Háromszék, 1998. július (10. évfolyam, 2381-2407. szám)
1998-07-01 / 2381. szám
Clinton kínai látogatásának visszhangja A londoni The Times szerint Bill Clinton amerikai elnök pekingi szereplésével megerősítette pozícióját hazai bírálóival szemben. Kifogta a szelet a vitorlájukból, amikor világosan leszögezte álláspontját a demokráciáról és az emberi jogokról — vélekedett keddi hírmagyarázatában a brit konzervatív lap. Az elemző szerint az amerikai elnök fellépése erősítette a Kínával folytatott építő párbeszéd politikájának hitelét. Másfelől Csiang Cö-min kínai elnöknek is politikai tőkét eredményezett a csúcstalálkozó — véli a cikkíró. Csiang olyasmire vállalkozott, amire egyetlen elődje és egyetlen jelenlegi vezetőtársa sem: nyilvános vitában védte a hazai közvélemény előtt Kína álláspontját a Nyugatéval szemben, és ezzel demonstrálhatta, mennyire biztos saját hatalmában és tekintélyében. A Moszkovszkije Novosztyi azt emelte ki Clinton kínai útjáról írt kommentárjában, hogy Oroszország már alig téma az amerikai—kínai tárgyalásokon. Az orosz lap cikkírója szerint Peking nem tart attól, hogy Moszkva részévé válhat bármilyen Kína-ellenes szövetségnek, ezért nem nagyon érdekli Oroszország. Ebből adódik az is, hogy az orosz—kínai együttműködés embrionális állapotban van, a két ország gazdasági kapcsolatai kimerülnek a kereskedelemben. Zsidóktól rabolt vagyon A nácik 9—14 milliárd (mai árakon 90—140 milliárd) dollár közötti értékben raboltak össze különböző vagyontárgyakat zsidó tulajdonosoktól a második világháború éveiben abban a 20 országban, amelyet megszálltak — állapítja meg egy, a jövő héten nyilvánosságra kerülő jelentés. A Reuters által ismertetett dokumentumot Sidney Jay Zabludoff nemzetközi közgazdász, a Fehér Ház egykori alkalmazottja készítette a Zsidó Világkongresszus (WJC) részére. A rabolt vagyonnak mintegy fele Európa akkor leggazdagabb zsidó közösségétől, a németországitól, illetve az öreg földrész legnépesebb zsidó kisebbségétől, a lengyelországitól származott. A magyarországi, csehszlovákiai és romániai zsidóktól rabolt vagyon részaránya 25 százalék, 10 további, viszonylag kis számú zsidó lakossággal rendelkező országra 15 százalék jut. A fennmaradó 20 százaléknyi rabolt vagyon Franciaországból, Ausztriából és Hollandiából ered. A jelentést az amerikai külügyminisztérium egy konferencián szándékszik felhasználni, amelyen felmérik, hogy mennyire haladt a nácik és cinkosaik által rabolt értéktárgyak visszajuttatása eredeti tulajdonosaikhoz vagy azok törvényes örököseihez. A dokumentum szerint a Szovjetunióban összerabolt zsidó vagyon — jóllehet a nácik által elfoglalt területeken élt az ottani zsidó lakosság egynegyede — viszonylag csekély, 500 millió dollár értékű (mai árakon 5 milliárd dollár), minthogy a kommunisták korábban már államosították a magántulajdonú házakat és üzleteket. A korabeli gazdasági adatok elemzésén alapuló jelentés szerint a háború előtti zsidó vagyon 40—50 százaléka betétkönyvekben és beruházásokban, 25 százaléka ingatlanban, 15 százaléka pedig üzleti vagyontárgyakban testesült meg. A teljes zsidó vagyonnak 1,2 százalékát tette ki az arany. Ez akkor mintegy 150 millió, ma 1,2 milliárd dollárt ér. KOLOZSVÁR Emléktábla a holocaust erdélyi áldozatainak A kolozsvári városi hatóságok szombaton emléktáblát lepleztek le, amely a második világháborúban Auschwitzba deportált 18 000 helyi zsidónak állít emléket. A város zsidósága annak idején Kolozsvár népességének egyharmadát tette ki, s őket — köztük 4000 gyermreieket — 1944 májusában és júniusában teljes számban deportálták. A megsemmisítő táborokat mindössze 1200-an élték túl — mondta Kallós Miklós, a helyi zsidó közösség elnöke telefonon az AP tudósítójának. Ma — részben a kivándorlás következtében is — a félmilliós