Háromszék, 1998. szeptember (10. évfolyam, 2434-2459. szám)
1998-09-01 / 2434. szám
TANÁCSÜLÉS Ki tiltakozik a csendőrlaktanya építése ellen és miért? Tegnap a sepsiszentgyörgyi tanács kora estébe nyúló ülésén etnikumközi vitát váltott ki Váncsa Árpád tanácstagnak a csendőrlaktanya építése elleni tiltakozására vonatkozó határozattervezete. A kezdeményező szükségesnek tartotta, hogy a város döntéshozó testületeként foglaljanak állást a kaszárnyának a tanács beleegyezése nélküli építése ellen, amelynek „egyedüli célja a város etnikai összetételének megváltoztatása". Javaslatát azzal is alátámasztotta, hogy amíg a város beruházásra 5,8 milliárd lejt kapott a költségvetésből, az ország kórházai gyógyszerhiánnyal küszködnek, és lefaragnak az egészségügyi minisztérium költségvetéséből, de még a védelmi minisztériuméból is, csendőrlaktanyára mégis kiutaltak 7 milliárd lejt. Szekeres Attila (folytatása a 2. oldalon) GAZDASÁG Háromszéken csak két csődeljárás Az Állami Vagyonalap megyei igazgatóságánál csak két kereskedelmi társaság szerepel csődeljárással, egyik a kovásznai Compal Rt., a préseltlemezgyár, a másik a sepsiszentgyörgyi Confolux Rt., a bútorgyár. A fürdővárosi gyár jogi felszámolása három éve húzódik a törvényszéken, pedig a törvényes előírások szerint a végleges ítélet kihirdetésétől számított 30 napon belül kellett volna összehívni azokat a cégeket, amelyeknek a felszámolt kereskedelmi társaság tartozik — közölte Gheorghe Predus, az ÁVA területi igazgatója. A Compal Rt.-nek több mint hatmilliárd lej adóssága van, lenne vásárló és kilátás is a talpra állásra, de a folyamatban levő csődeljárás miatt a vagyonalap nem avatkozhat közbe. A Confolux ügyében szeptember 9-én hirdet ítéletet a megyei törvényszék, s amennyiben végleges döntés születik, 1400 alkalmazottja részére a kereskedelmi társaság az 1997/9-es sürgősségi kormányrendelet alapján hat-, kilenc- vagy tizenkét havi fizetést kitevő végkielégítést kérhet a munkaügyi hivataltól. A Confoluxnak 36 milliárd lej adóssága van, és az idei vagyonrészi árverésekből csupán a meghirdetett kikiáltási ár töredékét sikerült bevételeznie. (Domokos) Máról holnapra Célegyenesben vagy vakvágányon? A Tőkés László meghirdette alsócsernátoni fórum körül felparázsló viták már nem is azok, aminek nevezik, hanem a személyeskedő, régi és újabb sérelmeket egymás fejéhez vagdosó nemtelenség irányába torzulnak, és elpalástolják az RMDSZ belső válságát kiváltó tulajdonképpeni okokat. A csernátoni fórumnak nem lehet célja az RMDSZ szétverése, ebben nem lehet partnere a xenofób román nacionalizmusnak, az önpusztítás ódiumát sem vállalhatja. Sajnos, az előcsatározások, a Tőkés kontra Markó polarizálódás ebbe a mederbe sodorja az eseményeket. Pedig a tét világos: az RMDSZ- vezetés, többnyire önhibáján kívüli okok miatt, a kormányban és a kormánykoalícióban nem tudja érvényesíteni programját. Az érthetőség kedvéért maradjunk a tanügyi törvénynél, illetve a legújabb gordiuszi csomóvá bogzódó magyar állami egyetem létesítésénél. A román kormánykörök és az ellenzék viselkedése ebben az ügyben tulajdonképpen a nyolcvanesztendős gyakorlatához igazodik, csak a módszerek rafináltabbak, mert az ország külpolitikai megítélése ezt kívánja. Ezért jó illatú sürgősségi kormányrendeletekkel rukkolnak ki, amelyet aztán már első fokon, az alkalmazás pillanatában ugyanennek a kormánynak a tagjai is kikezdenek, lényegükből kiforgatva minduntalan újraértelmeznek — ez alól maga az államelnök sem kivétel —, s aztán elkezdődik a teklimeklizés, az időhúzás, a multikulturalitás