Háromszék, 2001. január (13. évfolyam, 3148-3172. szám)

2001-01-04 / 3148. szám

KÖZÉLET Sepsiszentgyörgyön (folytatás­a­, első oldalról) A város minden sarkából a kötélre igyekvő emberek zöme nem ért oda, amikor negyed egykor felcsendült a román himnusz, elsütötték az első kisméretű tűzijátékot. A városhá­za által a felső három fabódéból felszolgált száz pezsgőből is csak kevesen részesültek. De a tömeg egyre nőtt, miközben másodpercenként pattogtak a petárdák, s fényrakétákat is kül­dözgettek a magasba az ünneplők. A prefektúra előtt felállí­tott fedett színpadon Puki bácsi László Károly színmű­vész­­ próbálta emel­­kedettebbé tenni a han­gulatot, de a hangosítás gyenge volt. Olyannyi­ra, hogy a közép-euró­­pai éjfél előtt Albert Almos polgármester új­évi jókívánságait csak a közvetlen közel állók hallhatták. De ekkorra már nagyra nőtt a tö­meg, ellepte a megyehá­za, a Bazár és az Erzsé­­bet-park közötti és a színház előtti teret. Az­tán — a második tűzi­játék előtt — követke­zett az esti hajnal fény­­pontja: felcsendült a magyar himnusz, me­lyet a tömeg nagy lelke­sedéssel énekelt, majd a rádióból kihangosították Vörösmar­ty Szózatát, s utána a közönség egy része rázendített a szé­kely himnuszra, melyhez pillanatokon belül csatlakozott az egybegyűltek serege és a városi művelődési ház színpadon levő zenekara is. Ki tudja, merre...? — énekelték Szent­­györgyön akkor, amikor Spanyolországtól Magyarorszá­gig az ezredfordulót ü­nepelték. Reméljük, Európába, Erdővidéken (folytatás az első oldalról) Petárdák, különféle sistergő-pukkanó, színes szikrákat okádó szerkenytűk pergőtüzében pezsgősdugók repültek sza­naszét, aztán fiatalok és idősebbek egy-két korty nedű kísére­tében kívántak minden jót egymásnak az új évezredre. Né­hány faluban éjfélkor szokás szerint a templomok elé vonul­tak, attós imádsággal és jókívánságokkal köszöntötték egy­mást az emberek. Új év első napjának hajnalán aztán szépen lehavazott, és békességes csend borult Erdővidékre. A baróti mentőszolgálatnak nem volt sok dolga ezekben a napokban — közölték a szolgá­lat munkatársai. Az esztendőfor­dulón egy harmincéves fiatalem­bert dühroham miatt szállítottak be, egy tizennégy éves kissrácot pedig alkoholmérgezéssel vettek kezelésbe. A mentők tüdőgyulla­dásos, hörghurutos és töréses be­tegeket szállítottak be a kórházba. A rendőrségnek sem akadt kü­lönösebb dolga ezekben­ a napok­ban. A baróti őrsön arról tájékoz­tattak, hogy a vidéken nem volt bűn,cselekmény, sőt, még kísérlet sem, s autók helyett csak a poha­rak koccantak. Tegnap vidékszerte békességes csend honolt, csupán az önkor­mányzatok székházában volt ki­­sebb-nagyobb jövés-menés. Nagyajtán még nem, de Nagyba­­conban, Banlocon és Vargyason a községházán a mezőgaz­dasági jegyekre vonatkozó igényléseket gyűjtögették, s ren­dezték, hogy a gazdák idejében megkaphassák az üzemanya­got a tavaszi szántásra és vetésre. Böninben a szociális támo­gatást igénylők adták egymás kezébe a kilincset. A község­ben az évezred utolsó esztendejében huszonkilenc elhalálo­zással szemben tizenhárom esküvőt és egyetlen születést je­gyeztek. A falubeliek ezekben a napokban a január 20-i kosarasbálra készülnek, amelyre hazavárják a Bölönből el­származottakat is. Ezredforduló