Háromszék, 2001. január (13. évfolyam, 3148-3172. szám)
2001-01-04 / 3148. szám
KÖZÉLET Sepsiszentgyörgyön (folytatása, első oldalról) A város minden sarkából a kötélre igyekvő emberek zöme nem ért oda, amikor negyed egykor felcsendült a román himnusz, elsütötték az első kisméretű tűzijátékot. A városháza által a felső három fabódéból felszolgált száz pezsgőből is csak kevesen részesültek. De a tömeg egyre nőtt, miközben másodpercenként pattogtak a petárdák, s fényrakétákat is küldözgettek a magasba az ünneplők. A prefektúra előtt felállított fedett színpadon Puki bácsi László Károly színművész próbálta emelkedettebbé tenni a hangulatot, de a hangosítás gyenge volt. Olyannyira, hogy a közép-európai éjfél előtt Albert Almos polgármester újévi jókívánságait csak a közvetlen közel állók hallhatták. De ekkorra már nagyra nőtt a tömeg, ellepte a megyeháza, a Bazár és az Erzsébet-park közötti és a színház előtti teret. Aztán — a második tűzijáték előtt — következett az esti hajnal fénypontja: felcsendült a magyar himnusz, melyet a tömeg nagy lelkesedéssel énekelt, majd a rádióból kihangosították Vörösmarty Szózatát, s utána a közönség egy része rázendített a székely himnuszra, melyhez pillanatokon belül csatlakozott az egybegyűltek serege és a városi művelődési ház színpadon levő zenekara is. Ki tudja, merre...? — énekelték Szentgyörgyön akkor, amikor Spanyolországtól Magyarországig az ezredfordulót ünepelték. Reméljük, Európába, Erdővidéken (folytatás az első oldalról) Petárdák, különféle sistergő-pukkanó, színes szikrákat okádó szerkenytűk pergőtüzében pezsgősdugók repültek szanaszét, aztán fiatalok és idősebbek egy-két korty nedű kíséretében kívántak minden jót egymásnak az új évezredre. Néhány faluban éjfélkor szokás szerint a templomok elé vonultak, attós imádsággal és jókívánságokkal köszöntötték egymást az emberek. Új év első napjának hajnalán aztán szépen lehavazott, és békességes csend borult Erdővidékre. A baróti mentőszolgálatnak nem volt sok dolga ezekben a napokban — közölték a szolgálat munkatársai. Az esztendőfordulón egy harmincéves fiatalembert dühroham miatt szállítottak be, egy tizennégy éves kissrácot pedig alkoholmérgezéssel vettek kezelésbe. A mentők tüdőgyulladásos, hörghurutos és töréses betegeket szállítottak be a kórházba. A rendőrségnek sem akadt különösebb dolga ezekben a napokban. A baróti őrsön arról tájékoztattak, hogy a vidéken nem volt bűn,cselekmény, sőt, még kísérlet sem, s autók helyett csak a poharak koccantak. Tegnap vidékszerte békességes csend honolt, csupán az önkormányzatok székházában volt kisebb-nagyobb jövés-menés. Nagyajtán még nem, de Nagybaconban, Banlocon és Vargyason a községházán a mezőgazdasági jegyekre vonatkozó igényléseket gyűjtögették, s rendezték, hogy a gazdák idejében megkaphassák az üzemanyagot a tavaszi szántásra és vetésre. Böninben a szociális támogatást igénylők adták egymás kezébe a kilincset. A községben az évezred utolsó esztendejében huszonkilenc elhalálozással szemben tizenhárom esküvőt és egyetlen születést jegyeztek. A falubeliek ezekben a napokban a január 20-i kosarasbálra készülnek, amelyre hazavárják a Bölönből elszármazottakat is. Ezredforduló Komandón A második és harmadik évezred közötti „vízválasztó éjszakán” a helybélieken kívül a frissen behavazott, fehér, ünnepi pompában csillogó, csodálatos komandói tájakon — magánvillákban, a tanács vendégszobáiban és komandói családok által rendelkezésre bocsátott otthonokban — több mint négyszáz, idegenből érkezett vendég búcsúzott az óesztendőtől, köszöntötte az új millenniumot. Volt petárdázás, tűzijáték, bódulat és minden, ami ilyenkor a módi. A téli sportok kedvelői kipróbálhatták síléceiket, hódeszkáikat vagy szánkóikat a 35 cm-es havon, az ünnepek alatt végig üzemelt a nemrég felújított sífelvonó. Egyszóval: a napokban Komandó — a „havasi árva” — soha nem látott vigadalomnak volt tanúja. A havazás ellenére járható volt az út, a falut könnyen meg lehetett közelíteni. Kocsis Béla polgármester szerint ennyi ember még soha nem fordult meg egyszerre Komandón — még a „békeidőkben” sem! Még egyszer bebizonyosodott, hogy a Laur alatti völgy vonzza a szórakozásra vágyó embereket. A komandóiak azt szeretnék, hogy e vonzalom maradjon meg, és az új évezredben hozzon