Háromszék, 2007. december (19. évfolyam, 5244-5265. szám)
2007-12-01 / 5244. szám
Lemondott Márton Árpád – FARKAS RÉKA Lemondott az alsó-háromszéki ügyvezető elnöki tisztségről Márton Árpád. A képviselő tegnap lapunknak megerősítette a hírt, október 28-án adta át Markó Béla szövetségi elnöknek lemondólevelét, amelyben az állt, hogy november 26-tól megválik a tisztségtől. „Amikor elvállaltam az ügyvezető elnökséget, azt gondoltam, párhuzamosan el tudom látni a két feladatkört: a képviselőházi frakcióvezetést és a területi szervezet ügyvezetését. Normális időszakban valószínű működött volna a dolog, de az elmúlt hetekben, hónapokban mindkét feladat egész embert kívánt, jelen kellett lenni Bukarestben is, de itthon is szervezni kellett a kampányt. Hat héttel a választások előtt jeleztem a szövetségi elnöknek, hogy nem tudom ellátni mindkét tisztséget, maximalista vagyok, éreztem, nem tudom elvégezni a dolgom. Átbeszéltük a helyzetet, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a kampányban nem lenne jó üzenete lemondásomnak, felhasználhatnák az RMDSZ ellen, ugyanakkor sokat nyomott a latban, hogy én jól ismertem a területi szervezet helyzetét, a tennivalókat. Ezért született ez a döntés, hogy a választások után távozom, végigviszem a kampányt” — ismertette a tényeket Márton Árpád. (folytatása a 2. oldalon) Nagyobb hatalmat a régióknak! FARCADI BOTOND „Európa-szerte az a tapasztalat, hogy a nagyobb kompetenciával rendelkező régiók sokkal gyorsabban fejlődnek. Ez azért van, mert a döntések akkor a legjobbak, ha az alsó szinten hozzák meg őket” — szögezte le Klaus Klipp, az Európai Régiók Gyűlésének főtitkára az RMDSZ régióátszervezési javaslatát kommentálva. A kis országok is jobban fejlődnek, mint a nagyok — példálózott az Európai Régiók Gyűlésének főtitkára. Mint mondta, az Európai Unióhoz az utolsó két körben csatlakozott országok közös problémája a központosított államhatalom. „Románia pénzt és időt veszít azzal, hogy a döntéseket központi szinten hozzák" — hangsúlyozta Klaus. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke szintén amellett érvelt, hogy valós kompetenciákkal kell felruházni a régiókat Több száz gyermek készített adventi koszorút FEKETE RÉKA Négy egymás utáni délután telt meg zsúfolásig a sepsiszentgyörgyi Tanulók Háza adventikoszorú-készítésre berendezett műhelye. Kedden lelkészi felvezetéssel és a református vártemplom IKE-s fiataljainak közös éneklésre hangoló közreműködésével indult a kézműves-foglalkozás, mely, miként tavaly, idén is több száz gyermeket vonzott a Körösi Csoma Sándor utcai székházba. Méretre vágott vessző, fenyőág, toboz, gyertyához való viasz, különféle természetes díszítőelemek, köztük a sárga bogyós ganajűző garádicsáztatott csuhé várta délutánonként a kis- és nagydiákokat, szülőket, hogy elkészítsék otthonuk négyhetes díszét, az adventi koszorút. ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Vári Attila és Fekete Vince írása a 8. oldalon MÁRÓL HOLNAPRA Turizmusról nem elég elmélkedni Sok sikert, erőt, egészséget kívánok mindenkinek, és több konkrét lépést, mint eddig —jegyezte meg némi iróniával egy falusi turizmusban érdekelt háromszéki asszony, aki a maga lehetőségeivel, ,,nyugdíj-kiegészítésként" műveli a vendéglátás e műfaját. A keserédes megjegyzés azon a többórás tanácskozás finisében hangzott el, amelyen magyarországi előadók Háromszék ,, idegenforgalmi stratégiatervéről” értekeztek, s mintegy rávillantott annak a román mondásnak az