Háromszék, 1995. szeptember (7. évfolyam, 1523-1548. szám)
1995-09-01 / 1523. szám
A megbékélés tervéről Tegnap tartott heti sajtóértekezletének bevezetőjében Traian Chebeleu elnöki szóvivő részletesen kitért Románia elnökének a román—magyar történelmi megbékélésre vonatkozó kezdeményezésére, amelyet a bécsi döntés 55. évfordulójának szentelt szimpóziumon mondott el. Az elnök szerint ez a megbékélés egybehangolt és több területre kiterjedő hosszas akciók — mondta Chebeleu. Hozzátette, politikai szempontból azt jelentené, hogy a két ország nyilatkozatban fejti ki világosan azt az akaratát, hogy új fejezetet nyisson a kétoldalú kapcsolatokban. A román kezdeményezés szem előtt tartja az alapszerződésre vonatkozó tárgyalások beiktatását a román—magyar megbékélést célzó intézkedések egészébe. Lapvélemények a történelmi megbékélésről A tegnapi fővárosi napilapok kivétel nélkül beszámoltak a bécsi döntés 55. évfordulójára rendezett tudományos ülésszakról, amelyen Ion Iliescu államfő is beszédet mondott. A Vocea României kormánylap teljes terjedelmében közli ezt a beszédet, kiemelve, hogy Romániának és Magyarországnak nyilatkozatot kellene aláírnia, ami a történelmi megbékélést illeti. Az Adevărul első oldalas felcíme úgy fogalmaz, hogy Iliescu elnök kesztyűt dob és kezet nyújt Budapestnek. Iliescu közvetlenül fordul a budapesti demokratikus vezetéshez, és egy politikai nyilatkozat kidolgozását ajánlja, amit egy jogi dokumentum egészítene ki, s amely a kétoldalú magatartásokat szabályozná — úja a lap. A Ziua kiemeli: Iliescu elnök szükségesnek tartja a magyar—román alapszerződés tárgyalásainak újrakezdését, de úgy véli, történelmi megbékélésre nem kerülhet sor addig, amíg Magyarország a múltba tekint, és területi követelései vannak. Iliescu fogadta az EBESZ főbiztosát Tegnap délben a román elnök fogadta Max van der Stoelt, az EBESZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó főbiztosát. A találkozóra zárt ajtók mögött, a sajtó képviselői nélkül került sor. Az elnöki szóvivő elmondta, Max van der Stoel és a román elnök tegnapi találkozójának fő témája a román—magyar történelmi megbékélés volt, ahol a román elnök részletesen is kifejtette elképzeléseit. Traian Chebeleu szerint a tanügyi törvény és a kisebbség ügye nem került szóba ezen a megbeszélésen. GONDTERHELT POLGÁRMESTEREK Hol áll a közösség? Alighanem Bardóc község polgármestere, BENCZE BOTOND agrármérnök sem ilyennek képzelte az önkormányzatot, amikor 1991 decemberében elfogadta a polgármesteri jelölést. Elsősorban amiatt, hogy ama bizonyos fokú döntési önállóság mellé — sehol az országban, többször leírtuk— nem társult ama bizonyos fokú pénzügyi önállóság is. Ilyen körülmények között, az igazi önkormányzatot működtető pénz hiányában pedig könnyen szertefoszlanak a legszebb ésnemesebb tervek. És gondterhelt a polgármester. Pedig Bardóc községre egyáltalán nem jellemző a semmittevés. —Néhány napja megkötöttük a szerződést az építővel, hogy a földgáz Bardócra, Erdőfülébe, Székelyszáldobosba és Olasztelekre is eljusson — mondja Bencze Botond polgármester —, tehát kezdődhet a munka. Egymilliárd lej feletti összegről van szó. Sajnos, az emberek egy része tájékozatlan, ráadásul rosszhiszemű. Pedig egy ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. A földgázvezetésen kívül tatarozzuk a tanács székházát és a községi iskolákat is. Erdőfülön az új iskolában a két emelet közé vasbeton födémet öntöttünk, a régi iskola egyik szárnyát főjavítás alá kell vetnünk, ennek már folynak az előkészületei. — Mennyit költöttek az iskolákra? — Eddig közel huszonötmilliót. Ellenben a füles régi iskolának a főjavítására nem lesz elegendő a kiutalt ötvenmillió lej... Úgyhogy számítunk a költségvetés kiegészítésére, illetve a megyei tanács támogatására. És végre sikerült az Olasztelek— Erdőfülő útszakasz aszfaltburkolatát befoltoztatni. Szeretném, ha a Kormos felső hídján felüli útszakaszt is kijavítanák az útügyiek, mert ott is emberek laknak. Azt még lejegyezheti, hogy a minőség megkérdőjelezhető... — Emiatt gondterhelt?... —Igen. Meg azért is, mert az emberek java része nem érti meg: attól, hogy megválasztottak egy