Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-04-08 / 29. szám
114 ban, neki kerülnek a’ Mezei Naptár. Gazdasági kalendáriom szerkesztői, és a’ földmívelő osztály használatára kibocsátott 1840-i kalendáriomba, a’ hónapoknak deák, keresztény magyar, és az égi régéktől kölcsönözött Rajnisféle neveik köztbe nyomttatják az esztendő négy szakaszához szabott hónap neveket ; ’s e’ tettnek olly varázs ereje mutatkozik, hogy a’ gondolkodni restelgők, és a’ minden újításnak vak imádói, székében használják; nem is sejdítvén, hogy valóságos eretnekség a’ Gazdasági kalendáriomnak, az 52 ik lapján, az új eszme igazolására nyomatott, azon tanulmánya, hogy a tél, december hónapban kezdődvény februárban végződik; a’ tavasznak martius ad kezdetet, május pedig véget; hogy a’ nyarat: június, julius és augustus; az őszt pedig September, October, és november hónapok teszik; ami ha úgy lenne, igen is helyesen történnének az elnevezések, de miután a’csillagok forgásához alkalmaztatott kalendáriomaink szerént, a’tél bojtmás , a’ tavasz sz. Iván, a’ nyár sz. Mihály, és az ősz karácson havának 21—23 ik napján végződik, és a’ hol végződik az egyik, ott kezdődik a másik évszakasz, világos: a hónapok illynemű elnevezéseinek is természet ellenisége; világos ezen kérdésre: melly hónapokban végződnek a’ tél, a tavasz, a’ nyár, és az ősz? az illyetén szabályszerű feleleteknek fonáksága: a’ tél végződik tavasz elő hó 21ik; a’ tavasz, nyár elő hó 22ik; a’ nyár, ősz elő hó 23ik; és az ősz, tél elő hó 20k napján; mellyeken pedig maga a’ Gazdasági kalendáriom szerént is a’ tavasz, a’ nyár, az ősz, és a’ tél kezdődik. §. 5. Mikor adattak a’ hónapoknak ünnepektől, szentektől, vallásos szertartásoktól kölcsönözött magyar neveik , azt én meghatározni nem tudom; annyi bizonyos, hogy a’ XVI. század elején már léteztek, mert a’magyar főoskola 1506ikévi Imádságos könyvében, mellyet Horvát István úr a’ Széchényi országos könyvtár őrzője esmértetett meg, az 1835ki Tudományos Gyűjtemény VIdik kötetének 113—119 lapján, a’ hónapok már azon nevükön neveztetnek; nem igaz tehát az, a’ mit Sylvester János mond vala róluk: hogy az ő korában csak imént koholtattak; és miután azt állítja, hogy a’ hónapok nevei a dologgal meg nem egyeznek* azt kell következtetnem, hogy akkor adattak meg magyar neveik, midőn még a’ megváltó születésének, vagy megtestesülésének ünnepétől kezdették az esztendőt számítani ; akkor pedig megfeleltek a’ hónapok magyar neveiknek. §. 6. Volt régen akár ki a' hónapok magyar neveinek koholója; magyar hazafiúságánál, keresztényi kegyességénél, de annál fogva is, hogy olly elmésen adott minden hónak nevet, miszerént az év kulcsát leírva, még ma sem állíthatjuk, hogy a’ hónap nevek nincsenek természetesen alkotva, megérdemlené nevének örökítését, és emlékezetének örök fentmaradását. §. 7. Magyar hazafiúsága eléggé kitűnik abból, hogy a’ kor jelelésében számos ünnepeket, vallásos szertartásokat használó, vagy magyar iratait deáki hónap nevekkel elundokitó nemzetet, magyar hónevekkel kínálta meg, mellyeket hogy a’ magyar nemzet szívesen elfogadott, élő bizonysága a’ velők folytonos élés — keresztényi kegyessége abból tetszik ki, hogy római bálvány istenektől, szertartásoktól, és császároktól hivatott hónapok helyett, keresztény ünnepektől, szertartásoktól, és szentektől ajánlotta a’ hónapokat magyarul neveztetni. — Elmésségét végre csak az fogja tagadhatni, ki azt merné vitatni, hogy lehetnek keresztények, bár hol széles e’ világon, keresztény név, ünnep, és vallásos szertartás nélkül; a’ ki azt merné tagadni, hogy bár melly nemzetbeli keresztény, ha a keresztény idő számlálásnak kulcsát bírja, ha az esztendőt a’ megváltó születésétől számítja: a’ hónapokat, magyar keresztény nevezete után, meghatározni nem tudná; a’ mit pedig tenni a’ szentek ellenkezőinek, a’ vallás újítóinak sem jutott eddig eszébe, kik szinte szentek neveire keresztelnek, ünnepeket ülnek, a’ halandókat sújtó csapásoktól ostoroztatva böjtölnek is, és vallásos szertartásokat követnek; ’s egyedül a’ hónapokra nem illeni mondják azon neveket, mellyek ön magukra, és ünnepeikre illenek. §. 8. A’ mi kifogások létetnek a’ hónapoknak keresztény magyar neveik ellen, azokat, úgy vélem, elegendőképpen megczáfoltam az 1838ki Tudománytár szik kötetének 288—294 lapjain; itt csak egy némelly észrevételeket, mellyeket ott nem érintek, egy némelly igazításokat, mellyek ott hibásan nyomtatva állanak, kívánok tenni, leginkább azért, hogy az esztendő négy részéhez illesztett hónapneveknek czéliránytalanságát megmutassam, és a’ keresztény neveket igazoljam. §.9. Az esztendőt nem kezdjük, de nem is kezdettük soha az évszakkal, helytelen tehát a’ hónapoknak is attól nevezése; mert ha bár igaz is az, hogy a’ tél, télelő hóban; a’ tavasz, tavaszelő hóban; a’ nyár, nyárelő hóban, és az ősz, őszelő hóban kezdődik; az viszont nem igaz, hogy a’ tél, télutó hóban, hanem tavaszelő hóban; a’ tavasz, tavaszutó hóban, hanem nyárelő hóban; a nyár, nyárutó hóban, hanem őszelő hóban; „Mensium, quikis nunc utimur, vocabula subiungere nolui, propterea, quod baec rebus non respomlcant; quae, manifestum est, nuper esse conficta, ab homincnescio quo. Suspieor tarnen aut monachorum , aut sacrificulorum esse inventum.“ Magyar régiségek, és ritkaságok kiadta Kazinczy Ferencz 1808. 8av. a’ 23 lapon.