Hazánk, 1898. december (5. évfolyam, 288-315. szám)

1898-12-27 / 311. szám

2 BUDAPEST, KEDD H­A­S­A­BI­K 1898. DECZEMBER 27. 311. SZÁM. délután 4—5 között felkeresnélek. Válaszodat kéri tisztelő barátod Báró Bánffy Dezső, s. k. Ezen levélre válaszoltam, hogy a kitűzött időben honn leszek. Ő Nagyméltósága felkeresvén, kérdést in­tézel hozzám gróf Apponyi Albert ur azon hírlapi czikkének értelme és czélja iránt, mely a „Treuga Dei“ czim alatt ismeretes, mire én lényegileg azon választ adtam, hogy azon czikk megjelenéséről előzetes tudomással nem bírván, és azt magam is csak a lapokból ol­vasván, annak czéljára vonatkozólag gróf Apponyi megkérdezése nélkül biztos választ nem adhatok, de ha óhajtja, hozzá kérdést fogok intézni. A beszélgetés természetszerűleg kiterjedt a czikknek kombinálható békés ter­mészetére is. Ő nagyméltósága belenyugod­ván a kérdés megtételébe, ezt neki megígér­tem azzal, hogy az érkezendő válasz tartal­mát vele közölni fogom. Gróf Apponyi Albert úrtól, aki Eberhardon időzött, a hozzá intézett soraimra a követ­kező sajátkezűleg irt levelet vettem: Kedves Nándor! Ma vett igen érdekes leveledre tegnapi leve­lem tulajdonképp már magában foglalja a vá­laszt. Én nem fúziót kezdeményeztem, az elvi álláspontok gyengítését,­­ sőt a politi­kai küzdelem szünetelését is kizártnak tekin­tem , csupán a gyűlölködést akarom kiküszö­bölni, hogy testvéri indulattal együtt ülhessük meg a nagy ünnepet és hogy közéletünk nor­mális kerékvágásba jöjjön. Ennek feltételéül nem én, hanem a dolog természete, a törvé­nyesség helyreállítását tűzi ki. Erre alkalmas formának tartom, ha: 1. a kúriai bíráskodásról szóló javaslat tárgyalását ez ülésszakban föltétlenül bizto­sítjuk; 2. ha a tárgyalás alkalmából nem csupán a szükséges módosításokat eszközöljük magán a javaslaton, de abba felveszszük a választási eljárásra, a hivatalos túlkapások fékezésére, a névjegyzék elkészítésére, a közegek hatá­lyosabb felelősségére stb. vonatkozó mind­­amaz intézkedéseket, melyek a választási sza­badságot komolyan biztosítják. Hogy a 2-ik pontnak eleget akarnak-e tenni, az csak magánál a javaslatnál fog beválni. Ma közvetlenül az 1-erő­l van szó — és e tekin­tetben Bánffy nyilatkozata — a tegnapiak ér­telmében — még némi módosítást vagy leg­alább kiegészítést igényel. Ebből világosan látható, hogy minő határok között mozog az, a­mit akarok és hogy igen komoly és konkrét dolog. Egyébiránt szívesen elismerem, hogy Bánffy nyilatkozatának hangja, sőt — némi fentartás­­sal — tartalma is igen előzékeny és biztató,*­ ha tehát ő kívánja, kész vagyok a dolgot vele privative megbeszélni, még mielőtt a házban kifejteném. Szeretném, ha ebben a megbeszélésben Te is részt vennél. A viszontlátásig ölel hű barátod Eberhard, január 3. Apponyi Albert“. Gróf Apponyi Albert ur levelének megér­keztét . Nagyméltóságával tudatván, néhány nap múlva a következő aláírás nélküli hivata­los levelet vettem : ,M. kir. ministerelnökség. Nagyságos ur ! Báró Bánffy ministerelnök úr ma reggel haza érkezett. Arra kéri Ő Exczellencziája Nagyságodat, méltóztas­­sék őt ma délután 4—5 közt látogatásával szeren­cséltetni. Budapesten, 1896. január hó 8-án.* Ezen levél folytán a kitűzött időben meg­jelenvén, Ő Nagyméltóságával megállapodtunk, hogy Ö. gróf Apponyi Albert és én, január 10 én este nálam találkozunk. A találkozás megtörtént és beható meg­beszélés tárgyává tétettek a kúriai bíráskodás­ról szóló törvényjavaslat és az ennek keretébe fölveendő választási törvényre vonatkozó módosítások, a­mikor is a választási törvény­nek úgyszólván jelentőséggel bíró összes feje­zetei megbeszéltettek és a megállapodás az lett, hogy néhány kívánalom kivételével, mely utóbbiakhoz beleegyezését ekkor nem is adta, ő nagyméltósága a­­törvény megalkotását