Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 1. félév (1-52. szám)

1835-01-01 / 1. szám

( 6 ) illő vólna-e olly reform-férfiak ügyét pártolni, kik s­árreformot ellenzették? Sir Robert P­eel felelé, hogy e’ nyilatkoztatással tökéletesen meg van elégedve. — London községi tanácsában nem rég nagy zűr­zavar támadt. Kérdésben a’ forgott, hogy ő Fel­ségének a’ községi tanács felírására adott válaszát be kell-e írni a’ jegyzőkönyvbe. Figgins úr ja­­vallá, hogy ő Felségének válasza „kegyelmes“ szóval iktattassék a’ jegy­zőkönyvbe. Galloway úr elbeszélvén a’ módot, miként adta­ elő ő Fel­sége a’ feleletet, ’s azt mondván róla, hogy az éppen nem volt kegyelmes, szörnyű zugás emel­kedett. A’ lordmayor Galloway urat több ízben rendre szólítá, ’s utoljára azzal fenyegetőzött, hogy kardját 's botját felveszi és az ülést eloszlatja. Le­­csilapodván végre a’ zűrzavar, Figgins úr így világosította­ fel javallatát: midőn ő Felsége azt nyilatkoztatta , hogy a’ visszaélések kiirtásán és az ország állapotának javításán mindenkor igye­kezett , ’s hiszi, hogy a’ ministerek, kiket ne­vezem­, az ő kívánságait teljesíteni fogják, ezzel azt is mondta, hogy ha ez meg nem történnék, a­’ ministerektől megvonja gyámolítását; azért is Ő Felsége válaszát kegyelmesnek nevezhetni. Ő (Figgins) nem olly kényes a’ reformra nézve, hogy azt akárkitől el nem fogadná. Figgins úr javaslata 46 szóval 38 ellen elfogadtatott olly vál­toztatással , hogy a’ jegyzőkönyvbe „Ő Felségé­nek igen kegyelmes válasza“ íratott. Sir Robert Peel Tam­worth választójá­hoz , mellynek ő parlamenti követe volt, követ­kező levelet intézte: „Uraim! Múlt Nov. 26 di­­kán, Romában létemkor, a’váratlan felszólítást kaptam Ő Felségétől, hogy haladék nélkül tér­nék­ vissza Angliába, ’s Ő Felségének egy új ka­binet szerkeztetésében segítségére lennék. Én e’ parancsolatnak tüstént engedelmeskedtem, ’s visz­­szatérésem után, gondosan megvizsgálván a’ köz ügyek állapotját, vonakodás nélkül ajánlám feje­delmemnek szolgálatomat mindenre, mire csak alkalmatosnak tekintethetném. A’ kabinet első hi­vatalát elfogadván, most már félbeszakad az urak­kal volt politikai összeköttetésem. Ezt azonban ismét megújítani kívánván, ha az urakat köteles­ségük ismét arra szólítandja, hogy a’ parla­mentbe képviselőt válasszanak, most tartozásom­nak tekintem, nézeteimet a’statuspolitikáról olly szélesen és tartózkodás nélkül kijelenteni, a’men­nyire ezt, mint korona ministere, kötelességem megsértése nélkül tehetem. Az urak ezt méltán várhatják tőlem azon bizodalomnál fogva, melly­­re most is számot tartok, azon rég megszokott barátságos viszonynál fogva , mellyben együtt éltünk , és az uraknak a’ bajos időkben volt hozzám ragaszkodásuknál fogva, mikor a’ ren­díthetetlen birodalom tanúságai különös becsüek valának. Örömmel használom tehát ezen alkal­matosságot arra, hogy közönséges okfejeim ’s nézeteim előadását, — melly, úgy látom, óhajt­va váratik, ’s a’ mellyet ez ország ministeré­nek, saját hasznáért, mindég közleni kell, — nyíltan terjesszem az urak elébe, ’s általok a’ status polgárainak azon számos és értelmes osz­tálya elébe, mellynek az urak is egy része és igaz lelkű, feddhetetlen képviselőji, és a’ melly kevésbé gondol a’ pártfelek viszálkodásival , mint a’ rend fentartásával és egy jó kormány fenállásával. Uraim ! A’ terhes kötelességek , mellyeket felvállaltam, a’ nélkül rakattak rám, hogy én utánnok jártam volna. Tárgyai voltak-e ezek becsületre vágyásomnak,­­ a’ hatalmat és megkülönböztetést , mellyet adnak , elegendő pótléknak tartom-e a’ velek öszvekapcsolt ter­hes áldozatokért; mindezek csupán személyes kérdések, ’s velek szót vesztegetni nem akarok. A’ király igen bajos helyhezetben kívánta szol­gálatimat. Nekem e’ kérdést kellett eldöntenem: Engedjek-e a’ meghívásnak , vagy pedig a’ felelőség alól kivonjam magamat a’ szín alatt, hogy a’ reform­­bili következésében erköltsileg tehetetlenné let­tem , ’s a’ velem egyformán gondolkozókkal együtt örökre kizárattam a’ korona hivatali szolgálatjába léph­etéstől ? Egy statusférfinak, kérdem, illő len­ne-e illy okfő szerint cselekednie? Józan ésszel gondolhatnám-e azt, hogy a’ reformbillnek a’ lett légyen czélja és hatása, miként a’ nép józan értelmé­re ’s nyugodt ítéletére lehető hivatkozásnak remé­nyét elvágja, ’s a’ korona kiváltságait úgy korlátok közé szorítsa, hogy a’ királynak alattvalói közt szabad választása többé ne legyen, hanem minis­tereit mindég a’ statusférfiaknak egy bizonyos osz­tályából kellessék választania ? Én más úton in­dultam­­ meg , de ezt csak azon hihetőség gondos figyelembe vételénél fogva cselekedtem, hogy véleményeim az egyesült királyság alkotmá­nyi testének véleményével annyira megegyeznek, hogy engem, ’s azokat kik velem a’ kormányzás­ban részt vesznek, és a’ kiknek érzelmei az enyi­

Next