városban már csak 450-en vallják magukat zsidónak. Az emléktáblát egy gyár téglafalán helyezték el, ahol 53 évvel ezelőtt az Auschwitzba deportáltak várakoztak. Az AP tudósítója befejezésként megjegyezte: a bécsi döntés értelmében 1940—44 között ismét Magyarországhoz tartozó Észak-Erdély 165 ezer zsidó lakosa közül 130 ezren váltak a holocaust áldozataivá. A Deep Purple ismét Budapesten Budapesten a Kisstadionban koncertezik július 6-án az angol Deep Purple együttes. A nyolcvanas évek vége óta többször is járt Magyarországon a csapat, amely a rocktörténelem egyik legrégibb együttese: ha megszakításokkal is, de harminc éve jelen van a legjobbak között. Ennek ismeretében csöppet sem meglepő, hogy harmincnál több lemeze jelent meg — ha nem számítjuk a tagok „különutas” albumait. A zenekarban folyamatosan nagy egyéniségek zenéltek, olykor kényszerűségből egymást váltva. Richie Blackroote gitárost, Ian Gillan énekest, Jon Lord billentyűst, a banda egyik leghűségesebb tagját, Roger Glover basszusgitárost és az ötvenedik születésnapját ünneplő, „tűzlabdalábú és -kezű” Ian Paice dobost,aligha kell bemutatni a kemény rock kedvelőinek. Az együttes gépezete a második lemeztől indult be igazán, amikor „belépett” az operaénekes apai háttéren edződött Ian Gillan. Ezt a második albumot, az 1969-es Book of Taliesynt a korai korszak legjobb lemezei között tartják számon, akárcsak a Deep Purple vagy az 1970-es In Concert, a Concerto for Group and Orchestra címűt, az 1971 -es In Rockot és a Fireballt, továbbá az 1977-es Made In Japan című dupla album koncertfelvételt. A budapesti koncert várhatóan az 1996-os Purpendicular című lemezre épül. A szakmabeliek a lemez értékének és persze kicsit hibájának is tartják a stílusbeli változatosságot. Végletekként a Ted The Mechanic és a Soon Forgotten című számot említik: előbbi a kemény rock iskolapéldája, utóbbi nagyon nem az. Igazi örömzene viszont az A Touch Away és a Rosals Cantina. A lemez producere Roger Glover, a dalszövegekről ő és Gillan gondoskodott. A MultiMédia Concerts vendégeként fellépő Deep Purple emellett nyilván előveszi majd a régi kedvenceket is. Kovács Miklós Az amerikai elnök a szabadságról A szabadság egy és oszthatatlan — jelentette ki Bill Clinton amerikai elnök hétfőn a Pekingi Egyetem mintegy 800 diákja előtt tartott beszédében. Az igazi szabadság többet jelent, mint pusztán lehetőséget a meggazdagodásra — mondta az Egyesült Államok elnöke a kínai diákoknak. „Úgy vélem, az embereknek mindenütt fontos, hogy tiszteletben tartsák emberi méltóságukat, hogy elmondhassák véleményüket, hogy maguk választhassák meg vezetőiket, hogy maguk dönthessék el, mely csoportokhoz akarnak tartozni, hogy úgy és akkor forduljanak istenükhöz, ahogyan és amikor erre indíttatást éreznek” — idézte az AFP az amerikai elnököt, aki így folytatta: „ezek nem amerikai vagy európai jogok, ezek nem a gazdag országok jogai. Ezek minden ember számára, bárhol éljen is, elidegeníthetetlen jogok.” Clinton kijelentette: az új évszázadban az Egyesült Államok az eddigiektől eltérő kapcsolatot szeretne fenntartani Kínával. „Kívánjuk, hogy Kína nyitott, sikeres ország legyen, amely békésebb és virágzó jövendőért dolgozik velünk együtt.” Kína legnagyobb erőssége az 1,2 milliárd kínai „szívében és elméjében” van — idézte a Reuters az elnök szavait. „Az önök érdeke és az egész világ érdeke, hogy ezek az elmék szabadok legyenek, és megvalósíthassák mindazt, amire képesek.” Csak a páncélozott autó biztonságos Egyre több páncélozott személygépkocsi fut Moszkva utcáin, a „piacgazdasági kapcsolatok” sajátosan orosz fejlődésének köszönhetően. Évente mintegy 150 bérgyilkosság történik az orosz fővárosban, amelyeket előszeretettel követnek el az áldozatok lakásának bejárati ajtajánál, de a gépkocsijukban ülők is jó célpontot szolgáltatnak. 