ki­látásba helyezte és megígérte, hogy ebben az értelemben fog cselekedni és eljárni. Megjegy­zem, hogy a millenniumi békén kívül semmi más kérdés szóba nem jött és csupán az han­gsúlyoztatott, hogy ezen alkotás létrehoza­talára az ország érdekében törekszünk. E megbeszélés folytán az értekezés ered­ményei másnap pontozatokba foglaltatván, ezen pontozatokat följegyzésem szerint január 12-én bocsátottam e nagyméltóságának rendelkezé­sére. Gróf Apponyi Albert január 15-én a képviselő­házban a belügyi tárczánál felszólalván, kifej­tette ezekre vonatkozó álláspontját és kérte a kormányt, hogy a gyógyulási proc­esszus meg­kezdésére közreműködjék, mely alkalommal ő nagyméltósága felszólalásában oda konkludált, hogy újévi beszédében Apponyi Albert képviselő úrnak kívánságát vissza nem utasította, sőt azt azon korlátok között és értelmezéssel, melyet ezen beszéde tartalmazott — most is elfogadja, beismervén, hogy az ország érdekében lesz, ha békés és tárgyilagos tárgyalások mellett tehetik meg a pártok kötelességeit, kijelentvén egyszers­mind, hogy nézete a kormányé és reménye, a párté is, mely őt eddig támogatta. E két beszéd az országgyűlésnek január 15-iki ülésére vonatkozó naplójában egész terjedelemben ol­vasható. Január 18-án Széll Kálmán országgyűlési képviselő úrtól a következő sajátkezüleg irt levelet vettem : „Budapest, 1898. 1891. Igen tisztelt barátom! Nagyon leköteleznél, ha holnap, vasárnap 11 óra­kor a Jelzálog-hitelbankban, Nádor-utcza 7., fel­keresni szíveskednél. Kiváló tisztelettel, igaz barátod Széli." A tisztelt képviselő urat felkeresvén, közölte velem, hogy ő nagyméltósága a miniszerelnök úr a béketárgyalások érdekében óhajt velem ta­lálkozni, minek folytán én haladéktalanul hozzá , mentem a várba.­­" Ekkor közölte velem a következőket: Mi őt becsaptuk, azonban ő beleegyezik az indítvány beadásába, el is fogja fogadni, de látja, hogy ha a szóban forgó törvény revideálva és meg­alkotva lesz, akkor a kiegyezést a szélsőbb­ agyon fogja beszélni s ebben áll az a becsli­­pása. Kijelenti tehát, hogy ő nem mehet bele abba, hogy végrehajtható törvényt adjon is a kiegyezés agyonbeszéltetvén, az a válasz­tási agitáczióba belevitessék ; ugyanezért, fia, a kiegyezés, melynek létrehozatala még azon az országgyűlésen terveztetett, az országgyű­lésen keresztül nem megy, ő egy reformált választási törvényt el nem fogadhat, hanem valami módon meg fogja akadályozni annai törvényerőre emelését. Kijelenti azt is, hogy ha a kiegyezés letárgyaltatik, bona fide meg­­lesz a szentesített törvény. Ugyanakkor abbeli kívánságát fejezte ki, hogy ezen kijelentéseit a gróf Apponyi Alberttel ne közöljem. Én sajnálkozásom és az utóbbi kívánság le­­­­hetetlenségének kifejezése mellett távozván, gróf Apponyi Albert úrral a történteket közöl­tem és a reá következett napok valamelyikén, de január 22-ike előtt, kieszközöltem, hogy a képviselőház ministeri szobájában mindhárman találkozzunk. A mi meg is történvén, a nagy­­méltósága fentebb körvonalazott szándékát újólag is kifejezte. Gróf Apponyi Albert erre azon szándékát és óhajtását fejezte ki, hogy meg kellene most már találni a módot a szakításra, hogy e tárgy­ban is újra, mint politikai ellenfelek álljunk egy­mással szemben ; ez pedig csak úgy volna el­érhető, ha a nagyméltósága a beadandó indít­ványt visszautasítaná, miután a történtek isme­rete nélkül senki sem fogná megérteni a mi eljárásunkat, ha t. i. a szakítás kezdeményezése tőlünk jönne. Hogy azonban ezen kívánság ki­­fejeztetett-e általa a nagyméltóságával szemben is, vagy csak közöttünk képezte megbeszélés tárgyát, erre sem gróf Apponyi Albert képviselő úr, sem én nem emlékezem. Gróf Apponyi Albert úr indítványát, mely a közgazdasági kiegyezések létrejövetele esetén nem volt