Háromszék, 2021. október (33. évfolyam, 9339-9359. szám)
2021-10-25 / 9355. szám
KÖZELET 2021. OKTÓBER 25., HÉTFŐ Háromszék 3 56-OS MEGEMLÉKEZÉS KOVÁSZNÁN Vallani és vállalni Kereken 15 éve, hogy a kovásznaiak a központi parkban felállított Likas-kő emlékműnél emlékeznek a magyarországi ’56-os forradalomra. A népes résztvevők megszokott tábora idén nem gyűlhetett össze. Egy nagy méretű kokárda a kopjafán, egy kis csokor virág a kőlikába - ez jelezte, hogy minden korlátozás ellenére megemlékeztek az ’56-os hősökről. A COVID-járvány miatti szigorítások okán nem gyülekezhettek a kovásznaiak az emlékműnél, de a hősök előtti tisztelgés nem maradt el: az eseményt a városközponti református templomba költöztették a szervezők. Nem telt meg ugyan az istenháza, de jelen volt a Havadtőy Sándor cserkészcsapat, énekkel-zenével a Kikapcsolsz zenekar. BOKOR GÁBOR : A rendezvény fő szónoka Ertsey Attila, a magyarországi Kós Károly Alapítvány kuratóriumi elnöke volt, szónoklata emlékezetes marad a kovásznaiak számára. Beszédében az ’56-os forradalom eseményeinek ismertetése után hosszasan boncolgatta a jelen kihívását: az emberiség ellen irányuló világ-összeesküvést, melynek részleteire is kitért. A szónoklat a hallgatóság körében különféle véleményeket váltott ki. Legtöbben azt mondták: nem olyan fekete az ördög, a szabadságvágyat egy ideig el lehet fojtani ugyan, de kilőni, kiölni nem lehet mint ahogyan az előadó mutatta. Volt olyan hallgató is, aki mindent félretéve a szónoklat közben kiment a templomból. Nagyobb empátiával hallgatták Bedő Zoltán, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének elnöke beszédét, aki honfitársaihoz szólt az 1956-os magyar szabadságharc kitörésének évfordulóján. „Az akkori hősök szembeszálltak az akkori világ legnagyobb haderejével. Szembeszálltak, mert a szabadságvágyat egy ideig el lehet fojtani ugyan, de kilőni, kiölni nem lehet a magyar népből” - hangoztatta. Ft. Péter Arthur, a kovásznai Szent István Király Római Katolikus Plébánia lelkésze aról beszélt, hogy az igaz ember életét két szó teszi teljessé: vallani és vállalni - ez utóbbi sokszor szalmalángként van jelen csupán - mondta a plébános. „Jaj nekünk, ha csak valljuk az eszmét, de nem vállalunk, életünket nem igazítjuk az eszmékhez” - mondotta. A templombeli megemlékezés a magyar és székely himnusz eléneklésével zárult. A jelenlévők ezután egyénenként, kis csoportokban az ’56-os emlékműhöz vonultak, ahol elhelyezték a megemlékezés koszorúit - így a Likas-kő, virágokkal, nemzeti színű szalagokkal díszítve, újból felöltötte október 23-i megszokott látványát. A SZERZŐ FELVÉTELE Tisztelgés a hősök előtt » HECSER LÁSZLÓ » A Baróti Szabó Dávid Középiskolában Jan Palach, Bauer Sándor és Moyses Márton emlékhelyénél Benedek Fanni diáklány azokról az évekről szólt, amikor a világháborút követő évtizedben a Rákosi Mátyás vezette államhatalom kisemmizte és a kegyetlen elnyomó apparátusával megfélemlítette a népet. Az elkeseredés és düh vezetett oda - mondotta -, hogy 1956 őszére küszöbön álljon a forradalom, majd az októberi és novemberi napok eseményeit elevenítette fel. Szokoly Elek marosvásárhelyi közíró és emberjogi aktivista Moyses Márton nagyajtai szülőházánál 2005-ben mondott személyes hangvételű beszédét ismételte meg, lehetett közvetlen: az önkéntes tűzhalált vállaló Moyses Márton a Bolyai Farkas Líceumban osztálytársa és közeli barátja volt. „Becsületesebb, szabadabb életet akartál akartunk, ha megengeded -, nem szégyen, hogy elestünk e harcban, másoknak is beletört már a foguk, de megpróbáltad - megpróbáltuk, ha megengeded -, s nem maradt nyomtalan. Te elmentél örök ifjan, mi itt maradtunk megöregedni, elfogatlanodni, megkopaszodni, hogy csupasz körmünkkel kaparjuk ki az élet sarkából az elrejtett igazságodat, mely nélkül élni lehet ugyan, de nem érdemes. Te is itt lehettél volna velünk, végezhetted volna mindennapi anyagcserédet, lelki kopoltyúidon át öncenzúrázhattad volna a kibírhatatlant, hogy ne kelljen bedilizni, de te korábban mérlegre tudtad tenni a valóságot, hogy a haszonban mennyi az ár, hogy élni aprópénzre váltva is lehet ugyan, de nem érdemes” - fogalmazott Szokoly Elek. Védelmezzük értékeinket A Petőfi Sándor utcában az 1956-os emlékműnél Benedek- Huszár János