Háromszék, 1990. május (2. évfolyam, 106-130. szám)
1990-05-03 / 106. szám
Kongresszusi filmkockák Április 21—22-én a hazai magyarság szeme Váradon volt, de még azok közül is, akik a rádió keresőgombját csavargatva, újságot, tévét böngészve töltik el szabad idejüket, kevés tartalmi és főleg hangulati információt hallhattak arról, hogy valójában mi is történt ott. Betudható ez természetesen az információs közegek tapasztalatlanságának vagy hiányosságainak is, de annak is, hogy a széles közvélemény érdeklődése egy ilyen kifejezés hallatán-olvastán, mint kongreszszus, bezárul, mint egy automatikusan működő biztonsági szerep és még egy ilyen — mondhatjuk bátran — történelmi fordulóponton is átsiklik, egyszerűen nem vesz tudomást róla. Igen, minden szem Váradra irányult, de ilyen, vagy olyan okból kifolyólag nézni talán még igen, de látni már csak keveseknek adatott meg. Ezért próbáljuk meg együtt felpörgetni a kongresszus néhány filmkockáját (milyen találóan nevezte a házigazdák elnöke a megtervezett munkarendet forgatókönyvnek), hogy, bár egy kis késéssel, tágabb betekintést nyerhessünk abba a munkába, amit joggal lehetett nevezni kisebbségi szervezetünk megmérettetésének. Nehéz feladat tallózni az elhangzott felszólalásokból, hiszen a nézőpontok, ha nem is mindig ellenkező előjellel, de más megközelítésből szemlélték a megtörtént, vagy a majdnem megtörtént eseményeket, azok tanulságait és azokat a gondolatokat, amelyek elősegíthetik a szervezet ütőképességének jövőbeli növelését. ŐRIZZÜK MEG A SZERVEZET SÚLYÁT Kántor Lajos, a Kolozs megyei szervezet alelnöke elöljáróban elmondta, hogy saját és nem a megyei bizottság véleményét tolmácsolja. Úgy vélte, hogy mi, romániai magyarok nem egészen reálisan mérjük fel helyzetünket, ezért egyfajta magatartásváltásra van szükség, majd felolvasta azt a nyilatkozatot, amelyet egy kolozsvári értelmiségi csoport írt alá: Nyilatkozat a közös földről — a nemzeti totalitarizmus ellen címmel. (Lapunk szombati számában közzétettük.) „Azért is olvastam föl, hogy az itt lévő vendégek közvetlenül szerezzenek tudomást róla — érvelt tovább a felszólaló —, de talán elsősorban azért, hogy javasoljam, hogy a kongresszus fogadja el, mint a szövetség hivatalos állásfoglalását, mert ebben az esetben nem kilenc személyiségnek a megnyilatkozása, hanem közösségi megnyilatkozás volna és ez egészen másképp hangzik. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy most már próbáljunk a magunk útján járni és azt megbeszélni, hogy miképpen mehetünk előre valóban a magunk útján és lehetőleg egységben. Természetesen, nem elvtelen és nem bármilyen egységben. Nyílt titok az, hogy a szövetségen belül különböző álláspontok vannak, nem is lehetséges az, hogy egy két és fél milliónyi nemzetiség egységes álláspontot fogadjon el minden kérdésben. Az is nyilvánvaló, hogy egy ilyen mamut szervezetet, a jelenlegi — mondhatnám — formátlan formájában nagyon nehéz működtetni. Világos az is, hogy az elkövetkezőkben a pluralizálódás be fog következni. De a politikai pluralizálódás mellett — ami már lényegében megindult — végtelenül fontosnak azt vélem, hogy őrizzük meg a tagságunkat és így a szervezet súlyát is. Ahhoz viszont, hogy ez megtörténhessen, az eddigi, részben kényszerű vezetési stílust, tevékenységi módot meg kell változtatni. Nagyon fontosnak tartom azt — és ezt már a holnapra, a holnaputánra gondolva mondom —, hogy az egyéni ambíciókat próbáljuk meg alárendelni a közösségi érdekeknek. A tegnapi vagy akár mai karrieristákat lehetőség szerint szorítsuk háttérbe és ne hagyjuk azt, hogy különböző eszközökkel egy ilyen fajta vezetés érvényesüljön. Ami a