Megyei Tükör, 1982. július (15. évfolyam, 3246-3272. szám)

1982-07-17 / 3260. szám

Nicolae Ceaușescu elvtárs munkalátogatása Konstanca megyében (Folytatás ez első oldalról) chanikai felszerelések beszerelése után a jövő év áprilisának elején megkezd­jék a próbákat. A házigazdák a továbbiak során ma­gyarázattal szolgálnak a kettős vasúti és kétsávos közúti kombinált híd építé­sével kapcsolatosan, amely áthalad a zsilip fölött. Az építők jelentik, hogy a jövő év elején a hidat átadják a forgalomnak. A látogatás végén Nicolae Ceaușescu elvtárs sikert kívánt a zsilip építőinek, akik biztosították a párt főtitkárát, hogy mindent megtesznek a rájuk há­ruló feladatok legjobb körülmények kö­zött történő teljesítéséért-Az elnöki helikopter ezután a cer­navodăi nukleáris villamos erőműnek, országunk energetikai programja e fon­tos objektumának az építőtelepén szállt le. A romániai nukleáris energetika kez­detét jelző egység építői és szakemberei nagy örömmel, szeretettel és megkülön­­­­böztetett tisztelettel fogadják körükben Nicolae Ceaușescu elvtársat és Elena Ceaușescu elvtársnőt. Az építőkkel folytatott munkadialó­­gus középpontjában a munkálatok stá­diumának helyszíni konkrét elemzése a áll és az, hogyan ültették gyakorlatba tavaly júliusi látogatás alkalmá­val kijelölt intézkedéseket a kivi­telezési munkálatok meggyorsításával kapcsolatosan. A vendéglátók jelen­tik, hogy az építőtelepen ésszerűbben szakosították a munkálatokat olykép­pen, hogy jelenleg a tevékenység tel­jében folyik az összes alapobjektu­moknál és megkezdődtek a munkálatok az erőmű II. és III. számú egységénél. Nicolae Ceaușescu elvtársat tájékoz­tatják egyes új, speciális technológiai eljárások alkalmazásáról és a nukleáris erőművekhez szükséges anyagok és fel­szerelések hazai gyártásba vételéről. A pártfőtitkárnak bemutatnak egyes ko­hászati és vegyipari termékeket, ame­lyek helyettesítik az importot.­ A szakemberek jogos büszkeséggel mutatnak rá, hogy az első hazai nukleá­ris villamos erőműnél elért megvalósí­tások mindenben megfelelnek a nem­zetközi normáknak és gyakorlatoknak. Nicolae Ceaușescu elvtárs grafikono­kon ,és a helyszínen követi az első reaktor ágyazatának építési munkála­tait és azt, hogyan folyik a munka az erőmű II. és III. számú egységénél. A pártfőtitkár utasította az építőket és mindazokat a felelős tényezőket, a­­melyek arra hivatottak, hogy hozzájá­ruljanak az ország energetikai program­ja megvalósítása szempontjából rend­kívül fontos objektum kivitelezéséhez, sürgessék a munkálatok ütemét, bizto­sítsák a kijelölt intézkedések alapján az anyagok és a felszerelések hazai elő­állítását. Az építőtelepről távozó Nicolae Ceaușescu elvtárs gratulált az itteni dolgozóknak az eddigi megvalósítások­hoz. Ezután rövid megálló következik a 18-as kilométerkői munkatelepen. Itt már régebbtől működik egy szivattyúál­lomás, amely biztosítja a megye e ré­szének az öntözését. Tekintettel arra, hogy a csatorna itt fog áthaladni, az állomást fel fogják számolni és ezt vízellátást a Cernavodától 4 kilométerre a létesítendő szivattyúállomás fogja bizto­sítani. Már meg is kezdődött a szivat­­­tyúk átszállítása az új telepre. Nicolae Ceaușescu elvtárs felhívja mind a Duna — Fekete-tenger-csator­­na építőinek, mind a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium vezető ká­dereinek figyelmét arra, hogy mihelyt befejezik e nagy létesítmény építését, az eddig a raktárak és a kikotort föld és meder által elfoglalt területeket vissza kell adni a mezőgazdasági kör­forgásnak. Az elnöki helikopter innen Medgidia felé, a csatorna másik kulcspontja felé tart, ahol a híd megtekintésére kerül sor. A 688 méter hosszú medgidiai híd négysávos lesz és teljesen átveszi közúti forgalmat az