Háromszék, 2009. december (21. évfolyam, 5846-5870. szám)
2009-12-19 / 5862. szám
BORCSA JÁNOS Életre szólóan kötelezte el magát a magyar nyelv és kultúra mellett kiváló tanárom, Kiss Lázár. Illőnek tartom éppen most, A Magyar Nyelv Évében felidézni életét és munkásságát. ( Az csak természetes, hogy Kiss Lázár ha május 25.) vagy Csíkszeredába Bartalis János már kiérdemelte kollégái megbecsülését, s költői estjére (1968. október), irodalmi színeinek folytán ő tölthette be 1969-től több padot működtetett, melynek tagjai számos mint húsz éven keresztül a kézdivásárhelyi és alkalommal léptek fel. Irodalmi műsort Jena városhoz tartozó körzet falvaiban tanítókezett Kiss Éva német—magyar szakos famagyar tanárok módszertani körének vezetői nemővel közösen Ady Endre (1969-ben és megbízatását, s ezt a hivatalos és nyilvános 1977-ben), Petőfi Sándor (1973). Csokonai fórumot is a magyar kultúra közvetítésére, az Vitéz Mihály (1973), Vörösmarty Mihály azonosságtudat elmélyítésére használta, a (1975) emlékét idézendő, de még az 1980-as tervbe vett szakmai tevékenységek, megye- években is talált lehetőséget az igazi irodaiszélések a magyarságtudat erősítését és a kulmi értékek színpadi megjelenítésére. Tóth rurális értékek melletti kiállást célozták. Elöl Árpád-, Szilágyi Domokos-emlékestet, baltárt az ön- és szakmai képzésben is, az első ladaestet rendezett és mutatott be diákjaival, didaktikai fokozatot 1980-ban szerezte meg. Az iskola és az irodalmi kör részére dedikált Vörösmarty Mihály lírájának tanításáról a számos könyv, az egyes rendezvényeken kőközépiskolában írt fokozati dolgozatot, mely szalt fényképek gyűjteménye, továbbá íróknek tudományos irányítója dr. Antal Árpád levelei (például Kós Károlytól), valamint az egyetemi tanár volt. Iskolai irodalmi életről szóló sajtóbeszámol Fáklyaként lángolt és világított diálok mára irodalomtörténeti dokumentumorkok és kollégák közt egyaránt Kiss tékkel bírnak. Túlzás nélkül állítható, hogy Lázár. Egyik vezérlő eszméje bizo- egy kis iskolai irodalmi múzeum alapját venjára a hamis látszatok és a lényeg szétvátette meg Kiss Lázár. Szívügyének tekintettelasztására indította nap mint nap. Pál apostolt ugyanakkor könyvek és folyóiratok terjeszparafrazálva: nem a láthatókra, hanem a lát- tését, a színházi előadásokra való toborzást a hatatlanokra nézett, mivel meg volt győződő diákok körében, egyszóval ott volt mindeve, hogy „a láthatók ideig valók, a láthatatlan ott, ahol a magyar nyelvű kultúra közvetítének pedig örökkévalók”. (2. lev. a korinthus- se és terjesztése volt a térbeliekhez, 4. 18.) 1968-ban Puskás Éva német—magyar szó-Életeleme volt Kiss Lázárnak a tanítás, a kos tanárnőt, Kiss Lázár majdani feleségét katedrát tekintette ama világot jelentő desz- bízta meg a líceum vezetősége egy iskolai fókáknak. Mély hivatástudata alapos szakmai lyóirat indításával. Az Ébredés címmel, mafelkészültséggel párosult. Bizalommal sör-gyár és román nyelven évharmadonként megdulhattak hozzá kollégák és diákok egyarájelentett és írógépen sokszorosított folyóiratot. Gazdag családi könyvtára is nyitva állt az általában a diákmunkatársak publicisztikai és érdeklődők előtt. Tanítványai megyei és pr- szépirodalmi munkáinak adott helyet, s szerszágos tantárgyversenyeken szereztek kímekesztésébe Kiss Lázár is bekapcsolódott. A vet Kézdivásárhelynek. Igazi tehetséggon- lap megjelenése az 1970-es évek közepén dozó volt. E sorok írójának ugyan nem ő szakadt meg, amikor is a párt és állami szervolt a magyartanára, de feledhetetlen mentővek „sugallatára” be kellett szüntetni kiadára igenis ő volt, sát. Bekapcsolódott az iskola emlékkönyvei-Kiss