Havi Magyar Fórum, 1997 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

Csurka István jó. jelenséget annak ellenére nehéz pontosan megnevezni, hogy néhányszor már átéltük. A ma­gyar sajtó tekintélyes részének most végrehajtott félfordulatáról van szó. A Népszava egész oldalas, vastag betűs címe a nyolcadik oldalán, a Kará­csony utáni számban: „Kifosztott, lefelé csúszó tár­sadalmi rétegek". Suchmann Tamás ugyanakkor a Magyar Hírlapban a külső adósság általa miniszter­ként felvetett átütemezésével védte a becsületét. A Népszava ma a legelfogultabban nemzetellenes, Vi­­ccs, sötéten liberális lap, a Magyar Hírlap pedig új főszerkesztője alatt még nem evezett ki teljesen ab­ból a Konrádos-SZDSZ-es öbölből, amelybe a ko­rábbi rabbi-vő főszerkesztő és elődei behajóztak. Ezek a lapok olyan érdekcsoportokat képviselnek ma is, amelyek húsz év óta meghatározói a gazdasági­pénzügyi politikának, vagyis bizonyos rétegek kifosztá­sáért elsőrendű a felelősségük, például azért, mert megtiltották még az átütemezésről való gondolko­dást is. Tegnap még csak a leszélsőségesedett MIÉP merte felvetni az adósság átütemezés gondolatát, ma pedig ennek megpendítésével védi magát az el­bocsátott miniszter. A példákat tetszés szerint lehetne szaporítani. A magyar sajtó, beleértve a Rádiót és a Televíziót is, elkezdte óvatosan körbetapogatni a társadalom va­lóságos szociális helyzetét, és ez, akár akarják, akár nem, a kormány súlyos felelősségére utal. A kor­mánysajtó a mi tényfeltárásainkkal, a mi kérdé­seinkkel kezdi el leleplezni saját rendszerét. Igaz, ez a leleplezés nem jut el a lényeges összefüggések felmutatásáig, nem vezet következtetésekhez és nem buzdít változtatásra, de mégis:­­ van. Lehet rá hivatkozni. Valakiknek. Majd. További közös jellemzője a színeváltozásnak, hogy nemcsak számonkérés nincs benne, nemcsak a felelősség kérdését kerüli meg, hanem „objektív va­lóságnak" igyekszik beállítani a nyomort. A rétegek le­csúsznak, mert ilyen az élet. Az egész világon így van ez: sokak lecsúsznak, kevesek meg fölemelked­nek. Ennyi. Néha mégis van éle a megállapításoknak. Nem minden politikai vezetőt és pártot hagy ki a feltá­ró. De az SZDSZ-t mindig kihagyja. A pénzügyére­­ket mindig kihagyja. Horn Gyulát és az MSZP-t nem mindig. A bíráló, tényfeltáró frászat egy időben indult meg több helyütt, tehát a központilag vezéreltség bizonyíthatónak látszik. Mindegyik nagy lapra ki­terjed. A hangvétel is hasonló. Ennyi közös tulajdonság talán elegendő, hogy megkíséreljük a meghatározást. A központilag irá­nyított SZDSZ-es magyar sajtó megkezdte a 98-as vá­lasztási kampányt, magához akarja ragadni a kezdemé­nyezést, elébe megy a dolgoknak, kiveszi az ellenzék szá­jából az er­veket, megüti az alaphangot és beállítja a tűzhrányokat. Vagyis: igazat hazudik, hogy más ne tud­jon igazságokat kimondani. A leleplezésekkel két célja van: figyelmeztetni az MSZP-t, és elvenni az ellen­zék kenyerét. Az MSZP-nek szóló üzenet ez: ke­zemben vagy kispajtás, tudok én másként is beszél­ni, ha nem maradsz nyugton. Az ellenzéktől pedig az érveket veszi el a nyomor, a véres valóság felmu­tatásával, és például az átütemezés halvány lebeg­tetésével. Régi bolsi taktika ez. Mindig maguk voltak ők a saját ellenzékük. Nagy hasáb önigazolás is van ebben a hátraarc­­ban. A sajtó vezérkarában találhatók jó szimatúak és jól értesültek. A háttér, az irányítóközpontok jel­zéseiből egyesek már kiolvassák a zárórát. Már nem ígérnek nonstop üzemmódot New Yorkból. Megér­keztek a jelzések, hogy Litvánia, Románia, Bulgária és jövőre majd Lengyelország után Magyarország következik. Megbuknak a posztkommunisták, és az SZDSZ-t, a liberálisokat át kell csempészni a másik oldalra. Ehhez kritikai hangvétel kell. Minden rossz. Most már megint. Mindenért a Sors felelős, vagy legfeljebb azok, akiket nem „igazol" az ameri­kai nagykövet feleségéből, az izraeli nagykövetből, az izraeli Munkapárt itt székelő megbízottaiból, Su­­rányiból, Fekete Jánosból és a Soros Alapítvány ő­­senkiségeiből álló igazolóbizottság. Lehet, hogy Horn Gyulát nem igazolják. De ha a Népszava idő­ben elkezdi a leleplezéseket, akkor sok menlevelet ki tud állítani, sőt akkor, még kilencvennyolcig az egész privatizátor gárdát fel tudja mentetni. A mil­liomosok, milliárdosok belépnek a Hit Gyülekeze­tébe, imát rebegnek a szegényekért, és csak úgy mellékesen csináltatnak maguknak egy-egy nádte­tős házat is, és lefényképeztetik magukat előtte bő­gatyában. Hát, ők megmondták! Hát, ők szemben A szerződés kifut -A Kossuth Rádió átalakítása - Havi Magyar Fórum, 1997. január 2

Next