Hazánk, 1898. december (5. évfolyam, 288-315. szám)
1898-12-27 / 311. szám
2 BUDAPEST, KEDD HASABIK 1898. DECZEMBER 27. 311. SZÁM. délután 4—5 között felkeresnélek. Válaszodat kéri tisztelő barátod Báró Bánffy Dezső, s. k. Ezen levélre válaszoltam, hogy a kitűzött időben honn leszek. Ő Nagyméltósága felkeresvén, kérdést intézel hozzám gróf Apponyi Albert ur azon hírlapi czikkének értelme és czélja iránt, mely a „Treuga Dei“ czim alatt ismeretes, mire én lényegileg azon választ adtam, hogy azon czikk megjelenéséről előzetes tudomással nem bírván, és azt magam is csak a lapokból olvasván, annak czéljára vonatkozólag gróf Apponyi megkérdezése nélkül biztos választ nem adhatok, de ha óhajtja, hozzá kérdést fogok intézni. A beszélgetés természetszerűleg kiterjedt a czikknek kombinálható békés természetére is. Ő nagyméltósága belenyugodván a kérdés megtételébe, ezt neki megígértem azzal, hogy az érkezendő válasz tartalmát vele közölni fogom. Gróf Apponyi Albert úrtól, aki Eberhardon időzött, a hozzá intézett soraimra a következő sajátkezűleg irt levelet vettem: Kedves Nándor! Ma vett igen érdekes leveledre tegnapi levelem tulajdonképp már magában foglalja a választ. Én nem fúziót kezdeményeztem, az elvi álláspontok gyengítését, sőt a politikai küzdelem szünetelését is kizártnak tekintem , csupán a gyűlölködést akarom kiküszöbölni, hogy testvéri indulattal együtt ülhessük meg a nagy ünnepet és hogy közéletünk normális kerékvágásba jöjjön. Ennek feltételéül nem én, hanem a dolog természete, a törvényesség helyreállítását tűzi ki. Erre alkalmas formának tartom, ha: 1. a kúriai bíráskodásról szóló javaslat tárgyalását ez ülésszakban föltétlenül biztosítjuk; 2. ha a tárgyalás alkalmából nem csupán a szükséges módosításokat eszközöljük magán a javaslaton, de abba felveszszük a választási eljárásra, a hivatalos túlkapások fékezésére, a névjegyzék elkészítésére, a közegek hatályosabb felelősségére stb. vonatkozó mindamaz intézkedéseket, melyek a választási szabadságot komolyan biztosítják. Hogy a 2-ik pontnak eleget akarnak-e tenni, az csak magánál a javaslatnál fog beválni. Ma közvetlenül az 1-eről van szó — és e tekintetben Bánffy nyilatkozata — a tegnapiak értelmében — még némi módosítást vagy legalább kiegészítést igényel. Ebből világosan látható, hogy minő határok között mozog az, amit akarok és hogy igen komoly és konkrét dolog. Egyébiránt szívesen elismerem, hogy Bánffy nyilatkozatának hangja, sőt — némi fentartással — tartalma is igen előzékeny és biztató,* ha tehát ő kívánja, kész vagyok a dolgot vele privative megbeszélni, még mielőtt a házban kifejteném. Szeretném, ha ebben a megbeszélésben Te is részt vennél. A viszontlátásig ölel hű barátod Eberhard, január 3. Apponyi Albert“. Gróf Apponyi Albert ur levelének megérkeztét . Nagyméltóságával tudatván, néhány nap múlva a következő aláírás nélküli hivatalos levelet vettem : ,M. kir. ministerelnökség. Nagyságos ur ! Báró Bánffy ministerelnök úr ma reggel haza érkezett. Arra kéri Ő Exczellencziája Nagyságodat, méltóztassék őt ma délután 4—5 közt látogatásával szerencséltetni. Budapesten, 1896. január hó 8-án.* Ezen levél folytán a kitűzött időben megjelenvén, Ő Nagyméltóságával megállapodtunk, hogy Ö. gróf Apponyi Albert és én, január 10 én este nálam találkozunk. A találkozás megtörtént és beható megbeszélés tárgyává tétettek a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat és az ennek keretébe fölveendő választási törvényre vonatkozó módosítások, amikor is a választási törvénynek úgyszólván jelentőséggel bíró összes fejezetei megbeszéltettek és a megállapodás az lett, hogy néhány kívánalom kivételével, mely utóbbiakhoz beleegyezését ekkor nem is adta, ő