Lázár magyartanári pályájának kézének szerkesztésébe is Kiss Lázár más tanárhete a romániai magyar kultúra második vj- kollégákkal együtt, munkatársa volt mind azlágháború utáni, rövid ideig tartó, felfelé íve 1980-ban, mind az 1994-ben kiadottnak fő szakaszára esik, az 1960-as évek második (Alma Mater, 1680—1980, illetve Alma felére. Megpezsdült az irodalmi-kulturális Mater, 1680—1994), élet ekkor, s ez jótékonyan hatott a vidéki kis- A rendszerváltás után Kiss Lázár városokban is. Új művelődési intézmények megalapította az iskola mellett műalakultak országszerte (magyar nyelvű me- Aműködő Nagy Mózes Közművelődési gyes lapok, A Hét című országos Kulturális Egyesületet és Alapítványt (1990. november hetilap, a Kriterion Könyvkiadó, a Román 19.), amely immár nyíltan fogalmazhatta meg Televízió magyar adása stb.), a meglévők céljai között mindazt, amit az alapító tetteivel megújultak, a fiatal művésznemzedékek só addig is tanúsított.lentkezésével együtt az addig tiltott — A sokaknak világító fáklya hirtelen sobklasszikus és modern — művészeti értékek bánt ki, 1997. október 6-án hunyt el Kiss feltárása is erős lendületet kapott. Ezzel Lázár, és szülőfaluja temetőjében pihen. A együtt nőtt a kultúra befogadásának igénye. Bélafalvához való hűsége példaértékű volt, int cseppben a tenger, tükröző- nem szűnt meg soha támogatni erkölcsileg jött ez Kézdivásárhelyen, illet- és szellemiekben a hozzá forduló falusfeleit, de annak líceumában, ahol Kiss Oldalági leszármazottja lévén Tuzson János Lázár nagymértékben járult hozzá az iskola 1848—49-es honvéd őrnagynak, családtörszellemi-kulturális pezsgéséhez. Szervezte aténeti kutatásokat is végzett, s amikor 1996- városba, illetve az iskolába látogató legfiatalban a kis falu iskolája felvette a nyergestetőiabb költőkkel és írókkal való találkozókat, csatahősének nevét, Kiss Lázár tartotta az könyveiknek bemutatóit (találkozhattunk emlékbeszédet, például a Kapuállító című antológia szerzői- Mondják, tanítványaiban él tovább a perel), de az iskola vendége volt a már akkordagógus. Kiss Lázárnak is vannak tanítvahírneves Kányádi Sándor, egy alkalommal nyai, akik az irodalmi pályán számottevő pedig a két világháború közötti Erdélyi alkotókként értek el figyelemre méltó ered- Helikon költőit az egyik legilletékesebb taményt (a költő Markó Béla és Boér Géza, a ny, György Dénes versmondó idézte fel és politológus és politikai elemző Bakk Miklós szólaltatta meg a líceum színpadán. Kiss többkötetes szerző például, Vargha Mihály Lázár vezette az iskola irodalmi körét évtized ugyan szobrászművész lett, de vele is megyeken keresztül, emlékezetes irodalmi kirán hitt kapcsolatot ápolt, mások, többtucatnyidulásokat szervezett például Kisbaconba , an pedig mint magyartanárok viszik tovább Benedek Elek-emlékház avatására (1968. Kiss Lázár hagyatékát. ) Kiss Lázár az egyik kis szentföldi faluban, a Kézdiszentkereszt (Pólyán) községhez tartozó Bélafalván született 1935. október 26-án Kiss József és Rancz Anna harmadik gyermekeként. Testvérei Ágnes (1926) és Tamás (1933). Elemi iskolai tanulmányait a szülőfaluban kezdte már mint félárva fiú — édesapját 1942 telén veszítette el —, és a községközpontban fejezte be. Kiss Lázár gyermekkora az erdélyi magyarság számára is történelmi megrázkódtatásokkal, háborúval, hatalom- és rendszerváltozásokkal járó időszakra esett. Mire befejezte általános iskolai tanulmányait, lezajlott már a romániai tanügyi reform (1948), s az ennek nyomán létrehozott kézdivásárhelyi Pedagógiai Iskolába felvételizett, amit 1950—54 között végzett el, és szerzett tanítói képesítést. Az 1948-ban létrehozott Pedagógiai Iskola