Komandón A második és harmadik évezred közötti „vízválasztó éj­szakán” a helybélieken kívül a frissen behavazott, fehér, ün­nepi pompában csillogó, csodálatos komandói tájakon — magánvillákban, a tanács vendégszobáiban és komandói csa­ládok által rendelkezésre bocsátott otthonokban — több mint négyszáz, idegenből érkezett vendég búcsúzott az óeszten­­dőtől, köszöntötte az új millenniumot. Volt petárdázás, tűzijá­ték, bódulat és minden, ami ilyenkor a módi. A téli sportok kedvelői kipróbálhatták síléceiket, hódeszkáikat vagy szán­kóikat a 35 cm-es havon, az ünnepek alatt végig üzemelt a nemrég felújított sífelvonó. Egyszóval: a napokban Komandó — a „havasi árva” — soha nem látott vigadalomnak volt tanúja. A havazás ellenére járható volt az út, a falut könnyen meg lehetett közelíteni. Kocsis Béla polgármester szerint ennyi ember még soha nem fordult meg egyszerre Komandón — még a „békeidőkben” sem! Még egyszer bebizonyosodott, hogy a Laur alatti völgy vonzza a szórakozásra vágyó embereket. A komandóiak azt szeretnék, hogy e vonzalom maradjon meg, és az új évezredben hozzon fejlődést a munkanélküliség miatt igen nagy nélkülözésben, reményte­lenségben élő településnek. Adja Isten, legyen ez az év vízválasztó Komandó gazdasági életében! (bodor) 2001. JANUÁR 4. Kovásznán (folytatás az első oldalról) Az ország minden szegéletéből érkezett vendégek, egye­temisták, de helybéliek is robbanóalkalmatosságokból egész arzenált vittek magukkal az utcákra. Volt aztán petárdázás és tűzijáték a javából. A fütyülő, sípoló, recsegő,,cserszegő és robbanó rakéták több mint fél órán át repdestek Kovászna egén. Olyan ünneprontók is voltak, akik a tömeg közé dobál­ták a petárdákat, így égtek ki kabátok, de drága szőrmék is. A háborúba illő jelenetben a szerencsének köszönhetően senki sem sérült meg, a kórház sürgősségi osztályán csupán két sú­lyosabb — agy­vérzéses és töréses — beteget láttak el. Az új évezred a szülészeten is csendben köszönt be. December 30-án 14 órakor a 19 éves helybéli Szakács Zsuzsanna életet adott a XX. század utolsó kovásznai szülöttjének. István Zoltán 2450 grammal jött a világra, utána több gyermek tegnapig nem született Kovászán. Az ünnepek békésen teltek Kovásznán, a rendőrség né­hány koccanáson kívül nem jegyzett különösebb eseményt. GYILKOSSÁG ALSÓCSERNÁTONBAN Megszólalt a koronatanú Mint már hírül adtuk, de­cember 16-ára virradó éjsza­ka Alsócsernátonban Orosz László Csaba a saját házában késsel halálos szúrást mért falusfelére, a 29 esztendős Bíró Gáborra, aki a helyszínen életét vesztette. A megyei ügyészség a tettes harmincna­pos előzetes letartóztatását rendelte el, az üggyel Adrian Baciu­ ügyész foglalkozik. Múlt év december 19-i lapszá­munkban a gyilkosság után két nappal elhangzott vallo­másokat közöl­tük. A tárgyila­gosság kedvé­ért mindkét felet megszólal­tattuk — a teljesen ellentmon­dásos nyilatkozatokból nem derül(hetet)t ki, mi is történt azon a tragikus éjszakán. Ak­kor P. I.