övezetben. A párt a főtitkárát tájékoztatják arról, hogy híd talapzata és felépítménye teljesen a elkészült és a 130 méteres hídnyílás fémtartószerkezetének építését jövő év második negyedében befejezik. Nicolae Ceaușescu elvtárs érdeklődik afelől, hogyan állnak a munkálatok a Medgidiát és Negru Vodát összekötő vasúti híd építésénél. A párt főtitkárát tájékoztatják arról, hogy a kettős vas­úti hidat, amelynek központi hídnyílá­­sa 135 méter ,a jövő év elején átadják a forgalomnak. Gratulálva a tervezőknek és az épí­tőknek az eddigi eredményekhez, párt főtitkára ajánlotta, hogy továbbra­­ is tegyenek fokozott erőfeszítéseket és dolgozzanak teljes odaadással a terv­ben előirányzott objektumoknak a kije­lölt időre történő megvalósításáért. Ezután a helikopter átrepül a Dunát és a Fekete-tengert összekötő víziút egy szakasza fölött és abban a szektor­ban száll le, ahol fiatalos életerővel fegyveres erőink katonái dolgoznak. Pártunk és államunk vezetőjét, a hadsereg főparancsnokát Constantin Olteanu altábornagy, honvédelmi­­ mi­niszter üdvözölte, aki jelentette, hogy az előző látogatás alkalmával kijelölt feladatokat a katonák példásan teljesí­tették. A továbbiakban ismerteti, hogy milyen munkálatok várnak az itt dol­gozókra ,valamint azokat a konstruktív megoldásokat, amelyek az összes terv­mutatók magas minőségi szinten törté­nő megoldását szolgálják. •Nicolae Ceaușescu elvtárs gratulált e nagy építőtelepen melegen dolgozó katonáknak. Akárcsak a többi felkeresett munka­pontnál, Nicolae Ceaușescu elvtársat, Elena Ceaușescu elvtársnőt, a többi párt- és államvezetőt határtalan lelke­sedéssel köszöntötték az 50-es kilomé­terkőnél lévő országos ifjúsági építőte­lepen is. A helikopterből kilépő Nicolae Ceaușescu elvtársat, Elena Ceaușescu elvtársnőt Pantelimon Găvănescu elv­társ, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és Tudor Mohora, a Kom­munista Diákegyesületek Szövetsége Ta­nácsának elnöke köszöntötte. Nicolae Ceaușescu elvtársat, Elena Ceaușescu elvtársnőt, a többi párt- és államvezetőt ezután Nicolae Ivanov, az országos ifjúsági építőtelep parancsno­ka tájékoztatja a brigádosok eddigi­ munkájáról. Nicolae Ceaușescu elvtárs értékelve a kotrási munkálatok szakaszos megszer­vezését, kérte a Műszaki-anyagi Ellátás­ügyi és Állóalapgazdálkodás-ellenőrzési Minisztériumtól és a Közlekedés és Távközlésügyi Minisztériumtól, hogy biztosítsa az összes szükséges eszközö­ket a munkálatok határidőre történő befejezéséért. A munkadialógus következő momen­tumára a csatorna 58-as kilométerkö­vénél lévő építőtelepen került sor,­­ott, ahol a pártfőtitkár egy­­ évvel ezelőtti munkalátogatása alkalmával a munká­latok kivitelezését a hadseregre bízta. A párt főtitkárának bemutatják a 49. és 60. kilométerkő, azaz a Traja és Agigea közötti csatornarész építésének stádiumát, valamint azokat az intézke­déseket, amelyek arra hivatottak, hogy a jövő év közepéig megvalósítsák grandiózus tervét. A látogatás végén Nicolae Ceaușescu elvtárs ajánlja, hogy mozgósítsák az összes­ anyagi és emberi erőt a csatorna ezen övezetében, olyképpen, hogy az é­­pítési munkálatokat a kijelölt időre befejezhessék mind a szántóföld-vesz­teség nélkül. Az agigeai zsilipeknél, a Duna — Fekete-tenger-csatorna tenger felőli ka­pujánál a pártfőtitkár­t tájékoztatják e fontos objektum munkálatainak előre­haladott stádiumáról. A konstancai ICH építői és a buka­resti Energomontal Tröszt szerelői je­lentős munkasikereket értek el itt. Nicolae Ceaușescu elvtárs megállapí­totta, hogy az agigeai zsilip építése va­lóban befejezés előtt áll. Ezután a Duna — Fekete-tenger-csa­­torna fővállalat vezérigazgatója ismer­teti az övezetben épülő két híd megva­­lósításának programját: a Konstanca — Mangália vasúti