mostani ideiglenes vezetést illeti, ilyen tendenciák letagadhatatlanul léteznek, de éppen Domokos Gézát, aki ezt önzetlenül vállalta fel és annyi éven át a romániai magyarság ügyét, elsősorban kulturálisan, hiszen ezt tehette a Kriterion igazgatójaként, őt ez a vád nem érheti. Bizonyos viszont az, hogy jogosak azok a kritikák, amelyek bizonyos fokon a vezetés szellemének elöregedését teszik szóvá. Éppen ezért nagyon jól meg kell gondolni azt, hogy milyen módon lehet fiatalítani, elsősorban szellemben. Nagyon fontos, hogy a ma kezdődő kongresszus ezt a szellemet képviselje, és ne folytassa azt a területi beszámoló elvet, amitől félek, hogy folytatódik, annak alapján, hogy megint megyénként szólalunk fel. Minden megye esetleg fontosnak tartja elmondani a maga gondjait, és nem a gondolatok és az újító törekvések kapnak hangot, hanem az esetleges ambíciók, hatalmi törekvések, vagy esetleg a jelenlétnek az igénye. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szervezet döntsön a központját tekintve. Ismerve a jelenlegi politikai helyzetet, az országos politikai térképet és mindazokat a lehetséges vádakat, amelyek elhangozhatnának, ugyanakkor azt a feltétlen szükségességet, hogy a szervezet Erdély-központú legyen, azt javasolom, hogy a kongresszus fogadja el, hogy az RMDSZ Kolozsvár és Bukarest központú. Szeretném, hogy minél többen szólaljanak fel, de nem azért, hogy maguknak tekintélyt vagy szavazatot szerezzenek, hanem azért, hogy az RMDSZ-t meg tudjuk újítani, hiszen jelen pillanatban — valljuk be — így nem működőképes. Vannak nagyon pozitív elvi állásfoglalásaink, van egy hatalmas tagságunk, elindultunk egy úton, de jelen pillanatban stagnálunk, és ezen gyökeresen változtatni kell.“ Európában érdekeink védelmére szorulunk. Örvendetes, hogy az RMDSZ egyrészt keresi az egyházakkal a közösséget, de szomorú, hogy keresni kell, mintha elveszített volna valamit — a saját gyökereit... Jól meg kellene értenünk: egy nép sem veszítheti el saját gyökereit, különben önmagát veszíti el. Az RMDSZ nem lehet a nép érdekvédelmi szervezete, ha figyelmen kívül hagyja, hogy ez keresztény nép. És ez a nép, valószínű, nem várja el képviselőitől, hogy valamennyi gyakorló keresztény legyen, de azt igen, hogy áhítattal közelítsen saját népéhez, amint az áhítattal közelít a maga Istenéhez. Belső minőség ez, és ha figyelmen kívül hagyjuk, illetéktelen marad minden politikai próbálkozás... .. . Ha Európa haza akar találni, vállalnia kell keresztény voltát. Ha mi itt — románok és magyarok — egymásra akarunk találni, vállalnunk kell kereszténységünket. Keresztény alapok nélkül nem lesz Európa, nem lesz új társadalom, nem lesz testvériség, nem lesz nemzetiségi érdekvédelem, nem lesz RMDSZ, nem lesz semmi, csak egy nagy üres emberi hőzöngés lesz, ami előbb vagy utóbb összeroppan. ... az RMDSZ-nek tudnia kell, hogy a nép, amelynek érdekvédelmét igyekszik biztosítani, milyen kérdésekkel küszködik. És ezekre a válasz, csak profán megoldásban, nem kereshető. Úgy kell, hogy eggyé kovácsoljon bennünket a közös cél, hogy a szent és a profán egyaránt fontos legyen hívő és hitetlen számára. És akkor az RMDSZ nem az enyém és nem a tied, hanem a mienk. Azoké, akik arra rendeltettek, hogy valahol a Kárpátok alatt, ebben a világban otthon legyenek . . .