maszlagának a megetetése a honiakkal és a nagyvilággal. S ha mindezeken a buktatókon, a kormányzati szintű betartásokon túl lennénk, akkor következnek az alsóbb lépcsőfokok, az egyetemi és a helyi autonómia — ilyenkor van ilyen is, ugye—, amelyek a falkába verődött szélsőséges nacionalisták agitációs brigádjainak kádenciájára helyben törik ki a kisebbségi ügyek rendezésének a nyakát. Mindezt tetézi a Kárpátok Géniuszától és elődeitől örökölt külföldi stratégia, természetesen kifinomult, szalonképesebb változatban, amikor — ad abszurdum RMDSZ-asszisztenciával, hisz nem fordulhat saját kormánya ellen, ugye? — a külföldi berkeket belengi a nemzetiségi kérdés megoldásának bódító illata. Mindezt olyan rafinériával végzik, orcátlanul nyilatkozzák, hogy senkit se döntsön ágyba a balkáni politikai szénanátha. Nos, az RMDSZ csernátoni és nem csernátoni fórumainak ezeket az állapotokat kell feltárniuk, s nem kontra Tőkés vagy kontra Markó játszmákkal semlegesíteniük egymást, hanem egyetértésben a román kormány, az ellenzék, az egész társadalom tudomására hozni, hogy nem vagyunk hülyék, s ha nem vetnek véget a sunyi szószegéssorozatnak, ha elemi jogainkat nem respektálják, lehet, hogy az ebek harmincadjára jut az erdélyi magyarság, de ők is. Ha a magyar egyetem ügyében nem lép a kormányzat, ki kell lépni onnét. Egyrészt. Másrészt meg kell találni annak a módját — addig is, ameddig a kormánykoalíció részesei vagyunk —, hogy a nagyvilág reális képet alkothasson arról, hogy itt mi folyik. Ha az RMDSZ nem teheti, akkor másnak, a civil szervezetek szövetségének kell felvállalniuk a nemzetközi fórumok tájékoztatását. Ezt a harcot a kormányzaton belül is, kívül is csak egyetértésben lehet megvívni. Nem azon kell vitatkoznunk, hogy jogszerű-e vagy nem a csernátoni fórum, hogy egy Ábrahám Dezső nevű férfiút milyen magánsérelmek értek (Romániai Magyar Szó, 1998. augusztus 29—30.), nem egymás kompromittálásáért kell szekértáborokba verődnünk, hanem a magyarság jogaiért és igazáért. A Kötő József által ismertetett egyetemlétesítési csomagterv elfogadása első lépés lehetne ügyeink rendezésében. Ha ez nem történik meg, s a bizottságok újabb bizottságai törik ki a nyakát minden tisztességes szándéknak, akkor ott kell hagyni a társaságot. Akkor is, ha egyes tisztség- és tisztviselők jól érzik magukat bizonyos funkciókban. Alsócsernátonba pedig nem csak a Tőkés hívei fognak elmenni, hanem azok is, akik a személyeskedő torzsalkodásokon felülemelkedve képesek a magyarság egészének érdekeit szem előtt tartani. Sylvester Lajos KÖZVILÁGÍTÁS Félannyi fény E hónaptól mintegy felére csökkentette a városháza a közvilágítást Sepsiszentgyörgyön. Az Oltmező utcát teljesen kikapcsolták, a főbb utakon* 1918. December 1., Grigore Bălan tábornok, Păiuș Dávid hadnagy, Csíki — az eddigi két oldal helyett ezután csak egyiken világítanak, a város többi részén az útkereszteződésekben, továbbá minden második oszlopon világít égő. A központban — beleértve a Petőfi Sándor utcát is—nem spórolnak. Az intézkedés nyomán nyáron 60, télen 90 millió lejt takarítanak meg havonta — válaszolta a Háromszék kérdésére Bálint Csaba, a városgazdálkodási iroda vezetője. (Sz.) Világfigyelő 4. oldal Mărtănuș Martonos Kézdimartonosi hírhalom ♦ A Bereck és Martonos közötti útszakasz javítására 50 millió lejt különített el a berecki tanács. Az utászok átestek a foltozáson, melynek minősége csapnivaló. A martonosiak aggódnak, hogy mivel a poros gödrökbe lapátolták bele a drága aszfaltot, az első esőzések alkalmával a foltok fellazulnak, s őszig sem fognak tartani