Hasznos Mulatságok, 1838. 2. félév (1-52. szám)
1838-08-08 / 11. szám
gyakran e gondolat ötlék eszembe: váljon boldogabb lesz e a’ mívelt arab a’ másnál?—Mascarába egy rongyos vén beduin volt vezetőnk, ’s ez mennyire magasztaltabbnak gondolá magát fölöttünk, midőn óráról órára elvégző imádságát a’ pusztában ’s diadalmas hangon kiáltá: „nekem van hitem, van istenem, van helyem a’ paradicsomban. Ti hitetlenek csak porrá lesztek!“ Az arabnak ezen örök ifjusága, tüzes, szilárd hite, mellyet a’kételkedés legapróbb szellete nem háboríta meg, teszi egyhangú élete egész boldogságát. Forró hazájának napos téréin bolyongva, jövendő paradicsomok ábrándjaiban álmodja le életét az arab. Bolyongó, fellengő ideák, költéssel tele, vágygyal teli remények, mysteriosus képekhez csatolva bűvelik át lelkét azon fényes világokba, mellyekre már anyja emlőin kacsintgata ’s mellyek mint fekete sátorának örök őrei, mint szerelem késeinek, regéinek és csatái ’s imádságainak tanúi voltak. Ezen kék magasságokba hevezteti ő az arany pálmákat a’ bibortollu madarakkal, mellyek a’ korán verseit trillázzák, ’s a’ rózsaarcza mindig szűz lányokat, Mohamedjének bujaságos paradicsomi képeit. ’S ezen remeteféle mély epedezéseiben az ígért kérelmek után, épen nem irigyli a’ beduin a’ városi lakos lételét, kinek imádkozásra ’s álmodozásra nincs annyi ideje mint nékie. Minden más eldeletet kevésre becsül. Kemény fekhelyét, a’ férgeket, nedvet és pusztai szeleket könnyű alkalmatlanságoknak tartja. Ha téli hónapokban a’ szélvész megrázza teveszer-palotáját, ha a’ felhőszakadások dollárjait jéghideg árral elöntik ’s ha a’ tompa menydörgés zenéjénél ’s az atlas kisértetes visz hangja alatt a’ kis arab anyja mellén nyöszörög ’s az ebek félve nyögnek, ekkor az arab hivő lelke Isten nagyságában kevélykedik ’s alakairul örömestebb ’s lelkesűltebben ömlik le az imádság.— Mihelyt Abdel Kader birtokába lépsz, a’ Garrabák törzsökét találod legelőször is, mint első arab tithánt. E’ vitéz, rabló ’s hadszerető beduinok legfájdalmasabbak voltak a’ francziáknak a’ háború alatt. A’ garrabák voltak, kik Maktánál Trezel general kis seregét majdnem meggyőzők, kik Defrance urat elfogák, kik múlt évben, mig Bugeaud tábornok a’