1996 óta csak bombákkal 48 embert öltek meg és 138-at megsebesítettek. A gépkocsi páncélozásának nem szabad feltűnőnek lennie, mert ezzel csak azt lehetne elérni, hogy a merénylő fokozottabb tűzerőt vet be. Egy autó felrobbantása egyszerű, és nem is kerül sokba-figyelmeztet a moszkvai közlekedési rendőrség. Megteszi egy kézigránát is, amit már (átszámítva) 110—-145 német márkáért be lehet szerezni a feketepiacon. A robbanóanyaghoz való hozzájutás pedig könnyű a hadseregbeli laza fegyelem, valamint a kiképzett katonák és a biztonsági szakértők körében uralkodó nagyfokú munkanélküliség miatt, amiért is utóbbiak a maffiának dolgoznak. Jelenleg mintegy féltucatnyi autópáncélozó cég dolgozik Moszkvában. Közülük az egyik, a Transkript rejtett lőrések kialakítását és olyan szenzorok beépítését is vállalja, amelyek a távirányítású robbanótölteteket eltérítik, vagy amelyek befogják a mesterlövészek célra irányított távcsövét. A cég havonta 10 megrendelést is kap 25 000 és 60 000 dollár közötti értékben, a megkívánt biztonsági szinttől függően. Páncélozott járműveket természetesen közvetlenül a gyártótól is be lehet szerezni, így a német Mercedes-Benz cégnek rendkívül jó reklámot szolgáltatott a grúz elnök, Sevardnadze Mercedese ellen elkövetett golyózáporos, gránáthajigálós merénylet — írta a DPA. Berlini légihíd Nagyszabású ünnepségek kezdődtek szombaton Berlinben a város nyugati szektorai ellátását biztosító légihíd 50 évvel ezelőtti megnyitásának évfordulóján. A főleg amerikai és kisebb részben brit katonai repülőgépek 1948. június 26-án kezdték meg a szovjetek által blokád alá vett város ellátását. Az egyre erősödő hidegháború szellemében Moszkva szerette volna kiűzni a nyugati hatalmakat Berlin nyugati szektoraiból, ezért teljesen lezárta az oda vezető közutakat és vasúti összeköttetéseket, s leállította a mintegy 2,5 millió lakos áramellátását is. A nyugati országok majdnem egy éven át csak légi úton tudták fenntartani Nyugat-Berlin ellátását. A tempelhofi repülőtéren másfél percenként indultak-érkeztek a repülőgépek, amelyek kezdve a széntől, a ruházaton át az élelmiszerekig mindent hoztak. Összesen több mint kétmillió tonna árut szállítottak így a városba. Folyamatosan mintegy 300 repülőgép közlekedett Nyugat-Németország és Nyugat-Berlin között. . I / Koszovói albánok DÉLSZLÁV HÁBORÚS BŰNÖK Dokmanovic öngyilkos lett Hágában Öngyilkos lett hétfőn hajnalban a hágai Nemzetközi Bíróság fogdájának cellájában Slavko Dokmanovic horvátországi szerb politikus, Vukovar horvátországi város egykori szerb polgármestere, aki háborús bűncselekmények és emberiségellenes bűnök vádjával állt a délszláv háborús bűnökről ítélkező hágai törvényszék előtt. Csütörtökön ért véget , amelyben a jugoszláv néphadsereg katonái és félkatonai szerb alakulatok fegyveresei agyonlőttek, majd buldózerekkel tömegsírba temettek 200 nem szerb (főleg horvát) polgári lakost. Akadályozás helyett azonban Dokmanovic maga is tevékenyen részt vett a rémes bűn elkövetésében — állította a vád képviselője. A vukovári vérengzés az 1991 -es szerb—horvát háború talán legszörnyűbb fejezete volt. A rémtett áldozatainak tetemeit utóbb ENSZ-megbízottak hantolták ki a tömegsírból. 48 éves Dokmanovic perének tárgyalása, a vádlott a két héten belül esedékes ítélethirdetésre várt. Dokmanovic ártatlanságát hangoztatta a tárgyaláson, és az AP által idézett jogi szakértők szerint volt is esélye felmentő ítéletre, mert nem tűnt elégségesnek az ellene felvonultatott bizonyítékok sora. A vád szerint Dokmanovicnak mint a Horvátország keleti részén fekvő város polgármesterének hivatali kötelessége lett volna megakadályozni az 1991. november 20-án elkövetett mészárlást. MTI-hírek alapján szerkesztette: Mózes László 1998. JÚLIUS 1