Hazanéző, 2004 (15. évfolyam, 1-2. szám)
2004 / 1. szám
A TÁLTOS A XV ÉVFOLYAM A táltost a természetfeletti lények szemelik ki hivatására, arra születik, s ennek jele, hogy fölös csonttal, foggal, a rendesnél több ujjal jön a világra. Akit erre kiválasztottak, hiába vonakodik vagy szegül ellene, ha nem akar elpusztulni, megnyomorodni, akarata ellenére is kényszerül táltossá lenni. Az elhivatott serdülő korában súlyos betegségbe esik, hitük szerint ilyenkor elragadják a szellemek, s testét ízekre darabolják, hogy megkeressék alkalmasságát bizonyító fölös csontját. Mikor meggyötörtetése után újraéled, már birtokában van varázsló tudományának. Ekkor történik közössége előtti felavatása, s ennek legfontosabb mozzanata a világfát jelképező sámánfa megmászása, amikor az ifjú táltos bemutatkozik az égieknek. E jelképes értelmű felkúszás alkalmával nyeri el varázsdobját, amellyel egész életében, révülései során, az ünnepélyes szertartásokon megidézheti a szellemeket, vagy felélesztve dobját, mint bűvös hátasállatával, szélsebes táltoslovával, távoli birodalmakba képes vele száguldani. A néphagyományból kikövetkeztethető, hogy egykor, még az ugor együttélés korában tollas fejdísszel bagolynak, illetve agancsokkal szarvasnak álcázták magukat a sámánok, majd a török népekkel való kapcsolat idején megjelenik fejviseletükként a házi marha szarva, amely állat későbbi életmódjuknak, a földműveléssel kiegészült állattartásnak a legfontosabb jószága lett. (Dienes István: Szellemkultusz, táltoshit, ősvallás - A honfoglaló magyarok) Barátaim! Szerencsésnek mondhatjuk magunkat. Másfél évtized alatt a „szellemek" nem daraboltak ízekre, hogy alkalmasságunkat bizonyító fölös csontunkat felmutassák, így az sem derülhetet ki rólunk, hogy ígérhettünk tücsköt-bogarat ezelőtt tizenöt évvel, nem vagyunk birtokában semmiféle varázsló tudománynak, így évente kétszer kétezertől ötezerig terjedő példányszámban szólhattuk a Székelyföld egyik kis darabjáról, a Sóvidékről, de nem zárkóztunk el a magyarságkutatás általános érvényű kérdéseit taglaló írások, szakdolgozatok közlésétől sem. Hűséges munkatársainknak köszönhető, hogy a lap körül szerveződött egy alkotóműhely, amely a Hazanéző Könyvek Sorozatával is jó szolgálatot tett önazonosságunk erősítésében, nyelvünk és kultúránk megőrzésében, gazdagításában, különösen azon alkotók fórumhoz juttatásával, akik komoly "hézagpótló" tevékenységükkel, kutatásaikkal szolgálják anyagi és szellemi gyarapodásunk ügyét. Ilyenkor tán szoktak ígérgetni. De a Hazanéző olvasói inkább az újabb lapszámokat várják. Vágyaik teljesülésében reménykedünk magunk is. Barátsággal és őszinte nagyrabecsüléssel. Ambrus Lajos Józsa Judit: Táltos ( Honfoglalás ) 3