fővonalon lévő 348 méter hosszú, már használatba adott hidat, valamint a tengerparti üdülőhe­lyeket összekötő E 15-ös autópályán lé­vő négysávos, 264 méter hosszú hidat. Az objektumok határidőre történő át­adásával kapcsolatos problémákat ele­­­­mezte a párt főtitkára a látogatás u­­­­tolsó állomásán a Dél-Konstanca I kikötő megtekintése során is. Az­ új kikötő, nemzetgazdaságunk e fontos­­ objektuma, a Duna — Fekete-tenger-­­ csatorna végső pontja egy hatalmas é­­pítőtelep, ahol fokozott erőfeszítéseket tesznek az előirányzott kapacitások ki­vitelezéséért. Nicolae Ceaușescu elvtárs kérte építőktől, hogy tartsák tiszteletben az a kapacitások üzembe helyezésének ha­­­­táridejét. Ugyanakkor ajánlotta, hogy mielőbb töltsék fel a gátak közé szo­rított területeket, s használják ki mi­nél hatékonyabban a kikötő területét.­­ A kikötőkomplexum fejlesztésével­­ kapcsolatban Nicolae Ceaușescu elv­­­­társ kérte, hogy a tervezők és az épí­­­­tők tanulmányozzák, hogyan lehetne optimális körülményeket teremteni egy­­ hajójavító telep berendezésére román és külföldi hajók számára. A párt főtitkára és e nagy konstancai kikötő építői közti párbeszéd során megvizsgálták, hogyan lehetne bővíteni az övezet másik kikötőjét, a Petrolké­miai Kombinát tőszomszédságában lévő midiai kikötőt. Nicolae Ceaușescu elv­társ hangsúlyozta, hogy határidőre meg kell építeni a tengeri gátakat és a kikötői kapacitásokat, rámutatva, hogy meg kell kezdeni a hajójavító és -karbantar­tó részlegek berendezését Ilyen össze­függésben a párt főtitkára hangsúlyoz­ta, hogy nagy építkezések és befekteté­sek nélküli megoldásokra van szükség és hogy a fejlesztést az átadás után sza­kaszosan oldják meg. A látogatás végén Nicolae Ceaușescu elvtárs gratulált az építőknek az elért eredményekhez, újabb sikereket kívánt nekik a vállalt feladatok teljesítéséhez. Az építők ezrei erős tapssal, hosszas éljenzéssel és hurrázással ismételten ki­fejezésre juttatták tiszteletüket és nagyrabecsülésüket, forró szeretetüket az iránt, aki a párt­ és az állam élén tisztánlátással és páratlan hazafisággal biztosítja a jelenkori Románia sokolda­lú fejlődését, kommunista jövőjének tántoríthatatlan megvalósítását. A lel­kes hangulat, amely elutazáskor és az egész látogatás során uralkodott, meg­győzően tanúsítja a konstancai dolgo­zóknak azt a szilárd elhatározását, hogy újabb munkasikerekkel köszöntik a párt Országos Konferenciáját. e MEGYEI TÜKÖR Félévi számvetésünk elé (folytatás az első oldalról) zokat a nagyszerű elveket, amelyek munkásönigazgatás és az önálló gazdál­a­kodás működését szabályozzák. A dolgozók közgyűlései — híven az önigazgatásból fakadó jellegükhöz — arra is alkalmat teremtenek, hogy meg­nyilvánuljon a­­ dolgozók beleszólása, hozzájárulása a vállalat vezetéséhez, az ügyek intézéséhez. A tulajdonos és a termelő ismét kettős minőségében jut szóhoz a közgyűléseken: tulajdonosi minőségében arról dönt, hogyan történ­jen a vállalat tervének megvalósítása, gazdaságossága, termelői minőségében pedig számba veszi azokat a körülmé­nyeket és lehetőségeket — és persze, dönt a dolgok felett —, amelyek köze­pette a tervezett termelést és gazda­ságosságot meg lehet és kell valósítani a vállalat munkaközösségének. Ezeknek a kérdéseknek megtárgyalása és az így kialakuló intézkedés vagy határozat egyben nevelő szerepet is játszik közgyűlésen, neveli azokat a fiatalokat, a akik most kóstolnak bele­ a vállalatok belső életébe, most kezdik termelőte­vékenységüket. A most sorra kerülő vállalati közgyű­léseknek — a fentebb említett általá­nos törekvéseken kívül — foglalkozni­uk kell a gazdasági élet aktuális kérdé­seivel is, azokkal a nagy problémákkal, amelyekkel a horderejű nemzet­­gazdaság küszködik az energetikai