Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1835. 1. félév (1-52. szám)
1835-01-01 / 1. szám
( 6 ) illő vólna-e olly reform-férfiak ügyét pártolni, kik sárreformot ellenzették? Sir Robert Peel felelé, hogy e’ nyilatkoztatással tökéletesen meg van elégedve. — London községi tanácsában nem rég nagy zűrzavar támadt. Kérdésben a’ forgott, hogy ő Felségének a’ községi tanács felírására adott válaszát be kell-e írni a’ jegyzőkönyvbe. Figgins úr javallá, hogy ő Felségének válasza „kegyelmes“ szóval iktattassék a’ jegyzőkönyvbe. Galloway úr elbeszélvén a’ módot, miként adta elő ő Felsége a’ feleletet, ’s azt mondván róla, hogy az éppen nem volt kegyelmes, szörnyű zugás emelkedett. A’ lordmayor Galloway urat több ízben rendre szólítá, ’s utoljára azzal fenyegetőzött, hogy kardját 's botját felveszi és az ülést eloszlatja. Lecsilapodván végre a’ zűrzavar, Figgins úr így világosította fel javallatát: midőn ő Felsége azt nyilatkoztatta , hogy a’ visszaélések kiirtásán és az ország állapotának javításán mindenkor igyekezett , ’s hiszi, hogy a’ ministerek, kiket nevezem, az ő kívánságait teljesíteni fogják, ezzel azt is mondta, hogy ha ez meg nem történnék, a’ ministerektől megvonja gyámolítását; azért is Ő Felsége válaszát kegyelmesnek nevezhetni. Ő (Figgins) nem olly kényes a’ reformra nézve, hogy azt akárkitől el nem fogadná. Figgins úr javaslata 46 szóval 38 ellen elfogadtatott olly változtatással , hogy a’ jegyzőkönyvbe „Ő Felségének igen kegyelmes válasza“ íratott. Sir Robert Peel Tamworth választójához , mellynek ő parlamenti követe volt, következő levelet intézte: „Uraim! Múlt Nov. 26 dikán, Romában létemkor, a’váratlan felszólítást kaptam Ő Felségétől, hogy haladék nélkül térnék vissza Angliába, ’s Ő Felségének egy új kabinet szerkeztetésében segítségére lennék. Én e’ parancsolatnak tüstént engedelmeskedtem, ’s viszszatérésem után, gondosan megvizsgálván a’ köz ügyek állapotját, vonakodás nélkül ajánlám fejedelmemnek szolgálatomat mindenre, mire csak alkalmatosnak tekintethetném. A’ kabinet első hivatalát elfogadván, most már félbeszakad az urakkal volt politikai összeköttetésem. Ezt azonban ismét megújítani kívánván, ha az urakat kötelességük ismét arra szólítandja, hogy a’ parlamentbe képviselőt válasszanak, most tartozásomnak tekintem, nézeteimet a’statuspolitikáról olly szélesen és tartózkodás nélkül kijelenteni, a’mennyire ezt, mint korona ministere, kötelességem megsértése nélkül tehetem. Az urak ezt méltán várhatják tőlem azon bizodalomnál fogva, mellyre most is számot tartok, azon rég megszokott barátságos viszonynál fogva , mellyben együtt éltünk , és az uraknak a’ bajos időkben volt hozzám ragaszkodásuknál fogva, mikor a’ rendíthetetlen birodalom tanúságai különös becsüek valának. Örömmel használom tehát ezen alkalmatosságot arra, hogy közönséges okfejeim ’s nézeteim előadását, — melly, úgy látom, óhajtva váratik, ’s a’ mellyet ez ország ministerének, saját hasznáért, mindég közleni kell, — nyíltan terjesszem az urak elébe, ’s általok a’ status polgárainak azon számos és értelmes osztálya elébe, mellynek az urak is egy része és igaz lelkű, feddhetetlen képviselőji, és a’ melly kevésbé gondol a’ pártfelek viszálkodásival , mint a’ rend fentartásával és egy jó kormány fenállásával. Uraim ! A’ terhes kötelességek , mellyeket felvállaltam, a’ nélkül rakattak rám, hogy én utánnok jártam volna. Tárgyai voltak-e ezek becsületre vágyásomnak, a’ hatalmat és megkülönböztetést , mellyet adnak , elegendő pótléknak tartom-e a’ velek öszvekapcsolt terhes áldozatokért; mindezek csupán személyes kérdések, ’s velek szót vesztegetni nem akarok. A’ király igen bajos helyhezetben kívánta szolgálatimat. Nekem e’ kérdést kellett eldöntenem: Engedjek-e a’ meghívásnak , vagy pedig a’ felelőség alól kivonjam magamat a’ szín alatt, hogy a’ reformbili következésében erköltsileg tehetetlenné lettem , ’s a’ velem egyformán gondolkozókkal együtt örökre kizárattam a’ korona hivatali szolgálatjába léphetéstől ? Egy statusférfinak, kérdem, illő lenne-e illy okfő szerint cselekednie? Józan ésszel gondolhatnám-e azt, hogy a’ reformbillnek a’ lett légyen czélja és hatása, miként a’ nép józan értelmére ’s nyugodt ítéletére lehető hivatkozásnak reményét elvágja, ’s a’ korona kiváltságait úgy korlátok közé szorítsa, hogy a’ királynak alattvalói közt szabad választása többé ne legyen, hanem ministereit mindég a’ statusférfiaknak egy bizonyos osztályából kellessék választania ? Én más úton indultam meg , de ezt csak azon hihetőség gondos figyelembe vételénél fogva cselekedtem, hogy véleményeim az egyesült királyság alkotmányi testének véleményével annyira megegyeznek, hogy engem, ’s azokat kik velem a’ kormányzásban részt vesznek, és a’ kiknek érzelmei az enyi