reménytelen —­ a képviselőház ja­nuár 22 -i­ ülésében, a történtek után is —be­nyújtotta. Ezen indítvány, mely a képviselői ül­, irományai között is látható, a Ház által kinyo­­mutván, indokolás végett a január 25-iki ülésre napirendre tűzetett, mely alkalommal gró Apponyi Albert úr indítványát kifejtvén, a nagy­méltósága ahhoz azon kijelentéssel járult hozzá, hogy a Ház mondja ki, hogy az indít­ványt tárgyalni kívánja és azt előzetes tár­gyalás és jelentéstétel végett a kúriai bírásko­dásról szóló törvényjavaslat tárgyalására ki­küldött bizottsághoz utasítja. A két beszéd a képviselőház január 25-iki ülésére vonatkozó naplójában olvasható. A törvényjavaslatnak további sorsát a kép­viselőház és főrendiház azon naplói és jegyző­könyvei tüntetik fel, melyek annak tárgyalására vonatkoznak, s melyekből nyilvánvaló, hogy a képviselőház a javaslatot június 20-iki ülésében harmadik felolvasásban is elfogadta s ugyan­akkor további tárgyalás végett a főrendiházhoz átküldötte, a­hol is az annak junius 30-iki ülé­sében jelentetett be. Továbbá, hogy ezen javas­lat a főrendiháznak csak szept. 19-iki ülésében tárgyaltatott, valamint hogy ezen javaslat a képviselőházhoz némi módosítással visszaér­kezvén, az a Háznak október 1-én jelentetett be, a­­mikor is annak kinyomatása elrendeltet­vén, érdemileg az többé tárgyalható nem volt, mert a képviselőház már az erre következett — utolsó ülésében királyi leirattal feloszlatta­­tott. Ez a hit tényállás. A hivatkozott levelek eredetiben nálam meg­tekinthetők, Budapest, 1898. deczember 26-án. Horánszky Nándor“. *) Vonalközé*­ő nagymóUósá£ta m­ég­beszédére. Országos man­fesztáczió. Budapest, deczember 26. Az ünnepnapokat arra használta fel az or­szág hazafias polgársága, hogy teljesítse leg­szentebb kötelességét, felemelje szavát a veszé­lyeztetett alkotmány védelmére. Ez a szó, a­milyen hatalmas, épp annyira lelkesítő is­m erőt ad a további küzdelemre, a­melynek diadal­maskodni kell, hogy a nemzet megtarthassa a szabadságot. Az ország minden részében kifeje­zésre jutott a magyar nép felháborodása az alkotmánytipró kormányrendszer iránt, minden­hol megnyilvánult az együttérzés a hazafias és kötelességtudó ellenzék nemes és bátor maga­tartásával, a melyért köszönetet és elismerést szavaztak a választópolgárok. Ebben a nagy országos amnifesztáczióban kiemelendő a zombori és szabadkai népgyűlés, a me­lyeken gróf Apponyi Albert fejtegette ékes­szólásának varázsával és államférfim éles­látásának erejével a magyar alkotmány ellen tervezett merénylet hazafiatlanságát. Szabadka és Zombor városok polgárai pártkülönbség nél­kül vettek részt a népgyűléseken s egyhangú , lelkesedéssel tették magukévá a kormányrend­szert kárhoztató határozati javaslatokat. Az ország többi városaiban, így Kolozsvárott, Kassán, Eger­ben, Hatvanon, Székes-Fehérvárott, Temesváron is itjpgnyilatkozott a közvélemény a Bánffy-párti nemzetellenes terveivel szemben, a­melyek ellen.." állást foglal minden magyar község, minden igaz, magyar ember. Az országban tartott népgyülésekről távirati tudósításaink a következők: A zombori népgyülés. — A Hazánk távirati tudósítása. — Zom­bor, deczember 26. A bács-bodrogmegyei független gondolkodású polgárság közvéleményének impozáns megnyi­latkozása volt az a népgyülés, a­melyet ma délelőtt Zomborban Szemző István, a bács­­bodrogmegyei nemzeti párt elnökének elnöklése mellett tartottak. Kiváló jelentőséget nyert a gyűlés, hogy ott gróf Apponyi Albert is megjelent és nagyhatású beszédben hű képét tárta fel a politikai helyzetnek. A „Vadászkürt“ szálló nagyterme szűknek bizonyult mindazok befogadására, a kik Zombor­­ból és a szomszéd helységekből pártkülönbség nélkül összesereglettek, hogy gróf Apponyi­ Al­bertet meghallgassák és résztvegyének annak .

Next