polgármestert, még semmi, de semmi nem oldódott meg, és soha semmilyen eredményt el nem érhetünk, ha a közösség nem áll a dolgok mellé. Példát is mondhatok: két hónapja sánctakarítást hirdettünk. Nem kötelezőt, hanem csak fel akartuk kelteni az érdeklődést, fel akartuk hívni a figyelmet, hogy valami nincs rendben. Nem mindenki vette tudomásul. Olaszteleken a Kormos kft. székháza előtt többszöri kérésünk ellenére sem takarították ki a sáncot, abból isznak a tehenek. A falu kellős közepén. A juhászok pedig rá sem hederítenek arra, hogy a birkákat a szomszéd, a falustárs vetésében legeltetik. Vagy ott van a földmérés. Most már topográfusunk is van, de a prefektus által kinevezett földmérő bizottság egyszerűen hátat fordított a munkának, tehát az egész közösségnek. Nos, kin csattan az ostor? Nyilván, a polgármesteren. Az engedély nélküli építkezésekről, a Kormos menti nyaralókról már nem is szólok... Pedig ha nincs rendben a széna, a törvény szigorú bírságot ír elő... Kérem szépen, tetszik, nem tetszik, a törvény az törvény, s azt sem mi, sem más nem szegheti meg. —Tehát nem csak a pénzen múlik minden... — Pontosan. Én például augusztus elsején, Svájc nemzeti ünnepe alkalmából a testvérközségünkbe, Prillybe voltam hivatalos. Nos, ott láttam, hogy merre kéne haladjunk. Ott például háromezerhatszáz méter magasan, a gleccser talpáig vezet az aszfaltcsík... Egész egyszerűen ott nincsnek mellékutak, ott csak sima utak vannak, kimondott és betartott szavak. Én azt nem tudom, hogy Svájcban, Prillyben az emberek szeretik-e egymást vagy sem, de hogy megbecsüli egyik a másikat, az hétszentség! Van, amit tanuljunk tőlük... Benkó Levente Funar el akarja költöztetni Mátyás királyt Kolozsvár polgármestere a bécsi döntés 55. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen elmondta, Mátyás király szobrát Vajdahunyadra szeretné költöztetni, mert „a kastély jobban állna a királynak”. A Mediafax hírügynökségnek Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, ha erőszakosan elköltöztetik a szobrot, akkor Kolozsvár magyar lakosságát is költöztethetik. A NAGY MEGBÉKÉLÉS (folytatás az első oldalról) és országos szinten teljesen eltorzított képét festették a történteknek. Egyesek szerint az erdélyi magyarságnak a két világháború között minden joga megvolt. Ezek szerint nem létezett Anghelescu és hírhedt tanügyi törvénye, nem voltak „Vorbiţi româneşte!’ parancsolatok, Szárazajta sem úgy történt, ahogy történt, a magyaroknak kellene bocsánatot kérniük, a kolozsvári Drakula rabomobilokat ígér azoknak, akik a magyar oktatásért emelik szavuk. Ha pedig úgy képzelik el, hogy a kisebbségbe szorult nemzeti közösségek feje fölött lehet történelmi kiegyezéseket kötni, miközben ezek nyílt beolvasztására összpontosítanak minden figyelmet és cselekedetet, tanügyi törvénnyel, militarizálással, az etnikai tömbök fellazításával,nagyon tévednek. Történelmi megbékélés elsősorban népek és nem (csak) a kormányok részvételével lehetséges. Háromnegyed század alatt a magyarság a Kárpátmedencén kívül és belül, éppen az itt uralkodó békétlenség miatt olyan migrációs hullámokban telepedett ide, oda, hogy szegről-végről mindenkinek él valahol kisebbségben rokona, ismerőse. Bukásra és megvetésre számíthatna az a kormány, amelyik ezeknek a közösségeknek az érdekeit és érzelmeit nem tiszteli, és eltűri ezek elsorvasztását. Az a gyanúnk, hogy a történelmi megbékélési kezdeményezés nem is nekünk szól, hanem Max van der Stoelnak és más inspektoroknak, a nyugati kormányoknak, s éppen a tanügyi törvényről és egyebekről tereli el a figyelmet, egy melléklet ahhoz az illeocumentumcsomaghoz, amelyet a diplomáciai kirendeltségek világnyelveken terjesztenek. Bárha csalatkoznánk magunkban, s az elvi bejelentést gyakorlatiak követnék: módosul a tanügyi törvény, lesz autonómia, anyanyelvű szakoktatás, egyetemi képzés anyanyelven. Egy tényy a megbékélés tovább már nem odázható. El kell készíteni a nagy kiegyezés gyakorlati forgatókönyvét. SZEPTEMBER 1. — A CSENDŐRSÉG NAPJA Az államrend védelmében Fennállásának 102. évfordulóját ünnepli ma a csendőrség . Az eredetileg vidéki rendfenntartó testületként létrehozott intézmény a