-t, a 15 esztendős koronatanút, a gyilkosság szemtanúját nem találtuk meg. December 30-án ellen­ben magnóra mondta az alább szó szerint közölt val­lomást: — Akkor éjszaka, mikor a bár éjszaka 1­1 felé bezárt, én Lacival (Orosz László Csabával — I. 1. megj.) ha­zamentem, Gabi és Robi (Bíró Gábor és Mikó Róbert — I. 1. megj.) is odajött. Laci nem hívta őket, de ők jöttek. Bejöttek, leültek, és mondta Robi, hogy ha van bora, ve­gye elé. Laci elévette a bort, de Gabinak nem bor, hanem pálinka kellett. Akkor Laci a pálinkát is elővette, és azt mondta, hogy amennyit akarsz, annyit tölthetsz. El­kezdték az ablakbetevést osz­tani, Laci mondta, hogy nem kell, mert ő beteteti, Gabi azt mondta, hogy a testvérével beteteti. Laci felállt, és azt mondta, hogy állj meg, mert én betetetem. Arra a kést el­kapta, és Gabiba bele is ütöt­te. Robi is bent volt a szobá­ban. Miután megszúrta, Gabi, az ajtó előtt tántorgott, én megfogtam, és az ajtón ki­vezettem, ő a lépcsőkön le­esett. Ott is maradt. Én a második szúrást nem láttam, csak annyit láttam, amikor először beledöfte a kést, majd kikapta. Arra nem lettem figyelmes, mert meg­fordultam. Kimentem, és köl­töttem Gabit, hogy keljen fel. Visszamentem, és mondtam Lacinak, hogy meg van halva. Ő azt mondta, hogy nincs meghalva. Robi is kiment, és azt mondta, hogy kelj fel, mert úgy beléd rú­gok, hogy a beled kimegy, menj haza. Robi meg volt áll­va, és rángatta, és minden. Laci elővette a gyújtót, és rá­világított, és akkor már a vére el volt folyva. Robi azt mond­ta, hogy Laci mondja az édes­apjának és a rendőröknek azt, hogy ő nem volt ott, de közben ő is ott volt. Nekem is azt mondta, hogy én is mond­jam azt, hogy ő nem volt ott, hogy ne keveredjen bele, de ott volt. Laci bácsi (id. Orosz László—1.1. megj.) pedig azt mondta, hogy mondjam azt, hogy Gabi először leütött en­gem, s akkor Laci lerángatta rólam, s akkor Gabi leütötte, és akkor Laci felszúrt. Laci bácsi bevitt az édesanyjához, és ott Erzsike nénivel tanítot­tak arra, hogy mit hazudjak. Hogy mondjam ezt. Lacival mi elmentünk hátul, a kertek mö­gött Lacinak az unokatestvér­éhez, Dóczé Bandiékhoz. Robi átfutott, hogy költse fel a Laci szüleit. Én nem tudok írni-olvasni, az első nyilatko­zatot a rendőrök írták meg, én aláírás helyett csak tintába mártottam az egyik ujjamat. Gabi soha nem ölelgetett, nem akart legyűrni engem. A rendőröknek akkor éjszaka féltem megmondani az igaz­ságot... Lejegyezte: lock­om István Fekete-fehér 3. A világ végnapjai A kommunizmus kísérlete (lásd a kommunista kiáltvány megfogalmazását) másfél száz éve vívja harcát a miszticiz­mussal, obskurantizmussal, ki akarja ostorozni az apokalip­szis lovait a földi karámból (halál,­ pestis, éhínség, háború), ezzel erősítette föl az ateista propagandát, az elvetemült val­­lásellenességet. Az ez a harc lesz a végső eredményei ismere­tesek, a kommunizmus karmaiból félig vagy egészen kisza­badult népek vagy országok ateizmusa a történelem odvaiba szorult. Helyette viszont az úgynevezett fejlett országokban is szaporodnak a szekták, terjednek a misztikus tanok, a tu­domány mezébe bújtatott „elméletek” kifundá­­lói tagadják például az élővilág evolúciós fejlő­dését, és vannak — mindig is voltak —, akik a jövendőmondók, jósok nyerőszámait óhajtják kihúzni. Nem­rég a román lapokban akkora teret kapott egy háromfelesé­­ges figura, mint,, mondjuk, egy kormánybeiktatás. A harma­dik elhagyott feleség, akinek a kocsijával meglógott a szél­hámos, megtapasztalván a rendőrség tehetetlenségét, exférje előkérdésének