Havi Magyar Fórum, 2003 (11. évfolyam, 1-12. szám)
2003-07-01 / 7. szám
KÖNYVEKRŐL Kincskereső könyvkiadó Emlékezés az öt éve elhunyt Hartyányi Istvánra Hartyányi István 1914-ben, a Szolnokhoz közeli kisközségben, Vezsenyben született kisparaszti családban. Debrecenben tanult az egyetemen, éppen végzős diák volt 1940-ben a történelem-földrajz szakon, amikor megrendezte a harmadik debreceni Diétát. A Diéta nem állt másból, mint előre meghirdetett előadások után következő hozzászólásokból és vitákból. Ekkor tartott itt előadást Móricz Zsigmond és Németh László is. Hartyányi István diákévei alatt szerkesztette az Új Vetés című lapot, és ő szervezte meg a megfelelő anyagi és nagy erkölcsi sikerű, Veres Péter részvételével tartott debreceni könyvnapokat is. Mindezek miatt esett Móricz Zsigmondnak a választása órá: benne látta azt a szervezésben jártas, ügyszerető embert, aki avatott kézzel irányíthatná a tengődő Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő sorsát. Móricz az egyik debreceni útja alkalmával találkozott Hartyányival, s a nagy író szelíd rábeszélésére állt rá, hogy megpróbálja helyrehozni a könyvterjesztő dolgait. Feljött Pestre, kapott egy vaságyat a Bolyai-kollégiumban, s hozzálátott, hogy áttekintse az ügyeket. Amikor alaposan tájékozódott, s jobban megismerte a kialakult helyzetet, a megoldást abban látta, hogy Püski Sándor, a könyvterjesztő egyik ügyvezetője adja föl saját vállalkozását, a Magyar Élet Könyvkiadót, mert együtt hatékonyabban dolgozhatnának. De Püski ebbe nem egyezett bele, ezért megállapodtak, hogy Püski kilép a terjesztőből. Nemsokára Boros Lajos, a könyvterjesztő másik ügyvezetője is távozott, mind a terjesztő, mind a Bolyai-kollégium éléről. Kettejük kiválása után lett Hartyányi a Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. ügyvezetője. A Honszeretet Egyesület lépett közbe, s mentette meg a széthullani készülő és súlyos anyagi gondokkal küszködő terjesztőt. (A Honszeretet Egyesületet 1920- ban, a Tanácsköztársaság leverése után alapították, s az akkori idők jellegzetes, zártkörű társaságai közé tartozott, a Magyar Közösség fedőszervezete volt.) Ők fizették ki Püski és Boros üzletrészét. Átvették terjesztésre a Magyar Élet és a Magyar Út című folyóiratot is. A Turul Szövetségnek tehát 1941-től az égisze alatt indult könyv- és lapterjesztőhöz a nevén kívül egyéb köze már nem volt. Hartyányi István 1941 tavaszán vágott bele a könyvkiadásba Turul Kiadó néven. Elsőként Györffy Istvánnak, a neves néprajztudósnak a Nagykunsági krónika című művét adta ki. Hartyányi nagyon tisztelte Györffy professzort, hiszen az ő emlékére indította meg még egyetemista korában a Györffy István népnyelvi szókincsgyűjtő emlékversenyt. Ez az első kötet az 1941. évi könyvnap „slágere" lett, s még a könyvünnep alatt elfogyott. Györffytől még két művet tett közzé Magyar nép - magyar föld (1942) és Magyar falu - magyar ház (1943) címmel. Erdélyi Józsefnek, a népi líra újjáteremtőjének költészete közel állt Hartyányi szívéhez. Először Villám és virág (1941) című verseskötete, majd kétkötetes önéletrajza, az elsőnek A harmadik fiú, a másodiknak a Fegyvertelen volt a címe. Ezek a művek 1942- ben hagyták el a sajtót. Kodolányi Jánost szerződése az Athenaeum Kiadóhoz kötötte. Az első könyv, amelyet az írótól a Turul megjelentetett, az a harminc elbeszélését magában foglaló Rókatánc (1942) című gyűjteménye volt. Ezután a Cserépfalvi Imre kiadásában közzétett Suomi, a csend országa és a Magyar Élet Kiadó gondozásában megjelent Suomi titka című műveit egy kötetben, képekkel illusztrálva adta ki 1942-ben. Tanulmányait, cikkeit a Csendes órák (1942) című kötet tartalmazza. A Zárt tárgyalás című tanulmánykötete a Turul kiadásában 1943- ban jelent meg Kolozsvárott. Azért ott, mert a fővárosban a cenzúra nem engedélyezte a mű kiadását, Kolozsvárott azonban sikerült engedélyeztetni, s emiatt ott kellett nyomtatni is. Kodolányi finn íróbarátjának, Arvi Jarventausnak is két regényét adta ki Hartyányi Kodolányi fordításában, az egyik a Kereszt és varázsdob (1943), a másik A mennyei mester (1944). Németh László műveinek a terjesztését Hartyányi a „feladatok feladatának" tekintette. Mivel a Németh-regényeket a Franklin adta ki, a Tanú előtt és a Tanúban közzétett tanulmányait a Magyar Élet Kiadó jelentette meg, az új és az azon időben született írásait ellenben a Turulnak adta. Hartyányi először a Lányaim (1942), majd Móricz Zsigmond (1943) című tanulmányát bocsátotta ki. Ez nem sokkal Móricz halála után látott napvilágot. Németh László Magam helyett (1943) című önéletrajzának első kötetét csak a következő alcímmel adhatta ki: Tanulmány az életemről, mert nem akart összeütközni a Franklin Kiadóval. Az utolsó mű, amelyet az írótól Hartyányi adott közre, az az Értelmiség hivatása (1944) című tanulmánykötete volt. Szabó Pál szintén a kedvelt szerzők közé tartozott. Hartyányi kiadói munkájának a csúcsaként a magyar irodalom remekműve: a Lakodalom 1942 könyvnapján, a Keresztelő 1942 karácsonyán és a 90 Havi Magyar Fórum, 2003. július