fölé, élnek és hatnak a narodnyik ideológiák, de a kutatás — valósághűséggel párosulva-a magyar irodalomban is új műfajt hoz létre, a hibrid prózai alkotás: a ..szociográfia elsődleges célja : 1 . dokumentált leleplezés. (Politikai rejténynek minősíthető-e tehát Kovács Imre: Néma forradalom, Illyés Gyula:A puszták népe, Féja Géza: A viharsajtok vagy Szabó Zoltán: A tardi helyzet című munkája? Abból a szempontból, hogy bírálja a „fennálló viszonyokat“ s kihívva maga ellen a politikai vezetés megtorló haragját, föltétlenül...) 4. Nem elhanyagolható szempont : akikről a szociográfiát felvállaló írók írnak, legnagyobb részben írástudatlanok. 5. Móricz a Rokonok befejezése után — idegszálaiban még a Rokonok hihetetlenül gazdag, bizarr és elképesztő anyagával — 1932-ben a Pesti Naplóban kezdi publikálni azt a regényét, amellyel is közel kerül a falukutatókhoz, sőt A boldog ember mintegy a népi írók harmincas években kiadott műveinek „első fecskéje“, előhírnöke. Egy akkoriban írott cikkében Móricz így fakad ki: ,,Az Alföldön vannak öt- hatezer lélekből álló községek, ahol a lakosság negyven százaléka teljesen nincstelen... Azoknak, akiknek olcsó munkaerőre van szükségük, nem érdekük, hogy ez a réteg is önérzethez jusson és szava legyen... A kenyéradók érdeke más, mint a kenyérpusztítóké...“ 6. Ez világos beszéd. Ide nincs mit hozzátenni. Joó György meséli életét, az író mesterien rögzíti s minden szava, minden „tényközlése“ fájdalmas leleplezés. ..Most mindenki boldogtalan — mondja Joó György — Mindenki az égvilágon. El van rontva ez az ország úgy ahogy van, az egész istenség...“ 7. Joó György elrontott sorsának egész szerencsétlenségét mutatja a parasztember hihetetlenül tömör, velőtlázító ideológiája: „Mindekitül félni kell,mindig csak félni kell.. A szegény embernek arra kell vigyázni, hogy még a madár se ügyeljen rá.“ (Móricz könyve ki tudja, hányadik kiadásban legújabban a Kriterion Magyar Klasszikusok sorozatában jelent meg...). (bogdán) Móricz és A boldog ember © Menotti Spanyolországban? 9 Mi volt Rummeniggével? © Herrera dicséri az olaszokat 9 Gentile nem tartja az ellenfél csatárait törékeny babáknak © Vízilovak a Hattyúk tavában ® Macska a brazil tizenhatoson ® Pelé: „óvtam a csapatot az elbizakodottságtól“ ® „Rossi — szenzációs!“ 0 Eusebio a színvonalingadozásért a hőséget okolja! 9,.A legmagasabb színvonalú döntő '70 óta 9 A támadó labdarúgásé a jövő . . Már az olaszoktól való vereség, azaz Argentína végső búcsúja előtt elterjedt a hír, „Fleco“, a ,,Keszeg“, azaz Luis Cezar Menotti nem tér vissza egykori sikerei színhelyére, Argentínába, hanem Spanyolországban maradt a ,,leszerepelt“ Santamaria utódaként,. A nagy Cézár nem erősítette, de nem is cáfolta (?) meg a híreket, noha a spanyol módszerek összeegyeztethetetlenek az ő elveivel, itt mindenekelőttvalóak a klubok anyagi érdekei, elképzelhetetlenek tehát a hosszú edzőtáborozások... 9 Sokan feltehették a kérdést, mi volt Rummeniggével, aki állandóan a maródiak listáján szerepelt, aztán „úgy“ jött, hogy mégis mindig játszott és sérülten is kitett magáért... Nos, a Bayern csodacsatárának combizomhúzódása volt, de nem tudta kipihenni, mert állandóan szükség volt rá. A Hellenio Herrának már idéztük egy beszédes, az olaszokat, és a védekező focit pocskondiázó nyilatkozatát. Nos a „mágus“ ismét megszólalt, bizonyítva ama régi keletű igazságot, miszerint ,,még ide-oda húz a szíve.“ „Az olasz bravúr káprázatos! Az emberfogást ,s a területvédelmet mesterien alkalmazták és variálták. Levegőhöz sem engedték jutni azokat a brazilokat, akiknek világelsőségét mindenki biztosra vette. Ez az olasz csapat tele volt duzzadó energiával, harcos elszántsággal és olyan gyors volt, mint egy expressz. Hiába, a jó védekező-játék nélkül nincs siker!