“ RMDSZ—UDMR hiszen hogyan létesíthetünk Erdélyközpontú szervezetet ilyen nagyarányú szórvány esetén. A helyi autonómia további érvényesülése, az alulról építkezés gyakorlata a legjobb példa arra, hogy nincs szükség központváltásra. Feladatvállalás szempontjából legyünk többközpontúak, Bukarestben legyen egy kapcsolattartó gárda a hatalommal, a pártokkal és külfölddel is. A gátló tényezők, amelyek akadályozták a szervezet tevékenységét — véli a felszólaló — két csoportba oszthatóak: külső tényezők, mint például a törvényes keretek gátja, de belső tényezők is, mint egyéni érdekek előtérbe helyezése, nemzedéki ellentétek kiéleződése. „Bennünket minden ütés erősít, mert ráébreszt arra, hogy egységben kell dolgozni. Szervezetünkön belül kell biztosítsuk a pluralizmus érvényesítését.“ Erélyesen tiltakozik a Libertatea bukaresti napilap, az olasz TV egyik műsorában feltűnt Romina Power. Éneklés közben egy vörös rózsát lehetett látni a kezében. (A rózsa a Nemzeti Megmentési Front választási jele). Az említett napilap erélyesen tiltakozik tehát az újabb manipulálás ellen. • Kegyetlen csalódás érte a csausiszta diktatúrabeli volt minisztereket és miniszterhelyetteseket: a legfrissebb Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alapszabályzati rendelkezései szerint nem lehetnek a KDNPP tagjai. Várniuk kell — 1995-ig! • A Curierul Comercial ápr. 17-i számában javasolják Rázván Theodorescu úrnak, az SZRTV elnökének, hogy kérje a kormánytól a TV-bérletdíj emelését, hiszen „plusz adásidő, hál' Istennek, van, sőt, ha így megy tovább, nemsokára, akarva-akaratlanul, megtanulunk magyarul is. A hétfői, április 16-i intenzív tanfolyam megerősíti ilyen irányú reményeinket. Abban az esetben, ha netán R. Theodorescu úr tartana attól, hogy egy ilyen javaslatot tegyen a kormánynak, úgy ajánlunk neki egy megszívlelhető alternatívát: a lemondását.“ • Újra a Libertatea (ápr. 19-i száma), feliratkozásokat fogadnak el, élelmiszereket, sürgősen NSZK-ba juttatandó adományokat Doru Braia úr részére, aki közel áll az éhséghez, lévén ennek oka a nemrég bejelentett élelmiszeri sztrájk. A napilap „teljesen nem hivatalos forrásokra“ hivatkozva megjegyzi, hogy Világításkor őurasága mégis elfogyasztott néhány (zöld, nem vörös) tojást. • A Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa újabb emberbaráti megnyilvánulásra készül: amnesztia apróbb dolgokért — lopás, tettlegesség, családelhagyás, erőszakos nemi közösülési kísérlet, betörés, protekció, útonállás, rablás, nemi erőszak, szexuális perverziók stb. Aláírja (1990. április 11-én) — Petre Roman, miniszterelnök. Miért ne? Munkahely van, szabadság és felelősség ugyancsak — „a bárányok és a farkasok összeölelkezve. Marad elég hely a fogházakban. A be nem illeszkedőknek.“ • Emberbaráti tett volt a Nemzeti Megmentési Front év eleji rendelete; ennek nyomán 18 000 börtöntöltelék boldogította a félénk rendőrséget. Pedig a volt milícia még benne volt a három (átmeneti, beilleszkedési) hónapban! Emlékszem, hogy az egy szem román trikolór karszalagos, milícia-egyenruhás rendőröket három-négy hazafias gárdista őrizte — közös őrjáratuk ideje alatt. • Kölcsönös gondoskodásról lehet olvasni az Adevărul ápr. 21-i számában, a Takarékpénztár hivatalánál kerülendő tolakodás megszüntetése Céljából a Pénzügyi és a Posta-Távközlési Minisztérium elhatározta, hogy az eddigi 65 és 250 lejes nyugták helyett azonos értékű bélyeget bocsátanak ki, ezek nemsokára forgalomba kerülnek. Tehát a tolakodás áttevődik a trafikokba és a postahivatalokba! • A Körösi Csoma Sándor utca egyik lakásában levő telefonkagylóban, március 22-én, késő esti órákban, tizenegy óra húsz perc körül hallottam. „Ezt mondják Râmnicu Vilceán is. Anyám nem mer taxiba ülni, nem tudja, mi történhet vele. Listák készülnek a tömbházakban lakó románokról, rájuk törnek és lemészárolják. Ezt miért nem mondják be a tévében? Elindult egy kenyeret szállító teherautó Szászrégenből és Ernyén felborították. A lényeg az, hogy élünk.