vi­lágválság hazánkra is gyakorolt kiha­tásai nyomán. Nagyon alaposan felül kell vizsgálni a vállalatok fajlagos nyersanyag- és energiafogyasztását, a legnagyobb figyelmet azokra az intéz­kedésekre kell fordítani, amelyek a to­vábbi takarékos gazdálkodást és az ex­portterv teljesítését hát az új technológiák mozdítják elő, te­alkalmazására, hiszen ezeknek bevezetésével lehet el­érni azt a célkitűzést, hogy vállalata­­­ink további 20 százalékkal csökkent­sék energiafogyasztásukat. Munkásdemokrácia, önigazgatás, ész­szerű gazdálkodás, takarékos nyers­anyag- és energiafogyasztás, a tervek, különösen az exportfeladat­ok teljesíté­se — ezek azok a kérdések, amelyek­nek megvitatásával bizonyítanak a félévi közgyűlések. A sepsiszentgyörgyi ipari építkezések betonkeverő állomása (KOVÁCS László felvétele) Pillanatkép Tömbházerkélyről szemléljük az al­kony lágy fényeivel övezett városszéli tájat. Vendégem fáradt, arca gondter­helt­ A félórányi pihenő a távlati gon­dok sorjázó felvetődése mellett nem e­­lég a kora reggeltől estig tartó utazás fáradalmainak eltüntetésére. szögiből, a Szeret mentéről, a Moldova csángó falvak egyikéből, több mint tíz évvel korábban felfedezett rokonaim egyik tagja a látogatóm. Kislányaim sündörögnek körülöttünk. Nem annyira a tájat, mint inkább Ven­dégünk rövid mondatú, számunkra szo­katlan hangzású beszédét figyelik. — Menek bé met leszentült a nap. Hideg vagyon — szól, de a korlátra támaszkodva még marad a rokon. ,— Miien sziép sárig az iég — szól újra. Kislányaim kíváncsian tekintenek rám. Egyikük halkan súgja : — Mit mond, Gergő bácsi? És most már közösen ismételjük, Íz­lelgetjük Gergely szavait. Hevenyészett nyelvészeti leckére is sor kerül. Majd hagyom, ők jöjjenek rá anyanyelvük ő­­si, több évszázaddal korábbi szavainak értelmére. Viszonylag könnyen megy a „fordítás“. Kevés kultikálás után öröm­ujjongásuk jelzi kisiskolás értelmük tá­gulását. De a „sárig“ szónál megtorpan­nak. Hangoztatják, boncolgatják e szót, de félresikerül a megoldás. belefáradásig próbálkoznak a Már-már megfej­téssel, amikor szinte szikrapattanásnyi kiáltással mondja egyikük : — Nagytata a sárgaságnak úgy mond­ja, hogy sárigság. Gergely gondterhelt arca a buzgólko­­dás láttán lassan felderül. Mosolyog a lányok komoly játékán. — Mongyátok, hogy kellik szerkezel­­jek egy sárig tyik­monyt — adja ki az újabb feladatot, és azzal kuncogva be­megy a szobába.. A kisiskolásoknak a sárga tyúk to­jás „átültetése“ után a szabófalvi La­katos Demeter csángó költő kéziratos verseit is elő kell vegyem, hogy vala­mennyire csitítsam tudásszomjukat. KOVÁCS László könyvespolc bíró­i. Kelet- és Közép-Európában m­ás szempontból minden regény tör­t­­énelm­i is, hiszen vagy a hősök ka­landja a történelemmel, vagy a törté­nelem kalandja velük. A huszadik szá­zad egyik legjelentősebb közép-európai nagy pikai vállalkozásában: A tulaj­donságok nélküli ember­ben egy hátborzongatóan szellemes mondja Musil­­hős : Kákániában a törvény előtt min­den polgár egyenlő volt, csak nem szá­mított mindenki polgárnak... 2. Az ...ősi örökség“ a birodalmak hamvaiból életre kelt kis országokban élt tovább, s a harmincas évekre már egyre reménytelenebből látszott az a­­lapvetően megoldatlan szociális kérdé­sek, a .,fejlődés“ igazi kerékkötői, szó­­la­m­okkal és nemes nem lehet alapvetően felbuzdulásokkal megváltoztatni millió és millió földnélküli koldus é­­letét. A legjobbak a kelet-európai sors­verkli demagóg zenéjéből is kihallották a ,,megalázónak és megnyomorítottak“ panaszát. 