éppen az első világháború előtti években épült polgári leánygimnázium impozáns épületegyüttesében, valamint az egykori állami elemi iskolában kapott helyet, ahová nemcsak Háromszékről és Brassó vidékéről, hanem a moldvai csángómagyarok köréből is kerültek diákok. Jól felkészült, fiatal és idős, tapasztalt tanárok tanítottak a képzőben. Kiss Lázár pályaválasztására Benkő Ágnes magyartanár volt döntő hatással.edagógusi pályáját Kiss Lázár 1954- ben kezdte meg Kézdialmáson, és katonai szolgálata letöltése után is visszatért ide, bekapcsolódva a falu művelődési életébe: kórust vezetett, irányította a műkedvelő színjátszómozgalmat, sőt, maga is fellépett a Liliomfi főszerepében. Eközben sikerrel felvételizett a kolozsvári Babeş— Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakának látogatás nélküli tagozatára, amelyet 1963-ban fejezett be. Államvizsga-dolgozata témájául Kézdialmás ragadványneveit gyűjtötte össze és dolgozta fel. 1960-ban Kézdivásárhelyre költözött, és mint a rajoni könyvtár munkatársa, valamint a középiskolai bentlakás nevelő tanára dolgozott, aztán 1963 és 1968 között könyvtárigazgatói megbízatást és óraadó tanári állást kapott. Könyvtárigazgatóként a város művelődési életének egyik irányítója és cselekvő részese lett. 1967-ben Arany János-műsort állított össze és rendezett, 1968-ban a világirodalom szerelmi lírájából készített összeállítást, tagja volt a művelődési ház színjátszó csoportjának, bekapcsolódott a helybeli eszperantista mozgalomba, s széles körű levelezése révén lehetősége nyílt Európára s a világra való kitekintésre, majd külföldi utazásokra is (Litvánia, Csehszlovákia, NDK). 1968-tól Kiss Lázár teljesen pedagógusi hivatásának élhetett a kézdivásárhelyi Elméleti Líceum magyartanáraként. Ezt a munkakört töltötte be 1997-es nyugdíjazásáig. Családi élete is kiteljesedett: 1969-ben megnősült, feleségül vette Zágoni Puskás Éva német—magyar szakos tanárnőt. Házasságukból három gyermek született: Ágnes (1971— ideggyógyász szakorvos), Judit (1973 — magyar—angol szakos tanár, szerkesztő) és Zsuzsanna (1975 — dramaturg). Kiss Lázár magyar nyelv és irodalom szakos tanárként több mint három évtizedes pályája során diákok ezreiben ébresztette fel és erősítette meg a magyar kulturális örökséghez való ragaszkodás érzését és tudatát. Olyan mostoha történelmi időszakban, amikor az egyház csak korlátozott körülmények között tölthette be nemzetmegtartó és -nevelő szerepét, Kiss Lázár templommá tudta tenni az is-Kiss Lázár kiemelkedő oktatói-nevelői munkásságáért éstanári, majd érdemes tanári kitüntetésben részesült már az 1970— 80-as években, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége pedig 1997-ben Díszoklevél adományozásával — post mortem — hívta fel a közfigyelmet egy korán lezárult pedagógusi pálya jelentőségére. Kólát, és megszállott papként hirdette az anyanyelvhez s ezen keresztül a magyar irodalomhoz és kultúrához való természetes kötődés jogát és kötelességét egy, az anyanemzettől politikailag-történelmileg elszakított székelymagyar közösség körében. Külső megjelenésével és megszólalásával is mondhatni ünnepi eseménnyé tudta tenni tanóráit, s ezáltal környezetében a magyar nyelv iránti igényességet tartotta ébren folyamatosan, még azokban a sötét 1980-as években is, amikor állampolitikai rangra emelték Romániában egy beteg elméjű kommunista vezér képzelgéseit, miszerint már nem is léteznek az országban magyarok, csak magyarul beszélő románok, s hogy Románia tökéletesen megoldotta a nemzetiségi kérdést, mivel kivétel nélkül mindenki egy közös nyelvet beszél, a munka (!?) közös nyelvét. ÜJÉtIGÉBG 2009. december 19., szombat