“ Román nyelven hangzottak el a fentiek, női hang volt. Miket hall bizonyos helyeken az ember, ha csak felemeli a kagylót! • Romulus Vulpescu úr (lásd az Adevărul március 22-i számát), aki azt állította, hogy Hargita és Kovászna megyében sarlóval vágják le a román parasztok fejét, protektorokra talált a bukaresti Zig-Zag Magazin hetilap személyében. Az ápr. 23—29. számban Alexandra Coman: természetes, hogy a támadások a valós helyzetet bemutatók ellen irányulnak. „Miért nem a nem jóváhagyott marosvásárhelyi területi TV magyar nyelvű adásai, illetve a hargitai Népújság ellen?“ (kiemelés D. P.). (DOMOKOS) HÁROMSZÉK BELSŐ MINŐSÉG — A KERESZTÉNY ÉRTÉKREND Sikli László Szilágy megyei plébános az érdekvédelem vallási vonatkozásaira hívta fel a figyelmet. „Amikor a marosvásárhelyi közgyűlésen az RMDSZ a szándéknyilatkozatban nemzetiségi érdekvédelmi szervezetnek nevezte magát, már éreztem, hogy ez nem elég. Ennél többre van szükség: az RMDSZ-nek meg kell keresztelkednie. Örvendetes, hogy van érdekvédelmi szervezetünk, de szomorú, hogy ma BIZAKODÁS „Szórványvidéknek tekinthető az a vidék, ahol a magyarság 1 %-tól 25 %-ig terjedő arányban él — pontosít Zonda Attila, a máramarosszigeti felszólaló. Erős hitét, bizakodását a következőképpen fogalmazza meg: „Ismétlem, bizakodó vagyok, mert ismerem nemzetemet, amít most hasonlítsunk a fenyőhöz. Tudjuk, hogy normális földrajzi és meteorológiai körülmények között a fenyő a büszke tölggyel békésen meg tud élni ugyanabban az erdőben. De azt is nagyon jól tudjuk, hogy ez a vegyes erdő csak egy bizonyos tengerszint feletti magasságban jöhet létre, amit talán európai szintnek nevezhetnénk. Reméljük, hamarosan elérjük ezt a szintet. Addig is makacsul bizakodó vagyok. Mert bár a tölgy kemény — nemes fájának erős a parazsa (főleg egyes tűzhelyeken) és egyesek szerint ez a lángolás veszélyezteti a gyúlékony, gyantás fenyőt — én mégsem félek. Ismerjük a fenyő tulajdonságait — kibír szárazságot, záport, jégesőt, fagyot, szélvihart és mégis fennmarad. És van még egy fontos tulajdonsága, mely miatt soha nem fog megszűnni bizakodásom: — az, hogy a fenyő örökzöld.“ BENNÜNKET MINDEN ÜTÉS ERŐSÍT „A központ kérdését vitatni szofizmus“ — véli Bitay Ödön Bukarestből, konfliktusszándék Markó Béla, a marosvásárhelyi küldöttek nevében, egyfajta rezignáltsággal számolt be az ott történt eseményekről és azok elő- és utórezgéseiről. „Sajnos, nagyon népszerűek lettünk“ — vallja bevezetőjében. Egyetért Domokos Géza véleményével abban, hogy nem interetnikus konfliktus, hanem jól előkészített akció, konfliktusszándék vezetett a tragikus eseményekhez. Néhány gondolat a hozzászólásból: A Vatrával folytatott párbeszéd létjogosultságát végül mindenki elismerte, hiszen abban a konfliktushelyzetben egyetlen megoldás a nyugalom visszaállítása, az elvi ellentétek politikai síkra juttatása volt. A hibák nem stratégiai, inkább pillanatnyi, taktikai jellegűek voltak. A jövőre nézve a román közvélemény pontos tájékoztatására egy kompetens sajtószolgálat kiépítése lenne a legfontosabb feladat. A horizontális szerkezetű szervezet (kulturális, szociális autonómia) politikai irányítása inkább vertikálisan képzelhető el, hiszen kell egy különböző szinteken döntéshozatalra képes szervezeti struktúra. A bukaresti jelenlét nagyon fontos: a még mindig létező centralizált államműködés esetén, a választási kampány kellős közepén a kapcsolatvesztés rossz hatással lenne. „Az országban, úgy tűnik, nem létezik olyan politikai formáció, amihez csatlakozhatnánk.“ Délután, a szakbizottságok munkája után, folytatódtak a felszólalások. Ezekről a következő lapszámunkban számolunk be. FERENCZ CSABA 2.