dolgában jósnőkhöz fordult. Terjedelmes té­vériport tálalta az ügyet, s százezrek vannak, akik hisznek is ebben, nem csak az emberi butaság útvesztőiben tévelyegve, hanem azért is, mert nem bíznak az illetékes állami intézmé­nyekben. Van okuk rá. Minden esztendőforduló kiváló al­kalmat szolgáltat erre, hát még a század- és az ezredfordulók? Olvasom, hogy egy bizonyos amerikai úr, Michael McCallan nem talált az Egyesült Államokban kiadót, hogy 260 000 szavas művét kiadja, amelyet emiatt — részletekben — az internet segítségével forgalmaz. McCallan az új évezred első századának apokaliptikus tör­téneteit vetíti előre. Előrelátását Nostradamusra alapozza, aki a jól nevelt emberek körében egy negatív Megváltó, és jósla­tainak aktualizálására a Biblia erre alkalmas fejezeteit is (Je­lenések Könyve, az Újszövetség egyik könyve) felhasználja. Úgy működik ez, mint a vidámparkok rémisztő száguldásai a barlangrendszerekben, vasvillás ördögök, mindenféle képzeletbeli szörnyek, torz lények a természeti kataklizmákat utánzó pokolbéli helyzetekben. (Egyébként nem kell a vidám­parkokba menni, a tévé révén a­ lakásunkba is beépültek a pokol eme bugyrai a tudományos­­fantasztikus giccsinvázió révén.) Nostradamus szavait korunk igényeihez igazítva, a szerző szerint 1998 és 2001 között a Föld különböző részein pusztí­tó földrengések lesznek, amelyek elsősorban az Egyesült Ál­lamokat tisztelik meg, hurrikánok söpörnek végig, kitör az Etna is (eddig könnyű a­ dolga). Los Angeles, San Francisco vagy Seatle környéke 2001 és 2003 között válik eddig isme­retlen erejű földrengések martalékává, de meglehet, nem is földmozgás, hanem atomháború okozza ezt. London is rom­má válik 2001 februárjában vagy 2002­ húsvétján. Dél-Itália elsüllyed, sőt, Anglia egy része is. 2001 februárjában Hor­vátországot lerohanják az arabok, és hídfőt építenek ki Európa felé. Szaddám Huszein repülőszerencsétlenség áldozata lesz, őt az ál­lani vezetésben fia, Udai követi, akit 2001 júniusában megfosztanak a hatalomtól. A Perzsa­öbölben az amerikai hadiflottát megtámadja Irak vagy Irán. Diana hercegnő Arthorban (itt van eltemetve) láthatóvá válik, s szerelmi üzenetet küld a világnak. A harmadik világháború 2001 első nyolc hónapjában robban ki. Irán megtámadja Törökországot, Oroszország sem marad ki a játékból, egy muszkal muzulmán konfliktus kirobbanására számíthat, aki megéri. McCallan úr nincs egyedül, vannak még bőven bibliama­gyarázók, szerintük is kitör a harmadik világháború,majd jön az Antikrisztus a hetedik trombitaszóra. Ezek között a szörnyűségek között Románia csillaga jó helyen ragyog, hisz II. János Pál pápa őszentsége is megmond­ta, hogy a „szeretett” (idézőjel a cikkíróé) Románia „elnyeri” az evangélium fényességét s azt az erőt, hogy küldetését teljesítse, és az európai béke letéteményese legyen a következő évszázadban. Sőt, a pápa azt is megállapította, hogy Románia a Szűzanya Kertje (Grădina Maicii Domnu­lui) lesz, olyképp, ahogyan „őt a keleti keresztény világ évszázadok óta ismeri” (?!). Örvendezzünk, emberek, mi már az ördögnek sem kellünk, az Apokalipszis lovainak patái sem taposnak a földbe. Igaz, hogy a pápa azt is kijelentette: a tudományok eredményeit nem kell lebecsülni. Sylvester Lajos

Next