“ • Gentile — aki Maradonával való párharca és második sárgalapja miatt a lengyelek elleni elődöntőben játszott meccset kihagyta, de a döntőben ismét a régi volt , akit játékfelfogása miatt „fereete bestiának“ nevezett — sokatmondó rejtélyességgel — a spanyol sajtó — így beszélt egy interjúban: ,,Nem hiszem, hogy olyan ön- és közveszélyesen játszottam volna, ahogyan azt, egyesek állítják ! Erőszakos vagyok, az igaz, minden erőmet latba vetem az ellenfelek legjobbjainak kikapcsolásakor, de csak azért, mert tudom, hogy ők sem törékeny babák...“ A többi pedig — tesszük hozzá óvatosan — a mindenkori játékvezetőkön múlik... ” De nemcsak Gentile nyilatkozata keltett osztatlan derültséget, lapozzunk csak vissza példának okáért Új-Zéland szövetségi kapitányának, John Adshead-nek a mindég élénk derültséget kiváltó vélekedéseiig. A derék új-zélandi szakvezető, a Brazília elleni meccs után, így beszélt: „Játékosaink időnként olyan benyomást keltettek pályán, a brazilok ellen, mint egy csaapat víziló a Hattyúk tava című balettben...“ (Ezek után nem meglepő, hogy négy-nullra lebegtek, igaz?) A brazil kapus — ezen a macskával barátkozott meccsen — egy hosszasan tizenhatosnál. Tehette, nem nagyon zaavarták. Sőt, a cirmos el is szenderedett s hosszú percekig békésen aludt a senkifőldjén... 9 Pele a ,,fekete gyöngyszemű“, az olaszok Brazília elleni győzelme után, sportszerűen, így beszélt: „Most is azt mondom, hogy Brazília a Mundiálon méltó képviselője volt Dél-Amerikának. Ez a csapat valóban hasonlítható a mi időnk válogatottjához. De nem lehetett világbajnok, mert idő előtt azt hitte, hogy ezt a büszke címet már magáénak is vallhatja. Pedig mennyire óvtam a játékosokat az elbizakodottságtól... Védelmünk nem volt elég zárt, a csatárok pedig be akarták vinni a labdát a kapuba.. Az olaszokat csak dicsérhetem. Csodálatosan küzdöttek és játszottak, időnként mindenkit elsöpörtek az útjukból, s akkor mértek döntő csapást Brazíliára, amikor erre már nem számított senki. 2—2-nél. Ez a Rossi — szenzációs!...“ Eusebio, a hajdani bombázó nyilatkozatában kiemelte, hogy a spanyolországi vébé nagyon nehéz volt, elsősorban a pokoli hőség miatt, ami nagyon sokszor meg is magyarázza az indokolatlan színvonaleséseket. Ennek ellenére — húzza alá az egykori portugál klasszis — láthattunk jó mérkőzéseket is, a leglátványosabb focit Brazília, Franciaország és a bajnok Olaszország produkálta. Az olaszok dicséretére külön megemlítette Eusebio, hogy a legmagasabb színvonalú döntő volt — 1970 óta. „Az olaszok minden érdemének elismerése mellett, azt hiszem, mégis egy brazil — francia döntő hozta volna a leglátványosabb focit, sajnos, a kitűnő francia középpályások nem tudtak védekezni s ez megpecsételte Franciaország sorsát... A közeljövőben — jósol Eusebio — az az érzésem, újra csak a támadó labdarúgás hódít majd “ Bárcsak a próféta beszélne belőle... # (hadházi) GÓLOK, SZTÁROK, VÉLEMÉNYEK — VB kaleidoszkóp — Gazdag esztendők Beszélgetés FARKAS ATTILA mérnökkel, a Kovászna Megyei Építő-Szerelő Vállalat igazgatójával • Úgy gondolom, nem lehet építő, építész számára nagyobb élmény, mint amikor a kész munkában gyönyörködhet. S ez a kész munka ennél a vállalatnál vadonatúj tömbházakat, iskolákat, üzletsorokat, művelődési házakat és egyebeket jelent. Tudom, fiatal mérnökként kerültél ide, akkor, amikor, úgymond még gyerekcipőben járt a Kovászna Megyei Építő-Szerelő Vállalat, akkor, amikor szakember-toborzó utakra indultatok, hoztátok haza távolabbi vidékekről az idevalósi hírneves építőket- Azóta felnőtt, megnőtt Sepsiszentgyörgy, meg Kézdivásárhely, Barót, Bodzaforduló, Kovászna, községeinkben