3. Nem véletlen tehát, hogy a harmin­cas években tájainkon erősödik a falu­kutatás, az értelmiség egy része mint­egy visszahajol a nemzetet „szülő“ falu fölé, élnek és hatnak a narodnyik ideo­lógiák, de a kutatás — valósághűséggel párosulva-a magyar irodalomban is új műfajt hoz létre, a hibrid prózai alko­­­tás: a ..szociográfia elsődleges célja : 1 . dokumentált leleplezés. (Politikai re­­j­­ténynek minősít­h­ető-e tehát Kovács­­ Imre: Néma forradalom, Illyés Gyula:­­A puszták népe, Féja Géza: A viharsa­­j­tok vagy Szabó Zoltán: A tardi helyzet c­­ímű munkája? Abból a szempontból,­­ hogy bírálja a „fennálló viszonyokat“ s kihívva maga ellen a politikai vezetés megtorló haragját, föltétlenül...) 4. Nem elhanyagolható szempont : a­­kikről a szociográfiát felvállaló írók ír­nak, legnagyobb részben írástudatla­nok. 5. Móricz a Rokonok befejezése után — idegszálaiban még a Rokonok hihe­tetlenül gazdag, bizarr és­ elképesztő a­­nyagával — 1932-ben a Pesti Naplóban kezdi publikálni azt a regényét, a­­mellyel­­ is közel kerül a falukutatók­hoz, sőt A boldog ember mintegy a népi írók harmincas években kiadott műveinek „első fecskéje“, előhírnöke. Egy akkoriban írott cikkében Móricz így fakad ki: ,,Az Alföldön vannak öt- hatezer lélekből álló községek,­ ahol a lakosság negyven százaléka teljesen nincstelen... Azoknak, akiknek olcsó munkaerőre van szükségük, nem érde­kük, hogy ez a réteg is önérzethez jus­son és szava legyen... A kenyéradók ér­deke más, mint a kenyérpusztítóké...“ 6. Ez világos beszéd. Ide nincs mit hozzátenni. Joó György meséli életét, az író mesterien rögzíti s minden szava, m­inden „tényközlése“ fájdalmas lelep­lezés. ..Most mindenki boldogtalan — mondja Joó György — Mindenki az égvilágon. El van rontva ez az ország úgy ahogy van, az egész istenség...“ 7. Joó György elrontott sorsának e­­gész szerencsétlenségét­ mutatja a pa­rasztember hihetetlenül tömör, velőtlá­­zító ideológiája: „Mindekitül félni kell,­­mindig csak félni kell­.. A szegény em­­bernek arra kell vigyázni, hogy még a madár se ügyeljen rá.“ (Móricz könyve ki tudja, hányadik kiadásban legújab­ban a Kriterion Magyar Klasszikusok sorozatában jelent meg...). (bogdán) Móricz és A boldog ember © Menotti Spanyolországban? 9 Mi volt Rummeniggével? © Herrera dicsé­ri az olaszokat 9 Gentile nem tartja az ellenfél csatárait törékeny babáknak © Vízilovak a Hattyúk tavában ® Macska a brazil tizenhatoson ® Pelé: „óvtam a csapatot az elbizakodottság­tól“ ® „Rossi — szenzációs!“ 0 Euse­bio a színvonalingadozásért a hőséget okolja! 9,.A legmagasabb színvonalú döntő '70 óta 9 A támadó labdarú­gásé a jövő . . Már az olaszoktól való vereség, azaz Argentína végső búcsúja előtt el­terjedt a hír, „Fleco“, a ,,Keszeg“, azaz Luis Cezar Menotti nem tér vissza egy­kori sikerei színhelyére, Argentínába, hanem Spanyolországban marad­t a ,,leszerepelt“ Santamaria utódaként,. A nagy Cézár nem erősítette, de nem is cáfolta (?) meg a híreket, noha a spanyol módszerek összeegyeztethetet­lenek az ő elveivel, itt mindenekelőtt­­valóak a klubok anyagi érdekei, elkép­zelhetetlenek tehát a hosszú edzőtábo­rozások... 9 Sokan feltehették a kér­dést, mi volt Rummeniggével, aki ál­landóan a maródiak listáján szerepelt, aztán „úgy“ jött, hogy mégis mindig játszott és sérülten is kitett magáért... Nos, a Bayern csodacsatárának comb­­izomhúzódása volt, de nem tudta ki­pihenni, mert állandóan szükség volt rá. A Hellenio Herrának már idéztük egy beszédes, az olaszokat, és a véde­kező focit pocskondiázó nyilatkozatát. Nos a „mágus“ ismét­­ megszólalt, bizo­nyítva ama régi keletű igazságot, misze­rint ,,még ide-oda húz a szíve.“ „Az olasz bravúr káprázatos! Az emberfo­gást ,s a területvédelmet mesterien al­kalmazták és variálták. Levegőhöz sem engedték jutni azokat a brazilokat, a­­kiknek világelsőségét mindenki biztosra vette. Ez az olasz csapat tele volt duz­zadó energiával, harcos elszántsággal és olyan gyors volt, mint egy expressz. Hiába, a jó védekező-játék nélkül nincs siker!