polgármester arról beszélt, hogy a háborút követően az emberek még hittek abban, hogy minden olyan lesz, mint korábban, pedig már hónapokkal a háború vége előtt, Jaltán ötven évre előre eldőlt Európa sorsa. Hamar kiderült, milyen jövőt szánnak a nagyhatalmak a Sztálin által saját hatáskörébe rendelt országoknak. Elcsalt választásokat követően jött a megfélemlítés, az államosítás és a kollektivizálás. Legelsőként a keletnémetek, majd a magyarok, csehszlovákok, lengyelek lázadtak, 1989 novemberében ledöntötték a berlini falat, végezetül a véres karácsonyt követően a Temesvárról induló forradalom Romániában is megdöntötte az átkos rendszert. A magyar forradalom nem maradt az ország határain belül, hiszen egy vérből valók vagyunk, Erdélybe is átgyűrűzött hatása. Demeter László muzeológus az elmúlt három évszázad szabadságharcaira tért ki: mindegyiket leverték, de mindegyik megacélozta erőinket, erősítette élni akarásunkat, sőt még az olyan tragédiákat is túléltünk, mint Trianon. Akik legyőztek, letiportak, elszakítottak végképp eltérültek volna a föld felszínéről, de mi mégis itt vagyunk, szülőföldünkön megmaradtunk, ápoljuk kultúránkat, odafigyelünk történelmi emlékeinkre, épített örökségünkre és erősödik közösségünk. A hatvanöt évvel ezelőtti események üzenete - köztük 58 erdővidékié, aki valamilyen módon szerepet A SZERZŐ FELVÉTELE vállalt benne, hogy a honfoglaláskor vállalt feladatunkat lássuk el továbbra is, álljunk helyt, védelmezzük értékeinket és méltósággal éljük mindennapjainkat - mondotta Demeter László. Szabó Előd, a Háromszék- Felsőfehéri Egyházkor esperese, ürmösi unitárius lelkész áldásában úgy fogalmazott, ahogy a hittel élő ember számára nincs lehetetlen, úgy a forradalom tisztaságában hívő srácok számára sem volt megvalósíthatatlan, s küzdöttek rendületlenül - akár a logika ellenében is - a végsőkig kitartva. Szokoly Elek a művelődési ház kistermében mesélt középiskolai legjobb barátjáról, Moyses Mártonról, az 1956-os történésekről, az azt követő évekről, az önálló Bolyaiegyetem felszámolásáról és letartóztatásáról is. Moyses Mártont tüzes lelkű embernek mondotta, aki nem tartóztatta és türtőztette magát, hogy kimondja mindazokat az igazságokat, amiért érdemes volt meghalni is. Az emberjogi aktivista bírálta a Székely Nemzeti Tanácsot, hogy a nagyajtai mártír emlékét kisajátítva hozta létre a Moyses Márton-díjat, és adományozta azt Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnak. Bár meglehet, hogy a kézdivásárhelyi fiatalok ártatlanul ültek a román állam börtöneiben, de a díjnak nevet adó és a díjat kapók értékrendje annyira eltér az övéktől, hogy előbbi nevében tiltakozniuk kell azoknak, akik ismerték őt - fejtette ki véleményét a nemrég tartott díjazás kapcsán Szokoly Elek. KÉZDIVÁSÁRHELY Fiatalok főhajtása A járványügyi helyzet nem tette lehetővé, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 65. évfordulójára tervezett megemlékezéseket az eredeti elképzelés szerint tartsák meg, a programot felülírta a koronavírus-járvány, az emlékhelyeken csupán csendes főhajtásra, közös imára és koszorúzásra kerülhetett sor. SOCHOM ISTVÁN : Pénteken a 11 órás nagyszünetben a Nagy Mózes Elméleti Líceum tanulói a tanintézmény udvarán emlékeztek méltóképpen az ’56-os hősökre. A Nagy-Babos Tamás és Edit tanár házaspár által betanított irodalmi-zenés műsort az iskola kilencedikes és végzős növendékei adták elő Magyari Lajos, Tollas Tibor, Székely János és Páskándi Géza alkalomhoz illő írásaiból, az énekesek kilencedik és tizedik osztályosok voltak. Szombat délelőtt a református temetőben található ’56-os kopjafánál a város vezetősége, a Református Kollégium küldöttei és a Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állományának tagjai imádkoztak és koszorúztak, majd az egykori kaszárnya előtti Hősök emlékművénél a már felsoroltakon kívül az RMDSZ városi szervezete, valamint a Nagy Mózes Elméleti Líceum és a Bod Péter Tanítóképző képviselői, civilek helyezték el a kegyelet virágait, mécseseket az emlékmű talapzatára. Tegnap a délelőtti istentiszteleten a Református Kollégium diákjai adták elő ’56- os műsorukat, énekekkel és szavalatokkal, valamint beszéddel emlékeztek az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseire. A SZERZŐ FELVÉTELE