fejlődést a munkanélküliség miatt igen nagy nélkülözésben, reménytelenségben élő településnek. Adja Isten, legyen ez az év vízválasztó Komandó gazdasági életében! (bodor) 2001. JANUÁR 4. Kovásznán (folytatás az első oldalról) Az ország minden szegéletéből érkezett vendégek, egyetemisták, de helybéliek is robbanóalkalmatosságokból egész arzenált vittek magukkal az utcákra. Volt aztán petárdázás és tűzijáték a javából. A fütyülő, sípoló, recsegő,,cserszegő és robbanó rakéták több mint fél órán át repdestek Kovászna egén. Olyan ünneprontók is voltak, akik a tömeg közé dobálták a petárdákat, így égtek ki kabátok, de drága szőrmék is. A háborúba illő jelenetben a szerencsének köszönhetően senki sem sérült meg, a kórház sürgősségi osztályán csupán két súlyosabb — agyvérzéses és töréses — beteget láttak el. Az új évezred a szülészeten is csendben köszönt be. December 30-án 14 órakor a 19 éves helybéli Szakács Zsuzsanna életet adott a XX. század utolsó kovásznai szülöttjének. István Zoltán 2450 grammal jött a világra, utána több gyermek tegnapig nem született Kovászán. Az ünnepek békésen teltek Kovásznán, a rendőrség néhány koccanáson kívül nem jegyzett különösebb eseményt. GYILKOSSÁG ALSÓCSERNÁTONBAN Megszólalt a koronatanú Mint már hírül adtuk, december 16-ára virradó éjszaka Alsócsernátonban Orosz László Csaba a saját házában késsel halálos szúrást mért falusfelére, a 29 esztendős Bíró Gáborra, aki a helyszínen életét vesztette. A megyei ügyészség a tettes harmincnapos előzetes letartóztatását rendelte el, az üggyel Adrian Baciu ügyész foglalkozik. Múlt év december 19-i lapszámunkban a gyilkosság után két nappal elhangzott vallomásokat közöltük. A tárgyilagosság kedvéért mindkét felet megszólaltattuk — a teljesen ellentmondásos nyilatkozatokból nem derül(hetet)t ki, mi is történt azon a tragikus éjszakán. Akkor P. I.-t, a 15 esztendős koronatanút, a gyilkosság szemtanúját nem találtuk meg. December 30-án ellenben magnóra mondta az alább szó szerint közölt vallomást: — Akkor éjszaka, mikor a bár éjszaka 11 felé bezárt, én Lacival (Orosz László Csabával — I. 1. megj.) hazamentem, Gabi és Robi (Bíró Gábor és Mikó Róbert — I. 1. megj.) is odajött. Laci nem hívta őket, de ők jöttek. Bejöttek, leültek, és mondta Robi, hogy ha van bora, vegye elé. Laci elévette a bort, de Gabinak nem bor, hanem pálinka kellett. Akkor Laci a pálinkát is elővette, és azt mondta, hogy amennyit akarsz, annyit tölthetsz. Elkezdték az ablakbetevést osztani, Laci mondta, hogy nem kell, mert ő beteteti, Gabi azt mondta, hogy a testvérével beteteti. Laci felállt, és azt mondta, hogy állj meg, mert én betetetem. Arra a kést elkapta, és Gabiba bele is ütötte. Robi is bent volt a szobában. Miután megszúrta, Gabi, az ajtó előtt tántorgott, én megfogtam, és az ajtón kivezettem, ő a lépcsőkön leesett. Ott is maradt. Én a második szúrást nem láttam, csak annyit láttam, amikor először beledöfte a kést, majd kikapta. Arra nem lettem figyelmes, mert megfordultam. Kimentem, és költöttem Gabit, hogy keljen fel. Visszamentem, és mondtam Lacinak, hogy meg van halva. Ő azt mondta, hogy nincs meghalva. Robi is kiment, és azt mondta, hogy kelj fel, mert úgy beléd rúgok, hogy a beled kimegy, menj haza. Robi meg volt állva, és rángatta, és minden. Laci elővette a gyújtót, és rávilágított, és akkor már a vére el volt folyva. Robi azt mondta, hogy Laci mondja az édesapjának és a rendőröknek azt, hogy ő nem volt ott, de közben ő is ott volt. Nekem is azt mondta, hogy én is mondjam azt, hogy ő nem volt ott, hogy ne keveredjen bele, de ott volt. Laci bácsi (id. Orosz László—1.1. megj.) pedig azt mondta, hogy mondjam azt, hogy Gabi először leütött engem, s akkor Laci lerángatta rólam, s akkor Gabi leütötte, és akkor Laci felszúrt. Laci bácsi bevitt az édesanyjához, és ott Erzsike nénivel tanítottak arra, hogy mit hazudjak. Hogy mondjam ezt. Lacival mi elmentünk hátul, a kertek mögött Lacinak az unokatestvéréhez, Dóczé Bandiékhoz. Robi átfutott, hogy költse fel a Laci szüleit. Én nem tudok írni-olvasni, az első nyilatkozatot a rendőrök írták meg, én aláírás helyett csak tintába mártottam az egyik ujjamat. Gabi soha nem ölelgetett, nem akart legyűrni engem. A rendőröknek akkor éjszaka féltem megmondani az igazságot... Lejegyezte: lockom István