közrendet őrizte, a közutakat felügyelte és rendkívüli helyzetekben lépett közbe. Az idők során a csendőrség felépítése módosult, de szerkezete mindvégig a francia csendőrség struktúráját követte. Az 1989 után újjáalakult fegyvernem alakulatai biztosítják a köz- és magánvagyon, az állampolgárok testi épségének védelmét, a közutak, piacterek, pályaudvarok zavartalan működését, a nyilvános rendezvények nyugalmát, fellépnek az erőszakos megnyilvánulásokkal szemben, segítséget nyújtanak a természeti katasztrófák esetén Sepsiszentgyörgyön a csendőrség őrséget biztosít a Nemzeti Banknak, az állami levéltárnak, a megyei rendőrfelügyelőségnek, a prefektúrának és a megyei törvényszéknek. Ezenkívül Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kovásznán és Baróton, valamint a megyeszékhely pályaudvarán látnak el közrendi tevékenységet, és alkalomadtán a népes rendezvények biztonságát őrzik. A Kovászna megyei csendőregység úgy véli, mind a prefektúra, mind a megyei tanács és a helyi tanácsok megértik, és lehetőségeikhez mérten támogatják az intézményt gondjainak megoldásában. (Domokos) Krajnai menekültáradat következménye A Vajdasági Magyar Szövetség arra kérte a vezető jugoszláv, szerb és magyar politikusokat, fogadják a szövetség képviselőit. Milosevics szerb elnöknél ki akarják nyilvánítani aggodalmukat a krajnai menekültáradat következtében előállt helyzet miatt a Vajdaságban, különösen azokban a községekben, ahol jelentős számban élnek magyarok, és elő akarják terjeszteni észrevételeiket, illetve javaslataikat a problémák megoldására. Ugyanakkor kérték Göncz Árpád segítségét is, akivel szintén ismertetni akarják elképzeléseiket, hogy a menekülteket a Vajdaságból helyezzék át más szerbiai vidékre. A VMSZ ügyvezető elnöke hangsúlyozta, a szövetséget mélyen megrendítette a krajnai nép tragédiája, de tiltakozik minden etnikai tisztogatás és etnikai áthelyezés ellen. Továbbra is NATO- gépek Bosznia fölött Bosznia fölött több tucat NATO-gép körözött, hogy szerb célpontokat keressen, és felmérje az eddigi bombázás okozta károkat. Az ENSZ szarajevói szóvivője közölte, a büntetőakció még nem ért véget. Átmenetileg kettévált az amerikai küldöttség Az egyik csoport Richar Holbrooke államtitkár-helyettes vezetésével tegnap Zágrábban Tudjman horvát államfővel és Izetbegovics bosnyák elnökkel folytatott megbeszélést. A másik különítmény Robert Owennek, az amerikai összekötő csoport új amerikai tagjának irányításával folytatja a jugoszláv és a szerb vezetőkkel való eszmecserét. Holbrooke a Miloseviccsel folytatott szerdai hatórás megbeszélés után eredméyesnek nevezte a találkozót, és különösen biztatónak a belgrádi és palei szerb vezetés közös bejelentését az együttes tárgyalóküldöttség megalakításáról. Ez — mint mondta — potenciálisan ígéretes lépéseket helyez kilátásba a térség békéje szempontjából. A nyilatkozat egyik aláírója, Mladics tábornok közben elutasította a szerb nehézfegyverzet kivonását Szarajevó térségéből, annak ellenére, hogy szerdán a NATO gépei egész nap bombázták a szerb hadállásokat, nemcsak a bosnyák főváros, hanem Gorazsde, Tuzla, sőt, Mosztár környékén is. A délszláv térségben állomásozó ENSZ-erők parancsnoka nyomatékosan kijelentette: a bombázásokat csak abban az esetben hagyják abba, ha már nem lesznek szerb nehézfegyverek lőtávolságon belül, ahonnan veszélyeztethetik a védett övezetek lakosságát. Nem egyeztették Oroszországgal a légitámadást A boszniai szerbek elleni NATO-légicsapásokról hozott döntését nem egyeztették Oroszországgal —jelentette ki Grigorij Karaszin orosz külügyi szóvivő. Az Interfax jelentése szerint Karaszin azt állította, Párizsban, a nemzetközi összekötő csoport keddi ülésén nem volt szó arról, milyen erőt alkalmazzanak a boszniai szerbek ellen. Elmondta azt is, hogy az orosz külügyi közleményt elvileg egyeztették Borisz Jelcin elnökkel, aki teljes mértékben egyetértett annak tartalmával. Oroszország ugyanakkor követeli, hogy azonnal állítsák le a boszniai szerbek elleni bűntetőakciókat. Az orosz ENSZ-nagykövet szerint ugyanis a támadásokban részt vevő NATO- gépek és a gyorsan bevethető erők túllépték mandátumukat. 1995. SZEPTEMBER 1.