a tömések. ♦ Egy szakcég már több magánlakásban felszerelte a belső gázvezetéket és tulajdonosaik csak a fővezeték átadására várnak, melynek lefektetése most van folyamatban Bereck és Martonos között. ♦ A martonosiak szóvá tették, hogy miközben a községközpontban óriási kultúrpalotát építettek, az önkormányzat évek óta nem volt képes kimeszeltetni a falu kultúrotthonát, amely egy helybeli asszony megfogalmazása szerint „jelenleg úgy néz ki, mint egy istálló ". Amint a falubeliek elmondták: a kultúrotthon belső vakolatát több mint három évvel ezelőtt Sebestyén Árpád javította ki, s azóta a tanács nem képes pénzt adni a meszelésre, pedig esküvők és más összejövetelek alkalmával a teremdíjat a berecki polgármesteri hivatal zsebeli be. A póznákon tavaly ősz óta egyetlen villanykörte sem ég, esténként koromsötét van a faluban. ♦ Nemrég tartotta az 1947—48-as korosztály 50 éves találkozóját. Öt évtizeddel ezelőtt 18-an születtek a faluban, de a jubileumon csak 11-en voltak jelen. ♦ A berecki Toro-Impex Kft. támogatásával augusztus 22—23-án minifoci-bajnokságot szervezett a községközpontban, melyen a kézdimartonosi Nemere együttes is küzdött a bajnoki címért. ♦ A római katolikus templom újból eredeti pompában áll a falu központjában. A '90-es földrengés súlyosan megrongálta az őseink lelkes adakozásából épített templomot, de konszolidálását és felújítását csak idén sikerült befejezni az utódok anyagi hozzájárulásával. A munkálatok több mint 100 millióba kerültek az egyházközségnek. ♦ A postás 18 Háromszéket, 2 Európai Időt, 1 Romániai Magyar Szót, 4 Cuvântul nout, valamint 1—1 Evenimentul zileit, Adevărult és Azi-t kézbesít. Bodor János Moldvai barangolások 7. oldal SEPSISZENTGYÖRGY 1998. SZEPTEMBER 1. 2434. szám ÁRA 800 lej Előfizetőknek 540 it" KEDD Csontot a prolinak Sokat árul el egy-egy cégről az, hogy ilyen-olyan alkalomkor mennyi juttatást kap tőle például a közvetlen termelő néven ismert proletár. Az egyik sepsiszentgyörgyi gyárban a munkások 150, a mindenféle főnökök pedig 500—700 ezer tejes pénzjutalmat kaptak e hónap elején A sors iróniája — épp azok a kereskedelmi társaságok válnak ilyenkor zsugoriakká a melósokkal szemben, amelyek nem győzik hangoztatni a világ előtt, milyen jól állnak az üzleti forgalom, az adósságtörlesztés, a piachódítás terén. És valójában, suttyomban készítik az utcára kerülő több száz munkás nevét tartalmazó listát. Vagy aláíratnak vele gazdasági hírszerzésre kötelező, úgynevezett hűségnyilatkozatot, ahogyan két évvel ezelőtt történt egy fürdővárosi kereskedelmi társaságnál. Ugyanott addig csűrik-csavarják a dolgokat, ameddig a szakszervezet élére bábember kerül, aki nem mukkan, ha az alkalmazottak béremelése jön szóba, de igen, ha az önkormányzattól kell kérni a telek- és épületadó átütemezését. Szintén a sokat hangoztatott és többmilliós évi tiszta haszon dacára. Domokos Péter Vértanúinkra emlékezünk Ma negyven éve, hogy Aradon tíz ember életét oltotta ki a kommunista szörny gyilkos gépezete. A kommunista munkásosztály ellenségeiként kerültek a vádlottak padjára, mert másként gondolkodtak, és ki merték mondani azt. A Szoboszlayper néven ismert szervezet tagjait ítélték sok év nehéz kényszermunkára. Tízüket kivégezték. Hamvaik hollétéről csak annyit lehet tudni, hogy Arad, ’58. szeptember 1. A kegyelet virágait helyezzük el mi, egykori sorstársak, valamint velünk együttérző polgártársaink ma 18 órakor a kézdivásárhelyi református temetőben felállított kopjafánál, valamint Ábrahám Árpád sepsibükszádi emlékművénél. Emlékezünk és emlékeztetünk. Török József