“ • Gentile — aki Maradonával való párharca és második sárgalapja miatt a lengyelek elleni elődöntőben játszott meccset kihagyta, de a döntő­ben ismét a régi volt , akit játékfelfo­­­­gása miatt „fereete bestiának“ nevezett — sokatmondó rejtély­ességgel — a spa­nyol sajtó — így beszélt egy interjú­ban: ,,Nem hiszem, hogy olyan ön- és közveszélyesen játszottam volna, aho­gyan azt, egyesek állítják ! Erőszakos vagyok, az igaz, minden erőmet latba vetem az ellenfelek legjobbjainak kikapcsolásakor, de csak azért, mert tudom, hogy ők sem törékeny babák...“ A többi pedig — tesszük hozzá óvato­san — a mindenkori játékvezetőkön múlik... ” De nemcsak Gentile nyilat­kozata keltett osztatlan derültséget, la­pozzunk csak vissza példának okáért Új-Zéland szövetségi kapitányának, John Adshead-nek a mindég élénk de­rültséget kiváltó vélekedéseiig. A derék új-zélandi szakvezető, a Brazília elleni meccs után, így beszélt: „Játékosaink időnként olyan benyomást keltettek pályán, a brazilok ellen, mint egy csa­a­pat víziló a Hattyúk tava című balett­ben...“ (Ezek után nem meglepő, hogy négy-nullra lebegtek, igaz?)­­ A bra­zil kapus — ezen a macskával barátkozott meccsen — egy hosszasan tizenhatosnál. Tehette, nem nagyon za­a­varták. Sőt, a cirmos el is szenderedett s hosszú percekig békésen aludt a sen­­kifőldjén... 9 Pele a ,,fekete gyöngy­szemű“, az olaszok Brazília elleni győzel­me után, sportszerűen, így beszélt: „Most is azt mondom, hogy Brazília a Mundiálon méltó képviselője volt Dél-Amerikának. Ez a csapat valóban hasonlítható a mi időnk válogatottjához. De nem lehetett világbajnok, mert idő előtt azt hitte, hogy ezt a büszke cí­met már magáénak is vallhatja. Pedig mennyire óvtam a játékosokat az elbiza­kodottságtól... Védelmünk nem volt elég zárt, a csatárok pedig be akarták vinni a labdát a kapuba.. Az olaszokat csak dicsérhetem. Csodálatosan küzdöttek és játszottak, időnként mindenkit elsö­pörtek az útjukból, s akkor mértek döntő csapást Brazíliára, amikor erre már nem számított senki. 2—2-nél. Ez a Rossi — szenzációs!...“­­ Eusebio, a hajdani bombázó nyilatkozatában ki­emelte, hogy a spanyolországi vébé na­gyon nehéz volt, elsősorban a pokoli hőség miatt, ami nagyon sokszor meg is­ magyarázza az indokolatlan színvo­naleséseket. Ennek ellenére — húzza a­­lá az egykori portugál klasszis — lát­hattunk jó mérkőzéseket is, a leglátvá­nyosabb focit Brazília, Franciaország­ és a bajnok Olaszország produkálta. Az olaszok dicséretére külön megemlítette Eusebio, hogy a legmagasabb színvona­lú döntő volt — 1970 óta. „Az olaszok minden érdemének elismerése mellett, azt hiszem, mégis egy brazil — francia döntő hozta volna a leglátványosabb focit, sajnos, a kitűnő francia középpá­lyások nem tudtak védekezni s ez megpecsételte Franciaország sorsát... A közeljövőben — jósol Eusebio — az az érzésem, újra csak a támadó labda­rúgás hódít majd “ Bárcsak a próféta beszélne belőle... # (hadházi) GÓLOK, SZTÁROK, VÉLEMÉNYEK — VB kaleidoszkóp — Gazdag esztendők Beszélgetés FARKAS ATTILA mérnökkel, a Kovászna Megyei Építő-Szerelő Vállalat igazgatójával • Úgy gondolom, nem lehet építő, építész számára nagyobb élmény, mint amikor a kész munkában gyönyör­ködhet. S ez a kész munka ennél a vállalatnál vadonatúj tömbházakat, iskolákat, üzletsorokat, művelődési házakat és egyebeket jelent. Tudom, fiatal mérnökként kerültél ide, akkor, amikor, úgymond még gyerekcipőben járt a Kovászna Megyei Építő-Szerelő Vállalat, akkor, amikor szakember-toborzó utakra indultatok, hoztátok haza távo­labbi vidékekről az idevalósi hírneves építőket- Azóta fel­nőtt, megnőtt Sepsiszentgyörgy, meg Kézdivásárhely, Ba­rót, Bodzaforduló, Kovászna, községeinkben is