Hazai Tudósítások, 1806. 2. félév (1-52. szám)
1806-11-12 / 39. szám
—( sn ) — teraturája. Azért a’ Magyar Nyelv és Líteratura Tanítójának az a’ kötelessége, hogy nemtsak a’ Nyelv reguláit előadja, hanem azt is előszámlálja, mikor és mitsodás Tudós Magyar munkák készíiltek, akár nyomtatva legyenek, akár nem; ezen fellül azon Munkák készületének jelesebb környülállásait; magoknak pedig a’ Munkáknak kitette tulajdonságaikat és tökélletességeiket. — Illy meghatározások után reménytem, hogy Hazámfiái nem fogják megvetőnek találni, ha a’ Literatura nevezet helyett a’ Nyelv Tudós Kelete, vagy rövidebben a’ Nyelvkelete szót fogom fel. A’ mostani Pesti Vásárt tsekélynek mondhatni az Urnapihoz képest. Sem vízen, sem szárazon nem érkeztek el a’ távolabbról váratott Jövevények. Némellyek a’ Duna kitsinységét vádolják, de nemde nem jók-e a’ szárazi utak ? Meg kell vallani mégis, hogy az Árusok is kevesen vannak. A’ Magyar Országi Termesztéseknek árrok a’ Levél végén fel vannak jegyezve. BUDÁRÓL. Nagy Méltóságú Ürményi Jósef Úr Sz. István Király Rendének Commendátora, a' Tsászári és Királyi Felségi Belső Tanátsosa, NII. Székes Fejérvár Megyének Fő Ispánnya, kit Felséges Urunk jelesés számos Érdemeire nézve a’ Gáliczi Fő Kormányozásából Magyar Országban Ország Bírójává nevezett, ezen hónapnak 4-dik napján kezdette el a Kir. Helytartó Tanácsnál Törvényesen Hivatalával járó Tanácsosi üléseit. Bemenetele igen fényes volt, mert a Kir. Helytartó Tanátsnak minden Főbb és Alsóbb Tagjai pompás Innepi Öltözetekben jelentek meg, és a garáditsoktól fogva a’ Tanáts Palotáig örvendező tisztelettel fogadták. Ő Királyi Fő Herczegsége Országunk Nádor Ispánnya, mint a’ Kir. Helytartó Tanátsnak Elölülője maga jelenlétével nevelte ezen tetemes Érdemű Hazafinak székébe való beiktatása fényességét. Éljen a’ Király és Haza szolgálatjában olly méltóságosan megőszült Fő Tisztünk! Éljen hoszszas időket egésségben , kiről valósággal elmondhatni : Dii tibi dent annos , a Te nam cetera sumes. SZATHMÁRBÓL, 30. Oct. A' múlt héten által Muzsajba szüretelék. Mind az eltöltött vígságok, mind a’ hely kies fekvése, mind pedig a' szüreti foglalatoskodás kellemetessége édes emlékezetet hagytak magok után bennem. Vári felői a’ Vértke vizén levő hídon, áltabér, és anglus labyrintusokat péd