Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)
1840-08-08 / 12. szám
De egyébként is — nem önmagunk ösmerése alapja ’s első kifejtő eszköze-e minden természeti jogoknak! nem ő tanita-é minket jóknak lenni, hogy viszont másoktól is jót várhassunk ? és ha erész nemzeteket polgárzatokat veszünk szemügyre, tettek-e ezek — legalább józan ésszel — valaha mi fogalmaikkal a’ jóról üdvösségesről, vagy dicső nagyságról ellenkezők valának , nem; — mindegyik munkás ’s fáradhatatlan vala ön javát elősegélleni, ’s tudni azt, mi hoz reánk áldást vagy átkot , nem ön ismeretünk eredménye é így nagy , ’s olly üdvösséges tudománynak kívántunk mi is nehány igazságait, ma e’ teremben minekelőtte oskolai pályánk hajóját, a’ polgári élet révébe, kikötnénk, gyengeségeinkhez mérve a’ teher súlyát, egész fényekbben kiemelni, ’s ez vala azon czél, mellyre Tégedet nagymélt. püspök főigazgató úr! ’s Titeket t.ez. Jelenlévők itt hogy megjelenni szíveskedjetek, megkérni bátrak valánk; ’s fogadjátok most e’ szives indulatokért legforróbb köszönetünket. El vala-é czélunkérve! legyetek ti biráink, de kegyesek, nehogy a’nagyszerű tárgyak lehető tudományos előadásukat gyengeségeinkkel vetve öszve : egyedül tiszta jó szándékunk maradjon szeplőtelen épségben. Fogadd Te, érdemes vitéze az egyházi rendnek, nagyméltóságu püspök úr! forró köszönetünket azon kegyes figyelemért, mellyel irántunk viseltetni méltóztattál; ’s valamint váró öröm előzte meg ideérkeztedet; szeretett és tisztelet édesítik itt létedet: úgy áldás ’s hálaérzetünk kövessék a’ távozónak szerencsés útjait. ’S Te nemeslelkű — igen tisztelt férfin, főtisztelendő aligazgató, Kanonok ur! kit annyiszor láttunk javunkért izzadni, ki az igazgatás törvényeinek a’ szeretetet adtad tolmácsul, a’ tudományok haladásának ön erődet támaszul; ki az ifjúságban rokonaidat egy haza testvéreit ismerted meg; és kinek kis körében symboluma lehet azon angol bölcs mondása: nehezebb ugyan , de egy valódi nemeslelkü ’s nagy férfiúnak dicsőségesebb le tudni ereszkedni a’ kicsinyekhez, őket magához emelni, mint a’ nagyok után futkosni, ’s szíveiket megvesztegetni, megrontani.“ Néked, nemes férfiú ! legszebb érzeteinket fűzzük emlékkoszorúba, habár távolainkban is — nevedet csak tiszteletünk említendi. Egy tekintet még, — egy forró köszönetét, — egy hála szót a’ szív mélyéről, ’s ez néktek legyen szentelve , tisztelt férfiak! kik e’ tudományok intézetében az ifjúság nevelésén fáradoztak; kik önkénytesen e’ nehéz pályára léptetek, hogy a' haza kincsei — mint gyakorta drágakövek ne maradjanak becs nélkül eltemetve, ám tudós kezek által kikészítve megannyi csillagként ragyogjanak a haza egén, melly fényeik sugaraiban dicsőűljön meg. Ti nemeslelkü férfiak, kik mind inkább igazoljátok azon meggyőződést „ha egy nemzetet dicsőség és nagyság fénypolczára akarunk emelni, ne adj néki gazdagságot, mert ez gyilok a’ gyermek kezében, kit fényes markolatja elámit; ne adj néki hatalmat, mert minden hatalomnak tőszomszédja a’ visszaélés, ám adj a’nemzetnek igaz — felvilágosodott — nemeslelkű ’s tudományos férfiakat névelőkül; ’s a gazdagság nem fogja elcsábítani, — hatalom visszaélésére ragadni, — és a’ haza fényben és dicsőségben fog felderűlni! De fogadjátok hálánkat ’s legforróbb köszönetünket főképei, két igen tisztelt férfiak! kik e’ lefolyt év alatt közöttünk annyit fáradoztatok; munkában határt nem ösmertetek; kik élni tanítottatok, ’s mint az atya vándor gyermekét, felkészittetetek minket azon hosszú útra, melly most lépteinknek nyílik, hogy mi az életben szerencsések ’s biztosok lehessünk; a’ politica annyi szerencsétlen áldozatot elnyelő háborgó tengerén hajótörést ne szenvedjünk, ’s mind magunk ,embertársaink, mind a’ haza ’s király jóllétét munkáló polgárok lehessünk. Fogadjátok még egyszer mind ezen fáradozástokért forró köszönetünket, melly a’ hála legszebb érzeteit, e’ három kicsiny , de sokat jelentő szavakba zárja: „Éljetek hosszan boldogok!“ Boldogság és boldogtalanság. Nincs szó emberi nyelven közönségesebb, ’s gyakorlatibb, de egyszersmind olly határozatlan jelentésű , mint ez „boldogság és boldogtalanság , ki e’ két szó fogalmát kimeritőleg akarná megfejteni, annak az emberi vágyak és indulatok egész szótárát, a’ világi hiúság ’s balgaságok egész névsorát könyv nélkül megtanulni, a’sors törvényeit alaposan ösmérni,s a’ végzések szövényes titkait szem elé hozni kellene. Különféle előterjesztések uralkodnak a’ boldogság ’s boldogtalanságról a’ szerint, miképen a’ föld határai különfélék, ’s népek jelleme, és színezetei, egyedek kornemű vegyűlete, véralkat, hajlamok különbözők szoktak lenni. A’ hajdani rácz néptörzsök gyászolt embertársa születésekor, ’s örvendett halálán. Az angol unalomból agyonlövi magát; az olasz a’ dolce far mate-ban gyönyörködik. A’ török paradicsomi örömet élvez, ha illatos fák árnyékában lángkeblű asszonyaival kéjelghet. Az arab elragadó képzelmek közt rajoskodik, ha pusztai magányában az ég csillagpompáját vizsgálja; a’ Brámin abban találja legfőbb boldogságát ha keresztbe hajtott lábakkal napokon át karszékében ülhet s köldökét szemlélgeti, a’ lapos halzsirral kent píritossán jószin rágódik, még a párisi