Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-06-03 / 45. szám
( 178 ) lasztván, megyénk’s városunk kelletében több évek kivonatát az állandó színészetet létesítendő . És ezt, bár az elvet nem helyeselhetem, kötelességemnek éreztem meg írni; mert helybenhagyhatja a’ felületlenül gondolkozó az állandósítandó színész társaság iránti concurrentiati nem! mert bár a’ concursus másutt legczélra vezetőbb eszköz légyen is, itt hol az illy dolgok személyes kedvezés, intrigyek, ’s több másoktól várhatják a’ pártoltatást — az nem álhat; annyival is inkább, mert épen a concursus lehetetleníti az állandósítást,el nem felejtve a’ feltételt, a’ szükséges egénekkeli szerződést, mit ismét a’ concursus, ’s igy a’ kétes siker lehetetleníti, mert ellenben a’ medve bőrre vadászat előtt hiteleznének, mit egy okos igazgató sem teend. — Mint említém, színészeink ketté oszlottak, Lifahtsyval a’ samiel ’s ördög szerepekben classicus Bállá; Totttal a’ magyar színészet leg használhatóbb embere, a’ megbecsülhetlen Telepy ’s több ifjabb színészeink tartván. ’S most kérdés: (mert a’ concursus meg alapitatott) ellátva mind a két fél jó egyénekkel, mellyiket fogja állandósítani megyénk Ujfalusite tekintve az ezüst koszorúval is tisztelt Erdélyiné művészi játékát, vagy, méltányolva Telepynek mint ritka comicusnak kimerithetlen szorgalmú festésznek, ’s parlag színészetünkön egyedüli gépely készítőnek sok oldalúságát — a’ mindenre használható Tóthot? ’s állandósítsa bár mellyiket, valljon nem mi fogunk-e veszteni? minthogy színészi világunkban kevés, ’s részben a’ két társasághoz szegődő jó színészeink igy ketté oszolván, még mindig pstm desideriumnak fogják hagyni a’ jó társaságot; ’s valljon ezért is nem állithatjuk-e a’ concursust helytelennek? Ezreknek, kiknél a’ haza nem puszta szó, óhajtása hatott az égre, ’s a’ magyarnak nemzeti színháza lett; örült mindenki a’ jelennek ’s inkább a’ jövőnek, a’ most születettnek erős férfiúvá virulását reméllvén. És most sóhajt az örülő, ha a’ nemzeti színházba lép a’ zengő bölcsőben még mindig alvó, ’s rosszul dajkált gyermeket szemlélvén. Ez nagy, és bús példa, ’s arra int, hogy mindent jövőre hatólag tegyünk, ’s a’ jelenben a’ jövő alapját vessük meg. — Nekünk is leend állandó színészetünk. És ha most valaki kérdené: meddig? Tudván, hogy alap előtt tetőt építettünk — hallgatnék. Terv ugyanis még eddig kidolgozva nincs; ’s ha a’ kegyes olvasó a’ színészet barátja, szívesen veendi, az állandósítás feletti egyes véleményemet itt elő adandóm. E’ czél létesítésére részvénytársaságot ajánlanék, ha annak magyarhonunkbani kezelése előttem ismeretes nem volna; s ha azon hanyagságról mit sem tudnék, mellyel részvényeseink pénzeiket minden ellenőrség nélkül bent hagyják. Ez nálunk azonban létesülhetne, ha azt alispánunk, kinek nem keveset köszönhetünk , indítványozná! Színész vezértagok igazgatása alá adásról szóljanék: ha a’ közmondás, figurus figurum edit, eszembe nem jutna, ’s ha ott, hol senki sem akar engedelmeskedni, jólétről ss állandóságról tudnék álmodozni. És igy ezekről hallgatok, nem mintha az azokbani kivételeket tagadnám, vagy a’jól rendezett részvénytársaságtól félnék, hanem mert egyes felfogásom szerint az itt alább említendőt ezeknél sokkal czélirányosabbnak gondolom. — Az állandósított társaság kormányzását én választmányra, annyival inkább színész igazgatóra nem bíznám, hanem egy a’ rendek köréből választandó, ’s e’ szép hivatalnál nélkűlözhetlen tulajdonokkal ellátott igazgatóra, ki több nyelvek, ’s dramaturgiai ismeretek birtokában, a’ köz ügytől lelkesítve, minden előgördűlhető akadályokat ’s nehézségeket szilárdan legyőzni kész, ’s minden más hivataltól független legyen. Ez igazgató majd ki fogja tudni a’ közönség ízlését tanúiul, ’s felváltva olly darabokat fog adatni, mellyek majd hibáinkat szemünk eleibe terítvén tanítanak, majd az ifjú kebelét, — a’ hajdan erős magyart a’ maga dicsőségében előtüntetvén , — fen lobogni engedik, majd a’ szív gyenge érzéseinek nemesebb irányt adandnak ’stb. és igy a’ színházban kellemes időtöltésen kivid, szellemi éldeletet is nyerendünk. A’választandó igazgató, ki mindenesetre fizetéses, a’ színészek ’s repertok felett korlátlan hatalommal is felruházott legyen, — a’ színház jövedelméről , ’s költségéről havonkint számadással tartozó. És igy remélhetni, hogy ekkor résztvevő közönségünk a’ közvélemény által kijelölt, ’s ennek következtében az igazgató által megfogadandó jó individuumok ’s hangászkar tartása mellett is színházunk jövőjét biztositandja.—De kérdés: ki fogja fedezni az előleges költségeket, és a’ netalántani minust? Azt nemesi pénztárunk kölcsöne, ’s alispányunk felszólítása következtében a’ műkedvelők játszásából begyült öszveg pótolandja,— ezt igazgatónk takarékossága ’s a’ közönség, egyébb mulatságaink szükiben, bizonyosan remélhető részvéte nem is hagyják remélleni. R. ur. —a ki városunk hiányai kutatásában olly fáradhatatlan, egyet, melly még is a’ legérezhetőbb — említeni elfelejtett , alkalmas sétatér hiányát. Évektől, ezer ajkról hangzik a’ panasz e’ miatt, s sétatérünk még csak szándékban sints. Ez természetes. Városi lakosaink jelleme az e/eonátság lévén: nem különös: ha helyről hol társalkodhatnának — nem gondolkoznak. Pedig a’ mellett, hogy egy alkalmas sétatérrel városunkat szépitenék, ’s hűs árnyékában sétálva, a’ bár szép kilátású avas domb mászásától, vagy az annyira látogatott csabai töltésein por nyeléstől kimélnék meg magunkat, — a’ magyarnak legnagyobb szükségét, — a’ zsúrlódást érnek el vele. A’ fák lombjai