Háromszék, 1996. január (8. évfolyam, 1624-1647. szám)

1996-01-04 / 1624. szám

Kérdőjelek Azon, hogy a „rázós’ ’ kijelentéseiről elhíresült csetnik „vajda” is „liberális demokratának” tartja magát, csak mosolyoghatunk. Keleten amúgy sem az újabb-régebbi pár­tok elnevezései a fontosak. Azonkívül Zsirinovszkij is libe­rális demokratának tartja magát — noha ebben a rovatban már szemelvényesen bemutatott könyvének, Az utolsó ro­ham délre című memoárnak vakító tanúsága szerint tulaj­donképpen fasiszta —, s a világ nem dől össze!... Sőt, magyar „híveinek” jövendölései sem válnak be, a magyar „oroszszakértők’ ’ ugyanis előszeretettel jósolták Zsirinovszkij választási bukását. Nos, ez Moszkvára vagy Szentpétervárra igaz lehet — ott a Liberális Demokrata Párt a Dumába való bejutáshoz szükséges minimális 5 százalékot sem érte el —, de ez a két város még nem a „világ”, s még csak nem is „Oroszország”. Távol-Keleten, Szibériában Zsirinovszkij s a kommunisták sikere megmutatja, hogy itt még hisznek a nagy hangú kijelentéseknek. E területeken a peresztrojka épp csak átdübörgött, s itt a körzeti rendőr még mindig hatalom!... Hát akkor miért is ne lehetne „liberális’ ’ és „demokra­ta” Seselj „vajda”?!? Aki ráadásul még a nemzetiségi kérdésben is hajlandó lenne „engedményeket” tenni, noha ama derűlátását, miszerint „amennyiben sikerül kialakítani a demokratikus társadalmat, akkor a kisebbségi kérdés is önmagától megoldódik” — nem osztjuk. Sőt, tudjuk, hogy nem „oldódik meg’ ’ akkor sem semmi. Sőt! De ez már a jövő „zenéje”... Addig is olvassuk Seseljt, aki legújabban — s ezt interjújának dühös részletei is bizonyítják — ellenzéki! Milosevics és az uralmon levők ellenzéke!... Bogdán László ! Seselj, a „liberális demokrata" MILOSEVICSET HÁBORÚS BŰNÖSNEK TARTJA Vojiszlav Seselj, a­­Szerb­ Radikális Párt elnöke a titói Jugoszláviában, Szarajevóban doktorált jogtu­dományból. A délszláv válság kitörésétől csetnik vajdának nevezi magát. Többször volt börtönben (egyszer politikai nézetei miatt a boldog békeidőben Szarajevóban, kétszer pedig a mai Szerbiában). Évekig Szlobodan Milosevics „kedvenc ellenzéki politiku­sa” volt, aki hangosan kimondta azt, amit a szerb elnök gondolt és tenni szándékozott. A belgrádi béke­politika meghirdetésekor azonban kiesett a hatalom kegyeiből. Véleményét, mely szerint Milosevics el­nök háborús bűnös, agyonhallgatják az állami hírközlők. Talán ennek is köszönhető, hogy a politikai fényko­rában külföldi újságíróknak csak több száz márkáért nyilatkozó Seselj térítés nélkül állt a Magyar Hírlap rendelkezésére. A Szerb Radikális Párt belgrádi székházában a lapnak adott interjúja december köze­pén jelent meg. —Miért tartja elfogadhatatlannak a daytoni meg­állapodást? — A kiegyezés a szerb nép legnagyobb veresége a rigómezei csata óta. Szlobodan Milosevics a szerb nép nevében kapitulált, előzőleg ki sem kérve az érintettek véleményét. Milosevics nem volt legitim képviselője sem Jugoszláviának, sem a boszniai Szerb Köztársaság­nak, mert az alkotmány értelmében a parlamenttől kel­lett volna felhatalmazást kapnia ahhoz, hogy nemzetkö­zi tárgyalásokat folytasson. A szerb elnököt csak a paléi vezetőség bízta