is megjelentek a lakótömbök.... És nyugodtan hozzátehetem: felnőtt maga a vállalat is. Amolyan hőskornak is mondható lenne ez a szinte másfél évtized. Mit adott a vállalattal együtt növekedő, alakuló építészmérnöknek ez az időszak? — Nyugodtan elmondhatom, sokat, nagyon sokat, jelentett számomra is ez a jó pár esztendő. Nyilván, elsősorban rengeteg munkát, a vállalat kialakulását, megizmosodását, fejlődését. S különben is, amit Sepsiszentgyörgynek, a megyének jelentett a vállalat, azt jelentette nekem is. Ez idő alatt megvalósult a lakosság számára az a komfort, amiben még eddig nem volt része. Minden építőnek eső érzés, amikor látja munkájának megtestesülését. JólItt még azt is el kell mondanom, hogy nem Sepsiszentgyörgyön kezdtem a szakmát, azelőtt Pitesti-en dolgoztam ipari építkezéseknél, de már jóval előtte, mindjárt az érettségi után ’ munkásként dolgoztam az építőtelepen, mégpedig 1959—1961 között a békási vízi erőműnél. Tulajdonképpen ott kerültem szembe a nagy kérdéssel: építész legyek vagy elektrotechnikus? Lám, az építészet javára döntöttem. Az egyetem után kerültem Pitești-re, s amikor hívtak haza, jöttem. Ugyanis idevalósi vagyok, a jelenlegi Matematika- Fizika Líceumban végeztem. Nem bántam meg a hazajövetelt, habár lettek volna lehetőségeim másfelé is. Egészen más volt viszont ezzel a fiatal vállalattal együtt átélni a nagykorúsodási folyamatot. Tehát ez az időszak számomra is igen sokat hozott, mint egyébként mindazoknak, akik akkor együtt vágtunk neki a csöppet, sem irigylésre méltó útnak. — Úgy hiszem, érdemes azért felmérni: mire vagy építészként a legbüszkébb? — Hát mit mondjak? Sok mindenre. A lakónegyedekre, a szállodákra, iskolákra, közművesítési munkálatokra, tehát mindenre, amit a megyében építettünk. Még akkor is, ha sok esetben bizony nagy nehézségekkel, elmarasztalásokkal is szembe kellett és kell néznünk. S nyilván, külön örömet jelent, amikor olyan épület mellett megyek el, amelyet az én vezetésemmel építettünk fel. Voltam a kettes munkatelep főnöke, sok épület van már a hátam mögött, aztán az előregyártott elemek gyárához kerültem igazgatónak, de onnan is sokszor kellett itt-ott besegítenem. Az idén tavasszal aztán a megyei vállalat igazgatójának neveztek ki. Bárki elhiheti, nem könnyű tisztség ez. Még akkor sem, ha a tervet, sikerül túlszárnyalnunk, mint ahogy az esztendő első felében is történt: az egész évre tervezett 1 070 lakásból az év első hat hónapjában 485-öt kellett volna átadnunk, de mi 501-nek nyújtottuk át a kulcsait. Fizikai tervünket 103,3 százalékban, az értéktervet pedig 102,2 százalékban teljesítettük. Nagy dolog ez, főleg ha számításba vesszük, hogy a hosszú és zord tél bizony minket is alaposan megfogott nem tudtunk túl korán belelendülni a munkába. Most már minden reményünk megvan, meglehet arra, hogy egész évi célkitűzéseinket, a tervezett 300 millió, lej érékű munkálatokat maradéktalanul elvégezzük. — Az előbbi kérdéshez kapcsolnám ezt is: mit tartasz a vállalat fejlődésében a leglátványosabbnak? — Talán azt, hogy jelenleg bármilyen munkát el tudnánk végezni, tehát lenne merszünk bármilyen építőmunkához hozzákezdeni, mert kiváló munkaközösségünk van. A kollektíva annyira kiforrott, hogy ipari, szociális, mezőgazdasági építkezést egyaránt ki tudnánk vitelezni. Nyilván, amihez a megfelelő műszaki felkészültség is megvan. Mert szürkeállományunk megvan mindenhez. Példának idézem, az előbb elmondottak alátámasztására, hogy erőnkből futotta másnak is segítséget nyújtani. Építettünk Garj megyében, kooperálunk olyan termelőegységekkel, amelyeknek nincs megfelelő adottságuk építő-szerelő munkálatok végzésére. Látványosnak nevezném például a Szemerja negyedet. Ügyesen