igazságtartalmára, miszerint az elmélettel jól állunk, de a gyakorlat az sírba visz. Mert ez történik minálunk: teljesen váratlanul felsejlik, hogy hirtelen magyar szakemberek készíteni kezdik a megye hosszú távú turisztikai stratégiáját. Erről egyébként évek óta beszélnek, alacsonyabb és magasabb szinteken (már meg is szoktuk, hogy ezt tett úgysem követi), ám mindeddig tanácshatározattal megerősített, írott dokumentum nem született. Pedig régen kellene lennie, sokaknak lenne szüksége egy, a megyei önkormányzat által körvonalazott, jövőbe mutató, járható elképzelésre.Lehetőleg olyan illúzióktól mentesen, hogy itt valaha községi síparadicsomok lesznek. Ilyen nem lesz: legfennebb majd nagyon zöld és nyers paradicsomként fog virítani, amiről, miként a magyar narancsról, majd itt is büszkén elmondhatjuk: kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk.) Vissza tehát a stratégiához: nem egyértelműen és nem félreérthetetlenül, de mégis kiderül, készül az áhított anyag. Bizonytalanul, egyelőre az abszolút általánosságok szintjén, de beszélnek róla. Lényeg, hogy a megye turizmusban érdekelt szereplői számára ez szinte teljes meglepetés, amolyan el amikulás.,, Valami elkezdődött ” —jegyezték meg ugyanazon tanácskozás végén, de azt is hozzátették: ezt immár tizenöt éve mondjuk. Mert azért a turizmusból élő székely emberek — ellentétben az elméletek gyártóival — saját bőrükön tapasztalták, miként lesz az egy lejből kettő. Ha lesz. Persze, jobb későn, mint soha. Hát várjuk a megye hirtelen és látványosan fontossá váló idegenforgalmi stratégiáját. A szakmában érdekeltek pedig vélhetően azt remélik, a magyarországi szakemberek jól ráéreznek a térség valós turisztikai kitörési pontjaira, lehetőségeire, s talán abban is bíznak, hogy e mégis csak jelentőséggel bíró dokumentum nem csak elpancsolt önkormányzati pénz leszen, hanem valamelyest hasznosítható, követhető elképzeléshalmaz. Lehetőleg konkrétumokkal. Mózes László Adventi levél, 2007 Kitekintek a szürke latyakos novemberbe, és az elmúlás megannyi üzenetét hordozó október után hangulatom csak tovább süllyed. Hányadszor küldöm Nektek adventi gondolataimat? Magam sem tudom már, hiszen jórészt a ,,számítógép előtti” korszakba nyúlik vissza az az igényem, hogy barátaimmal megosszam szellemi prófintomat. Bizony ez az állapot jellemezte életünket, munkával, küzdelemmel s remények dédelgetésével teli évtizedeinket. Megküzdöttünk, és elbukva is újra talpra álltunk, a reánk mért csapásokból is megtanultunk gyarapodni, és ezerszer megbocsátottunk ellenünk vétkezőknek. Csakhogy az az ország nem jött még el, a kísértések még nem múltak el, és főképpen nem szabadultunk meg ama gonosztól. De azt is mi tapasztaltuk meg, hogy szenvedéseink által előreléptünk, s bár voltak, akik elbuktak, és voltak, akik elhullottak a próbatételek során, mi, megmaradók mégis, és világ csodájára, felálltunk, eldobtuk mankóinkat, levetettük tetszhalotti lepleinket, újra láttunk és jártunk, éltünk és elölről kezdtünk mindent. Vagyis a reményt és csalta vak reményt számon kérő válaszokat leltározván, mégis az előbbi kerül ki győztesen. Hiába nyomaszt a novemberi kép, hiába ejt kétségbe egy ország, egy nemzet csatakos menetelése a felszedett kövezetű sárosadon, hiába szegélyezik azt keresztre feszítettek, és hiába vetnek kockát köntöseinkre az árulók és a bombák, az út végén, a barlangsír kövén mégiscsak egy üres lepel hever, és hirdeti a győzelmet a gonosz felett. Szász István Tas (folytatása a 2. oldalon)