meg, és ezzel nagy hibát követett el, aminek a boszniai szerbek isszák majd meg a levét. Jogilag a daytoni megállapodás érvénytelen, és újabb bonyodalmakat fog okozni az, hogy Milosevics Párizs­ban aláírja a békeszerződést. — További harcok is lehetségesek Boszniában? — A rossz megállapodás, amely nem oldja meg az alapvető problémát, újabb harcokhoz vezethet. Nagy összetűzések lesznek Bosznia belsejében, ugyanakkor további 150 ezer szerb fog elmenekülni Szarajevóból, mert nem lesznek hajlandóak muzulmán uralom alatt élni, mint ahogy a szlavóniai szerbek sem fogadják el a horvát hatalom visszatérését. Voltak, akik hittek Tudj­man ígéreteinek, és horvát területen maradtak—közülük sokat legyilkoltak. A horvátok minden férfit elítélnek a felkelésben való részvétel vádjával, pedig ők hadkötelesek voltak a krajnai katonaságban, és a dezertőröknek el kellett menekülniük.­­A Szerb Radikális Párt egyik parlamenti képviselője azt állítja, írásos bizonyítékai vannak arra, hogy Szlobodan Milosevics is háborús bűnös. Hogyan tud­ják ezt bizonyítani? — Mi valahányan annak bizonyítékai vagyunk, hogy a szerb elnök fülig benne volt a háborúban. Szlobodan Milosevics a felelős mindazért, ami velünk történt. Ő fegyverezte fel a nyugati szerbeket, szervezte meg felkelésüket, ő hozta létre a Szerb Köztársaságot és a Knini Krajnát. Amikor a katonai célok zömét elérték, Milosevics cser­benhagyta őket, és most mossa kezeit. A Szerb Radikális Párt több ezer önkéntesét is Szlobodan Milosevics öltöz­tette és fegyverezte fel. A harctereket megjárt férfiak a szerbiai törvényekkel összhangban megkapták a rokkantsá­gi és nyugdíjellátást, az elesett harcosok családjairól is gondoskodik a hatalom — mindez annak bizonyítéka, hogy minden az állam tudtával és beleegyezésével történt. — Egy időben önt is háborús bűnösként emleget­ték, neve viszont most nem szerepel a hágai vádlottak listáján... — Évekkel ezelőtt néhány külföldi politikus téves kijelentéseket tett, de miután válaszoltam nekik, elhall­gattak, mert egyetlen bizonyítékuk sincs. Mindenesetre én vagyok az egyetlen szerb politikus, aki nyilvánosan megígérem: ha megvádolnak azzal, hogy háborús bűnt követtem el, azonnal Hágába utazom, hogy bebizonyít­sam ártatlanságomat. Tevékenységemet sohasem titkol­tam, nyíltan beszéltem arról, hogy részt veszünk a háborúban, önkénteseket küldünk a frontokra. A mi harcosaink közül azonban egyet sem nevezett meg a hágai bíróság, mert az, aki a tűzvonalban, a legsúlyosabb harcokban vesz részt, annak nincs ideje háborús bűnök elkövetésére. Azok a háborús bűnösök, akik keselyűként a második vonalban raboltak, bántalmazták a civil lakosságot és a hadifoglyokat. Hihetetlen mennyiségű hadizsákmányt hoztak Milosevics különleges rendőralakulatai, Dragán kapitány és Árkán banditái a krajnákból. — A politikusok közül kit tart háborús bűnösnek? — Csak Szlobodan Milosevicset. Tudjman és Izetbe­­govics nem érdekel, az ő bűneik a horvát és a muzulmán nép ügye. —Hogyan oldhatná meg a menekültek problémáját Szerbiában? — Ezt a kérdést nagyon nehéz lesz megoldani. A ’91- ben, ’92-ben érkezett menekültekkel nincs különösebb gond, mert volt vagyonuk, házat vettek, munkahelyet