nagyméltósága atörvény megalkotását kilátásba helyezte és megígérte, hogy ebben az értelemben fog cselekedni és eljárni. Megjegyzem, hogy a millenniumi békén kívül semmi más kérdés szóba nem jött és csupán az hangsúlyoztatott, hogy ezen alkotás létrehozatalára az ország érdekében törekszünk. E megbeszélés folytán az értekezés eredményei másnap pontozatokba foglaltatván, ezen pontozatokat följegyzésem szerint január 12-én bocsátottam e nagyméltóságának rendelkezésére. Gróf Apponyi Albert január 15-én a képviselőházban a belügyi tárczánál felszólalván, kifejtette ezekre vonatkozó álláspontját és kérte a kormányt, hogy a gyógyulási processzus megkezdésére közreműködjék, mely alkalommal ő nagyméltósága felszólalásában oda konkludált, hogy újévi beszédében Apponyi Albert képviselő úrnak kívánságát vissza nem utasította, sőt azt azon korlátok között és értelmezéssel, melyet ezen beszéde tartalmazott — most is elfogadja, beismervén, hogy az ország érdekében lesz, ha békés és tárgyilagos tárgyalások mellett tehetik meg a pártok kötelességeit, kijelentvén egyszersmind, hogy nézete a kormányé és reménye, a párté is, mely őt eddig támogatta. E két beszéd az országgyűlésnek január 15-iki ülésére vonatkozó naplójában egész terjedelemben olvasható. Január 18-án Széll Kálmán országgyűlési képviselő úrtól a következő sajátkezüleg irt levelet vettem : „Budapest, 1898. 1891. Igen tisztelt barátom! Nagyon leköteleznél, ha holnap, vasárnap 11 órakor a Jelzálog-hitelbankban, Nádor-utcza 7., felkeresni szíveskednél. Kiváló tisztelettel, igaz barátod Széli." A tisztelt képviselő urat felkeresvén, közölte velem, hogy ő nagyméltósága a miniszerelnök úr a béketárgyalások érdekében óhajt velem találkozni, minek folytán én haladéktalanul hozzá , mentem a várba." Ekkor közölte velem a következőket: Mi őt becsaptuk, azonban ő beleegyezik az indítvány beadásába, el is fogja fogadni, de látja, hogy ha a szóban forgó törvény revideálva és megalkotva lesz, akkor a kiegyezést a szélsőbb agyon fogja beszélni s ebben áll az a becslipása. Kijelenti tehát, hogy ő nem mehet bele abba, hogy végrehajtható törvényt adjon is a kiegyezés agyonbeszéltetvén, az a választási agitáczióba belevitessék ; ugyanezért, fia, a kiegyezés, melynek létrehozatala még azon az országgyűlésen terveztetett, az országgyűlésen keresztül nem megy, ő egy reformált választási törvényt el nem fogadhat, hanem valami módon meg fogja akadályozni annai törvényerőre emelését. Kijelenti azt is, hogy ha a kiegyezés letárgyaltatik, bona fide meglesz a szentesített törvény. Ugyanakkor abbeli kívánságát fejezte ki, hogy ezen kijelentéseit a gróf Apponyi Alberttel ne közöljem. Én sajnálkozásom és az utóbbi kívánság lehetetlenségének kifejezése mellett távozván, gróf Apponyi Albert úrral a történteket közöltem és a reá következett napok valamelyikén, de január 22-ike előtt, kieszközöltem, hogy a képviselőház ministeri szobájában mindhárman találkozzunk. A mi meg is történvén, a nagyméltósága fentebb körvonalazott szándékát újólag is kifejezte. Gróf Apponyi Albert erre azon szándékát és óhajtását fejezte ki, hogy meg kellene most már találni a módot a szakításra, hogy e tárgyban is újra, mint politikai ellenfelek álljunk egymással szemben ; ez pedig csak úgy volna elérhető, ha a nagyméltósága a beadandó indítványt visszautasítaná, miután a történtek ismerete nélkül senki sem fogná megérteni a mi eljárásunkat, ha t. i. a szakítás kezdeményezése tőlünk jönne. Hogy azonban ezen kívánság kifejeztetett-e általa a nagyméltóságával szemben is, vagy csak közöttünk képezte megbeszélés tárgyát, erre sem gróf Apponyi Albert képviselő úr, sem én nem emlékezem. Gróf Apponyi Albert úr indítványát, mely a