Havi Magyar Fórum, 2003 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2003-07-01 / 7. szám

KÖNYVEKRŐL Kincskereső­ könyvkiadó Emlékezés az öt éve elhunyt Hartyányi Istvánra Hartyányi István 1914-ben, a Szolnokhoz közeli kisközségben, Vezsenyben született kisparaszti csa­ládban. Debrecenben tanult az egyetemen, éppen végzős diák volt 1940-ben a történelem-földrajz szakon, amikor megrendezte a harmadik debrece­ni Diétát. A Diéta nem állt másból, mint előre meg­hirdetett előadások után következő hozzászólások­ból és vitákból. Ekkor tartott itt előadást Móricz Zsig­­mond és Németh László is. Hartyányi István diákévei alatt szerkesztette az Új Vetés című lapot, és ő szer­vezte meg a megfelelő anyagi és nagy erkölcsi sike­rű, Veres Péter részvételével tartott debreceni könyv­napokat is. Mindezek miatt esett Móricz Zsigmond­­nak a választása órá: benne látta azt a szervezés­ben jártas, ügyszerető embert, aki avatott kézzel irá­nyíthatná a tengődő Turul Szövetség Könyv- és Lap­­terjesztő­ sorsát. Móricz az egyik debreceni útja al­kalmával találkozott Hartyányival, s a nagy író sze­líd rábeszélésére állt rá, hogy megpróbálja helyre­hozni a könyvterjesztő dolgait. Feljött Pestre, ka­pott egy vaságyat a Bolyai-kollégiumban, s hozzá­látott, hogy áttekintse az ügyeket. Amikor alapo­san tájékozódott, s jobban megismerte a kialakult helyzetet, a megoldást abban látta, hogy Püski Sán­dor, a könyvterjesztő egyik ügyvezetője adja föl sa­ját vállalkozását, a Magyar Élet Könyvkiadót, mert együtt hatékonyabban dolgozhatnának. De Püski ebbe nem egyezett bele, ezért megállapodtak, hogy Püski kilép a terjesztőből. Nemsokára Boros Lajos, a könyvterjesztő másik ügyvezetője is távozott, mind a terjesztő, mind a Bolyai-kollégium éléről. Kette­jük kiválása után lett Hartyányi a Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. ügyvezetője. A Honsze­retet Egyesület lépett közbe, s mentette meg a szét­hullani készülő és súlyos anyagi gondokkal küsz­ködő terjesztőt. (A Honszeretet Egyesületet 1920- ban, a Tanácsköztársaság leverése után alapították, s az akkori idők jellegzetes, zártkörű társaságai közé tartozott, a Magyar Közösség fedőszervezete volt.) Ők fizették ki Püski és Boros üzletrészét. Átvették terjesztésre a Magyar Élet és a Magyar Út című fo­lyóiratot is. A Turul Szövetségnek tehát 1941-től az égisze alatt indult könyv- és lapterjesztőhöz a ne­vén kívül egyéb köze már nem volt. Hartyányi István 1941 tavaszán vágott bele a könyvkiadásba Turul Kiadó néven. Elsőként Györffy Istvánnak, a neves néprajztudósnak a Nagykunsági krónika című művét adta ki. Hartyányi nagyon tisz­telte Györffy professzort, hiszen az ő emlékére in­dította meg még egyetemista korában a Györffy Ist­ván népnyelvi szókincsgyűjtő­ emlékversenyt. Ez az első kötet az 1941. évi könyvnap „slágere" lett, s még a könyvünnep alatt elfogyott. Györffytől még két művet tett közzé Magyar nép - magyar föld (1942) és Magyar falu - magyar ház (1943) címmel. Erdélyi Józsefnek, a népi líra újjáteremtőjének köl­tészete közel állt Hartyányi szívéhez. Először Vil­lám és virág (1941) című verseskötete, majd kétköte­tes önéletrajza, az elsőnek A harmadik fiú, a máso­diknak a Fegyvertelen volt a címe. Ezek a művek 1942- ben hagyták el a sajtót. Kodolányi Jánost szer­ződése az Athenaeum Kiadóhoz kötötte. Az első könyv, amelyet az írótól a Turul megjelentetett, az a harminc elbeszélését magában foglaló Rókatánc (1942) című gyűjteménye volt. Ezután a Cserépfal­vi Imre kiadásában közzétett Suomi, a csend országa és a Magyar Élet Kiadó gondozásában megjelent Suomi titka című műveit egy kötetben, képekkel il­lusztrálva adta ki 1942-ben. Tanulmányait, cikkeit a Csendes órák (1942) című kötet tartalmazza. A Zárt tárgyalás című tanulmánykötete a Turul kiadásában 1943- ban jelent meg Kolozsvárott. Azért ott, mert a fővárosban a cenzúra nem engedélyezte a mű ki­adását, Kolozsvárott azonban sikerült engedélyez­tetni, s emiatt ott kellett nyomtatni is. Kodolányi finn íróbarátjának, Arvi Jarventausnak is két regényét adta ki Hartyányi Kodolányi fordításában, az egyik a Kereszt és varázsdob (1943), a másik A mennyei mes­ter (1944). Németh László műveinek a terjesztését Hartyányi a „feladatok feladatának" tekintette. Mivel a Né­­meth-regényeket a Franklin adta ki, a Tanú előtt és a Tanúban közzétett tanulmányait a Magyar Élet Kiadó jelentette meg, az új és az azon időben szü­letett írásait ellenben a Turulnak adta. Hartyányi elő­ször a Lányaim (1942), majd Móricz Zsigmond (1943) című tanulmányát bocsátotta ki. Ez nem sokkal Móricz halála után látott napvilágot. Németh Lász­ló Magam helyett (1943) című önéletrajzának első kötetét csak a következő alcímmel adhatta ki: Ta­nulmány az életemről, mert nem akart összeütközni a Franklin Kiadóval. Az utolsó mű, amelyet az író­tól Hartyányi adott közre, az az Értelmiség hivatása (1944) című tanulmánykötete volt. Szabó Pál szintén a kedvelt szerzők közé tarto­zott. Hartyányi kiadói munkájának a csúcsaként a magyar irodalom remekműve: a Lakodalom 1942 könyvnapján, a Keresztelő 1942 karácsonyán és a 90 Havi Magyar Fórum, 2003. július

Next