Hazánk s a Külföld, 1869 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1869-10-28 / 43. szám
HAZA NK S A KÜLFÖLD. 683 Magyar versek a múlt század végéről.*) I. A magyar szabadság és magyar ruha visszajövése alkalmatosságával. II. Poétái játék melyet Csokonai Mihály kedves barátom játékos béka egér-harcának emlékezetére magához megküldöttem Négy pipa dohányból állott Játékidat olvasván, Bámultam a szembe szállott Két vitéz truppok vasán, Mondhatom kárt tett szivemben, Mert szintúgy cseng-bong fülemben Pallosok pendülése. *) Néhai Mező István, református lelkész hátrahagyott dolgozataiból, ce sont des arbres.“ Mégis csak fák! Még egy nyomorúságos gyökér is sokat ér, ha néhány lombot hajt. Itt még igen sok természetbúvárlati észrevételt idézhetnénk, azonban csupán következő természettörvényre szorítkozunk : minél több erdő irtatik ki, annál több gyümölcsöző és tápláló föld nyeretik; de ha a puszta föld az erdők nedvesítő és termékenyítő védelmét nélkülözi, kiszárad és idővel sivataggá és pusztasággá válik. Az éjszak-német síkságok e pusztulásnak néznek elébe, hol az erdők és fák mindig irgalmatlanabbul kivágatnak. Még a folyók is, melyek erdőkből táplálkoznak, mindinkább összezsugorodnak, pl. szemlátomást a gyönyörű Elbe. Humboldt látott egy folyót, mely erdős hegyen eredt, s az erdő kivágásával elenyészett, de 20 év után újra felbugyogott, mert ez idő alatt a hegy ismét megerdősödött. 1. Hát rebegek? lám az egek bár kezdtek sötétülni. Látszanak ismét derülni. Széled a gyász — s tán ez a száz többet nem is ér. A jaj s szélvész — múlik, fogy vész, A már elalélt sereg— mely rég a hab közt ténfereg, Föleszméle — mert rég éle benne a friss vér. Ügyeleg a hamu közt is egy egy kis szén, Nem is véled, pedig éled a közepén. 2. Megpesdüle — s felhevüle Magába uj erőt szív — az értéktelenné lett szív, Pattog a mejj — régolta mely falad, eped, sír. Nohát ha még— szíved nem jég, Ha benned az a lélek — melyt említni is félek, Nem indít-e, nem hevít-e most a magyar hír ? Megfogható tehát, hogy Kelet-Indiában és ázslában keleten századokig tartó istentelenség után erdők és vizek ellen, paradicsomokat mint változtattak át forró, száraz, dögleletes sivatagokká, és most e paradicsomokat mesterséges erdősítés által iparkodnak helyreállítani. Az amerikai köztársaságok éjszaki részeit az utóbbi ötven év alatt az erdőktől tökélesen megfosztották, úgy hogy télen hideg, nyáron forró száraz szelek az emberiséget siettetett halandóságra kárhoztatják. Szóval, a fák városban ablakunk alatt, megbecsülhetetlen és kifogyhatatlan gyógyszeres üvegek a szűk utcák ártalmas kigőzölgései ellen. Azért ügyeljünk a fákra! Azok valóságos egészségűről a nagy városoknak ! A sűrű köd napodról lehullott Buda felett. E hely körül — ki nem örül, hát mi lehet. ? 3. Oh dicsö száz ! — mint lehány száz Magáról minden szennyet, — melyt a német műbe vett. Hol a manér — haliszáf, gallér ? német majma, Hol a busa — ország csúfja? Hová lett az eszkába —melybe senyvedt sokat lába Csak még a bál — hogy gyakran áll, az a baj ma, Lehullott a német színes politia mázza Sok értetlen — bár illetlen másképen magyarázza. Composui (szerzettem,) 1790. Mező István. Csakhogy hallom is, elhalék, Mint kit a menykő lecsap , Bezzeg jó, hogy ott nem valék, Nem ért valamely kardlap.