közgazdasági kiegyezések létrejövetele esetén nem volt reménytelen — a képviselőház január 22 -i ülésében, a történtek után is —benyújtotta. Ezen indítvány, mely a képviselői ül, irományai között is látható, a Ház által kinyomutván, indokolás végett a január 25-iki ülésre napirendre tűzetett, mely alkalommal gró Apponyi Albert úr indítványát kifejtvén, a nagyméltósága ahhoz azon kijelentéssel járult hozzá, hogy a Ház mondja ki, hogy az indítványt tárgyalni kívánja és azt előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottsághoz utasítja. A két beszéd a képviselőház január 25-iki ülésére vonatkozó naplójában olvasható. A törvényjavaslatnak további sorsát a képviselőház és főrendiház azon naplói és jegyzőkönyvei tüntetik fel, melyek annak tárgyalására vonatkoznak, s melyekből nyilvánvaló, hogy a képviselőház a javaslatot június 20-iki ülésében harmadik felolvasásban is elfogadta s ugyanakkor további tárgyalás végett a főrendiházhoz átküldötte, ahol is az annak junius 30-iki ülésében jelentetett be. Továbbá, hogy ezen javaslat a főrendiháznak csak szept. 19-iki ülésében tárgyaltatott, valamint hogy ezen javaslat a képviselőházhoz némi módosítással visszaérkezvén, az a Háznak október 1-én jelentetett be, amikor is annak kinyomatása elrendeltetvén, érdemileg az többé tárgyalható nem volt, mert a képviselőház már az erre következett — utolsó ülésében királyi leirattal feloszlattatott. Ez a hit tényállás. A hivatkozott levelek eredetiben nálam megtekinthetők, Budapest, 1898. deczember 26-án. Horánszky Nándor“. *) Vonalközé*ő nagymóUósá£ta mégbeszédére. Országos manfesztáczió. Budapest, deczember 26. Az ünnepnapokat arra használta fel az ország hazafias polgársága, hogy teljesítse legszentebb kötelességét, felemelje szavát a veszélyeztetett alkotmány védelmére. Ez a szó, amilyen hatalmas, épp annyira lelkesítő ism erőt ad a további küzdelemre, amelynek diadalmaskodni kell, hogy a nemzet megtarthassa a szabadságot. Az ország minden részében kifejezésre jutott a magyar nép felháborodása az alkotmánytipró kormányrendszer iránt, mindenhol megnyilvánult az együttérzés a hazafias és kötelességtudó ellenzék nemes és bátor magatartásával, a melyért köszönetet és elismerést szavaztak a választópolgárok. Ebben a nagy országos amnifesztáczióban kiemelendő a zombori és szabadkai népgyűlés, a melyeken gróf Apponyi Albert fejtegette ékesszólásának varázsával és államférfim éleslátásának erejével a magyar alkotmány ellen tervezett merénylet hazafiatlanságát. Szabadka és Zombor városok polgárai pártkülönbség nélkül vettek részt a népgyűléseken s egyhangú , lelkesedéssel tették magukévá a kormányrendszert kárhoztató határozati javaslatokat. Az ország többi városaiban, így Kolozsvárott, Kassán, Egerben, Hatvanon, Székes-Fehérvárott, Temesváron is itjpgnyilatkozott a közvélemény a Bánffy-párti nemzetellenes terveivel szemben, amelyek ellen.." állást foglal minden magyar község, minden igaz, magyar ember. Az országban tartott népgyülésekről távirati tudósításaink a következők: A zombori népgyülés. — A Hazánk távirati tudósítása. — Zombor, deczember 26. A bács-bodrogmegyei független gondolkodású polgárság közvéleményének impozáns megnyilatkozása volt az a népgyülés, amelyet ma délelőtt Zomborban Szemző István, a bácsbodrogmegyei nemzeti párt elnökének elnöklése mellett tartottak. Kiváló jelentőséget nyert a gyűlés, hogy ott gróf Apponyi Albert is megjelent és nagyhatású beszédben hű képét tárta fel a politikai helyzetnek. A „Vadászkürt“ szálló nagyterme szűknek bizonyult mindazok befogadására, a kik Zomborból és a szomszéd helységekből pártkülönbség nélkül összesereglettek, hogy gróf Apponyi Albertet meghallgassák és résztvegyének annak .