Fekete-fehér 3. A világ végnapjai A kommunizmus kísérlete (lásd a kommunista kiáltvány megfogalmazását) másfél száz éve vívja harcát a miszticizmussal, obskurantizmussal, ki akarja ostorozni az apokalipszis lovait a földi karámból (halál, pestis, éhínség, háború), ezzel erősítette föl az ateista propagandát, az elvetemült vallásellenességet. Az ez a harc lesz a végső eredményei ismeretesek, a kommunizmus karmaiból félig vagy egészen kiszabadult népek vagy országok ateizmusa a történelem odvaiba szorult. Helyette viszont az úgynevezett fejlett országokban is szaporodnak a szekták, terjednek a misztikus tanok, a tudomány mezébe bújtatott „elméletek” kifundálói tagadják például az élővilág evolúciós fejlődését, és vannak — mindig is voltak —, akik a jövendőmondók, jósok nyerőszámait óhajtják kihúzni. Nemrég a román lapokban akkora teret kapott egy háromfeleséges figura, mint,, mondjuk, egy kormánybeiktatás. A harmadik elhagyott feleség, akinek a kocsijával meglógott a szélhámos, megtapasztalván a rendőrség tehetetlenségét, exférje előkérdésének dolgában jósnőkhöz fordult. Terjedelmes tévériport tálalta az ügyet, s százezrek vannak, akik hisznek is ebben, nem csak az emberi butaság útvesztőiben tévelyegve, hanem azért is, mert nem bíznak az illetékes állami intézményekben. Van okuk rá. Minden esztendőforduló kiváló alkalmat szolgáltat erre, hát még a század- és az ezredfordulók? Olvasom, hogy egy bizonyos amerikai úr, Michael McCallan nem talált az Egyesült Államokban kiadót, hogy 260 000 szavas művét kiadja, amelyet emiatt — részletekben — az internet segítségével forgalmaz. McCallan az új évezred első századának apokaliptikus történeteit vetíti előre. Előrelátását Nostradamusra alapozza, aki a jól nevelt emberek körében egy negatív Megváltó, és jóslatainak aktualizálására a Biblia erre alkalmas fejezeteit is (Jelenések Könyve, az Újszövetség egyik könyve) felhasználja. Úgy működik ez, mint a vidámparkok rémisztő száguldásai a barlangrendszerekben, vasvillás ördögök, mindenféle képzeletbeli szörnyek, torz lények a természeti kataklizmákat utánzó pokolbéli helyzetekben. (Egyébként nem kell a vidámparkokba menni, a tévé révén a lakásunkba is beépültek a pokol eme bugyrai a tudományosfantasztikus giccsinvázió révén.) Nostradamus szavait korunk igényeihez igazítva, a szerző szerint 1998 és 2001 között a Föld különböző részein pusztító földrengések lesznek, amelyek elsősorban az Egyesült Államokat tisztelik meg, hurrikánok söpörnek végig, kitör az Etna is (eddig könnyű a dolga). Los Angeles, San Francisco vagy Seatle környéke 2001 és 2003 között válik eddig ismeretlen erejű földrengések martalékává, de meglehet, nem is földmozgás, hanem atomháború okozza ezt. London is rommá válik 2001 februárjában vagy 2002 húsvétján. Dél-Itália elsüllyed, sőt, Anglia egy része is. 2001 februárjában Horvátországot lerohanják az arabok, és hídfőt építenek ki Európa felé. Szaddám Huszein repülőszerencsétlenség áldozata lesz, őt az állani vezetésben fia, Udai követi, akit 2001 júniusában megfosztanak a hatalomtól. A Perzsaöbölben az amerikai hadiflottát megtámadja Irak vagy Irán. Diana hercegnő Arthorban (itt van eltemetve) láthatóvá válik, s szerelmi üzenetet küld a világnak. A harmadik világháború 2001 első nyolc hónapjában robban ki. Irán megtámadja Törökországot, Oroszország sem marad ki a játékból, egy muszkal muzulmán konfliktus kirobbanására számíthat, aki megéri. McCallan úr nincs egyedül, vannak még bőven bibliamagyarázók, szerintük is kitör a harmadik világháború,majd jön az Antikrisztus a hetedik trombitaszóra. Ezek között a szörnyűségek között Románia csillaga jó helyen ragyog, hisz II. János Pál pápa őszentsége is megmondta, hogy a „szeretett” (idézőjel a cikkíróé) Románia „elnyeri” az evangélium fényességét s azt az erőt, hogy küldetését teljesítse, és az európai béke letéteményese legyen a következő évszázadban. Sőt, a pápa azt is megállapította, hogy Románia a Szűzanya Kertje (Grădina Maicii Domnului) lesz, olyképp, ahogyan „őt a keleti keresztény világ évszázadok óta ismeri” (?!). Örvendezzünk, emberek, mi már az ördögnek sem kellünk, az Apokalipszis lovainak patái sem taposnak a földbe. Igaz, hogy a pápa azt is kijelentette: a tudományok eredményeit nem kell lebecsülni. Sylvester Lajos