Határőr, 1995 (50. évfolyam, 14-26. szám)
1995-07-03 / 14. szám
Az ásatások alapján megállapítható, hogy Gyékényes már a rómaiak idejében is lakott volt. De a legkorábbi írásos emlékek a XIV. század végéről maradtak fenn. Az eltelt több mint hatszáz év jelentősen átformálta a kis falu képét, amely ma Nyugat-Magyarország egyik legforgalmasabb határátkelője. Ötven éve a német és magyar csapatok nagypénteken visszavonultak, majd másnap aknatűz alá vették a kis település környékét. A fegyverek vasárnap reggelre elhallgattak, és az emberek csak ekkor mertek előjönni a pincék rejtekéből. Gyékényest bolgár katonák szállták meg, de ellentámadástól tartva az evangélikus templomtól délre fekvő falurész lakosságát kitelepítették a szomszédos Gólába. A teljes bizonytalanságba induló menet végül menedékre talált; a horvát falu lakói befogadták és vendégül látták a mintegy 300 magyart. Gyékényesen az egykori segítségnyújtást azóta sem feledték el. Az évről évre megrendezett falunapra meghívják a horvát barátaikat is. Az idei egésznapos mulatságban nagy szerepet vállaltak a határőrök is. A programokat kutyás és lovas bemutatóval tették színesebbé. Felvillantották önvédelmi és közelharc tudásukat is. Volt hőlégballon, sörivóverseny, valamint az is kiderült, hogy ki a falu legerősebb hölgye, illetve ura. RÉVY DÉNES KOVÁCS GY. LÁSZLÓ felvételei így kell várni a szabadságos határőrt Apróságok a határvadászok vonzásában Az egykori határvadász, Török Imre is koszorúzott a háborús áldozatok emlékművénél éáf*. \