megjelen­tek a lakótömbök.... És nyugodtan hozzátehetem: felnőtt maga a vállalat is. Amolyan hőskornak is mondható len­ne ez a szinte másfél évtized. Mit adott a vállalattal együtt növekedő, alakuló építészmérnöknek ez az időszak? — Nyugodtan elmondhatom, sokat, nagyon sokat, je­lentett számomra is ez a jó pár esztendő. Nyilván, elsősor­ban rengeteg munkát, a vállalat kialakulását, megizmoso­dását, fejlődését. S különben is, amit Sepsiszentgyörgynek, a megyének jelentett a vállalat, a­zt jelentette nekem is. Ez idő alatt megvalósult a lakosság számára az a komfort, amiben még eddig nem volt része. Minden építőnek eső érzés, amikor látja munkájának megtestesülését. Jól­Itt még azt is el kell mondanom, hogy nem Sepsiszentgyör­­gyön kezdtem a szakmát, azelőtt Pitesti-en dolgoztam ipari építkezéseknél, de már jóval előtte, mindjárt az érettségi után ’ munkásként dolgoztam az építőtelepen, mégpedig 1959—1961 között a békási vízi erőműnél. Tulajdonképpen ott kerültem szembe a nagy kérdéssel: építész legyek vagy elektrotechnikus? Lám, az építészet javára döntöttem. Az egyetem után kerültem Pitești-re, s amikor hívtak haza, jöttem. Ugyanis idevalósi vagyok, a jelenlegi Matematika- Fizika Líceumban végeztem. Nem bántam meg a hazajö­vetelt, habár lettek volna lehetőségeim másfelé is. Egészen más volt viszont ezzel a fiatal vállalattal együtt átélni a nagykorúsodási folyamatot. Tehát ez az időszak számomra is igen sokat hozott, mint egyébként mindazoknak, akik akkor együtt vágtunk neki a csöppet, sem irigylésre méltó útnak. — Úgy hiszem, érdemes azért felmérni: mire vagy é­­pítészként a legbüszkébb? — Hát mit mondjak? Sok mindenre. A lakónegyedek­re, a szállodákra, iskolákra, közművesítési munkálatokra, tehát mindenre, amit a megyében építettünk. Még akkor is, ha sok esetben bizony nagy nehézségekkel, elmarasz­talásokkal is szembe kellett és kell néznünk. S nyilván, külön örömet jelent, amikor olyan épület mellett megyek el, amelyet az én vezetésemmel építettünk fel. Voltam a kettes munkatelep főnöke, sok épület van már a hátam mögött, aztán az előregyártott elemek gyárához kerültem igazgatónak, de onnan is sokszor kellett itt-ott besegíte­nem. Az idén tavasszal aztán a megyei vállalat igazgató­jának neveztek ki. Bárki elhiheti, nem könnyű tisztség ez. Még akkor sem, ha a tervet, sikerül túlszárnyalnunk, mint ahogy az esztendő első felében is történt: az egész évre tervezett­ 1 070 lakásból az év első hat hónapjában 485-öt kellett volna átadnunk, de mi 501-nek nyújtottuk át a kul­csait. Fizikai tervünket 103,3 százalékban, az értéktervet pedig 102,2 százalékban teljesítettük. Nagy dolog ez, főleg ha számításba vesszük, hogy a hosszú és zord tél bizony minket is alaposan megfogott nem tudtunk túl korán be­lelendülni a munkába. Most már minden reményünk meg­van, meglehet arra, hogy egész évi célkitűzéseinket, a ter­vezett 300 millió, lej érékű munkálatokat maradéktalanul elvégezzük. — Az előbbi kérdéshez kapcsolnám ezt is: mit tartasz a vállalat fejlődésében a leglátványosabbnak? — Talán azt, hogy jelenleg bármilyen munkát el tud­nánk végezni, tehát lenne merszünk bármilyen építőmunká­­hoz hozzákezdeni, mert kiváló munkaközösségünk van. A kollektíva annyira kiforrott, hogy ipari, szociális, mező­gazdasági építkezést egyaránt ki tudnánk vitelezni. Nyil­ván, amihez a megfelelő műszaki felkészültség is megvan. Mert szürkeállományunk megvan mindenhez. Példának i­­dézem, az előbb elmondottak alátámasztására, hogy erőnk­ből futotta másnak is segítséget nyújtani. Építettünk Garj megyében, kooperálunk olyan termelőegységekkel, a­­melyeknek nincs megfelelő adottságuk építő-szerelő mun­kálatok végzésére. Látványosnak nevezném például a Sze­­merja negyedet. Ügyesen