megtervezett, kivitelezett városrész ez s végeredményben itt kezdődött a mi iskolánk is. Itt tettük le az alapkövet, itt kezdődött a nagyszabású építkezés első szakasza. A régebbi, kis létszámú, de nagyon jó szakemberekből álló gárdához ekkor csatlakoztak a frissebbek, a kevésbé tapasztaltak. Az erők ilyetén egyesítése igen sikeres volt. S ha kronológiai sorrendben veszem, akkor hadd említsem egymás után a Bodok-szállodát, az igazi építészeti gyöngyszemnek nevezhető Szakszervezeti Kultúrházat, a szépen kivitelezett kereskedelmi felületeket, beleértve a Súgás nagyáruházát is, az Állomás negyedet, az általunk végzett ipari építkezéseket, a kovásznás szállodákat. A legutolsót, az Őzikét az én irányításommal fejeztük be. És egy kicsit büszke is vagyok erre az épületre, azt hiszem, sikerült valami rendkívülit teremtenünk. Tulajdonképpen a mi embereink számára debütálást is jelentett az az épület. Ugyanis hiába vártuk Hunyad megyéből a márványcsiszolókat, nem akartak megérkezni. Akkor gondoltunk egy nagyot: elvégeztettük a mieinkkel azt a munkát, amit eddig megyén kívüliek végeztek. Hogy miképpen sikerült, arról könnyű meggyőződni. Nos, ilyen szempontból is függetleníteni tudtuk magunkat. Az is természetes, hogy jóleső érzéssel nyugtázzuk, valahányszor máshonnan érkező kollégák dicsérik meg építményeinket, a kivitelezés milyenségét. És hadd tegyem mindehhez hozzá, hogy ettől az évtől nagyon rámentünk a minőségre, úgy érzem, nagy a különbség a két-három évvel ezelőtti és a most átadott épületeink között. A minőség javulása nemcsak annak a következménye, hogy kevesebb az építenivaló, nincs olyan nagy sietség, hanem inkább annak, hogy úgy dolgozunk minden épületen, mintha otthon dolgoznánk, mintha azt a lakást maga az építő kapná. Nos, ilyen vonatkozásban óriási javulás észlelhető. Nagy győzelemnek tartjuk, hogy a félév végéig átadott félezernyi lakásnál az átvevő bizottságnak a minőséggel kapcsolatosan nem volt különösebb fennakadása. S az is nagy dolog, hogy amit átadtunk, azt véglegesen átadtuk. Mondom, a két és fél ezret számláló munkaközösségünk legszebb eredményei, leglátványosabb megvalósításai között ott a helye a minőség ugrásszerű javulásának is. — Milyen nagyobb munkálatok várnak ebben az évben a vállalatra?— Kovásznán újabb szállodákat építünk. Bővítjük a kenyérgyárakat, s ha lesz megrendelés, azonnal hozzálátunk mikrohidrocentrálék építéséhez. Bővítjük a textilgyárat is, új gépsorokat szerelnek fel, azokhoz készítjük elő a műhelycsarnokot. S lévén, hogy a megyében különösebb lakásproblémák nincsenek, a lakásépítés üteme csökken, s végezhetünk más munkálatokat is. Persze, hibák, nehézségek akadnak, s az előbb dicsért minőség sem teljesen kifogástalan mindenkor. Mindenesetre, mi nagyon örülnénk annak, ha munkakollektívánkat tovább erősíthetnék, főleg fiatalokkal. Az építészeti szaklíceum tanulóit szívesen várjuk, felvesszük, mert a jövő építőit neveljük belőlük. Az igaz, a fiatalok nem tódulnak hozzánk, zord, nehéz, s nem is olyan megbecsült szakma ez, mint ahogy lennie kellene. A mínusz komfortot — már ami a munkahelyet, munkafeltételeket illeti — nem mindenki viseli el. Pedig szép szakmátok vannak. S az építők is olyan emberek, mint a többiek. Ha nehezebb körülmények között is, de munkájukat igyekeznek becsülettel elvégezni. Ha másoknak, más szakmabelieknek, az új lakások lakóinak jó a véleménye a munkánkról, az bennünket — higgyék el — igen nagy elégtétellel tölt el, s ne tűnjék nagy szavaknak, de kétségtelenül még jobb munkára sarkall. — Köszönöm a beszélgetést. S az építők napja alkalmából hadd kívánjunk egész munkaközösségüknek, a megye összes építészeti dolgozóinak további sikereket! PÉTER Sándor 2.-3.