találtak. A krajnák felszámolása után azonban a mezítlá­basok érkeztek, akiknek mindenük odaveszett. Egy részük elhelyezkedhet a vajdasági és sumadijai elhagyott házakban, de ez csak a falusi lakosságra érvényes, akik tudnak földet művelni. Az igazi gond a városi lakosság, amely most itt céltalanul bolyong, semmilyen ellátásban nem részesült. Könnyű azt mondani, hogy helyezzük el őket Koszovóban. Ahhoz sok pénz kellene, hogy házakat építsünk nekik, mert ott nincsenek elhagyott otthonok. Horvátországnak mindenképpen területi kárpótlást kel­lene adnia a csaknem egymillió elmenekült szerb miatt. Ezt a nagyhatalmaknak is be kell látniuk, ha nem akarnak folyamatos háborút a Balkánon. A krajnákból elmenekült tömeg időzített bomba lehet — ezért is akadályozta meg a szerb elnök, hogy a Boszniai Szerb Köztársaságból átjöjjenek a civilek. Súlyos szociális zavargások lehetnek, sőt, a polgárháború kitörése is állandó veszélyt jelent Szerbiában. Most teljes zűrzavar uralkodik a politikai és gazdasági életben is, egyre több a kilátás arra, hogy megdőljön Milosevics hatalma. Megtörténhet, a szerb elnök is úgy végzi, mint a Ceauşescu házaspár. — Mi a véleménye a vajdasági magyarokról? ’ — A kisebbségeknek élvezniük kell minden polgári jogot, a civilizált világban elfogadott nemzetközi normák­kal összhangban. A Szerb Radikális Párt és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége közötti kapcsolat az utóbbi időben nagyon toleráns. A magyarok autonómia­koncepciója azonban számunkra elfogadhatatlan — ilyen sehol a világon nem működik, tehát Szerbiában sem lehet megvalósítani. Mi úgy tartjuk, hogy amennyiben sikerül demokratikus társadalmat kialakítanunk, akkor a kisebbségi kérdés is önmagától megoldódik. Itt most a rezsimmel van baj, amely csak az állami iskolák működését engedélyezi. Véleményünk szerint mindent privatizálni kellene, amit csak lehet. Ha a magyaroknak saját iskolák kellenek, alapítsanak, amennyit csak akarnak. A hét magyar önkormányzatnak tévéfrekvenciát is adni kel­lene, csináljanak olyan műsort, amilyet akarnak — mi ezzel nem törődünk. — Mióta ilyen liberális a Szerb Radikális Párt? —Kezdettől fogva. A szerb nemzeti kérdésben radikáli­sak vagyunk, lehet, hogy ebből vontak le egyesek téves következtetést. Belpolitikában liberálisak nézeteink — persze csak addig, amíg valaki nem veszélyezteti Szerbia integritását és a szerb nép érdekeit. — Mi a véleménye a magyar—szerb kapcsola­tokról? — A korábbi kormány téves politikát folytatott, amikor nyíltan a horvátok oldalára állt, és még fegyverrel is ellátta Zágrábot. A mostani vezetés sokkal bölcsebb, kiegyensúlyozottabb. Meggyőződésem szerint a ma­gyaroknak érdeke, hogy jó viszonyban legyenek Szerbiá­val. Magyarország a legtöbbet a mostani Horvátország területén veszített, hiszen az magyar terület volt, még a rijekai (fiumei) kikötőt is magyar tőkéből építették ki. A szerb politika végzetes tévedése az volt, hogy 1918-ban elfoglalta azokat a részeket, amelyek nem illették meg. Meg kellett volna elégednie a Szlavóniáig, Bánijáig, Dalmáciáig és Kordunig terjedő határral, és nem lett volna szabad bántania azt, ami a magyaroké. Nagy Mélykúti Edit

Next