megtervezett, kivitelezett vá­rosrész­ ez s végeredményben itt kezdődött a mi iskolánk is. Itt tettük le az alapkövet, itt kezdődött a nagyszabású építkezés első szakasza. A régebbi, kis létszámú, de nagyon jó szakemberekből álló gárdához ekkor csatlakoztak a fris­sebbek, a kevésbé tapasztaltak. Az erők ilyetén egyesítése igen sikeres volt. S ha kronológiai sorrendben veszem, ak­kor hadd említsem egymás után a Bodok-szállodát, az igazi építészeti gyöngyszemnek nevezhető Szakszervezeti Kultúrházat, a szépen kivitelezett kereskedelmi felületeket, beleértve a Súgás nagyáruházát is, az Állomás negyedet, az általunk végzett ipari építkezéseket­, a kovásznás szál­lodákat. A legutolsót, az Őzikét az én irányításommal fe­jeztük be. És egy kicsit büszke is vagyok erre az épület­re, azt hiszem, sikerült valami rendkívülit teremtenünk. Tulajdonképpen a mi embereink számára debütálást is je­lentett az az épület. Ugyanis hiába vártuk Hunyad me­gyéből a márványcsiszolókat, nem akartak megérkezni. Akkor gondoltunk egy nagyot: elvégeztettük a mieinkkel azt a munkát, amit eddig megyén kívüliek végeztek. Hogy miképpen sikerült, arról könnyű meggyőződni. Nos, ilyen szempontból is függetleníteni tudtuk magunkat. Az is ter­mészetes, hogy jóleső érzéssel nyugtázzuk, valahányszor máshonnan érkező kollégák dicsérik meg építményeinket, a kivitelezés milyenségét. És hadd tegyem mindehhez hoz­zá, hogy ettől az évtől nagyon rámentünk a minőségre, úgy érzem, n­agy a különbség a két­-három évvel ezelőtti és a most átadott épületeink között. A minőség javulása nemcsak annak a következménye, hogy kevesebb az építe­­nivaló, nincs olyan nagy sietség, hanem inkább annak, hogy úgy dolgozunk minden épületen, mintha otthon dol­goznánk, mintha azt a lakást maga az építő kapná. Nos, ilyen vonatkozásban óriási javulás észlelhető. Nagy győze­lemnek tartjuk, hogy a félév végéig átadott félezernyi la­kásnál az átvevő bizottságnak a minőséggel kapcsolatosan nem volt különösebb fennakadása. S az is nagy dolog, hogy amit átadtunk, azt véglegesen átadtuk. Mondom, a két és fél ezret számláló munkaközösségünk legszebb ered­ményei, leglátványosabb megvalósításai között ott a helye a minőség ugrásszerű javulásának is. — Milyen nagyobb munkálatok várnak ebben az év­ben a vállalatra?­­— Kovásznán újabb szállodákat építünk. Bővítjük a kenyérgyárakat, s ha lesz megrendelés, azonnal hozzálá­tunk mikrohidrocentrálék építéséhez. Bővítjük a textil­gyárat is, új gépsorokat szerelnek fel, azokhoz készítjük elő a műhelycsarnokot. S lévén, hogy a megyében különö­sebb lakásproblémák nincsenek­, a lakásépítés üteme csök­ken, s végezhetünk más munkálatokat is. Persze, hibák, nehézségek akadnak, s az előbb dicsért minőség sem telje­sen kifogástalan mindenkor. Mindenesetre, mi nagyon ö­­rülnénk annak, ha m­unkakollektívánkat tovább erősíthet­nék, főleg fiatalokkal. Az építészeti szaklíceum tanulóit szívesen várjuk, felvesszük, mert a jövő építőit neveljük belőlük. Az igaz, a fiatalok nem tódulnak hozzánk, zord, nehéz, s nem is olyan megbecsült szakma ez, mint ahogy lennie kellene. A mínusz komfortot — már ami a munka­helyet, munkafeltételeket illeti — nem mindenki viseli el. Pedig szép szakmátok vannak. S az építők is olyan embe­rek, mint a többiek. Ha nehezebb körülmények között is, de munkájukat igyekeznek­ becsülettel elvégezni. Ha má­soknak, más szakmabelieknek, az új lakások lakóinak jó a véleménye a munkánkról, az bennünket — higgyék el — igen nagy elégtétellel tölt el, s ne tűnjék nagy szavaknak, de kétségtelenül még jobb munkára sarkall. — Köszönöm a beszélgetést. S az építők napja alkal­mából hadd kívánjunk egész munkaközösségüknek, a me­gye összes építészeti dolgozóinak további sikereket! PÉTER Sándor 2.-3.

Next